Bill Pronzini

(1943 - )

Bill Pronzini

Bill Pronzini a bűnügyi és kaland műfaj ma is élő mestere. William John Pronzini néven született a kaliforniai Petalumában. Háromszor nősült. 1992 óta a felesége Marcia Muller amerikai krimi írónő, akivel jelenleg San Fransiscóban élnek. Pronzini nagyon aktív szerzői, szerkesztői és kritikai munkásságot tudhat maga mögött. Tevékenységének rendkívüli a jelentősége a műfajon belül, hasonlítható Julian Simonséhoz vagy Ellery Queenéhez.

A fiatal Pronzini az amerikai pulp aranykora mestereinek bűvöletében az 1960-as évek közepén kezdett bűnügyi novellákat írni. A Shell Scott Mystery Magazine 1966. augusztusi számában jelent meg You Don't Know What It's Like címmel első novellája. Az elkövetkező évtizedekben több mint háromszáz novellát írt.

Novellái jó része detektív-történet, de írt western-, kaland-, kém-, horror-, sőt scifi-történeteket is. Kedveli az ún. „bezárt szoba rejtélyeket” is. Főleg krimi magazinokban publikálta ezeket, de nagyon sok jelent meg nagyobb pulp és western magazinokban is: Adventure, Argosy, Louis L'Amour Western Magazine, Zane Grey’s Western Magazine, The Strand, Skullduggery, Charlie Chan Mystery Magazine, Ellery Queen's Mystery Magazine, Man from U.N.C.L.E. Magazine, The Magazine of Fantasy and Science Fiction, Mike Shayne Mystery Magazine, The Armchair Detective, Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine.

Az írásai megjelentetésénél használta még a Jack Foxx, Alex Saxon, William Jeffrey és a Robert Hart Davis álneveket is. Egyébként írt néhány Michael Shayne-történetet is Brett Halliday neve alatt a Mike Shayne's Mystery Magazine-ba.

Pronzini egyéniségét tükrözi, hogy jó pár másik íróval is tudott társíróként dolgozni. Írt novellákat és regényeket közösen olyan írókkal, mint Jeffrey M. Wallmann, Michael J. Kurland, Barry N. Malzberg, John Lutz, Colin Wilcox és Jack Anderson.

Bill Pronzini: The StalkerBill Pronzini: HoodwinkBill Pronzini: Gun in CheekBill Pronzini: A Wasteland of Strangers

Első regénye a The Stalker 1971-ben látott napvilágot. Máig (2015) mintegy 85 regénye jelent meg. Ezek mellett volt ideje, hogy több mint száz gyűjteményes antológia, novella-válogatás szerkesztője legyen. Marcia Mullerrel 1986-ban kiadták az 1001 Midnights: The Aficiando's Guide to Mystery and Detective Fiction címmel egy jelentős, krimi műfaját és történetét elemző munkát.

Számos díjjal elismerték Pronzini munkásságát. Már a The Stalkert a legjobb első regény kategóriában Edgar-díjra jelölték. Shamus-díjat kapott 1982-ben a Hoodwink-ért, mint az év legjobb magándetektíves regénye. 1983-ben egy újabb Edgar jelölés a legjobb kritikai és életrajzi kategóriában a Gun in Cheek c. könyvéért. Cat's Paw c. novellája 1984-ben kapott Shamus-díjat. Shamus-díj jelölések legjobb regény kategóriában: Bones (1986) Sentinels (1997). 1987-ben megkapta a Shamus életműdíját a magándetektíves regényei és novellái okán. 1988-ban 1001 Midnights-ért Macavity-díjat kaptak Mullerrel. 1989-ben szintén megkapta ezt a díjat a Son of Gun in Cheek-ért. A Shackles 1989-ben és Blue Lonesome 1996-ban kapott Anthony-díj jelölést a legjobb regény kategóriában. Shamus jelölések novella kategóriában: Here Comes Santa Claus (1990), Home is the Place Where (1996), The Big Bite (2001) és Devil's Brew (2007).

A 90-es évek második felében jut a „csúcsra” Pronzini, mert A Wasteland of Strangers kap egy jelölést Edgar-díjra a legjobb regényért járó kategóriában és a Boobytrap c. regénye is megkapja a legjobb regény kategóriában a Shamus-díjat (1999). A Schemers pedig 2010-ben kap legjobb regény jelölést a Shamustól.

* * *

Bill Pronzini: The SnatchBill Pronzini: BoobytrapBill Pronzini: SchemersBill Pronzini: The Pawns of Death

Pronzininek voltak kisebb jelentőségű sorozatkarakterei is. Jack Foxx néven 2 regényt és 1 novellát írt Dan Connell nevű magánnyomozós hősével. Alex Saxon néven 1 regényt és 4 olyan novellát írt, melyek hőse egy Carmody nevű testőr, aki rendszerint nyomoz. A következő karaktere John Quincannon egykori titkos ügynök, akihez a későbbi történetekben csatlakozik társa, Sabina Carpenter is. Ők az 1890-es évek San Franciscójában nyomoznak, mikor még eléggé vadnyugati viszonyok uralkodtak. Eddig 5 regényt (4-et Mullerrel közösen) és 18 novellát írt(ak) ezzel a két főhőssel.

Pronzini leghíresebb sorozatkaraktere azonban máig a névtelen detektív. Zseniális húzása volt az szerzőnek, hogy nem agyalt ki újabb fikciós nevet, de alkotott egy finoman rajzolt karaktert, aki a későbbi regényekben nem is „névtelen” (tudjuk, hogy Bill a neve), de mára megragadt az olvasók körében, mint névtelen detektív. Egy középkorú, szívós, becsületes San Franciscói magánnyomozó, aki szabad idejében szeret a pulp magazinokat olvasni és szereti a hideg sört. A karakterre nyilvánvalóan hatással voltak Hammett által alkotott Continental Op iroda nyomozói.

Az első névtelen nyomozós regénye már 1971-ben megjelent, The Snatch címmel és 2015-ben jelent meg a 42-ik! Valójában azonban már korábban megalkotta rövid történetekben ezt a karaktert: az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine 1968. augusztusi száma közölte az első névtelen detektív történetet Sometimes There is Justice címmel. A The Snatch megjelenéséig pedig már hat névtelen detektív-novellája jelent meg. 1968 és 2013 között 43 ilyen novellája látott napvilágot.

Robert Hart Davis néven írt két Charlie Chan-regényt is, ami egyúttal tisztelgés Biggers munkássága előtt.

* * *

Bill Pronzini: Labyrinth (1980)Bill Pronzini: LabirintusBill Pronzini: Labirintus

Érthetetlen, de Bill Pronzini több mint kilencven könyvéből mindössze egy jelent meg magyarul:

1. Labirintus, IPM, 1991/4. sz. [Labyrinth,1980] ford. Merényi Ágnes (Névtelen Detektív 6)

Ráadásul ez sem könyvben, hanem az egykori IPM magazinban, 44 háromhasábos oldalon. Pronzini berakta a regény elé mottó gyanánt: „Könyvem a ponyva hőskorában virágzó filléres füzeteknek kíván emléket állítani.

A Labirintus kezdése: „A halott lány kicsavarodott testtel hevert, akár egy törött játék baba a Merced-tó bokros, nádas partján. Egyedül álltam a töltés tetején, s onnan néztem a gyilkossági csoport emberei és a törvényszékiek jövésmenését a holttest körül. Megpillantottam Eberhardtot a zsaruk között. Ő egyelőre fütyült rám, pedig tudta, hogy magyarázattal tartozik, miért ugrasztott ki hajnali hétkor az ágyból.

Eberhardt nyomozónak azonban jó oka volt rá, hogy ide hívja a névtelen magándetektívet, ugyanis a fiatal főiskolás lányt, Christine Webstert kétszer fejbe lőtték. Eberhardt arra volt kíváncsi, hogy ismerte-e a detektív a lányt, de a detektív nemet mond. Viszont a lány táskájában megtalálták a detektív névjegyét…

Bill Pronzini: KivégzésBill Pronzini: Mesterek is tévedhetnekBill Pronzini: Tettenérés
Bill Pronzini: A jóslatBill Pronzini: Lopni tudni kellBill Pronzini: Tökéletes bankrablásBill Pronzini: Gyanakvás

Eddig 19 különböző novella fordítást találtam Pronzinitől, de érdekes módon van négy, ami ugyanannak a novellának különböző fordításai. Így is van 16 eredeti novellánk:

1. Mind egyforma, Alfred Hitchcock rejtélyes történetei, 1987. ford. Nagy M. Péter [All the same, AHMM, Sep 1972]

2. A könyörület angyala, Diagnózis: halál, 1997. ford. Sinka Erika [Angel of Mercy, Diagnosis: Terminal, 1996]

3. Kivégzés, IPM, 1985/12. sz. ford. Fazekas István (²Viharos akasztás, Kroki krimi, 1988/1) [The Arrowmont Prison Riddle, AHMM, Oct 1976]

4. És felszakad egy ér, Marsyas Regénytár 1994/1. sz. ford. Koch György [Barry N. Malzberggel közösen: Opening a Vein, Shadows #3, 1980]

5. Bíbor tehén, mi lesz veled?, A Népszava kalendáriuma 1989. ford. Kaán Judit [How Now Purple Cow, Fantastic, Apr 1969]

6. A jóslat, Oberon Könyvek, 1988/6. (²Aréna 1989/5; ³Rakéta Regényújság, 1990/44. sz.) ford. Koch György [The Prophecy, Fantastic, Dec 1968]

7. Nyugdíjban, IPM, 1983/2. sz. ford. Fehér Katalin (²Hét, 1987/43. sz.) [Retirement, MSMM, Apr 1969]

8. Tettenérés, Rakéta Regényújság, 1988/7. sz. ford. Gáspár Anna [Caught in the Act, EQMM, Dec 1978]

9a. A szakértő, Magyar Szó [Jug], 1972. jún. 9. [A Dip in the Poole, AHMM, Aug 1970]
9b. Mesterek is tévedhetnek, Tükör, 1974/45. sz.
9c. Konkurencia, Hét [Szlov], 1975/24. sz.
9d. Az ismeretlen gyorsabb volt, Új Szó - Vasárnap [Szlov], 1996/9. sz. ford. Sz. B.

10. Majdnem tökéletes rejtekhely, Magyar Szó [Jug], 1970. júl. 5. [The Almost-Perfect Hiding Place, (ss) MSMM, Oct 1969]

11. Lopni tudni kell, Magyar Szó [Jug], 1972. máj. 7. [The Killing, (ss) AHMM, Dec 1971]

12. A hűséges eb, Dolgozók [Jug], 1975/14. sz. [Michael J. Kurlanddal közösen: Dog Story, (ss) Mike Shayne Mystery Magazine Oct 1974]

13. A csalódott csaló, Tükör, 1971/29. sz. [mint William Jeffrey: Fire Hazard, AHMM, Apr 1970]

14. Tökéletes bankrablás, Magyar Szó [Jug], 1973. ápr. 8 [mint William Jeffrey: Shell Game, (ss) AHMM, Jun 1972]

15. Átkozott balszerencse, Magyar Szó [Jug], 1973. okt. 21. [mint William Jeffrey: A Run of Bad Luck, (ss) AHMM, Mar 1972]

16. Gyanakvás, Magyar Szó [Jug], 1976. dec. 12. [mint William Jeffrey: A Slight Case of Suspicion, (ss) AHMM, Sep 1973?]

Az utolsó négy William Jeffrey novellája, ami Bill Pronzini és Jeffrey M. Wallmann közös álneve. Négy regényt is írtak közösen. A 19 novellafordításból 9 határon túli magyar lapokban jelent meg. Két novellát tarsszerzővel írt, az egyiket Michael Kurland detektívszerzővel és egy másikat Barry N. Malzberg sci-fi szerzővel.