A. J. Quinnell

(1940-2005)

   A. J. Quinnell egy brit thriller író volt. Eredeti neve Philip Nicholson és egy német légitámadás idején született a közép-angliai Nuneatonban. Már kamaszként író szeretett volna lenni, de az iskolái befejezése után, mindössze húszévesen Hong Kongban textilárúkkal kereskedett, s az elkövetkező két évtizedben bejárta a világot. Rengeteg emberrel ismerkedett meg utazásai során, melyek karakterei regényeiben is feltűntek.

   A 70-es években a Málta melletti Gozo szigetén telepedett le, ahol írt egy regényt, Man on Fire címmel. Akkoriban esténként Mġarr tengerparti városka egyik bárjában töltögette estéit, kedvenc szódás vodkája mellett. Itt beszélgetett irodalmi ügynökével is. Nicholson titokban szándékozott tartani eredeti nevét. Az ügynök javasolta a Quinnell nevet, ami egy rögbi játékosé volt. A Man on Fire 1980-ban jelent meg, és szinte azonnal bestseller lett. A regényt 1981-ben Edgar-díjra is jelölték (de azt Dick Francis Whip Hand-ja kapta meg).

  Quinnell háromszor nősült. Harmadik feleségét Máltán ismerte meg: a nála húsz évvel fiatalabb Elsebeth Egholm, dán krimi írónő, akivel haláláig Gozón élt.

   A Man on Fire főhőse a francia idegenlégiót megjárt kiégett zsoldos és profi gyilkos, Creasy. A könyvet kétszer is megfilmesítették. Először 1987-ben Scott Glenn-nel a főszerepben, majd 2004-ben Denzel Washingtonnal, de egyik sem hozta a könyv hűségét. Scott Glenn túl vézna volt Creasy szerepére, akit Quinnell a világ legveszélyesebb zsoldosaként írt le, aki közel két méter magas. Viszont a film szórakoztató volt és Olaszországban játszódott.
    A 2004-es változat meg több helyen is eltért az eredetitől: a színhelyet átrakták Mexikóba, ráadásul a regénybeli Creasy egy igazi amerikai fehér jenki. Denzel Washington pedig, bár nagyon jó színész, mégiscsak néger. Pedig Quinnell a regényeiben többször előhozza, hogy Creasy 1977-ben szolgált a rhodeziai híres elit-alakulatnál, a Selous Scouts-nál, mely alakulat sikerrel harcolt a néha sokszoros túlerőben lévő primitív fekete hordákkal szemben: „Creasy korábban Rhodesiába ment, és megpróbált beilleszkedni. Kiképezte az ifjú fehér újoncokat, aztán harcba vitte őket a feketék ellen.” Az egyik olvasója kérdezte tőle, harcolt-e maga is ebben a rhodesiai alakulatban? Quinnell írta, hogy soha nem volt tagja annak az alakulatnak, aminek főhőse igen. Viszont megemlítette, hogy volt családja Dél-Rhodesiában, és az évek során meglátogatta őket. Még hozzátette, hogy kedvenc államfője tanzániai Julius Nyerere volt, a tanzániai elnök, akit a nép "Tanító"-nak hívott (Nyenyere Shakespeare-t lefordította szuahélire).

   Quinnell egyszer azt nyilatkozta, hogy leginkább egy Robert Mitchumhoz hasonlító alakot képzelt el Creasynak. Quinnellnek egyébként tetszett a 2004-es filmváltozat, s annak külön örült, hogy a regény több párbeszédét is átvették a filmbe. A film amúgy valóban fantasztikus és többször is nézhető!

  Következő regénye a The Madi, 1981-ben jelent meg. Majd 1987-ig még további négy regényt adott ki, ezek politikai ill. akció thrillerek. 1987-ben mutatták be a mozik a Man on Fire-t. Ekkor határozta el Quinnell, hogy újabb Creasy-regényeket ír. 1992-ben jelent meg a The Perfect Kill, amit még három Creasy-regény követett 1996-ig.

   Összesen Quinnellnek kereken tíz regénye jelent meg angolul. Ezen kívül is tudunk még regényéről a japánok által, de azok egyike sem jelent meg eddig angolul nyomtatásban: The Trail of Tears (1999), ez először japánul jelent meg. Az összes japán fordítást Sakae Okuma kezeli. A The Shadow (1991), csak kéziratban van, nem publikálták angol nyelven, viszont japánul megjelent. Végül a Priests of a Dead God befejezetlenül maradt. A legérdekesebb az A Quiet Night in Hell c. novellás kötet (2001: "Egy csendes éjszaka a pokolban"), ami szintén elsőként japánul jelent meg. Hét novellát tartalmaz (A bilincsek; Gladiátor; Buffalo; A Vénusz kapszula; Hatvannégy óra; New York, új év; Egy csendes éjszaka a pokolban). Az egyik novella (a "Gladiátor"), ami egy Crasy-történet! Crasy késő este találkozik egy a férje által bánztalmazott gyönyörű nővel a dél-franciaországi országúton és vele tölti az éjszakát. Egyébként a Gladiátor a nő lovának a neve. A The Trail of Tears megjelent lengyelül is Szlak łez címen 2000-ben. Élete utolsó regénye 2001-ben készült el: A The Scalpel, de ez csak kéziratban van és nem jelent meg semmilyen nyelven.

A japánok ragaszkodásáról a műveihez, így vallott Quinnell abban a levélben, amit 2004 áprilisában küldött egy bizonyos Tonynak, aki a tiszteletére egy netes oldalt indított: "Igen, nagyon népszerű vagyok Japánban, és néhány évvel ezelőtt interjúkat is adtam ott. A japánok kötődnek Creasyhez. Ők úgy tekintenek rá, mint egy "Ronin"-ra - egy kegyvesztett szamuráj harcosra, aki azzal tölti az idejét, hogy jócselekedetekkel próbálja jóvátenni magát."

* * *

   Creasy a Man on Fire-ban egy életúnt, öregedő (49 éves), alkoholista, volt zsoldosként jelenik. A zsoldos idejéről szóló történeteket már csak az öt regényben elszórt információkból ismerjük: Creasy valamikor 1930 körül született az Tennessee államban. Harcolt a koreai, a vietnámi háborúkban, sok évet volt a francia idegenlégióban, de Afrika különböző pontjain is harcolt zsoldosként (ebből adódóan több nyelven folyékonyan beszélt). Ezekből az időkből számos barátja maradt, közte az olasz Guido Arrelio-val, aki minden Creasy-regényben szerepel. Ezek általában ötven körüli vagy inkább még idősebb, nagyon kemény, de megbízható gyilkoló-gépek.

  Creasy maga a legfélelmetesebb alak köztük: „Magas, széles vállú ember volt, őszülő haja rövidre nyírva. Furán lépkedett, talpának külső éle ért először a talajhoz… A négyszögletes arcban egymástól elég távol, mélyen ülő szemei látszólag teljes közömbösséggel szemlélték a világot. Nehéz szemhéj borult rájuk, amely résnyire volt csak nyitva… A jobb szemén függőleges sebhely húzódott, és egy másik, mélyebb és szélesebb heg a jobb pofacsontjától egészen az álláig.”

  A sorozat első regényében Arrelio próbál segíteni a lecsúszott főhősnek. Egy gazdag olasz család kislányára kell vigyáznia. A lány anyja nagyon szép, klasszikus nápolyi szépség. Quinnell bámulatosan andalító és tömör jellemzést ad róla (más szereplőkről is ad ilyen villanásokat): „A szépsége határozta meg a gondolkodását. Egészen fiatal korától fogva lehetővé tette, hogy más utakon járjon, mint a legtöbb nő. A szépsége fegyver volt, és jármű is, amelyben átutazhatott az életen: páncélozott jármű, amely megvédte a kellemetlenségektől és a megaláztatásoktól.” Creasy nagyon megkedveli a 11 éves kislányt, de a lányt elrabolják. A tragédia végkifejlete után, a felépülő Creasy gyakorlatilag felhozza edzésekkel magát korábbi formájára, újra gyilkoló-géppé, mindenféle fegyver specialistájává válik és szó szerint kiírtja az elrablásban sáros egész maffiacsaládot.

   A további Creasy-regényekben többször éri különböző családi tragédia Creasyt. Az események rendszerint hatalmas leszámolások, bosszúhadjáratok terroristák, titkos társaságok, vietkongok és más bűnözők ellen. Az ártatlanok védelmében rendszerint Creasy volt zsoldos barátai segítenek: észrevétlenül megjelenekkel, körbeveszik a házat és úgy őrzik azokat. Szerencsére az összes Creasy-regény megjelent magyarul. Egyébként Creasy keresztnevét gyakorlatilag egyik szereplő sem említi, mindenki csak Creasynak szólítja vagy ismeri. Egyedül a The Blue Ringben tudjuk meg, egy jegyzőkönyvet olvasva, hogy a teljes neve Marcus Creasy. Viszont mindkét Man on Fire c. filmben (1987 és 2004) a főhős neve John Creasy.

     A Gladiátorban Quinnell azt írja, Creasy Kentuckyban, egy farmon nőtt fel, ahol a szomszéd vadlovakat tört be és ő sokszor segített neki. A novella vége felé említi, hogy Creasyt úgy jellemzeték, hogy Death on a Cold Night ("Halál egy hideg éjszakán"). Ez két Crasy-regényben is előfordul. Először a második Creasy-regényben, a The Perfect Kill-ben háromszor is említik. A hetedik fejezet végén a magyar fordításban ez van:
     "...Az élete nagyobbik részében zsoldos volt, és az is igaz, hogy tökéletes gyilkológép, de anélkül, hogy pontosan meg tudnám indokolni, az az érzésem, hogy sosem csak a pénz hajtotta.
   – Szervezz meg vele egy találkozót, Curtis! – kérte újból a szenátor.
   Bennett vállat vont.
   – Ha él… és úgy érzi. oka van rá, hogy öljön… akkor az az ember maga a biztos halál – mondta, és halkan behúzta maga mögött az ajtót."
    Az angol eredetiben az a bizonyos mondat: "If he's alive...and if he has a motive...that man is death on a cold night." ("Ha él... és ha van rá oka... az az ember a halál egy hideg éjszakán.".) Majd a 28. és a 80. fejezetben is elhangzik ez a jelző, amit Curtis Bennett adott. 
     A harmadik Creasy-regényben, a The Blue Ring-ben szintén megemlítik. A 38. fejezetben ezt olvassuk az angol eredetiben: "The two bodyguards were behind, in darkness. They had been changed every two hours. They had been told that even though he was bound and immobile, never to relax their vigilance. They had been told that he was 'death on a cold night'." ("A két testőr mögötte állt, a sötétben. Kétóránként váltották őket. Azt mondták nekik, hogy bár meg van kötözve és mozdulatlan, soha ne lazítsanak az éberségükön. Azt is mondták nekik, hogy ő a «halál egy hideg éjszakán».")
     A magyar kiadás fordítása pedig így szól: "A két őr a háta mögött volt, nem látta őket. Kétóránként váltották egymást, és mindnek nyomatékosan felhívták rá a figyelmét, hogy hiába van megkötözve, hiába, hogy minden józan megítélés szerint tehetetlen, ne higgyenek neki, egy pillanatra se lankadjon a figyelmük. Olyan, akár a jéghideg éjszakán nesztelenül osonó, kikerülhetetlen halál jellemezték igen kifejezően a főnökeik. " A magyar fordító itt még kissé túláradóan is fordít, viszon feljavítva az eredetit. Fazekas László kiváló fordító volt. Nem is kárhoztatom, hiszen a fordítónak nagyjából egymásután kellett volna elolvasnia mind az öt Creasy-regényt és az egyszem novellát, hogy az ilyen érzékeny utalások is benne maradjanak a magyar szövegben. De végül is ki venné ezeket észre...?

  A zsoldost, az első Creasy-regényt még 1987-ben az IPM-ben olvastam. Frenetikus hatással volt rám ez a kiégett öregedő zsoldoskatona tombolása. Őszintén csodáltam! Nem tudtam betelni a regénnyel, s az eltelt hosszú évek alatt még kétszer elolvastam. Sokáig nem is tudtam, hogy a szerző 12 évvel a regény megjelenése után egy új Creasy-regényt adott ki. Végül csak a 2000-es évek elején olvastam el egyben a sorozatot. Minden darabja brilliáns alkotás! Minden darabban megismerjük Creasy egy újabb oldalát. Mindegyik regény egy újabb varázslat! Az első regénytől eltérően ezekben már a főhős egyáltalán nem egy kiégett, alkoholba menekülő figura. Íjesztően kevés anyag található a neten Quinnellről és a könyveiről. Az is csak pletykaszintű legenda, hogy a szerző a halálakor éppen a sorozat hatodik darabján dolgozott. Nem értem, hogy az ő esetében miért nincs egy hasonló krimi szerző, aki befejezné a művet? Miért ne folytatódhatna a varázslat, amit más szerzők esetében szintén gyakorlat már...?

Valójában ez a "pletyka" magától Quinnelltől ered. 2004 áprilisában írta levelében Tonynak, az akkor Quinnell-oldal írójának: "Igen, dolgozom egy regényen, amelynek munkacíme: Priests of a dead God ["Egy halott Isten papjai"]. Késik, mert beteg voltam. Most már jól vagyok, és az év végére be kell fejeznem. Ez egy Creasy-regény." Quinnell egy másik olvasói levélre azt válaszolta, reméli 2004 végére meg is jelenik a hatodik Creasy-regény. Úgyhogy még az is lehet, hogy a szerző teljesen befejezte a regényt (vagy csak nagyon kevés hiányzik belőle), ami ott lapul egy asztalfiókban ma is. És ez még nem minden, egy olvasói kérdésre azt is elárulta, hogy dolgozik egy további Creasy-regényen is, ami a Man on Fire előzménye lenne, s a terve, hogy "bevonja Creasyt Koreába és a vietnami háborúba a franciákkal, amikor még  fiatalember volt". Ennek elkészültéről nem nyilatkozott, de nyilván Priests of a dead God utánra szánta (hisz még előzetes címe sem volt). De micsoda tragédia, hogy az Isten hagyta Quinnell idő előtt, csak 65 évesen meghalni, hogy az befejezhette volna a két elkezdett/tervbe vett regényét...!

   Még van három politika thrillere magyarul, melyek egyben kémtörténetek is. Mindegyik különböző témát dolgoz fel, s hol a szovjetek, hol az arabok, hol meg a kubaiak játsszák a gonoszokat.

Magyarul tehát Quinnell tíz regényéből nyolc jelent meg nyomtatásban (az angol megjelenések sorrendjében):

1. A zsoldos, IPM évkönyv, 1987 (²A zsoldos, I.P.M. Könyvek 1990. ³Bosszú, I.P.C. Könyvek, 2000) ford. Békés András [Man on Fire, 1980] (Creasy 1)

2. Mesterkémek, I.P.C. Könyvek, 1999. ford. Fazekas László [The Snap, 1982]

3. Kínvallatás, IPM könyvtár, 1991. ford. Rácz Péter [Siege of Silence, 1986]

4. A Szentatya nevében, I.P.C. Könyvek, 1993. ford. Süle Gábor [In the Name of the Father, 1987]

5. Tökéletes gyilkosság, I.P.C. Könyvek, 2001. ford. Fazekas László [The Perfect Kill, 1992] (Creasy 2)

6. A kék gyűrű, I.P.C. Könyvek, 2002. ford. Fazekas László [The Blue Ring, 1993] (Creasy 3)

7. Fekete szarv, I.P.C. Könyvek, 1999. ford. Fazekas László [Black Horn, 1994] (Creasy 4)

8. Üzenet a pokolból, I.P.C. Könyvek, 2000. ford. Fazekas László [Message from Hell, 1996] (Creasy 5)

   A Mesterkémek esetében a The Snap a regény amerikai címe, míg az Egyesült Királyságban Snap Shot címmel jelent meg. Egyedül a The Mahdi (1981) és a Blood Ties (1985) nem jelent meg magyarul azokból, melyek angol nyelven is megjelentek. A Bosszú belső oldalán nyomdahibából vagy hanyagságból fordítóként Szántó Péter van feltüntetve, de a könyv megegyezik Békés András fordításával.

Az utóbbi években keletkezett három rajongói fordítás bizonyos totasenior által. Ő mindegyik regényt lengyelből fordította magyarra:

9. A Mahdi, ford. totasenior, 2017 [Mahdi, 1993; angolul: The Mahdi, 1981]

10. Könnyek ösvénye, ford. totasenior, 2021 [Szlak łez, 2000; angolul: The Trail of Tears, 1999]

11. Vérrokonság, ford. totasenior, 2021 [Więzy krwi, 1998; angolul: Blood Ties, 1985]

Végezetül az egyetlen Creasy-novella is lefordításra került általam:

1. Gladiátor, ford. Longvale (2023) [Gladiator, 2001]

A. J. Quinnellt a gozoiak nagyon szerették. Ő támogatta helyi focicsapatot is és nagyra becsülte a gozoiakat. Az író 2005. július 10-én hunyt el gozoi otthonában.