Byrnes felügyelő

 Thomas_F._Byrnes

    Először is volt egy nagyon híres író, szintén tehetséges fia:
   Julian Hawthorne (1846-1934) egy amerikai író és újságíró volt. Számos témában képviseltette magát. Írt költeményeket, novellákat, regényeket, esszéket, utazási könyveket, életrajzokat, történeti munkákat és végül, de végül és nem utolsó sorban detektívregényeket.Julian_Hawthorne
    A művészetek iránt meg is volt benne már az érdeklődés, de ezt a családjából hozta, hiszen az anyja festőnő, míg az apja a híres író, Nathaniel Hawthorne volt.
    A sokoldalú tevékenysége az egyik oka, hogy ez a poszt nem igazán vele, hanem az egyik hősével kíván foglalkozni. 1887 és 1888 között Hawthorne egy öt regényből álló bűnügyi sorozatot tett közé, aminek főhőse egy bizonyos Byrnes felügyelő (The Great Bank Robbery, An American Penman, A Tragic Mystery, Section 558, és Another's Crime). Azonban ő más főhősökhöz képest nem egy kitalált figura volt, hanem Julian jóbarátja, New York város híres főrendőre…

(Julian Hawthorne a jobb oldali képen!)

*

    Tehát, adva volt egy híres-hírhedt főfelügyelő:
    Thomas F. Byrnes (1842-1910) egy ír születésű amerikai rendőr, aki 1880 és 1895 között ellátta a New York-i Rendőrkapitányság nyomozó osztályának vezetője posztját (lásd fönt a fő képet!). Híre olyan nagy volt, hogy még Magyarországon is ismert volt akkoriban. Egy magyar napilap így emlékezett meg róla:
    „Egy érdekes amerikai rendőrfőnök.
     Newyork rendőrségével foglalkozik egy cikksorozat s érdekes rendőri talentumokról emlékezik meg érdekes esetek kapcsán. Egyik a legeredetibb alakoknak a new-yorki rendőrség történetében Thomas Byrnes rendőrfőnök, a new-yorki detektívkar szervezője. A hatvanas években mint egyszerű rendőr került New-Yorkba. Akkor huszonegy éves volt s egyszerű írlandi falusi családból származott. Rendkívüli talentuma volt pályájához s éleslátását és egyéb tulajdonságát felismerték és méltányolták. Mikor a bűnfenyitő rendőrség feje lett Hewith polgármester alatt, ez kissé kellemetlen lett sok rendőrhivatalnokra, mert Byrnesnek az volt a híre, hogy nagyon becsületes és megvesztegethetlen. Már mint rendőr s később mint detektív nem fogadta el azt a szokásos pohár sört, amivel a korcsmárosok a rendőr-őrszemeknek kedveskedtek, ellenben megfizetett mindent, amit elfogyasztott a korcsmában. Az ő kerületében szépen ki is cserélődtek a megbízhatatlan detektívek teljesen kifogástalanokkal, mikor ő lett a főnök. Kitűnően értett a munkatársai megválasztásához. Detektív-karával csakhamar réme is lett New-York gonosztevőinek. Hogy embereit teljesen kiművelje, szabadon bocsáttatott elítélteket idő előtt a fegyházból s azok aztán kioktatták detektívjeit céhük titkaira. Így volt egy híres pénzhamisítója, kasszafúrója, banktolvaja s még másfajtájú betörője, akiket kellő ellenőrzés mellett foglalkozáshoz juttatott azzal a feltétellel, hogy tapasztalataikról beszámolnak. Ezek közül a gonosztevők közül akárhány él ma is, mint tisztességes kereskedő, s csak egy esett vissza régi bűnébe, úgy hogy az Illinois államban lévő Joliet fegyházában halt meg. Byrnesnek köszönhető, hogy New-York játékbarlangjai mind eltűntek. Ő záratta be a Mac Glory-féle hírhedt helyiséget, mely varietének szerepelt, de egyike volt Amerika leggonoszabb helyeinek. Évtizedekig volt találkozóhelye mindenféle gonosztevő férfi és asszonynépségnek, amely oda csalogatta az áldozatait. Európából kivándorlóktól, akik az újvilágban új egzisztenciát kerestek, messzeföldről hazatért matrózoktól, ott szedték el a pénzt, s egy-egy gyilkosságtól sem riadtak vissza a gazemberek, mert Mac Glory mindent eltűrt, a zsákmányból az oroszlánrészt ő vágta zsebre, s a rendőrségnek is ő tömte be a száját. Byrnes alatt megszűnt ez a gazdálkodás. Mac Glory is fegyházban halt meg. De Byrnes nemcsak közönséges gazembereket tett hűvösre, nem riadt vissza attól sem, hogy Newyork több városatyját becsukassa, amikor kezében volt ellenük a bizonyíték, hogy megvesztegetették magukat egy magántársulattól, amely a Broadwayn, Newyork első kereskedelmi vonalain létesítendő közúti vasút érdekében nyerte meg őket. Byrnes, aki most már nyugalomban él, egész iskolát csinált. Leghíresebb tanítványai: Heidelberg, Reilly, Mac Mahon, Ferrari és Mao Manns. Ezek az ő szellemében és vezetése alatt néhány szép dolgot miveltek.” (Budapesti Napló, 1902. máj. 14).

     Byrnes-thirddegree

      Byrnes bevezetett több újítást a rendőri eljárásokban. Az egyik leghíresebb, az ún. „harmadik fokozat”, ami a gyanúsítottak kihallgatásánál a fizikai és pszichológiai kínzás kombinációja volt (lásd a fentebbi képen, ahogy éppen Byrnes és rendőrei a harmadik fokozatot alkalmazzák valami szerencsétlenen). Hawthorne ezt is népszerűsítette a Byrnesről szóló regényeiben.
    1895-ben a New York-i Rendőrségi Bizottság új elnöke, Theodore Roosevelt (aki később az Egyesült Államok elnöke lett) a korrupció megszüntetésére irányuló törekvésként lemondásra kényszerítette Byrnest. A nyugállományba vonulása után Byrnes biztosítási nyomozó lett és nyomozó irodát nyitott a Wall Streeten.

*

  savings-bank

   Aztán megtörtént Amerika addigi legnagyobb bankrablása:
     1878. október 27-én a bűnbanda zseniális rablást hajtott végre a New-York-i Manhattan Bankban. Reggel a bank főnöke üresen találta a páncélszekrényt. A tettesek 2.747.700 dollárt vittek el, ami addig a legnagyobb ilyen jellegű bűncselekmény volt az Egyesült Államokban. A rablás kitervelője egy zseniális figura, George Leonidas Leslie (1842-1878), egy gazdag sörfőzde tulajdonos fia volt. Leslie angolszász származású volt: építészi és gépészmérnöki végzettséggel, aki bűnözővé képezte át magát. Több eszközt is feltalált a betörések megkönnyítésére, közte egy kis szerkezetet, ami széfek kombinációját nyitotta. Ezt előbb fel kellett helyezni a zár mögé észrevétlenül, majd a rablás után ugyanúgy el keleltt távolitaniuk. A fentebbi illusztráció mutatja a professzionális tolvaj vakmerőségét a Manhattan Bankban.

george-leonidas-leslieGangs Gerorge LeslieJames_'Old_Jimmy'_Hope  

Az első képen Thomas "Shang" Draper, a második egy képregény címoldala,
mely George Leslienek, a "Betörő Királynak" az életét dolgozta fel,
s a harmadik képen: James „Old Jimmy” Hope.

    Egy cikk így méltatta Leslie személyét: „A newyorki chicagói gansterek banditatársaságának olyan hatalma van, hogy a polgármesteri választásokra is hatalmat tud gyakorolni. Ősapjuk, George Leonidas Leslie volt, aki a múlt század hetvenes éveiben alapított különböző elnevezésű rablóbandákat. Bowery, cilinderes Rowdies, Ruach gárda volt a neve egy-egy társaságnak, amely a vezér parancsnoksága alatt a legvakmerőbb gaztetteket követte el. Leslie eredetileg építészmérnök volt. Részt vett a polgárháborúban és ellenállhatatlan kedvet kapott a romantikus élethez. Éveken keresztül nem is sejtették, hogy az előkelő családból származó Leslie, aki előkelő klubok tagja volt, műbarát, divatfi és színházi mecénás, az éjszakai órákban rablóvezér volt. A kirablásra kiszemelt bankok pontos tervrajzát megcsinálta és valóságos főpróbát tartott a cinkosaival, mielőtt a tulajdonképpeni rablást elkövették. Ha a banda egyik-másik tagját elfogták, a leghíresebb védőügyvédet fogadta meg és nem sajnált semmi költséget az esküdtek megvesztegetésére. Amikor a banda vezére a rendőrök gyűrűjébe került, a saját társai ölték meg revolverlövésekkel, nehogy Leslie a rendőrség kezébe kerülhessen.” (Ujság, 1925. dec. 25). A cikkíró azonban rosszul ismerte Leslie halálának körülményeit.

      Valóban egy egész betörőbanda állt mögötte, s akcióikhoz a pénzt Fredericka „Marm” Mandelbaum nevű zsidó nő, egyben nagystílű orgazda biztosította. Leslie ugyanis évekig tervezte a Manhattan Bank kirablását, amihez próbabetöréseket hajtottak végre. Leslie miután megszerezte a bank tervrajzát, elkészítette az épület makettjét. Csak egy dologgal nem számolt: kikezdett a banda két tagjának a feleségével és pont olyanokéval, akik vele ellentétben kemény bűnözők voltak. 1878. június 4-én találták meg George Leslie holttestét a Tramp's Rock lábánál: egy golyót a fejébe, egyet a szívébe kapott. A Manhattan bank kirablását már Thomas "Shang" Draper nevű bandatag irányította, Leslie terve nyomán.

Julian Hawthorne - Ki volt a tettes (cover).Julian Hawthorne - Ki volt a tettes1xTragikus titok 1990

     Marcus Kavanagh illinoisi bíró (1859-1937) könyvet írt (The Criminal and his Allies, 1928) az amerikai bűnözésről, ebben kitért Leslie-re is: „Ott van például még George Leonidas Leslie, aki rablásai közben szorgalmasan végezte a jogot, letette a doktorátust és nagy klientúrát szerzett mint ügyvéd. Egyszer húszezer dollár honoráriumot kapott San-Francicóban, ahova azért hívták el, hogy megszerkessze egy banki betörésnek a tervét.” (Pesti Hírlap, 1928. aug. 4).

      Herbert Asbury amerikai újságíró híres könyve a Gangs of New York 1928-ban jelent meg először. Tíz évre rá James Cruze rendezéséből mozifilm készült belőle, de Asbury könyve adta az alapját Martin Scorsese 2002-ben készült New York bandái c. mozijának is. Asbury könyve alapján írta egy annak idején népszerű magyar hetilap cikkírója: „Itt van mindjárt a legnagyobb bankrabló zseninek, George Leonidas Leslie-nek története, akit New-York kriminológiája Wildwest George néven könyvelt el. Ez a Wildwest George jó családból származott és építésznek készült a cincinnatii egyetemen, de diplomájának megszerzése után valahogy belekerült New-York legveszélyesebb környékének, a Five Points kerület banditáinak társaságába. Röviddel később már New-York leg-félelmetesebb rablóbandájának a feje volt és az akkori rendőrfőnök az abban az évtizedben elkövetett bankrablásoknak nyolcvan százalékát Wildwest George számlájára írta. Mégis, mind-össze egyszer «bukott le», akkor is sikerült Philadelphia egyes politikusainak segítségével szabadlábra kerülnie. Mert ő maga sohasem vett részt az általa tervezett és keresztülvitt rablásokban. Mihelyt kiszemelt egy bankot, igyekezett megszerezni az épület tervrajzát. Ha ez lehetetlen volt, akkor, mint üzletfél vizsgálta meg az épületet. Ragyogó építészi kvalitásainak segítségével felrajzolta a földszinti és pince-részeket, megjelölte az összes bejáratokat, kiszámította a mennyezetek vastagságát, megjelölte az összes bútordarabokat, úgyhogy bandájának tagjai a legteljesebb sötétségben is biztosan dolgoztak. Mert Leslie, más néven Wildwest George betörés elölt főpróbákat tartott bandájával, ahol ő, mint rendező csodálatos készséggel dirigálta embereit. Ismert minden fajtájú banképítő technikát. Amerika majdnem minden bankjának safe-rendszeréről volt modellje, amelyet a földalatti New-York egyik retekhelyén őrzött. Itt néha egész heteket töltött tudományos kísérletekkel, míg végre minden kombinációval tisztába jött és a legkülönösebb rendszerű zárakat is fel tudta nyitni. A könyv elmondja a Manhattan Bank kirablásának történetét. Itt Leslie egy olyan különleges betörőkészülékkel dolgozott, amely egy magában 3000 dollárjába került. A banditáknak ez a virága, aki ellen sohasem sikerült a rendőrségnek fellépnie, mert letartóztatásához nem volt elég bizonyíték, olyan hírnévre és vagyonra tett szert, hogy később már csak, mint tervezett betörések szak-értője szerepelt. Ő volt a professzor, akihez tanácsért fordultak. Halálát az ezekben a körökben nem szokatlan féltékenységi dráma okozta. Egy nap átlőtt fejjel találták a Bronx-folyó partján.” (New York alvilága, Színházi Élet, 1929/6. szám).

     Még a banda kisebb jelentőségű tagjai is a maguk módján hírességre jutottak, mint James „Old Jimmy” Hope (1836-1905) nevű betörő és bankrabló. Haláláról még egy magyar újság is megemlékezett:
     „A betörő-király halála.
      A napokban halt meg Newyork nyugati részén egy szép házban feleségének karjai között az elmúlt idők kasszafúróinak királya: Jimmi Hope. A nagy ház többi lakóinak egészen addig, míg az öreg Hope meg nem halt és az újságok meg nem írták élettörténetét, fogalmuk sem volt, hogy az öreg «Jim úr», ki botra támaszkodva járt-kelt közöttük csendesen már évek óta, követte el valamikor 1878-ban a Manhattan bankbetörést s hogy ő volt az, ki előtt Amerika vasszekrény-gyártóinak legerősebb példányai is a legkönnyebben felnyitódtak. Az utolsó négy év óta Jimmi Hope nyugalomba vonult s békében élt a törvénnyel, nem háborgatta a bankok boltozatait, sem a vas-szekrényeket és senkit a világon. Jimmi Hope angol származású szülők gyermeke volt s 69 évvel ezelőtt született Filadelfiában. Atyja lakatosnak taníttatta, de Hopenek nem volt ínyére a munkás egyhangú élete s összekalandozta egész Amerikát, amíg az újságok először hírt adtak róla, mint aki 1863-ban a filadelfiai hadikikötő fizetőmesterének pénzszekrényét feltörte s a pénzt elvitte. Ugyanebben az évben Perry-ben az N. Y. Smith-féle bank pinceboltozatait is szépen áttörte, mikor megcsípték s társával, J. A. Heeghes-szel együtt öt esztendőre ítélték el, melyet Auburnban ült le. 1873 január 2-án egy csomó elkövetett betörés után ismét elfogták Jim Brady és Dan Noble kollégáival együtt, de miután két évig példásan viselte magát a börtönben, kegyelemre szabadon bocsátották. De minden eddigi betörései elhomályosultak a híres Manhattan bank kifosztásánál, melyet három évi tervezés után 1878 október hó 27-én hajtottak végre. Ez a munka helyezte Jimmit a betörők legelső helyére, mert a Manhattan Bankba való betöréssel Jimmi és társai 2 millió és 747.000 dollárhoz jutottak. Öreg korára azután Jimmi mester felhagyott eddigi mesterségével s nyugalomban, elfeledve halt meg. Üzlettársai, a gyenge utódok azonban mindig, mint a betörők királyát fogják Jim Hopet emlegetni.” (Hazánk, 1905. jún. 29)

*

   A Tragic MysteryThe Great Bank RobberySection 558

  A Manhattan Bank kirablása egész Amerikát lázban tartotta. Az ügyben Byrnes főfelügyelő vezette a nyomozást. Julian Hawthorne pedig úgy döntött megírja a sztorit. Ez volt az előzménye, az első Byrnes-regénynek, a The Great Bank Robbery: from the diary of Inspector Byrnes-nek (1887).

      Magyarul a Pesti Hírlap adta folytatásokban. A napilap így ajánlotta a regényt: „Vasárnapi számunkban új, érdekfeszítő regénynek a közlését kezdjük meg. Ez a „Betörés a Manhattan-bankban“ című amerikai bűnügyi regény, tárgya egy 1878 év október havában Newyork legnépesebb utcáján, a Broadvay-n, a Manhattan-bankban elkövetett betörés, az ennek folytán megindított bűnvizsgálat és annak eredménye stb. A regényíró, Hawthorne J. F., a bűnpör adatai alapján írta meg szenzációs művét, amely bizonyára olvasóink érdeklődésével is fog találkozni.

     A regény elején Byrnes több embert kihallgat a bankból, míg eljut az utolsó kihallgatottig:
    „Mostan Shevelyn Patrickra, a segédőrre következett a sor.
     Ezzel nagyon is hamarosan végzett Byrnes.
     Jóformán rá sem nézett, nem is vette szemügyre közelebbről, hanem beérte azzal, hogy néhány rövid kérdést intézett hozzá, elmondatta vele azt a keveset, amit tudott, azután hazaengedte ismét.
      Még csak vallomási jegyzőkönyvet sem vett föl Shevelynnel, ami mindenesetre különös volt. ügy látszik, nem is érdekelte őt ez a tanú Mikor véget ért a kihallgatás, Shevelyn nagyot bókolt a főfelügyelő előtt, azután megfordult és az ajtó felé ment. Eközben valami sajátságos, hamiskás mosoly surrant át arcán. Mikor az ajtóhoz ért, már ismét uralkodott magán, és arcvonásain ismét az addig mutatott egykedvűség és bágyadtság uralkodott.
       Byrnes, aki feszült figyelemmel nézett Shevelyn mán, egy szemközti tükörben jól látta, a hozzá háttal fordult segédőr arcán azt a bizonyos mosolyt. És különös jelenség! ez a mosoly egy rövid pillanatig a főfelügyelő arcáról is visszatükröződött. De csak egy pillanatig, Byrnes rideg arcáról azonnal lefagyott ismét a mosoly, komoly és nyugodt lett ismét, mintha mit sem észlelt volna.
       De amikor Shevelyn már kiment és behúzta maga mögött az ajtót, Byrnes az előtte fekvő (Werkle kezeiről lekerült) vasbilincsekre mutatva, így szólt magában:
       – Ezt a bilincset aligha nem ennek a fickónak a kezére fogom húzni, mint akit jog szerint megillet, úgy látszik, már jó úton vagyok!:
        Azután nyugodtan odafordult írnokához, átvette tőle és sorra aláírta a fölvett kihallgatási jegyzőkönyveket és néhány idézést. Azután elbocsájtotta írnokát, szivarra gyújtott, kényelmesen hátradőlt öblös karosszékében és mosolyogva, gondolatokba merülve kék füstkarikákat fújt a levegőbe.

BudapestiNaplo_1899_A más büne xSzekelyLapok_1902_08 Rejtelmes ellenség x

        Sajnálatos módon eddig nem találtam nyomát, hogy a sorozat második regénye magyarul megjelent volna, de a harmadik regénye igen, Tragikus titok címmel. Ebben Hawthorne így írta le Byrnest: „E teremben – a newyorki titkos rendőrség magánirodájában – ült december 30-ikának délelőttjén egy jól öltözött, erős testalkotású, alig negyven éves férfi. Kellemes arcvonásai sajátságos keverékét mutatják a nyíltságnak és kifürkészhetlenségnek. Rendesen szórakozottnak látszott, de azért rendkívüli éles és pontos megfigyelőtehetséget rejtett e látszólagos szórakozottság. Nyugodt természete és lekötelező beszédmodora után ítélve, jómódú üzletembernek lehetett tartani, ki ama számos hivatalok egyikét viseli, melyeket az üzletvilághoz tartozó egyénekkel töltenek be. A helyett azonban a legfontosabb és legnagyobb felelősséggel járó hivatalok egyikét viselte New-Yorkban, a newyorki titkos rendőrség főnöke volt.
      Ama férfi, ki itt egy csomó irat fölé hajolva, íróasztala mellett ült, Byrnes felügyelő.

      A rendszerváltáskor a Betűvető Kiadó kiadta ezt a regényt, az egyik újság ilyen idétlen és buta szöveggel ajánlotta: „A Skarlát betű íróját minden bizonnyal ismerik már a hazai olvasók. Tragikus titok című krimije a Pengős könyvek sorozatban látott Magyarországon először napvilágot. Nemcsak a különös cselekményvezetés teszi a könyvet izgalmassá, de a fordítás veretes nyelvezete is.” Ráadásul annyira ocsmány borítót kerítettek neki, hogy valószínűleg még a bibliográfiákban is szégyen megemlíteni ezt a kiadványt!
      Maga a könyv fülszövege ez: „1881. december 29-e éjjelén New Yorkban titokzatos körülmények között megölik Hannier Louis-t. Nem lehet tudni, hogy az egyszerű kis ember, egy bormérés tulajdonosa, kinek állhatott útjában. Talán kémhálózatba keveredett? Vagy birtokában van valami, amelynek jelentőségéről maga sem tudott?
      A rejtélyes gyilkosság kiderítésén kívül a szereplők egymás közti bonyolult kapcsolata is izgalmas rejtély, mely fokozatosan bomlik ki a regény során.
       Milyen viszony fűzhette az áldozatot az előkelő Croux asszonyhoz? Hogyan kerül a hölgy és férje a gyilkosság éjszakáján a borkereskedéshez? Az érdekes szerkesztésű könyvben újabb és újabb szereplők tűnnek fel, addig lehet rakosgatni a különféle mozaik-kockákat, míg végre összeáll a kép és mindenre fény derül
.

       Hawthorne Byrnes sorozatának utolsó két regénye is megjelent magyarul. Lentebb látható Az ártatlan bűnös c. regényének magyar kiadása, aminek külön érdekessége, hogy a borítón még "Az igazi bűnös" cím szerepelt, míg a belső címlapon Az ártatlan bűnös!

Julian Hawthorne - Az ártatlan bűnös (cover)Julian Hawthorne - Az ártatlan bűnösJulian Hawthorne - Az ártatlan bűnös (1)x

*

       Caleb Carr-nak A halál angyala 1896-ban játszódik New Yorkban. Ekkorra már Byrnes visszavonult. A regényben maradi módszerekkel dolgozó, ellenszenves figura. Utódja New York rendőrfőnöki székében Roosevelt. „Byrnes a detektívtestület mély tisztelettel övezett megalapítója és egykori vezetője volt, némiképpen homályos személyiség, aki Ted Levinepályafutása során jelentős vagyont halmozott fel, és nem véletlenül éppen akkor vonult vissza, amikor Roosevelt bekerült a Tanácsba.

       A regényből tévé-sorozat is készült, amiben Ted Levine játszotta a nyugállományba vonult Byrnes kapitányt (lásd jobbra a képét a  filmből).

       „Thomas Byrnes keményen ellenállt az antropometriának, mindvégig, amíg csak a detektívtestület parancsnoka volt – a pontos mérések, gondos fotográfiák az ő szemében túlságosan is intellektuális és igényes dolognak tűntek. Ha meggondoljuk, milyen emberekkel dolgozott, ez inkább józan emberismeretre vall. Ráadásul Byrnes alapította meg a Rouges Galériát, az Egyesült Államok legismertebb bűnözőinek fényképeivel; érthetően féltékeny volt alkotására, és úgy érezte, ez éppen elegendő a szükséges azonosításokhoz. Byrnesnek megvoltak a maga elvei a munka végzésében, és nem hagyhatta magát holmi franciáktól befolyásolni. Azóta viszont, hogy távozott a posztjáról, az antropometria egyre inkább tért hódított a rendőrség sáncai közt, és amint láthattuk, egyik lelkes védelmezője éppen itt ült velünk ezen az estén.

*

    PestiHirlap_1893_Tragikus titok xKalandos élet xPestiHirlap_1895_Betörés a Manhattan bankban x

     Julian Hawthorne öt Byrnes felügyelő regényéből négy van meg magyarul:

1. Betörés a Manhattan-bankban, Pesti Hirlap, 1895. aug. 11-től, sorozatban (2Légrády Testvérek, 1898) ford. Orior (Béldi Izor) [The Great Bank Robbery, 1887] (Byrnes 1)

2. An American Penman (1887) [nem találtam magyar fordítását!] (Byrnes 2)

3. Tragikus titok, Pesti Hírlap, 1893. jún 29 és aug 4 közt (35 részben) (2Érdekes Újság, 1925; 3Betűvető, 1990) [A Tragic Mystery, 1887] (Byrnes 3)

4. Rejtelmes ellenség, Székely Lapok, 1902. aug. 22 és 1903. jan. 1 közt (53 részben) [Section 558, 1888] (Byrnes 4)

5a. A más bűne, Budapesti Napló, 1899. jún-tól, sorozatban [Another's Crime, 1888] (Byrnes 5)
5b. Kalandos élet, Magyar Nemzet, 1900. júl. 21-től, ford. H. Zs.
5c. Ki volt a tettes?, Magyar Hírlap, 1906.
5d. Az ártatlan bűnös, Színes Regénytár, 1929.

      Sajnálatos módon a sorozat utolsó regényének négy magyar fordítása is keletkezett, ahelyett, hogy lefordították volna sorozat máig kiadatlan második regényét!

      Egyébként ezeken kívül Julian Hawthorne-től magyarul csupán egy másik regény és egy novella maradt fenn:

1a. Malmaison Arkibald, Fővárosi Lapok, 1894. márc. 13 és márc. 25 közt (13 részben) (2Athenaeum, 1894.) [Archibald Malmaison, London: Richard Bentley and Son, 1879]
1b. Az ezüst vessző, Tolnai, [1926].

     És a novella:

1. A lélekvásár, Vasárnapi Ujság, Jun 19, Jun 26 1892. jún 12 és 19 (2 részben) [Judith Armytage, (ss) Black and White, Mar 7 1891]

*

A halál angyalaA sötétség angyalaSurrender, New York

     Caleb Carr két regénye is megjelent magyarul, melyek főhőse Dr. Laszló Kreizler:

1. A halál angyala, Agave, 2007. ford. Falvay Dóra [The Alienist, 1994] (Kreizler 1)

2. A sötétség angyala, Agave, 2008. ford. Görgey Etelka [The Angel of Darkness, 1997] (Kreizler 2)