Stephen Wasylyk
(1922-1996)

A 20. század utolsó harmadának egyik jelentős krimi novellistája volt, az amerikai Stephen Wasylyk, aki 1922 decemberében született Pennsylvaniában. Civilben fotósként és művészeti rendezőként dolgozott. Mintegy 180 körüli rövid történetet hagyott maga után. Meglehetősen „későn” kezdett írni. Az első novellája csak 1968-ban jelent meg Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine c. krimi-magazinban, amikor már 46 éves volt.

Az említett első novella címe The Loose End volt és a magazin 1968. áprilisi számában jelent meg. Az AHMM nagy vetélytársában, az Ellery Queen’s Mystery Magazine-ban csak jóval később, 1977-ben mutatkozott be. Az első novellája az EQMM-ben a The Rescue of Omar Ganski volt a februári számban. Ezután a magazin hébe-hóba több novelláját is közölte, viszont Wasylyk végig megmaradt az AHMM írójának, ahol jóval száz fölötti novelláját közölték. Emellett a Hitchcock magazin szerkesztői számos novelláját beválasztották a magazin rendszeresen megjelenő antológiáiba. Mint pld. Alfred Hitchcock's Tales to Take Your Breath Away (1977), Alfred Hitchcock's Grave Suspicions (1984) vagy a híres Tales of Terror (1986).

Ezen a két magazinon kívül a szerzőnk gyakorlatilag egyetlen más helyre sem írt. Regényírással pedig sohasem próbálkozott, megmaradt végig krimi novellistának, mint James Holding, Jack Ritchie vagy Edward D. Hoch.

Stephen Wasylyk novellái nagyrészt független történetek, de azért akadnak sorozatkarakterei is. Az egyik ilyen Gates seriff, akinek történeteit az AHMM-ben jelentette meg. Az első volt A Small Price to Pay c. novellája az 1972 októberi számban. majd pár évre el is felejtette, hogy 1978-ban megint egy novellában szerepeltesse: Fishing Can Be Fatal. Ezután 1980 és 85 között még további 8 novellában szerepelt Harry Gates seriff: A Rather Curious Corpse (1980), Death of an Englishman (1981), The Runaways (1981), Vandal (1982), Currents and Undercurrents (1982), Tears for Maggie Shannon (1984), The Shooting of Jesse Casion (1984), A Twenty-Five-Dollar Case (1985). Ezekben a történetekben rendszeresen feltünik a seriff helyettese, Julio is:
„A reggeli köd már ritkulóban volt, amikor megpillantottuk a holttestet. Egy félreeső út mellett, a nedves fűben hevert; tweedkalap és kabát, valamint turistacipő volt rajta. Julio, a helyettesem lehajolt, és gyengéden lezárta a halott férfi merev tekintetű szemét. Majd fölemelkedett, s elgondolkozva pödörgette sűrű fekete bajuszát.
– Ő az. Az az angol, akiről tegnap beszéltem. A zsebében nem találtam semmit. Bárki lőtte is le, alaposan kirámolta szegény fickót.
– Semmiféle igazolvány nem volt nála?
– Még az útlevele sem! Persze, azt a szállodában is hagyhatta.
– Azt hiszem, kis kaliberű fegyverrel, közvetlen közelről lőhették szíven. Egyetértesz?
Julio bólintott.” (Halál a tóparton)

A másik visszatérő hőse vagyis inkább hősei, mert ketten szerepelnek a novelláiban: Morley és Bakov. Két idős öregúr, akik egy szeretetotthonban élnek. 1974 és 92 között tíz novellában szerepeltek. Éppen a legelső Moley és Bakov novellájuk megjelent magyarul is, Két öregúr címmel. Mulatságos, csattanós krimi-komédia: két öregúr, mivel a szeretetotthon tíz dollárral megemelte eltartásukat, bankrablásra készültek, s csak a kinézett bankban derül ki, mikor odaérnek, hogy éppen kirabolják…: „A bankrabló gyorsan az ajtóhoz ment. Ebben a pillanatban Bakov lihegve igyekezett befelé a forgatóajtón át. Csak Morley járt az eszében és összeütközött a bankrablóval. A rabló káromkodott, ellökte a kövér öreget, hogy az elesett, még mindig levegő után kapkodva. Ekkor Morley-nek hirtelen eszébe jutott egy fogás rég elfelejtett ifjúságából. Előre nyújtotta lábát, elgáncsolta a bankrablót, aki megbotlott, elvesztette egyensúlyát és elvágódott a padlón. Fejét beütötte a forgóajtó nehéz rézkeretébe. Recsegés hallatszott, a padlón egy revolver koppant, a táskából pedig bankjegykötegek estek ki.”

Ezeken kívül Wasylyknek volt egy harmadik sorozatkaraktere is, Cole őrmester, aki azonban csak három novellájának volt hőse 1979-80-ban az EQMM-ban és AHMM-ban. Érdekes módon, bár kevés novella van magyarul a szerzőnktől, mind a három sorozatkaraktertől van 1-1 novellája. Cole őrmester egyik esete vagyis is inkább kalandja nagyszerűen indul, mert megjelenik az irodájában egy férfi, majd Cole behívja főnökét:
„– Szüksége van rám, Cole?
– Azt hiszem, igen.
Kilépett szintén üvegfalú szobájából, átjött hozzám, s megállt az asztalomnál. Hatalmas termete szinte félelmetes, arca rezzenetlen volt.
– Ez az ember itt Mr. Sellers – mondtam. – Tudja, a Sellers lány apja.
Mandola Sellersre pillantott.
– Fogadja őszinte részvétemet, Mr. Sellers.
– Mr. Sellers szeretne találkozni a lánya gyilkosával – mondtam.
Mandola tagadóan ingatta a fejét.
– Azt nem lehet.
– Én is mondtam már neki, de ragaszkodik hozzá.
Sellers ültében félig Mandola felé fordult. A hadnagy csak most láthatta meg a férfi jobb kezén az ujjára csavart erős zsinórt, melyet a dereka táján az inge alá bújtatott.
– Ragaszkodik hozzá? – kérdezte Mandola.
Megpróbáltam természetes hangon beszélni, mintha valami mindennapos dologról lenne szó.
– Mr. Sellers az inge alatt egy robbanóanyaggal teli övet visel. Az ujjára tekert zsinór a robbanószerkezettel áll összeköttetésben. Ha nem teljesítjük a kérését, akkor fel fogja robbantani az egész helyiséget. Annyit kell csak tennie, hogy két centire meghúzza a zsinórt.
Mandola szeme meg sem rezdült.” (Egyetlen mozdulat a halál)

*

Az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine még posztumusz is több novellát jelentetett meg Wasylyktől. 2017-ben elektronikusan megjelent a The Stephen Wasylyk Mystery MEGAPACK, ami 20 novelláját tartalmazza szerzőnknek.

Wasylyket kétszer is jelölték Edgar-díjra a Legjobb rövid történet kategóriában (The Alley, 1989-ben és a For Loyal Service, 1990-ben), de egyik esetben sem ő kapta meg a díjat.

*

Magyarul „természetesen” kevés novellája van Stephen Wasylyknek. Én eddig mindössze hattal találkoztam. Ezekből is kettőt duplán fordítottak le, azaz kis szerencsével lehetett volna 8 novellája is (az angol megjelenések sorrendjében):

1. A végzetes tojás, Tükör, 1974/44. sz. [Hard-Boiled Eggs, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Jun 1970?]

2a. Walter bácsi, IPM, 1984/7. sz. ford. Fehér Katalin [If a Body, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Sep 1972]
2b. Ha test és test találkozik, Alfred Hitchcock rejtélyes történetei, 1988. ford. S. Kovács Judit

3a. Két öregúr, Tükör, 1975/1. sz. [Ten Dollars a Week, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Apr 1974] (Morley és Bakov)
3b. Öregember nem vénember, Magyar Szó, 2010. jún. 26-27.

4. A Krowten Corners-i bűnözési hullám, Rakéta Regényújság, 1988/8. sz. ford. Tótisz András [The Krowten Corners Crime Wave, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Mar 1978]

5. Halál a tóparton, Kroki Krimi, 1988/8. sz. ford. Fazekas István [Death of an Englishman, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Jan 7 1981] (Gates seriff)

6. Egyetlen mozdulat a halál, IPM, 1984/6. sz. ford. Fazekas István (²Kroki krimi, 1988/6) [One Hour to Doom, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jun 30 1980] (Cole őrmester)

 A végzetes tojásnál a Tükör hetilap a szerző nevét elírta: Wasslyck. A Halál a tóparton esetében a Kroki Krimi hibás adatokat adott meg, miszerint a novella szerzője: K. L. Murdock, és az eredeti cím: The Death at the Lake. A vajdasági Magyar Szó napilap az Öregember nem vénember novella esetében viszont bődületesen lerövidítette a novellát, s ráadásul a szerző nevét sem közölte!

Szerencsésen ismerünk egy hetedik novelláját is magyarul. A Kossuth Rádió 1976. augusztus 23-án este, 21.23-kor adta a „Krimikedvelőknek”: John Smith balesete c. hangjátékot, 37 percben, ami Stephen Wasylyk elbeszélése alapján íródott rádióra. Ennek rendezője dr. Márkus Éva volt, és a szereplők: Páger Antal és Márkus László. Az izgalmas rádiójáték pedig ez a novella alapján íródott: Credit Deferred, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Feb 1971.