Charles Exbrayat

(1906 - 1989)

Charles Exbrayat francia bűnügyi író Nizzában nőtt fel. Orvosnak készült, de se kedve, se tehetsége nem volt hozzá. Megpróbálkozott inkább a drámaírással. 1945-től újságíró lett, és forgatókönyveket kezdett írni. Csak nagyon későn talált rá élete legjobb vállalkozására: detektívregényeket írt, és nem is akármilyeneket. Az első ilyen regénye 1957-ben jelent meg: Elle avait trop de mémoire. 51 éves volt ekkor! Viszont elképesztően termékeny évek következtek, mert gőzerővel dolgozott haláláig. Több mint száz bűnügyi regényt írt. Ezek nagy része a híres francia krimi könyvsorozat, a Le Masque kötetei közt jelent meg. Ráadásul egy másik francia krimi íróval, Jacques Dubessyvel közösen Michaël Loggan álnév alatt közel húsz bűnügyi regényt írt még.

Vous souvenez-vous de Paco? c. regénye 1958-ban megkapta a kalandregény az évi nagydíját. Volt három sorozathőse regényeinek: Imogène, Tarchinini és McNamara. 1959 és 75 között hét olyan könyvet írt, melyek hőse Imogène McCarthery, egy vörös hajú skót hazafi. A bűnügyi történetek is Skóciában játszódnak. Az Imogène-regényekből tv-sorozat is készült.
A másik sorozatából nyolcat írt 1960 és 83 között. Itáliában játszódik, Roméo és Giuletta Tarchinini a főhőse. Malcom McNamara skót ezredes kalandjairól viszont már csak három regényt írt 1964 és 68 között. Regényeinek nagyobb része azonban független regény, melyeket a francia filmesek előszeretettel filmesítettek meg.

Exbrayat nem a kemény krimi vagy az elmét bizsergető rejtvény-krimik művelője volt, hiszen könyveinek többsége humoros is egyben. Exbrayat egyik fő képviselője a humoros bűnügyi történeteknek.
Keszthelyi Tibor a francia krimi írók kapcsán megjegyzi: „A legkiemelkedőbb szerző Charles Exbrayat, aki sok humoros regénye mellett olyan dedukciós feladványokat is szerkesztett, amelyek mindenben egyenrangúak a céh legkitűnőbb angol vagy amerikai mestereinek műveivel: A hiába megtett út, Jelentéktelen kis haláleset, A hölgy túl sokra emlékezett, Emlékszik Palira?, Szeleburdi kisasszonyok. Exbrayatnak sikerült megvalósítania azt, ami Simenonnak sohasem sikerült: kisember a gyilkos, a gyanúsított, az áldozat, sőt, még a nyomozó is, akiket hétköznapi életük sodrában mutat be, hangulatos jellemrajz keretében - csakhogy mindebbe szervesen be tud építeni egy pompásan megszerkesztett rejtélyt, gondosan elhelyezett áruló jelekkel és szabályos leleplezéssel.” (A detektívtörténet anatómiája, 1979)

Magyarul négy regénye jelent meg Exbrayatnak (a francia megjelenések sorrendjében):

1. Gyűlölet, IPM, 1987/7-8. sz. (2 részben) ford. L. Guthy Piroska [Vous souvenez-vous de Paco, 1958.]

2. Fizetni kell, Isabelle!, Albatrosz, 1972. ford. Pődör László [Il faut chanter Isabelle!, 1967]

3. Ki ölte meg a Tatát?, Szabad Föld, 1972/52. sz.-től 1973/21. sz.-ig, (22 részben) ford. Örvös Lajos [Pourquoi tuer le pépé, 1972]

4. Rémület az Óvárosban, Fekete Könyvek, 1982, ford. Osvát Anna [Qui veut affoler Martine, 1973]

Mind a négy regény Exbrayat független regényei közé tartozik (sajnos nincs közte egyetlenegy sem az Imogène-sorozatából, melyek a legjobb regényei közé tartoznak). Szerencsére az egyik leghíresebb bűnügyi regénye, a díjnyertes Vous souvenez-vous de Paco is megjelent magyarul. Az Interpress Magazin adta ki két részben. Keszthelyi ezt említi még Emlékszik Palira? címmel, Exbrayat kiemelkedő regényei közt, ugyanis 1979-ben nem tudhatta, hogy az IPM Gyülölet címmel fogja közölni 1987-ben. A regényről található egy ismertető: Pacót, a kisstílű bűnözőt, aki jó útra szeretne térni, meggyilkolják. A rendőrtiszt, akinek Paco a védence volt mindenáron meg akarja találni a fiú gyilkosát, és a helyi kiskirályra, az alvilág helyi vezetőjére, Ignacio Villarra gyanakszik. A fiúba három nő is szerelmes volt: egy bárénekesnő, egy csúnyácska titkárnő, és a rendőrtiszt felesége. Mindhárman szeretnének bosszút állni a fiú gyilkosain. Egy titokzatos figura sorra kivégzi Ignacio Villar embereit, akiknek közük lehetett Paco halálához. A regényt spanyol-francia koprodukcióban 1964-ben meg is filmesítették (lásd fentebb a film plakátját).

A Magvető kiadó Albatrosz sorozata is kiadott egy regényt Exbrayattól: Fizetni kell, Isabelle! címmel. Ez volt magyarul az első regény, amiben megismerhettük a francia szerzőt. A könyv fülszövege a következő volt:

„Lopva rátekintettem, és észrevettem, hogy az ajkát harapdálja, és minden nyilvánvaló ok nélkül szüntelen föl-le húzogatja bal karján az aranykarkötőjét. Szelíden így szóltam:
– Csillapodjék, asszonyom.
Amikor beértünk Bourg-Argentalba, váratlanul kijelentette:
– Van nekem egy barátnőm, Isabelle-nek hívják… Isabelle… ugye, szép név?
– Én nagyon szeretem Isabelle-t, és attól félek, hogy valami ostobaságot talál elkövetni…
– Miféle ostobaságot?
– Olyat, amit másodszor már nem követhet el az ember.

Ki ez a titokzatos Isabelle, és miért kell fizetnie? Ki követte el a saint-étienne-i gyilkosságokat? Az izgalmas, fordulatos történet végén minden rejtélyre fény derül, és Laverdines, a tehetséges nyomozó is elnyeri megérdemelt jutalmát, s nem is akármit…”

Ki ölte meg a Tatát? a Szabad Föld hetilap adta 22 részben. 1972. év végén kezdték közölni, ami meglepően friss megjelenésnek számít, hiszen a francia eredeti is 1972-ben jelent meg. Örvös Lajos, az egyik legkiválóbb francia fordítónk ültette magyarra, aki több Simenon-regényt is fordított. A Ki ölte meg a Tatát? viszont kétségtelenül Exbrayat legjobb regényei közé tartozik! A regényből a franciák tv-filmet is forgattak 1978-ban (lásd fentebb a film reklámját).

Rémület az Óvárosban c. regényét az Európa kiadó adta ki a Fekete Könyvek sorozatában. A könyv fülszövege a következő volt:

„Lassan emészti a halálos kór a derék, öregedő rendőrfelügyelő feleségét. A szomorú férj munkájába menekül bánata elől. Egy éjjel ziháló szőke csoda robban be a kapitányság nyugalmába, és a magányosan dolgozó felügyelő védelmét kéri. A felügyelőben tüstént feltámadnak a neméhez és korához illő védelmező ösztönök, s bár felettesei ellenzik, nyomába ered a rejtélynek, hogy ki és mivégre ijesztgeti a szép és okos, nem kevésbé pedig fiatal és gazdag néprajzos lányt. Az események, ha nem is mindenben, a lelkes felügyelőt igazolják, mert hamarosan egyre riasztóbb furcsaságok történnek, s kiderül, hogy a titokzatos kezek gyilkolni is tudnak.”