Sorozatgyilkosos krimik

  sorozatgyilkos-big

 Sorozatgyilkosok manapság sok regényben szerepelnek, de többféle típusa is van ezeknek. Vannak olyanok, melyek inkább dokumentumregények, megtörtént eseteket dolgoznak fel, mint Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban, Patricia Cornwell: Egy gyilkos arcképe vagy Richard Lourie: Csikatilo, és hasonlók. Hasfelmetsző Jack történetét is sok regény feldolgozta, de őt is megelőzi Charles Perrault 1659-es Kékszakáll-ja. A francia Michel Tournier pedig 1983-ban a hírhedt Giles de Rais történetét regényesítette meg (Gilles et Jeanne).

Aztán vannak olyanok, melyekben a sorozatgyilkos kiléte ismert, nem is igazából egy nyomozásról szól, mint pld. Bret Easton Ellis: Amerikai Pszicho, Robert Bloch: Pszicho, Patricia Highsmith: A tehetséges Mr Ripley vagy Jeff Lindsey: Dexter-sorozat. Jim Thompson 1952-es regényében, a The Killer Inside Me-ben a sorozatgyilkost a saját szemszögéből látjuk, a jó zsaru maszkját felvevő pszichopata Lou Ford személyében. Patrick Süskind Parfümje is ide tartozik vagy Alice Sebold Komfortos mennyországa is.

De a horror regényekben szaladgáló elmebeteg sorozatgyilkosok is ez a kategória. Van, amikor egy sorozatgyilkos sorra teszi el a kiszemelt áldozatokat, de nincs nyomozó vs. sorozatgyilkos párharc, mint pld. Agatha Christie: Tíz kicsi néger-jében. Aztán vannak már magyar sorozatgyilkosos regények, mint a témában úttörő regény Nemere Istvántól A rémület irányítószáma. És persze vannak álneves magyar szerzőktől is ilyenek, mint Peter Noel: A csontfaragó vagy Sally Hunter: Rituálé, viszont ezekkel sem kívánok most foglalkozni.

A műfajban a legtisztább sorozatgyilkosos regénynek azt tekintem, ahol egy hajsza/nyomozás folyik egy sorozatgyilkos után, az üldöző lehet egy nyomozó (vagy több is), magándetektív, újságíró, pszichiáter vagy valamelyik áldozatnak az akármije. A sorozatgyilkos rendszerint pszichopata, skizofrén, kéjgyilkos vagy csak egy agyafúrt mániákus, de folyamatosan gyártja a hullákat.

 KORAI SOROZATGYILKOSOS REGÉNYEK

 Belloc Lowndes 1913-ban megjelent lélektani thrillerének, a The Lodgernek a hátterében Hasfelmetsző Jack áll. Ha azonban nem tekintjük a korai fikciókat, amihez a valós Hasfelmetsző alakja adta az ötletet, úgy az első komolyan számbajöhető sorozatgyilkosos sztori S. S. Van Dine The Bishop Murder Case (1928) c. regénye. Ezt először a Magyarország napilap közölte 1933 nyarán folytatásokban A titokzatos futó címmel, de könyv alakban is többször megjelent. A Pesti Napló akkoriban így ajánlotta a regényt: „Ez a regény példátlan tempójú beszámoló arról a titokzatos, érthetetlen és látszólag teljesen logikátlan bűnténysorozatról, amelyet egy megállíthatatlan, kinyomozhatatlan, zseniális bűnöző követett el s amelynek izgalmai két héten át idegtépő feszültségben tartották Newyork hétmillió lakosát.
A gyilkosságok sorozata azzal kezdődött, hogy egy előkelő, kedves, mindenkinek szimpatikus és teljesen ártalmatlan fiatalembert holtan találtak egy verőfényes délelőttön: egy íjászpályán hevert és szívét nyílvessző ütötte át. A fiatalembert baráti köre Cinkének becézte és tragikus halálával kapcsolatban egész Amerika idézni kezdte a közismert gyermekverset, amelyet minden amerikai óvodában tanítanak s amely így kezdődik: Ki ölte meg a Cinkét?

John Rhode: The Murders in Praed Street c. regénye szintén 1928-ban jelent meg, de megjelent magyarul is 1941-ben Gyilkosság a Praed-utcában címmel. A regény főhőse Dr. Lancelot Priestley természettudós, ő nyomoz a Praed utcában elkövetett brutális gyilkosságok tettese után is. Philip MacDonaldtól a Murder Gone Mad, 1931-ben jelent meg, s ebben is megvan a „klasszikus” felállás: a sorozatgyilkos és Arnold Pike, a Scotland Yard nyomozója (John Dickson Carr a tíz legjobb krimi közé sorolta ezt a regényt 1946-ban, de nyilván tévedett). De teljesen belefér a kritériumokba: van nyomozó, aki üldözi, a gyilkosságoknak nincs racionális indítéka, a kisvárosban, Holmdaléban nő a rettegés. A sorozatgyilkos a rendőrségnek küldött üzeneteiben „A Mészáros”-nak nevezi magát és hasonlók

Georges Simenon Le Fou de Bergerac („A bergeraci bolond”) c. regénye 1932-ben jelent meg (magyarul: Őrült a kisvárosban, 1966). Már ebben is benne vannak a sorozatgyilkosos krimik több eleme: Maigretet egy barátja Dordogne-ba hívja. A vonaton álmából riadva egy másik utas után veti magát, aki leugrik a vonatról. Maigret követi a sötétbe, és vállon lövik. Elájul és csak a bergeraci kórházban tér magához. A kisvárosban egy őrült sorozatgyilkos garázdálkodik, aki tűvel szúrja át fiatal nők szívét. Kettőt már megölt és egy harmadiknak sikerült elmenekülnie. Maigret ott marad, hogy segítsen megtalálni a „bergeraci bolondot”. Ethel Lina White 1933-ban megjelent regényében, a Some Must Watch-ban ("Valaki figyel") egy sorozatgyilkos testihibás fiatal nőket öl meg. Ellery Queentől a Cat of Many Tails 1949-ből. Ez megjelent magyarul, A sokfarkú macska címmel (1981). Az ajánlója szerint: „Paranoiás örült fojtogató tartja rettegésben New York lakóit. Hátborzongató egyszerűséggel végez áldozataival, nem követ el hibákat, nem hagy nyomokat. a rendőrség tehetetlen, a gyilkosságok között egyszerűen nem talál összefüggést, nincs nyom, melyen elindulhatna, s az áldozatok száma egyre szaporodik.” Charles Einstein The Bloody Spur c. regényében egy sorozatgyilkos nőket öldös New Yorkban. Charles Runyon könyve, a The Prettiest Girl I Ever Killed („A legszebb lány, akit valaha megöltem”) 1965-ben jelent meg: Egy álmos és békés kisvárosban, Shermanban játszódik, ahol fura, véletlennek látszó halálesetek kezdődnek. Valójában egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Runyon a regény végéig titokban tartja, hogy ki lehet a báránybőrbe bújt farkas a kisvárosban.

Linda J. LaRosa és Barry Tanenbaum The Random Factor c. regénye 1978-ban jelent meg (magyarul: Ki nevet a végén?, 1983). A regény azzal kezdődik, hogy Reynolds taxival egy new yorki elit klubba, a Clarkson Manorba tart, ahol találkozik három társával. A négy férfi logikai rejtvényekkel szórakozik, s valóban a város elitje közé tartoznak, sőt, magukat felsőbbrendűnek is tartják. Nem nyújt már számukra izgalmat a rejtvények kitalálása, új veszélyesebb izgalom után vágynak, „tökéletes” gyilkosságokat követnek el… Noah Aikman kriminológus veszi át a nyomozást, de később válik világossá, hogy nem „egy” elkövető után nyomoznak. Viszont a sorozatgyilkos személye itt kezdettől nincs rejtve.

Gyilkosság a Praed-utcábanThe Bishop Murder CaseMurder Gone MadCat of Many TailsThe Prettiest Girl I Ever Killed

 ÚJKORI SOROZATGYILKOSOS REGÉNYEK

1981 egy mérföldkő a sorozatgyilkosos regények történetében. Ebben az évben két olyan regény is megjelent, amire a későbbi regények építkeztek. Mindkét regény már tisztán adja a kritériumokat: ismeretlen gyilkos, sorozatos, „értelmetlen” gyilkosságok, és az utánuk nyomozók.

Joe R. Lansdale Act of Love c. regénye 1981-ben jelent meg: Houston városát egy sorozatgyilkos tartja rettegésben, akit egy Marvin Hanson nevű nyomozó vesz üldözőbe. Szintén 1981-ben jelent meg Thomas Harris regénye a Red Dragon (magyarul: A Vörös Sárkány, 1986). regényben egy sorozatgyilkos teliholdkor két családot mészárolt le, de a nyomozás megakadt és Jack Crawford volt kollégája, Will Graham FBI-ügynök segítségét kéri.

Gyakorlatilag 1981-től több száz sorozatgyilkosos regény született, vannak krimiszerzők, akik minden regényükben sorozatgyilkossal operálnak. Magyarul ezekből nagyon sok megjelent. Így felállíthatunk egy listát, az első 15 érdemesebb regényről:

1. Thomas Harris: A Vörös Sárkány
2. James Patterson: A gyűjtő
3. Charles King: Holt-tenger
4. John Katzenbach: Az utazó
5. Greg Iles: Halálos rettegés
6. Donato Carrisi: Démoni suttogás
7. Ronald Munson: Semmi emberi
8. William Bayer: A gyilkos sólyom
9. Michael Slade: A gyilkos
10. Val McDermid: A szirének éneke
11. Caleb Carr: A halál angyala
12. Michael Connelly: Gyilkos költő
13. Glenn Meade: Az Ördög Tanítványa
14. Michael Weaver: Lidérces ösztön
15. John Sandford: Soha ne ölj

A Vörös SárkányA gyilkos sólyomHolt-tengerA gyűjtőSemmi emberi

 További sorozatgyilkosos regények (a teljesség igénye nélkül):

1981 előttiek:
Linda J LaRosa- Barry Tanenbaum: Ki nevet a végén?
Ed McBain: Tíz plusz egy
Ed McBain: Halj meg, zsaru!
Agatha Christie: Függöny
Georges Simenon: Az eljegyzés
Ellery Queen: A sokfarkú macska
Georges Simenon: Őrült a kisvárosban
John Rhode: Gyilkosság a Praed-utcában
S. S. Van Dine: A titokzatos futó

1981 utániak:
Ed McBain: Adósa ne maradj senkinek
Kevin O'Brien: Csak sírjanak
Dean Koontz: Végsőkig
Stieg Larsson, A tetovált lány
James Herbert: Senki sem hű hozzád
John Connolly: Arctalan démonok
John Connolly: Sötét árnyak
Jeffery Deaver: A Koporsótáncos
Jeffery Deaver: Hideg hold
Richard Laymon: A kegyetlen
Alex Kava: A gonosz
Alex Kava: Szövetség a gonosszal
T. Jefferson Parker: A rettegés ideje
William Diehl: Az igazi ördögi játszma
Robert B. Parker: Gyilkos szex
Tami Hoag: Az őrület tüze
Stuart MacBride: Hideg gránit
Minette Walters: A kaméleon árnyéka
Max Allan Collins: Gyilkos elmék - Az utolsó tét
Brigitte Aubert: Az erdei halál
Anthony E. Zuiker: Sötét kezdetek
Murakami Rjú: Nyakig a miszóban
Joyce Maynard: Lány a hegyen
Patricia Cornwell: Végső mentsvár
Patricia Cornwell: Darázsfészek
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Dan Wells: Szörnyeteg úr
J. D. Robb: Halálos éjfél
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
J. D. Robb: Halálos képmás
Joss Stirling: Misty
David Baldacci: Órajáték
Jo Nesbo: Boszorkányszög
Tess Gerritsen: A sebész
Karin Slaughter: Nadragulya
Karin Slaughter: Sikoly
John Harvey: Veszélyes magány
Ridley Pearson: Szívrabló
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Phillip Margolin: Rózsa az áldozatnak
Donald James: Monstrum
Tara Moss: Fétis
Karen Rose: Halj meg értem
Catherine Coulter: Útvesztő
Henning Mankell: Hamis nyomon
Dave Pedneau: Gyűlölet
Erica Spindler: Testreszabott gyilkosságok
David Rosenfelt: Az eltűnt bizonyíték
Thomas Fahy: Álmatlanság
Ian Rankin: Sötét jelen
Peter Straub: Torok
Lauri Maerov: Tökéletes másolat
Andrea Santacruz: A fojtogató
Diana Rowland: A démon jele
Robert Pobi: Vérember
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Antti Tuomainen: A gyógyító
Kristina Ohlsson: Lotus blues
Nigel McCrery: A Pók hálójában
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház
James Neal Harvey: Az őrület logikája
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Glenn Meade: Az ördög tanítványa
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Stephen King: A holtsáv
Robin Cook: Haláltusa
Jackie Collins: Hatalom és szenvedély
Raymond E. Feist: Orgyilkosok
Pablo de Santis: Párizsi rejtély
Chelsea Cain: Szívszaggató
Chelsea Cain: A fúria
Nora Roberts: Ártatlan áldozatok
Nalini Singh: Vonzódás
Nalini Singh: Borzongás
Laurell K. Hamilton: Lidérces álmok
Jo Nesbø: Hóember
Jo Nesbø: Leopárd
Marc Olden: Giri
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr
David Ambrose: Az Isten anyja
Brian Haig: Összeesküvés
John Sandford: Szemet szemért
John Sandford: Borotvaélen
John Sandford: Keserű hajsza
John Sandford: A hold árnyéka
Patricia Cornwell: Ragadozó
Jilliane Hoffman: Megtorlás
Jilliane Hoffman: Az utolsó tanú
Hans Rosenfeldt - Michael Hjorth: A tanítvány
Luke Delaney: Hideglelés
Arne Dahl: Rossz vér
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Alex Marwood: A Sátán lányai
Mari Jungstedt: Észrevétlen
Richard Godwin: A romlás labirintusa