Julian Hawthorne (1846-1934) egy amerikai író és újságíró volt. Számos témában képviseltette magát. Írt költeményeket, novellákat, regényeket, esszéket, utazási könyveket, életrajzokat, történeti munkákat és végül, de végül és nem utolsó sorban detektívregényeket.
A művészetek iránt meg is volt benne már az érdeklődés, de ezt a családjából hozta, hiszen az anyja festőnő, míg az apja a híres író, Nathaniel Hawthorne volt.
A sokoldalú tevékenysége az egyik oka, hogy ez a poszt nem igazán vele, hanem az egyik hősével kíván foglalkozni. 1887 és 1888 között Hawthorne egy öt regényből álló bűnügyi sorozatot tett közé, aminek főhőse egy bizonyos Byrnes felügyelő (The Great Bank Robbery, An American Penman, A Tragic Mystery, Section 558, és Another's Crime). Azonban ő más főhősökhöz képest nem egy kitalált figura volt, hanem Julian jóbarátja, New York város híres főrendőre…

Galopin egy francia regényíró volt, aki több mint ötven regényt írt. Több féle témában dolgozott. Írt több ifjúsági regényt, sőt verses köteteket is adott ki. Fantasztikus regényeket is jelentetett meg, kezdve a Le Docteur Oméga-val (1906). Ezek stílusát Vernéhez és Wellshez hasonlítják. Számos kalandregényt is írt. 1911-ben létrehozta Ténébrast, a fantom banditát, Fantomas versenytársát.

Avram James Davidson egy amerikai sci-fi, fantasy és krimi szerző volt. Az említett műfajokban mindegyikében kiemelkedőt alkotott. Sok történetét nehéz beskatulyázni: a bűnügyi és rejtélyes történetei a sci-fi bibliográfiák is sorolják, ahogy több fantasztikus elemet tartalmazó krimijét a krimi vagy horror bibliográfiák. Kapott a sci-fiben Hugo-díjat, fantasyban a World Fantasy-díjat és krimiben az Ellery Queen's Mystery Magazine által kiosztott novella kategóriában is díjat, sőt a nagyon nívós Edgar-díjat is megkapta!

Az európai és észak-afrikai mesékben és mítoszokban Thulétől az Egyenlítőig rendszeresen feltűnnek rejtőző, rejtőzködő népek emlékei. A föld számos pontján találtak a mélyben rejtőző építményeket, alagútrendszerek, sőt városokat, melyek egy ismert kultúrához sem sorolhatók. Kik alkották ezeket? Yucatánban, Alpokban, Britanniában vagy KisÁzsiában találtak hegyekbe vágott folyosókat, termeket, ciszternákat. Az ókori görög szerzők emlegették az Észak-Afrikában lakó trogloditákat, azaz üreglakókat. Az Észak-Afrikát és Európát megszálló fehér emberek, sémik, árják és más fajok már itt találták ezeket a törzseket, akik éppen előlük váltak bujdosóvá, rejtőzködővé.

Az úri tolvajnak, úriember betörőnek voltak irodalmi előzményeik, mint a „becsületes” útonállók, betyárok, akik a rablott kincsekből a szegényeknek is adtak. Voltak köztük nemes, világot járt emberek is, hiszen Robin Hood is angol gróf volt, ahogy Jókai hőse Fatia Negra is gróf. Viszont a 19. század végén feltűnt úri tolvajok, minden bűnösségük ellenére, rokonszenves alakok. Rendszerint gentlemanek, előkelő tudósok, mágnások, grófok, márkik, akik nappal úriemberek, éjszaka pedig elegáns rablók, tolvajok, rendszerint műkincseket tulajdonítanak el. Lehetnek hölgyek is, úrinő tolvajok, s nem tehetnek róla, hogy a férfi párjaik lettek a híresebbek.

A 20. század utolsó harmadának egy jelentős krimi novellistája volt, az amerikai Stephen Wasylyk, aki 1922 decemberében született Pennsylvaniában. Civilben fotósként és művészeti rendezőként dolgozott. Mintegy 180 körüli rövid történetet hagyott maga után. Meglehetősen „későn” kezdett írni. Az első novellája csak 1968-ban jelent meg Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine c. krimi-magazinban, amikor már 46 éves volt.

Julian Szemjonovics Szemjonov (Юлиaн Семёнович Семёнов) 1931-ben született Moszkvában. Ő egy orosz újságíró, forgatókönyvíró és regényíró volt. A moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetében tanult 1948 és 53 között. Újságírói pályafutását 1955-ben kezdte. Fikciós történeteket azonban csak 1960-tól írt. A szovjet korszak egyik leghíresebb kém- és bűnügyi-regény szerzője volt.

Raymond Thornton Chandler Chicagóban született, a szülei válása után még gyerekként Angliába került. 1907-től brit állampolgár. Előbb köztisztviselő, majd újságíró. 1908-tól verseket adott közre, főként a The Westminster Gazette nevű liberális lapban, majd 1911-től esszéi jelentek meg a The Academy nevű irodalmi lapban.
1912-ben visszatért az Államokba. A világháború vége felé harcolt Franciaországban. Még 25 éves volt, mikor belebolondult egy 43 éves, férjezett nőbe, Cissybe, akit csak jóval később 1924-ben tudott feleségül venni. 1922-ben a Dabney olajcégnél helyezkedett el, ahol egészen az aligazgatóságig küzdötte fel magát, hogy aztán az iszákossága miatt és amiatt, hogy a hivatali titkárnőkkel is kikezdett, 1932-ben el is bocsátották.

Stanislas-André Steeman egy belga illusztrátor és író volt. Bár a családja flamand eredetű volt, ő mégis francia nyelven írta regényeit. Élete nagy részét Liège-ben töltötte. Kivételes tehetség volt már fiatalon, hiszen már 15-18 évesen jelentek meg írásai, sőt két regénye is (1927 és 28-ban). 1928-33 között a belga La Nation újságírója volt.
A La Nation egy másik újságírójával, Herman Sartinivel (aki Sintair néven alkotott) közösen 1928-ban kiadtak egy bűnügyi regényt Le Mystère du zoo d'Anvers címmel („Az antwerpeni állatkert rejtélye”). Közösen még négy regényt írtak 1932-ig.
1930-ban két olyan regénye is megjelenik, melyeknek egy bizonyos Aimé Malaise felügyelő a főhőse. Ezzel a felügyelővel összesen négy regényt írt 1932-ig.

Algernon Henry Blackwood egy angol novellista, regényíró, újságíró és rádiós volt. Shooter's Hill-ben született (ma London része). Apja postahivatalnok volt. A fiatal Algernon elvégezte a Wellington főiskolát. Majd kitelepült Kanadába, ahol farmer volt, majd szállodás, de volt hegedűtanár és New Yorkban a The New York Times újságírója is.