Az autó megjelenése után nem sokkal már bekerült a rémtörténetekbe is. A korábbi íróknak még be kellett érniük ló húzta kocsikkal, útmentén tévelygő vámpírokkal. Mint Amelia B. Edwardsnak A kísértetbatár c. novellája (1864). Ebben egy romos postakocsi játssza ezt a szerepet, amit négy ló húz.

A London Magazine 1910. októberi száma adta le egy amúgy teljesen ismeretlen szerző, bizonyos F. H. Power rendhagyó elbeszélését The Electric Vampire címmel. A történetet Philip Baynes illusztrálta. A történet valamelyest felkeltette a figyelmet, mert megjelent világnyelveken is, pld. az orosz На суше и на море magazin 1911/5. száma közölte (ami meglehetős szerencse, mert pár évre rá hetvenéves káosz borult Oroszországra). Magyarul a Képes Újság közölte 1915/40. számában (ami éppen az év karácsonyán jelent meg) Az elektromos vampir címmel. A történet már alapjaiban rémisztő volt, mert magában foglalta az emberek félelmét mindenféle óriásira növekvő bogarakról vagy pókokról, amit Power azzal tetézett, hogy az ő vehemens tudósa, Vickers olyan rovart teremtett, ami emberi vérrel táplálkozott.

Leonard John Beeston egy londoni születésű angol populáris novellista volt. A rövid történetei a XX.-ik század első negyedében jelentek meg különböző angol magazinokban és pulp-kiadványokban.
Alig tudható valami Beestonról, pedig a korában számos magazin közölte novelláit, közte a legnevesebb magazinok is közölték, mint a The Strand Magazine és Cassell’s Magazine. És a pulp magazinok is rengeteg novelláját közölték: Detective Story Magazine, The Popular Magazine, The Red Book Magazine, The Story-Teller, Short Stories, Thrill vagy a Penny Pictorial.

Boileau-Narcejac név két francia írót takar: Pierre Boileau (1906-1989) és Thomas Narcejac (1908-1998). Pályafutásukat külön kezdték. Boileaunak már 1934-től jelentek meg bűnügyi regényei. Narcejacnak (igazi nevén: Pierre Ayraud) 1945-ben jelent meg az első bűnügyi regénye. Ráadásul mindketten már külön is sikeres, befutott írók voltak. A rangos Prix du Roman d'Aventures díjat a legjobb detektívregény kategóriában Boileau a Le Repos de Bacchus c. regényéért már megkapta 1938-ban, majd Narcejac is megkapta ugyanezt a díjat a La Mort est du Voyage c. regényéért 1948-ban. Boileau elment a Narcejac tiszteletére rendezett vacsorára. Itt heves eszmecserébe bonyolódtak. Innen datálható együttműködésük, ami a korábbi sikereiket is jóval felülmúlta.

Fletcher Flora egy amerikai bűnügyi regényíró és novellista volt. A kansasi egyetemen tanult. 1943-ban bevonult katonának, ahonnan súlyos sebelüléssel tért haza. 1950-ben elkezdett bűnügyi novellákat írni. Ezek olyan pulp magazinokban jelentek meg mint a Manhunt, Detective Story Magazine, New Detective Magazine, The Pursuit Detective Story Magazine, Dime Detective Magazine vagy a Detective Tales.

David Bernard Morrell egy kanadai születésű amerikai író. Már 17 évesen elhatározta, hogy író lesz. 22 évesen megnősült és az Egyesült Államokba költözött. 1970-től az iowai egyetemen tanított angol irodalmat.
Első regénye 1972-ben jelent meg, First Blood címmel. Főhőse egy Rambo nevű vietnami háborús veterán: „Rambónak hívták, és mindenkinek, aki látta, csak egy kósza madár volt, aki a Kentucky-beli Madison külvárosának benzinkútjánál ácsorog. Hosszú, sűrű szakálla volt, a haja eltakarta a fülét, a válláig lógott.” Már az első könyve meghozta számára a sikert. 1986-ban felhagyott az egyetemi oktatással, hogy teljes idejét az írásnak szentelje. Morrell jelenleg a új-mexikói Santa Fében él. Társ elnöke a Thriller írók nemzetközi szervezetének.

Clinton Holland Stagg egy amerikai író, forgatókönyvíró és újságíró volt. Newarkban (New Jersey) született 1888-ban. Bár fiatalon meghalt, kivételes energiáról tett tanulságot. 1916-ban hollywoodi megrendelésre számos forgatókönyvet írt. Egy newarki lapnak volt az újságírója, de közben számos magazinnak és lapnak írt novellákat és cikkeket. És írt egy regényt is, High Speed címmel (1916). Hagy azonban nálunk szerepel, annak egy oka van: Sagg először szerepeltetett a krimi-történelemben vak detektívet, Thornley Coltont!

Irving Wallace egy amerikai bestseller szerző volt, akit leginkább a politikai thrillerei és szexuális töltetű drámái tettek híressé. Azon populáris szerzők közé tartozik, mint Robert Ludlum, Alistair MacLean vagy Jack Higgins, akiket az irodalomkritikusok sohasem értékeltek, a szakma sem adott nekik irodalmi díjakat, mégis milliószámra keltek egy könyveik.

Helen Worrell Clarkson McCloy egy new yorki születésű amerikai klasszikus stílusú detektív-regényíró volt. Apja egy lapszerkesztő, anyja pedig szintén író volt. Iskoláit New Yorkban végezte, majd 19 évesen Párizsba utazott, ahol a Sorbonne-on tanult, majd újságíróskodott. Amerikába csak 1932-ben tért vissza. 1946-ban feleségül ment Davis Dresserhez, a híres-hírhedt Mike Shayne-regények írójához, aki a Brett Halliday írói álnevet használta. Házasságuk 1961-ig tartott, de mikor már Dresser elvette, McCloy maga is híres krimiíró volt.

Roy Vickers angol bűnügyi regényszerző (1889-1965) novella sorozata volt Department of Dead End („A megoldatlan esetek osztálya”). Vickers mintegy hatvan detektívregényt is írt. Regényeit mára jobbára elfeledték, de több mint száz novellát írt különböző magazinok számára. Ezeknek közel fele Department of Dead End-eset, amit már az 1920-as évek végétől írogatott olyan lapokba, mint a The Daily Mail, Pearson’s Magazine, Fiction Parade és az Ellery Queen’s Mystery Magazine.