Hanaud felügyelő 

Hanaud

Conan Doyle Sherlock Holmese amatőr detektív volt, csakúgy, mint korabeli társai. Ez a szokás megmaradt a 20. század elején is. Vannak itt a rendes magándetektívek mellett mindenféle amatőr, műkedvelő detektívek: tudósok, újságírók, orvosok, papok, írók, színészek, vakok, törpék, zsenik, művészek, grófok… szóval szinte mindenkik, csak hivatásos rendőrök nem! Ha játszik is szerepet rendőr a korabeli detektívtörténetekben, úgy a karaktere amolyan becsületes, néha akadékoskodó, butucska alak. Kifejezve, hogy az amatőr detektív mennyivel okosabb, rátermettebb. Ő tárja fel rendszerint a rejtély kulcsát a meglepett rendőr-felügyelőnek.

A. E. W. Mason angol detektív-regényíró Hanaud felügyelője az első komolyabb kísérlet, hogy szakítson ezzel a hagyománnyal. Mason jómódú ember volt: az oxfordi Trinity College-ben végzet, majd 1906 és 1910 között a Liberális Párt parlamenti képviselője. Az egyik legnagyobb klasszikus rejtvény-regény szerzőnek számít.

At the Villa RoseThe House of the ArrowThe Affair at the Semiramis Hotel

Gabriel Hanaud felügyelő a 20. századi detektív fikcióban az első jelentős hivatásos rendőr! Keszthelyi Tibor írja: „Alfred Edward Woodley Mason (1865-1948) Hanaud személyében hivatásos nyomozót emel hőssé A rózsaszínű villa-ban és más történetekben. Hanaud a bűvészkedést szorgos tevékenységgel, aprólékos munkával váltja föl.” (1979).

Ráadásul Mason nem is egy angol felügyelőt választott fő karakterének, hiszen Gabriel Hanaud a francia Sûreté (nemzeti rendőrség) középkorú, testes felügyelője. Az angol nyelvű szerzők részéről nem szokatlan francia detektívek szerepeltetése, mint Robert Barr Eugéne Valmont-ja, Cleveland Moffett Paul Coquenil-ja, John Dickson Carr Henri Bencolin-ja és Agatha Christie belga Hercule Poirot-ja. Hozzáteszem, hogy angol nézőpontból – akár maguk a franciák is – van ezekben a karakterekben egy adag komikusság is. Egyébként Mason más novellái és regényei is rendszerint francia helyszíneken játszódtak.

They Wouldn't Be ChessmenThe Prisoner in the OpalThe House in Lordship Lane

Agatha Christie-re nyilván hatással lehetett Hercule Poirot karakterének kialakításánál Mason Hanaud felügyelője. Az No. 16 c. regényében (Partners in Crime, 1929), ami a Tommy és Tuppence sorozatának második regénye, Christie maga is utal a francia felügyelőre:
– Nem rossz – ismerte el Tuppence. – És a legújabb divat szerint öltözködik.
– Csodálatos! Olyan, mint Mason könyvében a lányok. Szimpatikusak, gyönyörűek, határozottan intelligensek és főleg nem szemtelenek! Azt hiszem… ma reggel a nagy Hanaud leszek.
– Hm. Ha létezik egyáltalán detektív, akihez egy cseppet sem hasonlítasz, az Hanaud. Tudod változtatni a személyiségedet? Tudsz komédiázni? Egyik pillanatban útszéli csavargó lenni, a másikban komoly, szimpatikus barát?

Viszont Gabriel Hanaud igazi segítője nem egy alája beosztott rendőr, hanem egy bizonyos Julius Ricardo úr. Egy középkorú özvegyember, aki korábban üzletember, londoni bankár volt, de már csak élvezi az életet, a jó borokat, a kártyázást és a kirándulásokat.

Az első regény, amiben Hanaud és Ricardo szerepel, az At the Villa Rose, melyet a The Strand Magazine 1909. decemberiAt the Villa Rose - The Strand száma kezdett el közölni. Kilenc részben adta le a havi magazin (1910. augusztusig) és a részeket W. H. Margetson illusztrálta (lásd jobbra az egyik illusztrációját a regényből). De 1910-ben könyvben is kiadták és nagy sikert aratott. A magyar megjelenés sem váratott sokáig. A Budapesti Hírlap 1910. november 22-i száma adta hírül, hogy „…holnap új, szövevényes és izgatóan érdekes angol detektívregény közlésébe kezdünk, melyet A. E. W. Mason írt, a mai angol írónemzedék legtalálékonyabbja. A regény hosszabb lélegzetű; címe A rózsaszínű villa, s egy híres francia detektívet szerepeltet, aki Aix-les-Bains-ben, a világ egy csodaszép zugában elkövetett, rejtelmes gonosztett szálait bogozza ki. Olvasóinknak nemcsak az érdekfeszítő meseszövésben, hanem az életből ellesett, karakterisztikus alakok rajzában s a regény szép stílusában is örömük fog telni.

Mason öt regényt adott ki Hanaud főhősével: At the Villa Rose (1910), The House of the Arrow (1924), The Prisoner in the Opal (1928), They Wouldn't Be Chessmen (1934) és The House in Lordship Lane (1946). Az első négy regény cselekménye Dél-Franciaországban játszódik, viszont az utolsó regény helyszíne London volt. Írt három rövid történetet is Hanauddal:
The Affair at the Semiramis Hotel, Cassell’s Magazine of Fiction, Dec 1916. [ez egy komplett kisregény]
The Sapphire, Liberty, Mar 22 1930.
The Ginger King, The Strand Magazine, Aug 1940.

Írt egy negyedik novellát is, The Healer címmel („A gyógyító”), de sohasem publikálta, ugyanis ezt átdolgozta teljes hosszúságú regénnyé (They Wouldn't Be Chessmen).

***

The House of the Arrow (film, 1940)The House of the Arrow (film, 1953)

Az At the Villa Rose-t már 1920-ban megfilmesítették, majd 1930-ban és 1939-ben (House of Mystery címmel) is. Ez utóbbiban Keneth Kent játszotta Hanaudot. És ugyancsak ő alakította az 1940-ben készült Casle of Crimes c. filmben is, amelyet a The House of the Arrow alapján forgattak. Az utolsó Hanaud-filmet a britek forgatták 1953-ban, Oscar Homolka főszereplésével, The House of the Arrow címmel.

Hanaud felügyelő összes története olvasható ezen a honlapon angolul: 

A. E. W. Mason munkái

***

A rózsaszínű villa - Budapesti Hirlap kA rózsaszinü villa (könyv)Célia - Pesti Hirlap k

Magyarul érdekesen alakult Mason Hanaud-sorozata, ugyanis három regény van magyarra fordítva:

1a. A rózsaszínű villa, Budapesti Hírlap, 1910. nov. 23. és 1911. jan. 15. közt (46 részben) (2Budapesti Hírlap, 1911) ford. Szemere Leóné [The Murder at the Villa Rose, (n.) The Strand, Dec 1909, Jan, Feb, Mar, Apr, May, Jun, Jul, Aug 1910] (Hanaud 1)
1b. Célia, Pesti Hírlap, 1911. ápr. 6. és máj. 17. közt. (2Légrády, 1918. 2 kötetben)

2. A titokzatos ház, Ellenzék (Kolozsvár), 1930. febr. 7. és márc. 11. közt (27 részben), ford. Hory Tussy [The Prisoner in the Opal, 1928] (Hanaud 3)

3. Az indiai csodagyöngyök, Palladis, 1942. ford. Nagy Klára [They Wouldn't Be Chessmen, 1934] (Hanaud 4)

A titokzatos ház kAz indiai csodagyöngyök (borító)Az indiai csodagyöngyök k

Szemere Leóné amolyan házi-fordítója volt a Budapesti Hírlapnak, mely napilap meglepő gyorsasággal csapott le az első Hanaud-regényre. 1911-ben az újság kiadta könyvként is egy 388 oldalas kötetben. Ezután elég különös, hogy a Pesti Hirlap is leadta ugyanezt a regényt, csak pár hónappal a Budapesti Hirlapban való megjelenés után. Viszont egy másik fordításban, s nyilván tudtak a korábbi megjelenésről, s ezért a címnek a Célia-t adták (a regény női hősnője Célia Harland, egy gyönyörű, fiatal, angol lány). A Célia ráadásul még 1918-ban is megjelent könyvformában, viszont egyik esetben sem közölték a fordító nevét (aki mellesleg Ricardo urat átkeresztelte Ricordó-ra!).

A titokzatos ház a kolozsvári Ellenzék napilapban jelent meg. A fordítója Hory Tussy (Hory Andor bukaresti követségi tanácsos, majd római követ nővére) volt. Hory Tussy és Marton Lili számos regényt fordítottak (főként bűnügyiekét) az Ellenzék (és más romániai magyar lapok) számára. Az indiai csodagyöngyök a Palladis Regénytára sorozatban jelent meg, s egyben az utolsó magyarul megjelent Hanaud-regény. Viszont érdekes, hogy a The House of the Arrownak („A nyíl háza”) nincs magyar fordítása (legalábbis én eddig nem találtam). Ez annál is különösebb, hogy az At the Villa Rosenak két különböző magyar fordítása is keletkezett.