Clinton H. Stagg
(1888-1916)

Clinton Holland Stagg egy amerikai író, forgatókönyvíró és újságíró volt. Newarkban (New Jersey) született 1888-ban. Bár fiatalon meghalt, kivételes energiáról tett tanulságot. 1916-ban hollywoodi megrendelésre számos forgatókönyvet írt. Egy newarki lapnak volt az újságírója, de közben számos magazinnak és lapnak írt novellákat és cikkeket. És írt egy regényt is, High Speed címmel (1916). Hagy azonban nálunk szerepel, annak egy oka van: Stagg először szerepeltetett a krimi-történelemben vak detektívet, Thornley Coltont, a Problémavadászt!

Stagg novellái főként a People's Ideal Fiction Magazine-ban jelentek meg, de emellett írt novellákat olyan magazinokba is, mint a Top-Notch Magazine, Adventure, The Argosy, New Story Magazine vagy a People’s. Több sorozatkaraktert is alkotott ezekben: Larry Lannigan, Hartley J. Rudge, Goliath Dinwiddie, de mindezeket elhomályosította Thornley Colton, aki születésétől fogva volt vak, amit hallásával és tapintásával ellensúlyozott. Kiváló megfigyelő és elemző volt, valamint Holmes-i logikával rendelkezett.

Stagg nyolc Thornley Colton-novellát írt, ezek mindegyike a People's Ideal Fiction Magazine-ban jelent meg 1913. februárja és októbere közt. Majd írt egy Colton-regényt is, Silver Sandals ("Ezüst szandálok") címmel, amit viszont a People's magazin közölt 1914. július és novembere közt öt részben. Könyv alakban a regény csak 1916-ban jelent meg. Viszont a Colton-novellák összegyűjtve már az előző évben megjelentek Thornley Colton, Blind Reader of Hearts címmel (1915). A könyv nyolc probléma megoldását adja, azaz a nyolc novellát. Ez éppen az a korszak volt, amit Michael Grost a tudományos detektívek aranykorának (1905-1914) nevez.

Thornley Colton egy New Yorkban élő gazdag, ősz hajú, szikár, de vak férfi volt a 20. század elején, akinek nagy örömet okozott a rejtélyes bűnesetek megoldása. Nagy fekete napszemüveget viselt és sétapálcával közlekedett, de mivel némely bűnesetnél szükség volt szemre is, ebben segítségére volt hűséges titkára, Sydney Thames (akit ő nevelt fel).

Az első Colton-novella a The Keyboard of Silence volt. A történet úgy kezdődik, hogy Colton a Regan éttermében ül és egy fiatal lány felfigyel a különös férfira. A vele lévő idősebb hölgy még meg is fedi a leplezetlen bámulásáért:

„– Nem való így rámeredni az emberre, Rhoda – jegyezte meg az idősebb hölgy szelíd korholással.
Halkan sóhajtva fordította el szemét a fiatal leány.
– Arcvonásain csodálatos jellem mutatkozik – mormogta.
– Valóban nagyszerű ember – jelentette ki a fiatalúr tele csodálkozással, amikor is arca fiúsan felragyogott.
– Ismered? – kérdezte a két hölgy szinte egyszerre.
– Igen. Ez Thornley Colton, a legjobb körökhöz tartozó úr, nagy zeneértő és különböző klubok tagja, kinek kedvtelése abban áll, hogy megold titokzatos problémákat. Ő az, ki leálcázta a bankelnök gyilkosát és az intézet összeroppanása után megszerezte nekem az állást a Berkley-trösztnél.
– Tehát detektív?
Az idősebb hölgy vetette fel ezt a kérdést, míg a fiatal leány újra ránézett Coltonra.
– Nem az. – A fiatalember a fejét rázta. – Ő maga tréfásan problémavadásznak szokta magát nevezni, és csak olyan eseteket vállal, melyek neki érdekesnek tűnnek, mert földerítésükkel csupán az ügy iránt való szeretetből foglalkozik. Pénzt sohase fogad el érte. Aki mellette áll, az Sydney Thames. Szintén feltűnően szép férfi, de ha együtt van Coltonnal, csak azért tűnik fel, mert hollófekete hajával és szemével, és friss arcszínével annyira ellentéte Coltonnak.”

A történet egy banki sikkasztás körül forog. Michael Grost a klasszikus detektívtörténetek jelenkori egyik legjobb szakértője szerint a The Keyboard of Silence némileg hasonlít Arthur B. Reeve történeteire, illetve a két lehetetlen bűneseteket író Jacques Futrelle és Thomas Hanshew novelláira. Mary Roberts Rinehart The Circular Staircase (1907) c. regényében is egy sikkasztás van az ügy hátterében.

Grost írja, hogy a Silver sandals tartalmaz egy előszót, amiben Stagg megpróbálja megmagyarazni, honnan vannak ilyen elképesztő képességei Coltonnak. A regény ugyanúgy egy étteremben kezdődik, mint a The Keyboard of Silence. Viszont Grost szerint a regény nem éri el a novellák minőségét, túl egysíkú, egyenetlen. Úgy látszik Stagg igazi műfaja a novella volt, hiszen rövid működése alatt elég sokat írt ezekből. Ez a Colton-regény már csak hab lett volna a tortán, a novellák sikere után. Grost a legjobb dolognak a regényben a hátborzongató nyitó jelenetet tartja, aminek végül viszont nem kapjuk logikus magyarázatát. Csalódni fog, aki a regénytől egy logikus puzzle-t vár, akár a novelláitól. Az olvasó félrevezetve érezheti magát, mert logikailag képtelen megsejteni a rejtély nyitját, ami vétség a fair play szabályai ellen, és vétség az S.S. Van Dine vagy  Freeman Wills Crofts által lefektetett "szabályokhoz". A könyv első fele egész türhető, sőt, akár egészen jó film is készülhetne velőle, de Mike Grost azt tanácsolja, csak akkor olvassuk el a Silver sandalst, ha már minden detektívtörténetet elolvastunk, és semmi más nincs már hátra.

Egyébként szinte a véletlennek köszönhető, hogy Thornley Coltont a krimi-történelem első vak nyomozójaként tisztelhetjük, ugyanis Ernst Bramah ugyanebben az időben megalkotott szintén egy vak detektívet, Max Carradost. Viszont az első Carrados-novella csak News of the World 1913. augusztusi számában jelent meg, azaz egy félévvel az első Colton-novella után. A harmadik „befutó” pedig Isabel Ostrander amerikai detektívszerző volt, akinek az At One-Thirty c. regénye 1915-ben jelent meg. Ennek főhőse Damon Gaunt, egy szintén vak detektív volt. Elég ismert volt viszont Baynard Kendrick aranykori klasszikus detektívtörténeteket író szerző Duncan Maclain kapitánya a 30-as években, aki szintén egy vak detektív volt.

A krimi-történelem szempontjából nagy veszteség volt Stagg korai halála, hiszen még 28 éves sem volt, mikor barátjával Malcolm Strong íróval felborultak autójukkal a kaliforniai Santa Monicában 1916. május harmadikán. Mindössze két regényt írt, viszont számos cikk, forgatókönyv és novella maradt utána.

***

Magyarul minden Thornley Colton-novella megjelent (az amerikai megjelenések sorrendjében):

1. A hallgatás billentyűi, A repülő halál, Tolnai, 1928 [The Keyboard of Silence, (nv) People’s Ideal Fiction Magazine, Feb 1913]
2. Ópium?, A repülő halál, Tolnai, 1928 [Unto the Third Generation, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, Mar 1913]
3. A gép, mely milliókat gyűjt, Az aranykesztyű, Tolnai, 1928 [The Money Machines, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, Apr 1913]
4. A repülő halál, A repülő halál, Tolnai, 1928 [The Flying Death, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, May 1913]
5. A titokzatos tolvaj, Az aranykesztyű, Tolnai, 1928 [The Thousand Facets of Fire, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, Jun 1913]
6. Az aranykesztyű, Az aranykesztyű, Tolnai, 1928 [The Gilded Glove, (nv) People’s Ideal Fiction Magazine, Jul 1913]
7. A csengő serlegek, Tolnai Világlapja, 1930/49-50. sz. (2 részben) [The Ringing Goblets, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, Sep 1913]
8. A hét ördög szeme, William Averill Stowell: A zümmögő falak titka, 2. kötet, Tolnai, 1928. [The Eye of the Seven Devils, (ss) People’s Ideal Fiction Magazine, Oct 1913]

Az egyetlen Colton-regény, az „Ezüst szandálok” – tudtommal – nem jelent meg magyarul., viszont tekintve Mike Grost véleményét, nem is olyan nagy "veszteség". Valószínűleg a Tolnai Lapkiadó vállalat igazgatójának, Tolnai Simonnak személyes kedvence volt Thornley Colton, mert mindegyik novellát ő jelentette meg a híres hetilapjában és a Tolnai Regénytárában. Két önálló Clinton H. Stagg-kötet is megjelent a sorozatban: A repülő halál (1928, 122 oldal) és Az aranykesztyű (1928, 122 oldal). Ezek mindegyike 3-3 Thornley Colton-novellát tartalmazott. A hét ördög szemét a regénytár egy másik regényének második kötete végén, amolyan bónusznovellaként közölték. Egyébként egy novella esetében sem közölték a fordító személyét.