F. Britten Austin
(1885-1941)

Frederick Britten Austin egy londoni születésű angol író és novellista volt. Mint kapitány harcolt az első világháborúban. Regényt csak párat írt, de rövid történetet annál inkább. Egy professzionális, termékeny novellista volt. Leginkább a kalandos, katonai, rejtély és detektív történetek vonzották. Ezeket F. Britten Austin név alatt jelentette meg (álnevet nem használt).

Első novellái 1913-ban jelentek meg, s az írói működése 1937-ig tartott. Olyan magazinok közölték rövid történeteit, mint a Top-Notch Magazine, The Saturday Evening, The Strand, The Red Book Magazine vagy a The Popular Magazine.

Britten Austint az SF-irodalom is számon tartja, ugyanis számos novellája született, ami a jövő háborúját festi le, amit új, különlegesen pusztító fegyverekkel vívnak. Ez egy külön műfaj a science fictionon belül előfutárai már a 18. században feltűntek. A jövő háborúját lefestő brit szerzők sokszor igyekeztek kihangsúlyozni ezekben a szigetország védekezésének gyengeségeit. Ilyen sötét rémlátomás Conan Doyle 1914-ben megjelent Nagy-Britannia veszedelme vagy H. G. Wells 1908-ban kiadott Háború a levegőben. Austinnak nagyon sok ilyen novellája volt, melyek kötetekbe összegyűjtve is megjelentek, mint az In Action: Studies of War (1913), Battlewrack (1917), On the Borderland (1922) vagy a The War-God Walks Again (1926).

De ezeken kívül is számos novelláskötete jelent meg, különböző tárgyú novelláival: When Mankind was Young (1927), A Saga of the Sword (1928), A Saga of the Sea (1929) vagy a The Red Flag (1932). A Saga of the Sea például tíz novellát tartalmaz, olyan tengeri kalandokról, melyek időben és távolságban messze estek egymástól (Odüsszeusztól Nelson admirálisig). A When Mankind was Young c. kötetbe ún. „történelem előtti fikciók” kerültek, olyan kalandos novellák, melyek a kőkorban játszódnak, olyan közösségekben, melyek a civilizáció létezése előtt éltek. Az ilyen történetek is külön műfajt alkotnak és számosan írtak már kőkori sagákat, mint Rosny, Jack London vagy újabban Jean M. Auel.

Britten Austin írt krimi novellákat is, melyek rendszeresen bekerültek olyan válogatáskötetekbe, mint The second century of detective stories (1928), The world's best 100 detective stories (1929), Omnibus of crime (1929) vagy akár az újabb Great crime stories (2002).

Austin főként azzal írta be magát a krimi-történelembe, hogy 1924/25-ben megjelentetett hat novellát a Strand és Redbook magazinokban. Ezek főhőse egy bizonyos Quentin Quayne magándetektív, akinek jól menő detektív irodája (Q. Q. Agency) van a londoni Piccadilly Circuson. Az asszisztense Mr. Creighton, akit csak apróbb ügyek elvégzésével bíz meg (viszont ő a történetek narrátora), a nyomozást Quayne végzi, akit rendszerint csak Q. Q-ként emlegetnek a történetekben. A sorozat első novellája a The Vanished Duke volt. Az Q. Q. ügynökségnek még több kis magánrepülőgépe is van!
„Negyedóra múlva felszállt a Quentin Quayne detektíviroda egyik repülőgépe a croydoni mezőről s még csaknem egészen világos volt, mikor kényelmesen megvacsorázva, nyugodt siklórepüléssel leszálltunk a bourget-i jegenyefákkal körülövezett repülőtéren. Éppen beállt a nyári est, mikor autónk befordult az Operatérről az aránylag csöndes rue de la Paixbe s az órám pontosan kilencet mutatott. A Quentin Quayne Agency pontos volt.” (A párizsi ruha)
És persze Quayne nagyon okos, és hamar kapcsol:
„Q. Q. töprengett egy percig.
– Azt mondod, láttad a vendégeidet elmenni a taxival. Hogy jutottál vissza a lakásba? Kulccsal, vagy nyitva hagytad az ajtót?
– Felmentem a lifttel és… Teringettét, most ugrik be! Zárva volt az ajtó, s amikor a kulcsomért nyúltam, nem volt a zsebemben! Azt gondoltam, biztosan a lakásban hagytam, és csengetnem kellett.” (A gyilkos emberére akad)

***

F. Britten Austinnak egy regénye jelent meg magyarul:

1. A dicsőség útja, Anonymus, 1944, ford. Lendvai Károly [The road to glory, 1935]

Ez egy történelmi regény, ami Napóleon fiatal korában játszódik, mikor éppen elvette feleségül Joséphine-t. Számunkra nem is túl érdekes.

Magyarul megjelent novellából Austinnak található hét:

1. Bill szerelme, Ünnep, 1939/4. sz. ford. Vécsey Leó

2. A viharvendég, A Magyar Detektív, 1930/1-4. sz. ford. Benedek Géza (4 részben)

3. A párizsi ruha, Színházi Élet, 1925/30. sz. [A Paris Frock, (ss) The Red Book Magazine, Dec 1924] (Quentin Quayne 4)

4. A gyilkos emberére akad, Híres bűnügyi történetek, 2005, ford. Zsolnay Lajos [Diamond Cut Diamond, (ss) The Red Book Magazine, Feb 1925] (Quentin Quayne 6)

5. A zárt ajtó, Áller Képes Családi Lapja, 1927/4. sz. [A Drama Unrehearsed, (ss) The Strand, Aug 1926]

6. A legnagyobb hatalom, Áller Képes Családi Lapja, 1927/30. sz.

7. Útban a halhatatlanság felé – Michelangelo a Medici-házban, Keleti Újság, 1931/23-37. sz. (12 részben), ford. Kristóf Sarolta [Toward the Millennium: Michelangelo in Casa Medici, (ss) The Saturday Evening Post, Jul 20 1929]

A legnagyobb hatalom egyike prehisztorikus fikciós novelláinak: a Pireneusok lábánál, sziklabarlangokban élő törzs életét felkavarja, mikor felderítőik jelentik, a törzs területére egy ellenséges barbár horda lépett. A Romániai magyar irodalmi lexikon nem teljesen pontosan írja a Kristóf Saroltáról szóló szócikkében, hogy az Útban a halhatatlanság felé egy „regénye” Britten Austinnak, hiszen az inkább egy kisregénye vagy hosszabb novellája volt. A The Saturday Evening Post magazinban 1928-30-ban közölt a szerzőnk egy Toward the Millennium fejcímmel egy 12 novellából álló sorozatot. A magyar fordítás ezt adta Útban a halhatatlanság felé címmel. Ezek nem összefüggő történetek, hanem különböző korokban játszódó történelmi novellák, az ókori Babilontól Leninig. Ezek közül lett azonban csak az egyik lefordítva: Michelangelo a Medici-házban címmel a Keleti Újság napilapba (ami egy két világháború közötti erdélyi magyar napilap volt). A viharvendég egy hosszabb bűnügyi novella, A Magyar Detektív 19 oldalon közölte 4 részben. A Bill szerelme viszont annál rövidebb, az Ünnep az „Egyperces elbeszélések” rovatában közölte, mindössze fél oldalon.

A novellák közt van két Quentin Quayne-történet is. A gyilkos emberére akad-ot sokan a legjobb Quayne-novellának tartják. A hét novellából hat a háború előtt jelent meg.