Pierre Véry
(1900-1960)

Pierre Véry

Pierre Véry egy francia detektívregény és forgatókönyv író. 1929-ben, mint szépíró indult, az első regényére rögtön felfigyeltek a kritikusok. Majd 1930-ban a Le Testament de Basil Crookes c. regénye, mint kalandregény kapott díjat, azután megjelentetett pár regényt, azon két véglet között őrlődve, hogy „komoly” író vagy detektívíró legyen...?

Végül 1934-ben úgy dönt, hogy inkább detektívregény író lesz, s megalkotta saját hősét, Prosper Lepicq-et, aki hét regényének lett főszereplője. De ettől függetlenül számos krimi-regényt írt. Egyet a Lepicq-sorozatból magyarul is kiadtak. Írt horror, scifi és természetfeletti novellákat is. Ilyen természetű novelláiból adták ki a halála után nem sokkal: Tout Doit Disparaître le 5 Mai (1961) c. gyűjteményt.

Pierre Véry: Tout doit disparaitre le 5 maiPierre Véry: Le mystere de la chambre jaune

A híres francia krimiírónak, Gaston Lerouxnak a Sárga szoba rejtélyének (Le mystére de la chambre jaune, 1907) hatására írta meg Véry a Le mystére de la chambre verte c. elbeszélését („A zöld szoba rejtélye”), ami először a Marianne nevű francia lap 1936. május 27-i számában jelent meg. Később még ezt többször újraközölték, és olyan kiválóra sikeredett, hogy John Pugmire angol fordításában megjelent a híres amerikai krimi magazinban is (The Mystery of the Green Room, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Aug 2011).

Szabó Szivia írja a Véryről szóló szócikkében: "Az 1930-as években bűnügyi regények írásába kezdett, ezekben kamatoztathatta gazdag fantáziáját és humorát: Danse dans l'ombre ('Tánc a sötétben', 1930), Le Testament de Basil Crokes ('Basil Crokes végrendelete', 1930; ez utóbbi egy angol detektívregény-utánzat). A két világháború közötti korszak krimiírói közül ő az egyik legérdekesebb egyéniség. Sokan G. Chesterton nemzedékéhez sorolják. Le Pays sans étoiles ('A csillag nélküli ország'. 1945) c. regényével a sci-fi műfaját is kipróbálta. Írói világa elegáns, könnyed, ugyanakkor mértani pontossággal megszerkesztett." (Világirodalmi lexikon 16. köt. 1994).

***

Magyarra sajnos Vérytől keveset fordítottak, mindössze két regényt:

1. Végzetes végrendelet, Tolnai Világlapja, 1931/51-52.-től 1932/15.-ig (16 részben), ford. Török Iván [Le Testament de Basil Crookes, 1930]

2. A görög kereszt rejtélye, Móra, 1980, ford. Szoboszlai Margit [Les disparus de Saint-Agil, 1935]

Végzetes végrendelet kPierre Véry: Le testament de Basil Crookes

A Végzetes végrendelet egy bűnügyi regény, és szerencsére jelentős a Véry műveinek sorában.

Dumbarton skóciai városka kikötőjében horganyoz hónapok óta az Aldebaran nevű jacht, amelyen titokzatos események játszódnak le. Az egész legénység természetellenes, mély álomba merül, csak a kapitány marad ébren. Másnap a Himmelblau-házaspar látogat a jachtra, ugyanakkor el-megy a  kapitányhoz Couch doktor, Dumbarton öreg, kedélyes orvosa is. Arról beszélgetnek. hogy éjszaka valaki kábítószert adott be a legénységnek. Közben Himmelblaut megmérgezik. Megérkezik Biggs felügyelő, hogy kinyomozza az esetet, s a hajó kapitánya, Sir Roderick válik számára gyanússá. De a rejtély tovább bonyolódik, mert Dumbartonban megölnek egy antikvariust, akinek feltehetőleg köze volt Roderick kapitányhoz…

Pierre Véry: A görög kereszt rejtélyePierre Véry: Les disparus de saint agilPierre Véry: Les disparus de st agil

A görög kereszt rejtélyének magyar kiadása tök jellegtelen borítója valójában az egyik legjelentősebb Véry regényt takarja. Ez a Prosper Lepicq-sorozatának ötödik darabja. A Móra kiadó adta ki, mint izgalmas ifjúsági regényt, mert hát iskolai környezetben játszódik. A kiadás fülszövege így szól:

Egy francia diákkollégiumból egyszerre csak eltűnik egy diák. Igaz, az eltűnt fiú előzőleg két diáktársával romantikus szövetséget kötött, hogy nekivágnak az életnek, és meghódítják maguknak a lehetőségek hazáját, Amerikát. Csakhogy a diák nem szólt a társainak, eltűnését közös titkos naplójukban nem jelezte. És néhány nap múlva ugyanott, azon a görög kereszt formájú folyosón, ahol az első diák, kámforrá válik a második is. És megint csak jelzés, híradás nélkül. Mi történt, mi a görög kereszt rejtélye? Erre felel ez a krimiizgalmasságú francia regény, mely az érdekes történet mellett élvezetesen ábrázolja a régi, század eleji diákéletet, a diákszövetkezések és kamaszelvágyódások napjaink ifjúságában is eleven világát. a kitűnő könyvet Szoboszlai Margit tolmácsolja.

Egy részlet a regény elejéről:

A 95-ös számú tanuló behunyta a szemét, és igyekezett mélyen, szabályosan lélegezni. Nem tudta megállni, megrezzent, amint meghallotta a nyíló ajtó csikorgását.
Noha a 95-ös várta ezt a csikorgást, sőt talán éppen a türelmetlenség miatt, amellyel várta, ideges remegés futott át rajta.
A férfi bejött, becsukta az ajtót. A 95-ös hallotta, amint körülötte lélegzenek a pajtásai; némelyik roppant felületesen, mások rekedtesen, akadozva.
A férfi az ágyak közt cirkált. A 95-ös öt másodpercenként azon töprengett, vajon az illető a hálóterem melyik részében tartózkodik éppen.
Képtelen volt megállapítani. Nagyon halkan mászkált. Talán e pillanatban éppen a 95-ös ágya előtt áll, és őt kémleli…

A regény szereplőiről Véry – aki maga is gyerekként ilyen bentlakásos iskolában élt – később azt vallotta, valóságos személyek voltak, csak megváltoztatta a nevüket. Már 1938-ban filmet csináltak a regényből a franciák (a film plakátját lásd fentebb).

***

 Pierre Véry: KamarazenePierre Véry: A festett népPierre Véry: Világvége május 5-én

Véry novelláiból mindössze négyet találtam magyarul:

1. Kamarazene, Rejtély magazin, 1991/1. sz.

2. Világvége május 5-én, Rejtély magazin, 1991/2. sz. [Tout Doit Disparaître le 5 Mai, 1961]

3. A festett nép, Galaktika, 3. sz. 1973 (repr. Galaktika 178, 2005) [Le Peuple Peint, 1961]

4. Ráchel, Vasárnap (Rom), 1933/21. sz. ford. Rass Károly

Ezekből a 2. és 3. először a Tout Doit Disparaître le 5 Mai (1961) c. válogatáskötetben jelent meg, de elképzelhető, hogy a Kamarazene is abból a kötetből van, de hogy melyik lenne, azt lehetetlen megmondani, mert ahhoz kellene az eredeti francia könyv is. A Ráchelt egy aradi kéthetente megjelenő lap, a Vasárnap közölte három és fél kéthasábos oldalon.

Véry egy elbeszéléséből készült A néger és a tapéta c. rádiójáték, amit a Petőfi Rádió adott le 1962. aug. 22.-én 22.35 és 23.00 óra között.

A novellák kezdései:

M. Lecourtois jobb kezét melléhez szorítva megállt, mint aki hirtelen szívinfarktust kapott, vagy otthon felejtette a pénztárcáját.
– Talán rosszul érzi magát, uram? – kérdezte az öregasszony, aki a sarki üzlet küszöbén álldogált tétován.
– Tökéletesen jól érzem magam, asszonyom – válaszolt M. Lecourtois, és a kirakatban pompázó virágokra nézett.
– Tetszenek Önnek? – vette észre érdeklődését a nő.
– Gyönyörűek – felelte udvariasan M. Lecourtois.
Vénlány – gondolta. – Vajon mi lehet az a jel, amely csalhatatlanul elárulja valakiről, hogy férjezett, özvegy vagy éppen vénkisasszony?” – töprengett tovább magában. (Világvége május 5-én)

Csöngettek.
– Vajon ki lehet az, ilyenkor? – kérdezte a házmesterné és félrerakta azt az ócska pulóvert, amelyet már napok óta próbált úgy felfejteni, hogy a drága fonalnak semmi baja se legyen. – Ó, hiszen ezek azok a furcsa, visszajáró alakok – mondta a férjének.
– Gyanús – jegyezte meg a házmester. – Már azt hittem, örökre eltűntek…
 (Kamarazene)

A fekete hozzá sem ért a fehér nőhöz. Megkívánta persze, akárcsak ez az egész fehér banda itt a New Orleans-i bárban. Ezt a lángvörös hajú lányt, ragadozó szájával, csodálatosan ragadozó szájával, tele sejtető bujasággal, hogy ezeknek a fehéreknek izzadt tőle a tenyerük. A nő beszeszelt. Egy asztalon táncolt, amolyan kedvedre-röpüljt táncolt – ó, az a röpködő szoknya! –, az a véget nem érő kacagás aztán, amikor leroskadt egy fotelba, átvetve lábát a fotel karfáján. Az az izgató kacagás... (A festett nép)

Lásd lentebb A végzetes végrendelet egykori ajánlóját és a Ráchel c. novella kezdetét:

ajánló k Rachel k