Arsène Lupin, az úri betörő

 

 

 

   Ez a poszt Arsène Lupinről szól, de nem beszélhetek róla anélkül, hogy ne szólnék előtte a teremtőjéről, egy párizsi íróról...

  Maurice Leblanc 1864-ben született Rouenben. Szülei meglehetősen gazdagok voltak (apja hajótulajdonos). Kamaszkorában összebarátkozott Gustave Flaubert-vel és Guy de Maupassant-val. Apja ellenkezése dacára fiatalon, 24 évesen Párizsba ment, hogy szépíróvá, vagy legalábbis újságíróvá váljon. Eleinte lélektani regényeket írt, amelyeket ma unalmasnak és szentimentálisnak találunk, de akkoriban ájuldoztak tőlük. Némelyik kritikus egyenesen „új Flaubert”-nek titulálta szerzőnket. De nem ért el egyik regénye sem „átütő” sikert. Tehát az indulás nem lett volna éppen rossz, ha létezik „majd beérik” szituáció… Mellesleg a pártfogója maga Guy de Maupassant volt. Állítólag ő vette rá Leblancot, hogy próbáljon meg bűnügyi regényeket írni. Igaza is lett. Az első bűnügyinek mondható regénye, vagy inkább csak kisregénye, a Les Yeux pur 1902-ben jelent meg, majd 1912-ben Le Roman d'une jeune fille címmel újból kiadták (magyarul 1927-ben jelent meg, A névtelen leánycímmel). Leblanc valódi irodalmi karrierje az Arsène Lupin-regényekkel kezdődött. És ez „átütő” sikereket ért el, és nem csak francia nyelvterületen, hanem szinte az egész világon…

  Azt beszélték, mikor fiatalon Angliában járt, ott a felesleges idejét Hornung ponyvaregényeivel töltötte. A. J. Raffles angol betörő alakja, akit 1898-ban alkotott meg Hornung, nagyon megtetszett neki, és miután hazatért Franciaországba, elhatározta, hogy átülteti párizsi talajra.

   1905-ben egy bizonyos Pierre Lafitte alapított egy tudományos ismeretterjesztő magazint, a Je sais tout-ot (magyarul: „Mindent tudok”). A tudományos híreken kívül irodalmi írásokat is közölt, olyan szerzőktől, mint Leblanc, Conan Doyle vagy az idősebb J.-H. Rosny. Lafitte a Raffles és Sherlock Holmes történetek mintájára egy novellát rendelt Leblanctól. Minden összejött! A L'Arrestation d'Arsène Lupin nagy közönségsiker lett, az új magazin hatodik számában. (Jobb szélen a Je sais tout 1908 évi egyik címlapján mutatják Leblanc arcképét.)

   Ezutáni élete Leblancnak összeforrott Arsène Lupinével, úgyszólván együtt öregedtek, pedig már pár évre rá az első megjelenés után, állítólag szerzőnk dühösen kijelentette: „Lupin nem én vagyok!”, sőt megpróbálta a 813-ban megölni hősét, de ez ugyanúgy nem sikerült, mint Conan Doylénak kinyíratni Sherlock Holmest. Hisz a hősök örökké élnek! is beszél arról, hogy Leblanc többször próbált leszámolni hősével, próbált megszabadulni Lupintól, de ez nem sikerült soha. Jacques Derouard írt előszót Leblancnak a posztumusz kiadott utolsó Lupin-regényéhez: "A Maurice Leblanc-tói ránk maradt kéziratok egyikének Arséne Lupin utolsó kalandja a címe. Ez a szöveg kerül azután elő egy 160 oldalas géppel írt anyagban Arséne Lupin utolsó szerelme címmel, Maurice számos kézzel beillesztett javításával. Ezt a kéziratot tesszük közzé a következő oldalakon.
     Valójában úgy tűnhet, Maurice Leblanc gyakran elbeszélte Arséne Lupin utolsó kalandját: emlékezzünk csak Az üreges tű epilógusára (melyben az úri betörő végleg lemond a harcról), vagy a 813 című regény végére (ahol öngyilkos gondolatai vannak). A Cagliostro bosszúja, mely folytatásokban jelent meg a Le Journalban 1934-ben, szintén az úri betörő utolsó kalandjának tűnik.
    Valójában Lupin alakja örök szereplője maradt alkotója álmatlan éjszakáinak." (Arsène Lupin utolsó szerelme, 2021).
   Leblanc ugyan meghalt 1941-ben tüdőgyulladásban, de a halála után is tovább élt más írók révén, és nem is akármilyen írók révén: Arsène Lupin! Pierre Louis Boileau és Thomas Narcejac megszerezték az leblanc örökösök engedélyét arra, hogy folytassák a történeteket, s öt regényben mesélték el Arsène Lupin több kalandját, Maurice Leblanc stílusát nagy pontossággal utánozva. Ezekből sajnálatos módon egy sem jelent meg magyarul (de például a csehek kettőt is kiadtak)! Egyébként 2012. január elseje óta megszűnt a jogi korlátozás a Leblanc örökösök felé, azaz nem kell a beleegyezésük a Leblanc kiadásokhoz, fordításokhoz, és ugyanígy nem kell, hogy valaki írjon egy új Arsène Lupin történetet.

  A szocialista idők nagy vállalkozása, az 1972-től induló Világirodalmi lexikon volt, ami ugyan valóban gazdag tartalmú, de részlehajló volt a szépírók, különösen a baloldali szépírók irányában, de sosem hagyta ki a Leblanchoz hasonló szerzőket. Szóval egy ilyen szemüvegen át mutatták meg nekünk írónkat és hősünket: „Regényeiben nem a bűnügy s a hozzákapcsolódó nyomozás uralkodik, hanem a társadalombíráló szatíra és a kaland, amelynek fontos tartozékai a titokzatos és fantasztikus elemek s a váratlan és szellemes fordulatok. A zseniális mesterdetektívvel szemben megteremtett Arsène Lupin zseniális kalandor, rokonszenves, «úri» betörő, aki a társadalmon kívül állva, mint akadályokat, korlátokat nem ismerő, lebírhatatlan hős, saját erkölcsi törvényei szerint él és oszt igazságot. Bűncselekményeit az író csínytevés jellegűvé szelídíti, ill. jogosnak tünteti fel egy olyan morál szemszögéből nézve, melyet Lupin – egy bankárral beszélve – így fogalmaz meg: «én a lakásokban lopok, te a tőzsdén».” (7. kötet, Lanf–Marg, 1982)

*

  Sokan biztosra veszik, hogy Lupin karakterének inspirálója egy Marius Jacob (1879-1954) nevű, nagy humorérzékkel megáldott, leleményes betörő volt. Ez a figura nagylelkűségre volt képes áldozataival szemben, több szerző is említi. Jacobot 1905 márciusában százhat rablás elkövetése miatt életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Leblanc azonban tagadta, hogy ő ösztönözte volna!

  A magyar újságok viszont éveken át azt találgatták, hogy nem-e Somoskeöy Géza magyar világkalandor lehetett Arsène Lupin ösztönzője. Géza 1852-ben Lőcsén született előkelő magyar földbirtokos családba. Bejárta az összes kontinenst, mindenhol voltak kalandjai, egyedül Magyarországon nem vigéckedett, mert jó magyarnak tartotta magát. Algírban halt meg 90 évesen. Viszont Leblanc biztosan nem róla mintázta hősét. Akkor hát ki is volt a világhírűvé vált karaktere?

*

  Arsène Lupin 1874-ben született. Az anyja nemes asszony, míg az apja közrendű ember volt: Théophraste Lupin, aki tornatanár, vívó és ökölvívó. Ugyanúgy szélhámos volt, mint később a fia. Az anyja egyedül nevelte. 1880-ban egy távoli unokatestvér, Dreux-Soubise herceg házában kaptak menedéket, de a hatéves Arsène ellopta Dreux-Soubise hercegnőjének értékes nyakláncát. Menniük kellett a házból. Anyja meghalt, mikor Arsène csak 12 éves volt.

  A fiú okos volt, orvosi és jogi tanulmányokat folytatott, színészetet tanult, klasszikus műveltséget szerzett. A japán birkózás (jiu-jitsu) szakértőjévé vált. Aztán 19 éves korától viharos szerelmi kalandjai voltak, több nővel, még egy lánya is született. 1894-ben a 20 éves Arsène Lupin találkozott Cagliostro grófnővel, azaz Joséphine Balsamóval, aki már hallott róla és a hírnevéről, és végül a szeretője lett. A grófnő azt állította magáról, hogy az apja a híres Cagliostro gróf volt és 1788-ban született Palermóban (azaz 106 éves volt). Valahogy elérte az örök fiatalságot, hiszen csak 30 évesnek látszott, ámbár Arsène nem nagyon hitt neki.

  A fiatal Lupin a grófnőtől tudta meg Marie Antoinette királynő és Cagliostro négy titkát: 1) ALCOR, vagyis a Hétkarú gyertyatartó; 2) Az üreges tű; 3) A cseh király istenköve; és 4) In Robore Fortuna. Végül elhagyta Joséphinét és korábbi szerelménél Clarisse-nél kötött ki. 1899-ben, miután Clarisse d'Etigues, Lupin felesége szülés közben meghalt, másnap a kisfiút, Jeant elrabolták a grófnőnek dolgozó emberek (hogy bosszút álljon egykori szeretőjén). 1918-ban Joséphine Balsamo Korzikán meghalt, de nem anélkül, hogy ne indított volna el egy ördögi bosszútervet. 1924-ben Lupin végül rábukkant fiára, Jeanra, akit most Felicien Charlesnak hívtak, és akit egy olyan bűntett miatt vádoltak meg, amit nem követett el, majd Joséphine egykori csatlósai apja ellen uszították. Végül Lupin megmentette a fiát, de nem mondta el neki, hogy ő az apja.

  Felesége halála és fia eltűnése után vált Arsène Lupin a betörőkirállyá. 1901 vagy 1902 nyarán azonban Ganimard felügyelő letartóztatta New Yorkba érkezésekor, miközben a La Provence nevű transzatlanti járaton utazott. Letartóztatása és börtönbüntetése országos hírnevet hozott számára. A La Santé-i börtönben továbbra is betöréseket szervezett, folyamatosan tájékoztatta az újságokat, és bejelentette közelgő szökését. Ebben az időszakban barátkozott össze Maurice Leblanc-kal, és mivel mindig is kereste a nyilvánosságot, megkérte, hogy írjon a hőstetteiről.

  Lupin tele volt álnevekkel és álruhákkal, álegyéniségekkel. Olyan álneveket használt, mint a Raoul d'Andrésy, Don Luis Perenna, Jim Barnett, Paul Sernine, Raoul de Limésy. 1904-ben csapott össze Herlock Sholmès-sal, a zseniális angol detektívvel egy kék gyémánt ellopását követően…

  Arsène Lupin a regényeikben és novellákban három ellenséggel vagy ellenféllel közd, harcol, akik a történetekben rendszeresn feltűnnek: Ganimard francia felügyelő, Herlock Sholmes angol detektív és az ördögien gonosz Cagliostro grófnő.

  Ganimard: "Arsène Lupin! Az elfoghatatlan, akinek tetteiről az újságok hónapok óta írnak! A titokzatos gonosztevő, akivel a vén Ganimard, a legjobb francia detektív hihetetlen kalandokon át harcol életre-halálra...
   [...]
  – Azt! Ő Ganimard, a híres detektív, aki megesküdött rá, hogy Arsène Lupint saját kezűleg fogja el. Most már értem, miért nem kaptunk semmi hírt az óceánnak erről a partjáról. Ganimard itt volt. És nem szereti, ha beleavatkoznak az ügyeibe.
   – Tehát most már biztos, hogy Arsène Lupint elfogják?
   – Ki tudja? Ganimard sohasem látta őt valóban, csak álöltözetben. Hacsak nem ismeri az álnevét…"

   Herlock Sholmes: "– Holnap délután négy órakor Herlock Sholmes, a nagy angol detektív, akinek számára nem létezik titok, Herlock Sholmes, a legfantasztikusabb rejtvényfejtő, akit valaha láttunk, a legzseniálisabb személyiség, akit mintha egy regényíró alkotott volna tetőtől talpig… egyszóval Herlock Sholmes lesz a vendégem.
   A vendégei felhördültek. Herlock Sholmes Thibermesnilben? Ez komoly?
   És Arsène Lupin tényleg a környéken tartózkodik?"

  Cagliostro grófnő két regényben jelenik meg, azokból tudunk múlbeli közös kalandjaikról, szerelmükről, majd elleséggé válásukról: La Comtesse de Cagliostro ("Cagliostro grófnő", 1924) és La Cagliostro se venge ("Cagliostro grófnőjének bosszúja", 1935) című regényekben. Az első könyv elején elmondja egy báró az ott ülőknek (köztük van grófnő is) Josephine Balsamo, azaz Cagliostro grofnő rejtélyes történetét (aki állítása szerint rendelkezett az örök fiatalsáág elixírjével): "A d'Étigues báró az utolsó szavakat csendben hagyta elhalkulni. Elragadtatott figyelemmel hallgatták. Raoul, akit zavarba ejtett ez a hihetetlen történet, megpróbálta a grófnő arcán valamilyen érzelem vagy érzés visszatükröződését megragadni. De a grófnő közömbös maradt, gyönyörű szeme még mindig enyhén mosolygott...
    [...]
    Arcole hercege felállt, és komolyan szólt:
   - Nem hiszek a csodákban, és amit mondok, az mégis egy csoda megerősítése. De az igazság arra kötelez, hogy katonaként becsületemre legyen mondva, hogy ez az a nő, akit huszonnégy évvel ezelőtt a modanei állomáson üdvözöltem."

  Lupinról már volt szó a Krimi Birodalomban.

*

  Az úri betörőről szóló első történet, a L'Arrestation d'Arsène Lupin, megjelent a Je sais tout havilap 6. számában, 1905. július 15-én. A történet a La Provence nevű transzatlanti hajó fedélzetén játszódik. Az átkelés során egy táviratból kiderül, hogy az utasok között van Arsène Lupin is. Hihetetlen, de Az Ujság nevű magyar napilap 1905. október 21.-i számában leközölte a novellát Arsène Lupin elfogatása címmel! Holott a következő Lupin-novellát Arsène Lupin en prison címmel, csak a magazin 11. száma (1905. dec. 15) közölte.

  Leblanc a hőséről Francis de Croisset-vel együtt 1908-ban Arsène Lupin címmel színdarabot is írt, amelyet Bp.-en is bemutattak: Vígszínház, 1909. máj. 1. (Adorján Andor fordította magyarra a darabot: Arzène Lupin címmel). A színdarabot az angol Edgar Jepson regényesítette, majd 1909-ben Jepson és Leblanc néven Arsène Lupin címmel ki is adta (ez magyarul is megjelent!). A színdarabban Lupin Charmerace hercegnek adja ki magát. A főhőst a fiatalon elhunyt, az akkor 29 éves Tihanyi Miklós alakította (lásd balra!).

  A mi egyetlen igazi krimi-történészünk, Keszthelyi Tibor, akitől már idéztünk egy másik posztban  Lupinre vonatkozóan, a következő rövid megjegyzése még idekívánkozik: „A francia Maurice Leblanc, nem kevés találékonysággal, Arsène Lupin nyomába ereszti az angol mesterdetektívet, s gáláns módon kettőjük párbaját döntetlennel végzi a Herlock Sholmes arrive trap tárd (Herlock Sholmes túl későn érkezik) című rövid írásában. Később könyvet is szentel a két ellenfél küzdelmének - Arsène Lupin contre Herlock Sholmes (Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen) -, amelyben az úri betörő örömmel vállalja a viadalt: «No, végre elégtételt vehetünk Trafalgarért.»” (A detektívtörténet anatómiája, 1979).

  Ellery Queen írja: „Rendkívüli kalandjainak legkorábbi könyve egy élő karakter minden csíráját feltárja. A későbbi kötetekben a figura elképesztően megnőtt: Lupin a csúcspontján a hatalmas lendület, a legfőbb kóklerség és a páratlan szellem embere. Hipnotikus akaraterőt gyakorol, uralja a körülötte lévő legerősebb karaktereket (beleértve az olvasókat is). Arsène Lupin a műfaj egyik elpusztíthatatlanja, fékezhetetlen és ellenállhatatlan. Tartós bájának és «nagy fantasztikus» túláradó erejének egyik oldala, hogy egyszerre több karakter is tud lenni: egy Lupin-fantáziában az olvasó sosem lehet egészen biztos benne, hogy egy másik nevű karakter nem Arsène-e valójában Arsène álruhában; néha Lupin nem is Lupin, és van egy rendkívül okos történet, amelyben - akár hiszik, akár nem - Lupin, a detektív letartóztatja Lupint, a csalót! Lupin pályafutása különböző pontjain Renine hercegnek, Luis Perennának, Monsieur Lenormandnak, Jim Barnettnek, Paul Sernine-nek, Jeanniot kapitánynak, Horace Velmont-nak, Paul Daubreuilnek, Bernard d'Andrezy-nek, Desire Baudru-nak, Cavaliere Florianinak, Jean Daspry-nek, Ralph de Limezy-nek, Jean d'Ennerisnek, Victor Hautin-nak és le Due de Charmerace-nak nevezte magát.” (Queen's Quorum, 1969).

  A krimiírás esztétája, a brit Julian Symons írja: „Maurice Leblanc (1864-1941) Arsène Lupin történetei és E. W. Hornung (1866-1921) Raffles-történetei hosszú időre a bűnügyi hősi hagyomány utolsó fellobbanását jelentik. Az Arsène Lupin, Gentleman-Cambrioleur (1907) egy tolvajbanda vezetőjeként mutatta be, aki különböző álruhákba bújva minden ország rendőrségét átveri, a Scotland Yardnál angol detektívnek adja ki magát, bolondot csinál Holmlock Shearsből (az eredetiben Herlock Sholmes), és Vidocq módjára a Sûreté¹ főnökének kiadva magát, átveszi a Lupin utáni nyomozást. Lupin inkább gazember, mint gonosztevő, és a későbbi történetekben gyakran a törvény és a rend oldalán áll. A róla szóló novellák jobban sikerültek, mint a regények. Mindegyikben van valami irgalmatlanul slampos, de az abszurditásoknak időnként van valami nagyszerűsége.
   A 813 (1910) című regényben Lupin négy éven át a Chef de la Sûreté-nek adja ki magát, és a nyomozás során letartóztatja magát. Vidocq szelleme még mindig ott lappang.” (Bloody murder, 1992).

   Howard Haycraft amerikai szerkesztő és kritikus (1905-1991), a krimik nagy szerelmese – aki előtt még Symons is tisztelettel meghajolt –, írt egy máig nagyhatású elemzést a krimiről és annak történetéről. Bár kissé Amerika irányában kedvez, így Leblanc-al is kritikus, de óhatatlanul is kedveli. Ebből a munkából idézünk: „Leroux nevét általában Maurice Leblanc, az ARSÈNE LUPIN alkotójának nevével kapcsolják össze, aki gyakorlatilag azonos években virágzott. Leblanc 1864-ben született Rouenban, francia-olasz származású. Nővére, Georgette Leblanc színésznő hosszú éveken át Maurice Maeterlinck élettársa volt, aki számos darabját neki írta. Leroux-hoz hasonlóan Leblanc is újságíró volt. Egy ideig szépirodalmi műveket írt, de nem aratott jelentős sikert, mígnem 1906-ban egy napon egy új folyóirat, a Je Sais Tout szerkesztője felkérte egy bűnügyi novellára. Leblanc ötlet nélkül, a bűnözésről és a bűnözőkről való előzetes ismeretek nélkül ragadott tollat, és pimasz hőse spontán életre kelt. Ebből a szinte véletlenszerű kezdetből a korabeli francia irodalom egyik legsikeresebb karrierje alakult ki, amely a Becsület Légió szalagjának a szerző számára történő átadásában csúcsosodott ki. A náci megszállásig úgy tudták, hogy Leblanc visszavonultan él Párizs közelében; azóta semmi hír nem érkezett róla. (De biztosan nem halt meg 1926-ban, ahogy Willard Huntington Wright tévesen állította A világ nagy detektívtörténetei című könyvében.) A leírás szerint csendes, barátságos, középmagas férfi volt, nagy, vidám arccal, ragyogó, kedves szemekkel, humoros szája fölött nagy bajusszal. Termékeny éveiben írói munkásságának nagy részét a szabadban végezte. Állítólag kedvelte a sakkot, valamint Poe és Balzac műveit.
   Az első LUPIN-történet gyűjtemény, Arsène Lupin: Gentleman-Cambrioleur címmel 1907-ben jelent meg. További kötetek követték gyors egymásutánban az 1930-as évek elejéig. Legtöbbjük novellagyűjtemény volt, néhány laza epizódregény. Maga LUPIN különös történeten ment keresztül. Az összes korábbi könyvben ő az eredeti címben szereplő úriember-rabló. Aztán, amikor egyre több olvasó követelte, hogy zseniális tehetségét a bűnüldözés felé fordítsa, egy átmeneti időszak következik, és ő a hivatalos rendőrség hibáinak kijavítására adja magát, általában a rendőrség tudta nélkül és annak megkeserítésére. Az utolsó kötetben gyakran nyíltan a törvény és a rend oldalán áll. (Leblanc egyik korai paródiája, amely a gall szatíra legrosszabb stílusában készült, és amelyben LUPIN és SHERLOCK HOLMES egyenlőtlen harcot vívnak egymással, történelmi érdekességként említést érdemel; de mint fikciós művet jobb, ha elfelejtjük).
   A Leroux-nál kifogásolt álruhák és álnevek Leblanc-nál, ha valami, akkor még fárasztóbbak. Elbeszélői stílusa is a felkiáltójelek felé hajlik. És mint logikus, LUPIN aligha vetekszik ROULETABILLE-lel. Mégis, az alkalmi modern olvasó valószínűleg frissebbnek, élénkebbnek, határozottan olvasmányosabbnak és sok esetben hihetőbbnek fogja mondani Leblanc történeteit, mint Leroux-ét. Paradox módon valószínűleg éppen pikareszk jellegük okozza az utóbbi hatást; hiszen ha egyszer az olvasó elfogadja a szándékos irrealitás előfeltételét - «bármi megengedett». A fantázia, ahogyan valaki megjegyezte, maga írja a saját szabályait, és a LUPIN-kalandok szemérmetlen szabadulása valahogy hihetőbbnek tűnik számunkra, mint a ROULETABILLE nyomozásai, amelyek a realizmus nagyobb látszatát keltve túl gyakran végződnek pusztán szenzációval.
   A történetek sikeréért nem kis mértékben maga LUPIN a felelős. Kevés olvasó fog egyetérteni azzal a méltatással, amelyet Charles Henry Meltzer a csirkefogó nyomozóról mondott: «SHERLOCK HOLMES ügyességéhez és RAFFLES leleményességéhez ARSÈNE LUPIN egy szőrszálhasogató kifinomultságát, La Rochefoucauld epigrammatikus fürgeségét és Du Guesclin gáláns modorát adja hozzá.» Nyolcat üt az óra (1922) című művét szinte valamennyi kritikus a LUPIN mint detektív legjobb példáit tartalmazó műként említi, és minden igényes olvasó figyelmét megérdemli. A korábbi kötetek többnyire egészen más kategóriába tartoznak.
   Összefoglalva: Leblanc talán nem egészen egyenrangú Gaboriau-val vagy Leroux-val a puszta ratiocináció terén, de végtelenül találékonyabb és meggyőzőbb mesélő, a cselekmény és a szituáció finomabb mestere, mint amire bármelyikük képes volt. Még mindig hálás szerző azok számára, akik félúton találkoznak vele.” (Murder for Pleasure – The Life and Times of the Detective Story, 1941.)

*

 

  Van egy roppant érdekes szál a Lupin-regényekben, ami végigvonul a főhős egész életén. Hogy ilyet beleszőtt Leblanc, az is a zsenialitását mutatja. Futólag már említettük is, de ott nem magyaráztuk…

  Arsène Lupin pályája kezdetén értesül Marie-Antoinette és Cagliostro négy titkáról, és egész életében megpróbálja megfejteni őket.

  Maurice Leblanc a Cagliostro grófnőjében beszámol arról, hogy Cagliostro grófnő birtokában van egy apjától örökölt kis varázstükör, amelyre a négy nagy rejtély van felírva:

  „Ez a tükör Cagliostroé volt. Azok számára, akik bizalommal néznek bele, megáll az idő. Itt, a keretre van írva a dátum: 1783, és ezt követi négy sor, amely négy nagy rejtélyt sorol fel. Ezek a rejtvények, amelyek megfejtésére vállalkozott, magának Marie-Antoinette királynénak a szájából származnak, és azt mondta, úgy tudom, hogy aki megtalálja a kulcsot, az lesz a királyok királya”.

  A tükör hátoldalára valóban négy titokzatos, Marie-Antoinette-től örökölt formulát véstek: "In robore fortuna"; "La dalle des rois de Bohême"; "La fortune des rois de France"; és "Le chandelier à sept branches".

  1. In robore fortuna

  Ez az egyedüli a tükrön, ami nem franciául, hanem latinul van. Ez az egyetlen a négy titok közül, amelyet nem Arsène Lupin fedezett fel. A "Szerencse a tölgyfában" rejtvény megoldását ugyanis Dorothée találta meg az 1923-ban megjelent Dorothée danseuse de corde című regényében, Ez magyarul: A négy vörös gyémánt címmel jelent meg. Különlegessége, hogy egyáltalán nem szerepel benne Lupin! Ezt a regényt hol beleveszik, hol nem a listák a Lupin-regények közé (én belevettem az itt elmondott indokok alapján). Egyébként a titok a Beaugreval márki által elrejtett gyémántokhoz vezetett, akinek egyetlen nyomravezetője a kincs helyére egy aranyérem volt, amelyre a latin képletet vésték.

  2. A cseh királyok táblája

  A cseh királyok táblájának titka egy a La Manche-csatorna Sarek szigetéről származó legendára utal, amely szerint az istenkőnek olyan ereje van, hogy meggyógyít és megerősít mindenkit, aki megérinti. A rejtélyt Arsène Lupin fejtette meg 1919-es L'Île aux trente cercueils című regényében (magyarul: Harminc koporsó). A tábla valójában egy észak-csehországi lelőhelyről származó radioaktív ásványból, szurokföldből készült, és egy kelta törzs hozta Sarek szigetére.
(Sarek sziget térképe jobbra! Mely sziget a Harminc koporsó c. regény középpontjában áll. A térképet a regény francia kiadásához mellékelték.)

  3. A francia királyok szerencséje

  Ez a francia királyok között öröklődő titok a titokzatos "Aiguille creuse" (Üreges tű) szívében elrejtett kincshez vezet. XIV. Lajos király azért építtette a franciaországi Creuse megyében található Château de l'Aiguille-t, hogy elrejtse a királyi kincs valódi helyét. Ez a titok áll az 1908-ban megjelent L'Aiguille creuse című regény cselekményének középpontjában.

  Miután sikerült megfejtenie egy Hódító Vilmos idejéből származó dokumentumot, Arsène Lupin 1895 és 1899 között felfedte az Aiguille creuse titkát. Ezt követően a helyszínt titkos bázisként használta zsákmánya elrejtésére.

  Egy fiatal újságírónak, Isidore Beautrelet-nek, Arsène Lupin nyomdokaiba lépve, szintén sikerült megfejtenie az Aiguille creuse titkát, és megtalálta azt Étretat-ban. Ekkor jött rá, hogy a kifejezés a sziklából kiálló, 55 méter magas sziklatűre utal. Felfedezett egy titkos lépcsőt, amely a tű belsejébe vezet, és amelyet azért ástak ki, hogy a francia királyok kincseit tartalmazza.

  A rejtekhely egyik falára azoknak a nevét vésték, akik egymás után birtokolták: „Ceasar, Nagy Károly, Rolló, Hódító Vilmos, Richard, Anglia királya, XI. Lajos, I. Ferenc, IV. Henrik, XIV. Lajos, Arsène Lupin.”

  Lentebb látható a regénybeli Sziklatű, és mellette egy fiktív rajz a belső járatáról:

  4. A hétágú gyertyatartó

Az első rejtély, amelyet Arsène Lupin 20 éves korában megfejtett, az 1924-ben megjelent Cagliostro grófnő című regényében lett elbeszélve. Cagliostro grófnőjével és normann nemesekkel versenyezve Arsène Lupin is elindult, hogy megtalálja a hétágú gyertyatartót, amely a franciaországi apátságok kincséhez vezet. A középkor folyamán ez a kincs az egyháznak szánt adományokból gyűlt össze:

  „Ezek az adományok, amelyek az összes tartományon keresztül áramlottak, a hét fő apátsághoz, Caux-ba kerültek, és egy közös alapot képeztek, amelyet úgymond hét megbízott adminisztrátor kezelt, akik közül csak egy tudta, hol van a széf és hányas számú a zár. Minden apátságnak volt egy püspöki vagy lelkipásztori gyűrűje, amelyet nemzedékről nemzedékre továbbadott a saját delegáltjának. Küldetésének szimbólumaként a Hétszemélyes Bizottságot egy hétágú gyertyatartó jelképezte.”

   Kétségtelenül ez volt Arsène első kalandja, de Leblanc azzal mentegeti, hogy a hőse negyedszázadon át tiltakozott a közlése ellen: „Nem, mondta. Cagliostro grófnő és köztem még nem dőlt el minden. Várjunk még. És csak most mesélhetjük el a történetet a megdöbbentő szerelmi párbajról egy húszéves fiú és Cagliostro lánya között.”

Lentebb a hét apátság elhelyezkedése:

*

 

  Bár Leblanc nem volt tudományos fantasztikus író, de több regényének a cselekménye az SF határán mozog. Már a legelső Lupin-novella is ilyen: Arsène Lupin letartóztatása, ahogy a következő is: Arsène Lupin a börtönben. A Lupin-sorozat regényei közt is vannak ilyenek: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen, 813, A négy vörös gyémánt, Cagliostro grófnő, de leginkább jellemző ez a Harminc koporsó c. regényre, ami a La Manche-csatorna egyik titokzatos szigetén játszódik, amely alatt egy elveszett világot találnak, amely mutációt okozó tárgyakat tartalmaz. De a magyarul is megjelent A három szem (1921) c. regénye, ami a Vénusz háromszemű lakóinak kommunikációs kísérleteit mutatja be.

*

Arsène Lupint kalandjait sokszor megfilmesítették, és nem csak a franciák. Még Magyarországon is készült két Lupin-film, igaz még a némafilmes korszakban. Nem mindegy természetesen kit választottak a főhős szerepére, hisz minden Leblanc-olvasónak volt egy elképzelése róla. Sokkal több Lupin volt, mint Simon Teplair, ahol kétségtelenül Roger Moore elvitte zseniálisan a szerepet. Ha lehet vagy muszáj választani, az én Lupinom, Georges Descrières francia színész (1930-2013) volt (lásd jobbra!). Mindig is ilyennek, ilyen magasnak, ilyen arcúnak, ilyen mosolyúnak képzeltem az úri betörő figuráját. A franciák több országgal közös produkcióban 1971 és 74 között 26 részt forgattak Lupin kalandjaiból. Bujtor István adta a főhős magyar hangját! Az első évad, A kör hetes c. epizódjában maga az író, Leblanc is szerepelt (Raoul de Manez alakította és a magyar hangja Latinovits Zoltán volt). A magyar tévé 1973 és 78 közt adta le a 26 részt.

  Ha a megfilmesítések az előbbi rövid említéstől jobban érdekelnének, Katherine könyvraktárához kell forduljatok!

*

 

  Az Arsène Lupin sorozat magyar megjelenéseiről előlegben a következőket kell elmondanom: az én összesítésem 22 könyvet sorol, amiben van novelláskötet és regény is. Más listák eltérhetnek az enyémtől. Minden egyes könyvnél a magyar megjelenések közt a csoportosítás a szerint volt, hogy azok kerüljenek előre, amelyek a legkorábbiak ill. a novellásköteteknél a legteljesebbek. Ez utóbbinál az egyszem novellákat is igyekeztem belevenni, ha az a sorolt kötetből van és önálló fordítás.

  Ha a regény/novella csak sima utánközlés volt, nem tartottam érdemesnek (csak indokolt esetben) az utánközlést. Ugyanúgy a rendszerváltás utáni reprinteket, kis füzetes kiadásokat, vagy a Cartaphilus Könyvkiadó igénytelen százéves reprintjeit az illendőségből sem közöltem (csak a kiadó egyedüli komoly vállalkozását, ami az utolsó Lupin-regényt illeti). A Lupin regények utáni „fellángolást” az utóbbi 2-3 évben nagyban segítette, hogy Leblanc éppen már 2012 óta nem jogdíjas szerző. Ezt az érdeklődést a Lupin c. francia sorozat váltotta ki, amiben nem szerepel Lupin, csak éppen a színes bőrű főszereplő példaképe az egykori betörőkirály.

  A francia megjelenéseknél csak a legkorábbi könyves kiadást közlöm, de mindegyik könyve korábban sorozatban lett leközölve valamelyik újságban/magazinban. Majd a legutolsó közlés után egy fél vagy egy évre rá jelent meg könyv formában is. 

A listában a francia eredetieket pirossal szedtem, majd alatta feketével a teljes és részbeni magyar kiadások sorakoznak.

 

Arsène Lupin sorozat:

  1. Arsène Lupin, gentleman-cambrioleur, 1907. (9 novella: L'Arrestation d'Arsène Lupin, Arsène Lupin en prison, L'Évasion d'Arsène Lupin, Le Mystérieux Voyageur, Le Collier de la reine, Le Coffre-fort de madame Imbert, Sherlock Holmès arrive trop tard, La Perle noire, Le Sept de cœur)

a. Lupin Arzén, a gavallér betörő, Budapesti Hírlap, 1907. szept. 26 - nov. 15 (43 részben: Lupin Arzén letartóztatása, Lupin Arzén a tömlöcben, Lupin Arzén szökése, A titokzatos utas, A királyné nyaklánca, A vörös hetes, Imbertné pénzesládája, A fekete gyöngy, Herlock Sholmes későn érkezik, és ráadásként: Az ó-zsidó lámpás)

b. Arsène Lupin kalandjai, Athenaeum, 1918, ford. Moly Tamás (Az elfogatás, Arsène Lupin a börtönben, Arsène Lupin elhagyja a fogházat, A rejtelmes utas, A királyné nyakéke)

c. A piros hetes, Athenaeum, 1918, ford. Moly Tamás (A piros hetes, A Hubert-család pénzes szekrénye, A fekete gyöngy, Herlock Sholmes lekésik)²

d. Arsène Lupin, az úri betörő, Dante, 1921. ford. Kálmán Andor³

e. A keleti titok, Dante, 1921, ford. Kálmán Andor (Arzén Lupin elfogatása?…, Lupin munkához lát, Arzén Lupin kirándulása, A misztikus látogató, A felfedezés, A királyné nyakéke)

f. Arsène Lupin, az úri betörő, Gabo, 2021, ford. Till Katalin (Arséne Lupin letartóztatása, Arséne Lupin a börtönben, Arséne Lupin szökése, A rejtélyes utas, A királyné nyakéke, A kőr hetes, Imbert asszony széfje, A fekete igazgyöngy, Herlock Sholmes túl későn érkezik)

e. Arséne Lupin a börtönben, Ország-Világ, 1974/25-27. sz. [3 részben] ford. Végh György (Arsène Lupin en prison, Je sais tout, 15 décembre 1905)

f. Arséne Lupin elfogatása, Az Ujság, 1905. okt. 21. [L'Arrestation d'Arsène Lupin, Je sais tout, 15 juillet 1905]

g. A nagy Lupin, Nemzeti Hírlap (Kolozsvár), 1905. nov. 25. [L'Arrestation d'Arsène Lupin]

h. A tolvajkirály, Pápai Közlöny, 1913. febr. 23. [L'Arrestation d'Arsène Lupin]

i. A fekete gyöngysor, Rakéta Regényújság, 1994/30. sz. ford. Kovács Sándor [La Perle noire]

j. A rejtélyes utas, Pécsi Napló, 1925.06.21 – 07.26 (7 rész) ford. dr. K. M. [Le Mystérieux Voyageur, Je sais tout, 15 février 1906]

  2. Arsène Lupin contre Herlock Sholmès, 1908 (2 kisregény: La Dame blonde, La Lampe juive)

a. A szőke asszony, Tolnai Világlapja, 1909. 1.–24. sz. [La Dame blonde, Je sais tout, 15 novembre 1906 – 15 avril 1907: 6 részben]

b. Arséne Lupin Herlock Sholmes ellen, Ujság, 1908. sorozatban ápr. 14-től [La Dame blonde]

c. A szőke hölgy, Athenaeum, 1918, ford. Moly Tamás [La Dame blonde]

d. Arséne Lupin Herlock Sholmes ellen, Kolonel, 1990, ford. Bíró Zsuzsa [La Dame blonde]

e. Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen, Gabo⁴, 2021, ford. Till Katalin [La Dame blonde]

f. A sorsjegy, Képes Újság, 1969/50-52. sz. A kék gyémánt, Képes Újság, 1970/1-13. sz. (az első két fejezet a La Dame blonde-ból, összesen 16 részben)

g. Az ó-zsidó lámpás, Budapesti Hírlap, 1907. nov. 5 – nov. 15 (10 részben) [La Lampe juive, Je sais tout, 15 juillet – 15 août 1907: 2 részben]

h. Az olajlámpás, Dante, 1923, ford. Bíró Sándor [La Lampe juive]

  3. L'Aiguille creuse, 1909. (Regény)

a. Királyok barlangja, Budapest (napilap), 1913. szept. 28-tól, angolból fordította: ifj. dr. Kovács Dénes

b. A sziklatű, Budapest (napilap), 1917. dec. 25 – 1918. máj. 12. (101 részben)

c. Kivájt tű, Athenaeum, 1919, ford. Erdélyi Jenő

d. A királyok kincseskamrája, Ujság (Szalonta), 1931 (sorozatban)

e. Kivájt tű, Móra, 1990, ford. Erdélyi Jenő és Havas Fanny

f. Az odvas tű titka, Gabo, 2021, ford. Bittner Gábor

  4. 813, 1910. (Regény)

a. „813”, Képes Hét, 1911. szept. 24.-étől (a hetilap 1. évfolyam 1. számával indult a folytatásos regény, és 1912-ben fejezték be, fordítót nem közöltek).

b. 813, 1-2. köt. Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1914, ford. Szatmári Jenő

c. Az aranyszemű asszony, Pesti Napló, 1917. jún. 24 – szept. 29. (84 részben) (²Légrády, 1918.) ford. Szini Gyula

d. „813”, 1-3. köt. Tolnai Regénytára melléklete, 1923.

d. A 813-as szám rejtélye, Gabo, 2022, ford. Till Katalin

  5. Le Bouchon de cristal, 1912. (Regény)

a. Az üvegdugó, Athenaeum, 1920, ford. Baróti Lajos

b. Az üvegdugó, Gabo, 2022, ford. Bittner Gábor

  6. Les Confidences d'Arsène Lupin, 1913. (9 novella: Les Jeux du soleil, L'Anneau nuptial, Le Signe de l'ombre, Le Piège infernal, L'Écharpe de soie rouge, La Mort qui rôde, Le Mariage d'Arsène Lupin, Le Fétu de paille, Édith au cou de cygne)

a. Arséne Lupin bizalmas meséiből, Pesti Hírlap, 1911: A jegygyűrű, júl. 15.; Ernemont generális öröksége, júl. 18.; A zeneszerző titka, júl. 27; A vörös kendő, aug. 24-25. (2 részben); Morson rendőrtanácsos fogadása, szept. 6.; Leloi tanár gyilkosa/Selvi tanár gyilkosa, szept. 13-14. (2 részben)⁵.

b. Arzène Lupin bizalmas vallomásai - A táncoló napsugarak, Bródy, 1923, ford. Ferenczi László (A táncoló napsugarak, A jegygyűrű, Az áruló árnyék) [Les Jeux du soleil, L'Anneau nuptial, Le Signe de l'ombre]

c. Arzène Lupin bizalmas vallomásai - A pokoli csapda, Bródy, 1923, ford. Ferenczi László (A pokoli csapda, A vörös selyemkendő, Akit a halál kerülget) [Le Piège infernal,. L'Écharpe de soie rouge, La mort qui rôde]⁷

d. Arsène Lupin vallomásai, Gabo, 2023, ford. Till Katalin [Játszadozó napsugarak (Les jeux du soleil); A jegygyűrű (L’anneau nuptial); Az árnyék üzenete (Le signe de l’ombre); A pokoli csapda (Le piège infernal); A vörös selyemsál (L’écharpe de soie rouge); A settenkedő halál (La mort qui rôde); Hattyúnyakú Edith (Édith au Cou de Cygne); A szalmaszál (Le fétu de paille); Arsène Lupin esküvője (Le mariage d’Arsène Lupin); A Morgues erdei tragédia (L’Homme à la peau de bique)⁸

e. Arsène Lupin házassága, Dante, 1924, ford. Csetényi Erzsi [Le Mariage d'Arsène Lupin]

f. A vörös nyakkendő, Vasárnap (Bécs). 1920/11-15. sz. [L'Écharpe de soie rouge]

g. A piros sál, IPM különszám, 1990. ford. Kovács Sándor [L'Écharpe de soie rouge]

h. A skarlátvörös selyemsál, Rakéta Regényújság, 1994/23-24. sz. ford. Végh György [L'Écharpe de soie rouge]

i. A hattyunyaku Edith, Tolnai Világlapja, 1920/14. sz. ford. Csillay Kálmán [Édith au Cou de Cygne]

  7. The Teeth of the Tiger, 1914. (Les Dents du tigre) (Regény)

a. Tigrisfog, Érdekes Újság, 1921.

  8. L'Éclat d'obus, 1916. (Regény)

a. A srapnel, Kultúra, 1921, ford. Rózsa Géza

  9. Le Triangle d'or, 1918. (Regény)

a. Az arany háromszög, Kultúra, 1920, ford. Karinthy Frigyes

  10. L'Île aux trente cercueils, 1919. (Regény)

a. Harminc koporsó, Kultúra, 1921, ford. Kácser Romulusz

  11. Les Huit Coups de l'horloge, 1923. (8 novella: Au sommet de la tour, La Carafe d'eau, Thérèse et Germaine, Le Film révélateur, Le Cas de Jean-Louis, La Dame à la hache, Des pas sur la neige, Au Dieu Mercure)

a. Nyolcat üt az óra, Dante, 1931, ford. Sztrókay Kálmán (A torony tetején, A vizespalack, Thérése és Germaine, Az áruló film, Jean-Louis esete, A Baltás Nő, Nyomok a hóban, Merkur Istenhez)

b. A vizesüveg, Ország-Világ, 1987/42-43. sz. [2 rész] ford. Pelle János

c. Asszony a bárddal, Ország-Világ, 1987/28-29. sz. [2 rész] ford. Pelle János

  12. Dorothée danseuse de corde, 1923. (Regény)

a. A négy vörös gyémánt, Dante, 1931, ford. Sztrókay Kálmán

  13. La Comtesse de Cagliostro, 1924. (Regény)

a. Cagliostro grófnő, Dante, 1924, ford. Csetényi Erzsi

  14. La Demoiselle aux yeux verts, 1927. (Regény)

a. A zöldszemű hölgy, Világirodalom, 1927, ford. Kállay Miklós

  15. L'Agence Barnett et C^ie, 1928. (8 novella: Les Gouttes qui tombent, La Lettre d'amour du roi George, La Partie de baccara, L'Homme aux dents d'or, Les Douze Africaines de Béchoux, Le hasard fait des miracles, Gants blancs... guêtres blanches..., Béchoux arrête Jim Barnett)

a. Barnett és társa, Budapesti Hírlap, 1928. okt. 2. – nov. 24. (45 részben) (A hulló cseppek, György király szerelmeslevele, A bakkara játszma, Az aranyfogú ember, A tizenkét afrikai, A véletlen csodái, Fehér kesztyű, fehér bokavédő, Jim Barnett letartóztatása)

  16. La Demeure mystérieuse, 1929. (Regény)

a. A rejtelmes lak, Debreczeni Független Újság, 1928. szept. 18-tól sorozatban9
b. A kastély titka, Dante, 1931, ford. Havas József

  17. La Barre-y-va, 1931. (Regény)

a. Arsène Lupin, a nők lovagja, Dante, 1931, ford. Wiesner Juliska

  18. La Femme aux deux sourires, 1933. (Regény)

  19. Victor, de la Brigade mondaine, 1933. (Regény)

  20. La Cagliostro se venge, 1935. (Regény)

  21. Les Milliards d'Arsène Lupin, 1941. (Regény)

  22. Le Dernier Amour d'Arsène Lupin, 2012. (Regény)

a. Arsène Lupin utolsó szerelme, Cartaphilus, 2021, ford. Balla Katalin⁶

 

A diadém-ügy, Dante, 1926, ford. Jánosfi Cs. Jenő (Maurice Leblanc ·és Edgar Jepson: Arsène Lupin, 1909)

*

  Egyébként Leblancnak magyarul jelentek meg nem csak Lupin történetei, de azok többsége is bűnügyi regény.

  Regények:

1. A névtelen leány, Singer és Wolfner, 1927. ford. Lakatos Lászlóné (Milliók Könyve 160.) [Les Yeux pur, 1902.] (az első bűnügyi regénye)

2. A határ, Pesti Hírlap, 1913. aug. 13 – szept. 18. (31 részben) (²1-2. köt. Légrády, Legjobb Könyvek, 184-185., 1916. [La Frontière, 1911) (regény)

3. Hét óra tizenkilenc perc / Tizenkét óra huszonhárom perc, Kultúra, 1920. ford. Karinthy Frigyes. (Detektív- és kalandor-regények 6.; egy-kötetben vele: S. A Duse: A két pisztoly) (két bűnügyi novella)

4. A három szem, Kultúra, 1921. ford. ifjú Gaál Mózes [Les Trois Yeux, 1920] (fantasztikus regény)

5. Jerikó hercege, Dante, 1931. ford. Bornemissza Gézáné [Le Prince de Jéricho, 1930] (bűnügyi regény)

6. Éjféli kaland, Dante, 1932. ford. Szirmai Józsefné [De minuit à sept heures, 1932] (bűnügyi regény)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megjegyzések: