Harold Q. Masur
(1909-2005)

Harold Quincey Masur egy amerikai jogász és krimiíró volt. 1934-ben végzett, mint jogász a New York-i Jogtudományi Egyetemen. Hivatását 1935 és 42 közt gyakorolta. A háború után pályát módosított: újságíró lett és közben bűnügyi novellákat, majd regényeket írt.

Már 1940-től megpróbálkozott bűnügyi novellák írásaival, melyek olyan pulp magazinokban jelentek meg, mint a Detective Short Stories, Ten Detective Aces, 10-Story Detective Magazine, Lone Wolf Detective Magazine, Thrilling Detective, Detective Tales vagy a Popular Detective. Az ötvenes években már a Manhuntba írt sok novellát, a 70-es és 80-as években pedig leginkább az Ellery Queen’s Mystery Magazine és az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine közölte rövid történeteit. Masur írt több novellát Guy Fleming, Hal Quincy és Edward James néven is. Életes során jóval száz feletti novellát közölt különböző magazinokban és válogatáskötetekben.

Gary Lovisi 1991. május 8-án meglátogatta az akkor 81 éves Masurt a Manhattan East Side-i otthonában és hosszabb interjút készített vele. Ez megjelent később a Lovisi szerkesztette Paperback Parade 30. számában (August 1992). Ez sok adatot megmentett Masur életéről, műveinek keletkezéséről.

Masurnak voltak hősei, sorozatkarakterei a negyvenes években, akik több novellájában is szerepeltek, mint Sam Quentin, Joe Brion, John Galahad Falcon vagy Ed Travis. Majd Raymond A. Palmer magazinja, a Mammoth Detective 1947. márciusi száma hozta Masurtól a Bury Me Deep c. rövidebb regényt (124 oldalon). Ennek főhőse egy Scott Jordan nevű ügyvéd volt. A regény megjelent 1948-ban önálló könyvként is. Ez lett aztán Masur legfőbb sorozatkaraktere. 1981-ig összesen 11 regényt és vagy 25 novellát írt Scott Jordannal.

Masur jogászi személye és az, hogy egy ügyvédet választott sorozathősének, önkéntelenül adta az összehasonlítást Erle Stanley Gardnerrel és Perry Mason nevű, szintén ügyvéd karakterével. Sokan azt hinnék, Masur Gardnertől vette az ihletet vagy ötletet, de nem így van. Garry Lovisi amerikai krimi író és szerkesztő Jordant az egyik legkeményebb detektívnek nevezi az irodalomban (egyfajta „hard-boiled ügyéd”-nek). Masur nyomozója okos és kemény, inkább Sam Spade-re hasonlít, de benne jóval a több a humánum. Már az első regény, a Bury Me Deep is egy gyorsan pörgő gyilkossági rejtély, ami azzal kezdődik, hogy a hazaérkező Scott Jordan egy lengén öltözött szőke lányt talál a házában, aki ráadásul még részeg is. Lovisi Masur regényeit a krimirajogók számára igen értékesnek, begyűjtendőnek mondja.

Art Scott író és rendező szintén összehasonlítja Masont Scott Jordannal. Megállapítja, hogy a különbségek többek, mint a hasonlóságok. Scott-történetek általában kerülik a tárgyalótermi jeleneteket, melyek tele vannak Masonnél jogi tűzijátékokkal. Jordan bár ügyvéd, inkább nyomoz, s jogi ismeretek a hátteret adják. Masur 1962-ben kiadta a The Name is Jordan c. novelláskötetet, melyben az ügyvéd-detektívjének novellás eseteit gyűjtötte egybe.

Masur a Scott Jordan-regények mellett írt még három független regényt is. Michael Grost megjegyzi a regényeiről, hogy gyakran jelennek meg bennük az amerikai élet kiváltságosai, akik könnyen szerezték vagyonokat, rendszerint arrogáns, ellenszenves figurák, akiket Jordan végül leleplez.

Érdekes, hogy a magyar kiadás nem érdeklődött regényei iránt. Így meg sem ismerhettük legnépszerűbb karakterét, Scott Jordant (csak egy novella erejéig). Viszont mégis csak van egy regény magyarul, amit Masur írt.

Helen Traubel híres és roppant gazdag amerikai operaénekesnő (1899-1972) kedvtelésből két bűnügyi regényt írt: Ptomaine Canary (1950) és Metropolitan Opera Murders (1951). Ez utóbbi már a címéből is látható, hogy az operaház belső berkeiben játszódik és megjelent magyarul is: Gyilkosság a Metropolitan Operában, Európa, Fekete Könyvek, 1969. ford. Molnár Miklós.

A könyv ajánlója szerint „Helen Traubel, a világhírű amerikai Wagner-szoprán lelkes baseball-szurkoló, szeret főzni és nagyokat nevetni, de mindenekelőtt szeret krimit olvasni – és írni. Ebben a művében a bűnügyi regény mesterének mutatkozik. Fölidézi előttünk a Metropolitan Opera világát: az énekesek között dúló ádáz küzdelmet, a sikerért, a hírnévért, az érvényesülésért folyó hajszát. A kulisszák mögötti furcsa világ merényletek színterévé válik, félelemtől izzik a levegő… Senki sem érezheti magát biztonságban, mert a színfalak mögött gyilkos settenkedik. Az olvasót vérfagyasztó rejtélyek tartják igézetűkben, egészen a döbbenetes megoldásig.”

Valóban jó regény, de nem Traubel írta. Allen J. Hubin a legelismertebb amerikai krimitörténész írta meg, hogy ez valójában Masur munkája, aki szellemíróként írta meg a regényt. A történet témájából azonban következtetni lehet rá, hogy Traubel adhatta az ötletet a történet magvára, karakterekre, a helyszínre és annak leírásaira. Masur volt, aki az egészet regénnyé formázta, finomította a karaktereket.

Ez is jellemző a magyar könyvkiadásra, hogy Masur nagyregényeiből egyet sem adtak ki, míg amit szellemíróként írt, az megvan magyarul!

Masur 1973/74-ben elnöke volt a rangos Mystery Writers of America (MWA) szervezetnek. 1992-ben megkapta az MWA egyetemes tanácsától az Edgar Poe emlékére alapított Raven díjat.

Masur nem csak írt, de szerkesztett is, hiszen hat bűnügyi antológiás kötetnek is ő volt szerkesztője. Ezekből négy a híres Alfred Hitchcock Presents sorozatból (1971 és 79 közt) van. Gary Lovisi felteszi, hogy ettől jóval több Hitchcock-összeállítást szerkesztett, csak éppen nem tűntették fel benne Masur nevét.

Masur hosszú életet élt: a 97. évében, 2005. szeptember 16-án halt meg a floridai Boca Ratonban.

 ***

 Magyarul eddig mindössze négy novelláját találtam Masurnak, igaz azokból az egyik egy Scott Jordan-novella:

1. Mozielőadás, Rakéta Regényújság, 1990/51-52. sz. (duplaszám) ford. Villányi György [Murder Matinee, Alfred Hitchcock Presents: A Month of Mystery, 1969]

2. A bumeráng, Friss virágok, 1997, ford. Vallasek Márta [mint Guy Fleming: Boomerang, (ss) Alfred Hitchcock Presents: Stories to Stay Awake By, 1971]

3. Életveszélyes játék, Ifjúmunkás [Rom], 1982/41-45. sz. (5 részben) [Dead Game, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Aug 1975]

4. Egyikből következik a másik, Rakéta Regényújság, 1988/27. sz. ford. Somló Ágnes [One Thing Leads to Another, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Apr 1978] (Scott Jordan)

1986. június 15-én 18.40-kor adta a Kossuth rádió: Flört egy halottal c. rádiójátékot a „Hitchcock kedvenc történeteiből” elnevezésű sorozatban. Ez Masur egyik novellájából készült és Turián György alkalmazta rádióra.

Az The Internet Speculative Fiction Database (isfdb.com) mindössze két novelláját sorolja azok közé, amelyekben vannak sci-fi elemek. Az egyik éppen meg van magyarul: Életveszélyes játék.

Gary Lovisi közölte ezt a gyenge minőségű képet, mely az 1950-es évek elején készült. A képen a krimi irodalom nagyságai láthatók: Georges Simenon, Anthony Boucher, Lawrence Blochman, Harold Q. Masur, Burke Wilkenson, Dorothy Cameron Disney, Fred Dannay, Leslie Ford, Manfred Lee és Pat McGerr.