Gaston Leroux
(1868-1927)

Gaston Louis Alfred Leroux egy francia újságíró és regényíró volt. Normandiában nőtt fel. Párizsban jogot tanult, majd elverte apja után maradt örökségét. Újságíró lett, előbb a L'Écho de Parisnak írt színházi kritikákat és bűnügyi tudósításokat, majd a híres Le Matin lap külföldi tudósítója lett, bejárva a fél világot 1896 és 1906 között. 1907-ben végleg felhagyott az újságírással és regényíró lett. Már 1903-ban kiadott egy regényt La Double Vie de Théophraste Longuet címmel. 1907-ben jelent meg a Le mystère de la chambre jaune c. regénye, ami óriási sikert aratott. Leroux az élete során 9 novellát és 32 regényt adott ki és egyet befejezetlenül hagyott.

A Le mystère de la chambre jaune főhőse egy fiatal, 18 éves újságíró, Joseph Rouletabille. A történet elbeszélője Rouletabille barátja, Sinclair: „Még kezdő riporter korából ismertem Rouletabille Józsefet. Akkoriban, első törvényszéki szerepléseim idején, gyakran volt alkalmam találkozni Rouletabille-al a vizsgálóbírák folyosóján, mikor egy-egy Mazasba vagy Saint-Lazare-ba szóló „látogatási engedély”-ért jártam. A fiú – mint mondani szokás – jóképű alak volt. Feje kerek volt, mint a biliárdgolyó, s úgy hiszem, pajtásai éppen ezért adták neki ezt a becézőnevet, amely aztán rajta ragadt, s melyet oly híressé tett: «Rouletabille!»” (részlet A sárga szoba titkából).

Az Európa kiadó a következő ajánlót adta a regényhez: „Titokzatos gyilkossági kísérlet hozza lázba Párizs közvéleményét. Meg akarták ölni a hírneves Stangerson professzor gyönyörű lányát, aki apjával kísérleteket folytatott az anyag felbomlásával kapcsolatosan.
A francia bűnügyi rendőrség mesterdetektívje haladéktalanul megkezdi a nyomozást, de megjelenik a helyszínen az író és a zseniális rendőrriporter, Rouletabille is. Megfejthetetlennek tűnő talányt kell megoldaniuk: hogyan tudott a merénylő a tökéletesen zárt szobából eltűnni: Miért akarták meggyilkolni a híres professzor lányát? Ki követte el a gaztettet? Mi az oka annak, hogy az életben maradt áldozat végül a bámulatosan ügyes kamasz detektív, Rouletabille oldja meg.”

John Dickson Carr lelkesen írta a regényről A három koporsóban: „ez a legjobb detektívtörténet, melyet valaha is írtak”. Carr lelkesedésének oka, hogy a gyilkossági kísérlet egy „bezárt szobában” történik, s ezen történetek legnagyobb kiagyalójának máig Dickson Carr számít. Végh György is méltatta a regényt: „G. Leroux: A sárga szoba titka c. regénye az egyik leghíresebb «belülről bezárt helyiség» problematikájú könyve. Bukfences, fejetetejére állított megoldásában benne van dióhéjban szinte az egész Agatha Christie.” (1972).

Joseph Rouletabille nyolc regényének volt a hőse és talán ezek Leroux legjobb regényei. Sok hasznát vette ezekben a regényekben, hogy több országban volt tudósító. Például a Rouletabille chez le Tsar esetében, ami Oroszországban átszódik: Leroux 1904. júniusa és 1906. márciusa közt Oroszországban volt a Le Matin kiküldött riportere. Ebből az időszakából származik egyébként egyik leghíresebb tudósítása, amiben felfedett egy nagy titkot a világ közvéleményének: az orosz cár és II. Vilmos német császár titokban tartott balti találkozójáról, amit úgy tudott meg, hogy behízelegte magát az orosz udvarban dolgozó egyik szakácsnál. Erre a cikkére magyarul is rábukkantam: A cár szakácsai címmel egy romániai magyar napilapban (Brassói Lapok, 1929. febr. 17). A cikket lásd lentebb bal szélen. Mellette a korabeli magyar újságokból a regényeinek ajánlóit találod, melyek az adott újságban mentek sorozatban.

A Rouletabille-regények Apollinaire-t vagy Jean Cocteau-t is elbűvölték. Nagy Csaba írta Lerouxról: „Különösen a zárt helyen elkövetett bűnügyek kibogozásának mestere. A fantasztikumot misztikummal ötvöző történetei a mai sci-fi előfutárainak tekinthetők. Stílusa lendületes, rugalmas, a szatirikus társadalomrajz és a balzaci erejű portrék irodalmi értéket adnak írásainak.” (Világirodalmi lexikon 7. köt. 1982)

Leroux négy detektívregényt adott ki egy Chéri-Bibi nevű hősével, egy ártatlanul elítélt sebésszel 1913 és 26 között. A két sorozatán kívül természetesen még számos, mintegy húsz független regényt adott ki. Egyébként regényeinek jelentős része előbb magazinokban jelent meg sorozatban, majd csak ezután jelent meg könyv alakban. Ezek közt vannak még detektívtörténetek, és vannak természetfeletti/fantasztikus történetek is. Ez utóbbi miatt Lerouxot a grand-guignol, azaz a rémdráma mesterének is tartották. A Népszava napilap 1926. január 3-i száma írta róla: „Gaston Leroux érdekes francia irodalmi jelenség. À grand-guignol mestere. Mestere annak, hogy miképen lehet egyszerű és hétköznapi jelenségek mögé borzalmas, idegrázó kívánságot a végtelenségig felcsigázó érdeklődésre igényt tarló hátteret adni, titokzatosságot, amiről a történet előremenetelekor mindinkább föllebben a fátyol, ami már a fölizgatott idegek lecsillapítására is szükséges.”

***

Ezek közül mi csak egy művéről emlékezünk meg, mely világhírűvé tették Leroux nevét: Le fantôme de l'Opéra, 1910. áprilisában jelent meg könyv alakban (a La Gaulois lap már 1909. szeptemberétől elkezdte közölni folytatásokban és 1910 januárjában fejezte be).

A regény első bekezdése is nagyon híres: „Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye.”

Az 1990-es magyar kiadás fülszövege írja: „Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusában? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze "a zene angyalához"? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal, és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett?”

A párizsi operaházat Charles Garnier francia építész tervezte neobarokk stílusban: 1862-1872 között épült fel. A területe 11 ezer négyzetmétert foglal el. Még nem készült el teljesen, mikor 1871-ben beütött Párizs ostroma, ami alatt egy részét börtönnek és kínzókamrának használták.

Nem sokkal Leroux regényének keletkezése előtt az operaház felújításakor egy többszintes, belső tóval ellátott földalatti katakombarendszerre bukkantak a meglepett építészek, aminek eredete és építésének célja teljesen homályba veszett az eltelt közel negyven évben. A tó 2500 m²-en fekszik és a színpad alatt öt emelet mélységben található. Az egészet Garnier fundálta ki, miután mocsaras területre építette a színházát. Létrehozta belül a tavat, s a környező vizes területről 10.000 m³ vizet szivattyúztak a mesterséges tóba. Ezt igazából tűz esetére akarta felhasználni, mint víztartályt.

Föntebb látható a párizsi opera szerkezeti rajza, a színpad alatti szintekkel. Mellette az 1925-ös amerikai némafilmnek, a The Phantom of the Operanak a színes posztere, melyen a Fantom (Lon Chaney) éppen úszik a föld alatti tóban.

Leroux szerint a Fantom, azaz Erik nem csak a zenében, hanem az építészetben is jártas volt. Az operaház építésének éveiben bejutott annak területére és ott titkos folyosókat és kamrákat épített magának. Sokan ténylegesen hittek Erik létezésében és titkos kazamatáiban, hogy titkos járatok kötik össze az operát Párizs más pontjaival az utcák alatt. Erik is a föld alatti titkos tavon közlekedett. Találtak az egyik felújításkor egy mumifikálódott testet, amiről sokan azt hitték a fantomé lehet és lezárt nagyon régi fonográf felvételekre bukkantak, amiket talán Erik hallgatott…

***

Leroux 1924-25-ben írt négy novellát, melyek mindegyikének egy Michel nevű hajóskapitány a hőse [Le noël du petit Vincent-Vincent (1924) Not’ Olympe (1924) La femme au collier de velours (1924) L’auberge épouvantable (1925)]. Ezek természetfölötti, horror elemeket tartalmazó történetek. Angolra is lefordították őket, s megjelentek 1929-30-ban a híres amerikai Weird Tales magazinban. Lásd fentebb a Weird Tales mind a négy számának borítóját, melyekben megjelentek Laroux novellái.

Leroux 1927. április 15-én hunyt el a nizzai kórházban. A Pesti Hírlap 1927. április 21-i száma hozta a hírt: „Gaston Leroux halála. Világszerte ismert nevű író halálát jelentik Nizzából, ahol veseoperáció következtében meghalt Gaston Leroux. Conan Doyle mellett a világnak legolvasottabb és legnépszerűbb detektívregényírója. Magának az írónak nevénél sokkal ismertebb állandó regényhősének, Rouletabille-nak, a fiatal riporternek neve, aki, mint Doyle-nél Sherlock Holmes, megszámlálhatatlan izgalmas kalandot él át, hogy végül, mint az igazság bajnoka, mindig nyomára vezesse a rendőrséget valami bonyolult bűnténynek.”

 ***

Magyarul 13 regénye és egy kisregénye jelent meg Gaston Lerouxnak (a francia megjelenések sorrendjében):

1a. A rejtelmes szoba, Pesti Napló, 1908. márc. 5 – jún. 19. (90 részben) ford. Adorján Andor [Le mystère de la chambre jaune,1907] (Rouletabille 1)
1b. A „sárga szoba” titka, Pesti Napló, 1918. júl. 21-okt. 6. (64 részben) ford. Tóth Árpád (²Pallas, 1919; ³ A sárga szoba titka, Európa, 1974; ⁴Hunga-print, 1994). 

2a. A feketeruhás hölgy, Pesti Napló, 1909. márc. 21-től sorozatban [Le parfum de la dame en noir, 1908] (Rouletabille 2)
2b. A feketeruhás hölgy parfömje, Panoráma, 1921. ford. Szebeny Mihály
2c. A fekete ruhás hölgy illata, Európa, 1989. ford. Orbán Ferenc 

3. Az ördögöt látott ember, Budapesti Hírlap, 1911. nov. 22 – nov. 1. (9 részben, kisregény) [L'Homme qui a vu le diable, 1908]

4a. A megbabonázott karosszék, Budapesti Hírlap, sor. 1911. nov.17 – 1912. jan. 21 (30 részben) (²Rákosi, 1912) [Le fauteuil hanté, 1909]
4b. Az elátkozott karosszék, Athenaeum, 1918.

5a. Az operaház fantómja, Budapesti Hírlap, sor. 1910. augusztus 7 – okt. 26. (68 rész) (²Rákosi, 1910) ford. Szemere Leóné [Le fantôme de l'Opéra, 1910]
5b. Az operaház fantomja, Elek könyvkiadó, 1946. ford. Kárpáthy Gyula – Lázár Péter
5c. Az operaház fantomja, Árkádia, 1990. ford. Pelle János (²Európa, 2003; ³Alexandra, 2005)

6. A Nap felesége, Athenaeum, 1921. ford. Laky Margit (²Tolnai, 1938; ³Denevér könyvek, 1989) [L' épouse du soleil, 1912]

7a. Natasa titka, Magyarország, 1916. jan. 23-tól sorozatban [Rouletabille chez le Tsar, 1913] (Rouletabille 3)
7b. Natasa titka, Pesti Hirlap, 1917. máj. 27 – júl. 18. (45 részben) (könyvben: Légrády, 1917)

8. A fekete kastély, Kultúra, 1921. ford. Esty Jánosné (Le château noir, 1914] (Rouletabille 4)

9. Halál után, Athenaeum, 1920. ford. Salgó Ernő [L' homme qui revient de loin, 1916]

10a. Rouletabille bűne, Panoráma, 1921/1-6. és 1922/1-17. sz. (23 részben) (²Panoráma Detektívregények, 1922) ford. Tóth Andor [Le crime de Rouletabille, 1921] (Rouletabille 7)
10b. Rouletabille bűne, Világirodalom, 1924. ford. Takács Mária

11. A véres bábu, Európa, 1973. ford. Konrád Júlia (²Pallas Antikvárium, 1998) [La poupée sanglante, 1923]

12. A gyilkológép, Európa, 1973. ford. Konrád Júlia [La machine a assassiner, 1923]

13. A párisi pokol, Reggeli Hirlap (Miskolc), 1925. jan. 25 – ápr. 18. (64 részben) (²Világirodalom, 1925) ford. Takács Mária [L'enfer Parisien, 1923]

14. Hardigras, Ujság, 1926. júl. 8 – okt. 15. (82 részben) (²Pantheon, 1926) ford. Peterdi István [Hardis-Gras ou le fils des trois peres, 1924]

Leroux magyar megjelenései több esetben – akár Franciaországban – előbb az újságokban következtek be, s csak azután lettek kiadva könyvformában is. Egyébként az akkori magyar kiadás gyakorlatilag alig maradt alul az angol nyelvű fordítások megjelenéseknek. A véres bábut és A gyilkológépet egy kötetben adta ki az Európa kiadó. Az ördögöt látott ember csak egy fantasztikus kisregény. Leroux haláláig, főleg a 10-es és 20-as években nagyon népszerű volt nálunk, viszont utána, a szerző népszerűsége nagyot hanyatlott, a harmincas években már nem is adták ki regényeit. Majd csak a 70-es években kezdtek újból érdeklődni iránta. Az operaház fantomja vagy A sárga szoba titka több kiadást is megélt ebben az új időszakban. A 8 Rouletabille-regényből 5 jelent meg magyarul. Igaz hogy Lerouxnak csak ez a 14 regénye van magyarul, de ez 21 különböző fordítást jelent, mert van 2 regénye aminek 3 különböző és van 3 regénye, aminek 2 különböző fordítása is keletkezett. Csak sajnálhatjuk, hiszen ezzel az energiával simán be lehetett volna fejezni a teljes Rouletabille-sorozatot, sőt más regényeiből is lehetett volna magyarra ültetni.

Lentebb beraktam az újságokban megjelent Leroux-regények valamelyik részét. A 3. sor második képe a csak könyv formában megjelent A fekete kastély első oldala.

 ***

Van még két rövidebb könyv, amelyeket ugyan nem Gaston Leroux írt, de az ő világhírű regénye, Az operaház fantomja alapján írtak. Pánczél Lajos szerkesztette „Filmkönyvek” sorozatában, a 40. könyvként 1925-ben megjelent Az operaház fantomja - Filmregény Gaston Leroux regénye nyomán c. füzet, mindössze 48 oldalon, Szfinksz kiadásában (Jókai Nyomda és Könyvkiadó Rt.). És amiatt jelent meg, mivel 1925-ben készült az amerikai The Phantom of the Opera c. némafilm, Lon Chaney-el a főszerepben, aki a Fantomot játszotta, ami nagy világsikert aratott. A másik könyv: Az operaház fantomja - Klasszikusok könnyedén címmel jelent meg (Alexandra, 2012. ford. Farkas Krisztina) Gaston Leroux regényét dolgozta át Diane Namm modernebb stílusúra.