Richard Laymon

(1947-2001)

Horrorírók: Richard Laymon 

Richard Carl Laymon egy jelentős amerikai horror és suspense szerző volt. Chicagóban született, de a család még gyerekkorában Kaliforniába költözött. Egy Los Angeles-i egyetemen angol irodalmat tanult. Később angol tanított, majd könyvtáros is volt.

Előbb a novellaírással próbálkozott. Első novellája a Desert Pickup, az Ellery Queen’s Mystery Magazine 1970. novemberi számában jelent meg. De nem mondhatni, hogy sikere volt vele. A következő novella csak négy év múlva, az EQMM 1975. decemberi számában követte. Az AHMM mindössze egy novellát közölt tőle 1977-ben. A 80-as évek közepéig még pár novellája megjelent olyan magazinokban, mint a Mike Shayne's Mystery Magazine, Cavalier vagy a Gallery. Ezután novellái – más szerzőkével együtt - különböző horror válogatáskötetekben és antológiákban jelentek meg. Mintegy hetven novellát írt, beleértve, hogy a hagyatékából is kerültek elő ilyenek, melyek posztumusz jelentek már meg.

Richard Laymon: The CellarRichard Laymon: The Woods are DarkRichard Laymon: The Woods are DarkRichard Laymon: Out are the LightsRichard Laymon: Funland

Richard Laymon: SavageRichard Laymon: Resurrection DreamsRichard Laymon: In the DarkRichard Laymon: IslandRichard Laymon: The Lake

Első regénye a The Cellar („A pince”) 1980-ban került a boltokba, és meglepő sikert hozott. A regény egy kész rémálom, Donnáról és 12 éves lányáról, Sandyról, és az ő menekülésükről. Donna telefonon értesül, hogy exférje, a brutális Roy, aki éveken át molesztálta Sandyt, kiszabadult a börtönből. Rögtön elmenekülnek otthonról. Autójukkal csak a kaliforniai Malcasa Point városáig jutnak. Itt a helyi turista attrakció a Beast House-nak nevezett sötét ház, melyről azt rebesgetik sötét, gyilkos lények lakják. Akik bejutottak ide, sosem tértek vissza. Közben Roy megöli Donna húgát, majd megerőszakol egy kilencéves kislányt, akinek a szüleit előtte megöli. Donnáékat keresve jut el ő is a városba. A Beast House pincéjében és a ház alatti alagutakban élő vérszomjas, húsevő kreatúrák, akik csak éjszaka jönnek elő, azonban teljesen más végkifejletet biztosítanak a regény szereplőinek. A Beast House még Laymon három további regényének lett a helyszíne.

1981-ben jelent meg a The Woods Are Dark c. regénye, ami megakasztotta Egyesült Államok-beli karrierjét. Ez magyarul is megjelent. A magyar kiadás fülszövege: „Az erdőben van hat korhadó fa. A Gyilkos Fák. Ide hozzák őket. Mármint olyanokat, mint Neala, a barátja, Sherri és a Dills család. Gyanútlan vakációzókat, akik Kalifornia mellékútjait róják. Elfogják, megkötözik, levetkőztetik őket, elveszik az értékeiket, és a Fákhoz kötözik valamennyiőjüket… hogy várjanak… az erdőben… a sötétben…

A könyv közel sem aratott olyan sikert, mint a The Cellar. Laymon ezt az amerikai kiadójának tudta be (később is úgy emlegette, mint ami megtörte karrierét). A Warner Books kiadó szerkesztőjének nem tetszett a kézirat és újraíratta vele, miközben kivágatott belőle ötvenoldalnyit. Ezt annak ellenére tették, hogy az eredeti változatot olyan barátai dicsérték, mint Dean Koontz és Gary Brandner. Majd egy teljesen jellegtelen és bugyuta címlapképet kreáltak hozzá (lásd fentebb a felső sor második képét). Kelly Laymon, az író lánya, apja halála után a megmaradt kézirat alapján rekonstruálta az eredeti, vágatlan The Woods Are Dark-regényt, és megjelentette 2008-ban (a felsősorban a 3. borító). Az 1981-es változatot sokan kicsit befejezetlennek gondolják, a vágatlan változat a végén tartalmaz egy „Epilógus”-t, ami kimaradt az akkori könyvből. Azonban!!! Az 1981-es kiadás 41, míg a 2008-as csak 37 fejezet, annak ellenére is, hogy a 81-es kiadásból kivágtak ötven oldalt. A két változat első nyolc fejezete gyakorlatilag megegyezik, de a 81-es kiadásban Laymonnal újraíratták a regényt és ebbe bekerült még egy szál a történetben, ami vele halad a könyv végéig. Aki valamilyen „csodát” várna a „vágatlan” 2008-as verziótól, azt hiszem, csalódni fog. A Warner Books szerkesztője szerintem elég profi módon tanácsolhatta ezt az újabb történetszál bevitelét a regénybe, és nem is tett rosszat neki. Ezek alapján nem hiszem, hogy igaza volt Laymonnak az éveken át tartó panaszkodásra.

E nélkül a szál nélkül a regény túl egyszerű, debil kreatúrák által üldözött emberek menekülésének szimpla leírása lett volna. A regény vérszomjas torzszülöttjei lakják az erdőt, kiknek a békesség végett a falusiak átadnak arra tévedő utazókat.

1977-ben rendezte Wes Craven a The Hills Have Eyes c. („Sziklák szeme”) mára klasszikussá vált horrorfilmjét, amiben már felbukkantak ilyen elemek. Majd 1980-ban jelent meg Jack Ketchum első regénye, az Off Season, amiben egy tengerparton piknikező társaságra egy emberileg degenerálódott, kannibáltörzs csap le. Ezek valószínűleg hatottak Laymonra. Éppenséggel a könyvkiadó ezek miatta is gondolta, hogy beiktathatna még egy szálat a történetbe.

Mindenesetre a The Woods Are Dark az egyik legjobb regénye Laymonnak. Már rögtön az elején ledermeszt:

Neala is meglátta. Rátaposott a fékre.
Barátnője tenyerével a szélvédőnek támaszkodott, ahogy a kocsi csikorgó gumikkal megállt.
Előttük az a láb nélküli valami izmos, szőrös karjaival az úttestre vonszolta magát.
– Mi a franc ez? – suttogta Sherri.
Neala a fejét rázta.
Aztán az a valami rájuk nézett.
Neala ujjai görcsösen a kormányra szorultak. Kábultan próbálta kitalálni, mit lát. Nem úgy nézett ki, mint egy ember arca.
A lény megfordult. A kocsi felé kezdte vonszolni magát.
– Tűnjünk el innen! – visította Sherri. – Gyorsan! Tolass!
– Mi ez? – kérdezte Neala.
– Menjünk már!Neala tolatni kezdett, de csak lassan, hogy épp biztonságos távolságban maradjanak a feléjük közeledő lénytől. Nem tudta levenni a szemét arról a duzzadt arcról.
– Üsd el! – csattant fel Sherri.
Neala a fejét rázta.
– Képtelen vagyok. Ez egy ember. Azt hiszem, egy ember.
– Kit érdekel? Az Isten szerelmére, üsd el, és tűnjünk innen a francba!
A lény torzóján egyensúlyozva felült, szabaddá tette karjait. Neala felé nyújtózott.
– Ó, Istenem – suttogta Sherri.
A valami prémes ruhájának egyik nyílásában kotorászott. Egy zseb? Egy emberi kézfejet húzott elő, megcsókolta, majd elhajította. A kéz Neala felé szállt. A lány behúzta a fejét, érezte, ahogy a halott ujjak a hajához érnek, és félreütötte az undorító ajándékot. Az a kagylóülések közé hullott.
A láb nélküli dolog lekúszott az útról, és eltűnt az erdőben.

Richard Laymon 39 regényt írt, általában a saját neve alatt, de pár darab a Lee Davis Willoughby vagy a Richard Kelly név alatt jelent meg. A Flesh és a Funland c. regényeit jelölték Bram Stoker-díjra is. De ezeken kívül is több regénye jelentős, mint az Island, In The Dark, The Lake, The Stake vagy a posztumusz, 2001-ben megjelent, Bram Stoker-díjas regénye, a The Traveling Vampire Show.

Stephen King és Dean R. Koontz komolyan támogatták Laymont, akinek a The Woods Are Dark amerikai "bukása" után főként Nagy Britanniában gyűltek rajongói. A 2011-ben kiadott In Laymon's Terms c. 616 oldalas antológiában olyan horror szerzők tisztelegtek emléke előtt, mint Bentley Little, Jack Ketchum, Brian Keene, Gary Brandner, Edward Lee vagy Ryan Harding.

Laymon regényeinek témája sokszor döbbenetes, borzasztó és nagyon véres. Nem olyan kifinomult, mint Ramsey Campbell vagy Dennis Etchinson, de valószínűleg egy másik horror szerző sem éri el Laymon természetes gátlástalanságát, nyerseségét. Kitolta a horror határait, a nyers erőszak, a szexuális devianciák, sokkoló részletek nála mindennaposak. Az áldozatok egyszerű családok, nők, néha gyerekek, amit korábban a horror szerzők mind kerültek. Talán csak Campbell tévedt a pedofil gyereklány perverzióival ilyen mélységekbe. Brian Keene hasonló világokat tár elénk, mint Laymon, akire amúgy is felnéz, de nem éri el mestere bűnös mélységeit. És Laymon gát nélküli kínzásai, mészárlásai, nem köntörfalazott brutális jelenetei, és ahogy kimond korábban kimondhatatlan dolgokat, melyek a legmélyebb rémálmait hozzák fel az olvasókban. Van amihez gyomor kell nála, de vannak humoros poénjai is, a végső csavar pedig sokszor hatásosan nagyot üt.

* * *

Richard Laymon: VidámparkRichard Laymon: Sötét erdőRichard Laymon: A mozinak végeRichard Laymon: A kegyetlen

Magyarul csak négy regény jelent meg Laymontól (az angol nyelvű megjelenések sorrendjében):

1. Sötét erdő, Headline Book Publishing PLC, 1995 [The Woods Are Dark, 1981]

2. A mozinak vége, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Out Are the Lights,1982]

3. Vidámpark, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Funland, 1989]

4. A kegyetlen, Alexandra, 1996, ford. Radnai Csaba [Savage, 1993]

A Sötét erdőhöz az angol kiadó bár tetszetős, de tök értelmetlen borítót kreált (gyakorlatilag semmi köze a történethez), ami mintha visszaköszönése lenne a regény elfuserált amerikai borítójának. Mindenesetre két jelentős regénye, a Sötét erdő és a Vidámpark is meg van magyarul.

A Vidámpark is egy izgalmas történet. A kiadó fülszövege így hangzik: „Egy véres és titokzatos világ Boleta Bay már nem olyan rugalmas és barátságos óceánparti városka, mint amilyennek az ott élők megismerték. Megmagyarázhatatlan eltűnések sorozata borított sötét fátylat a kisvárosra. Az ott élőket és a vakációzókat pedig már egyre jobban nyomasztotta a fecsegő és visszataszító csavargók növekvő hada, amely szinte már elárasztotta a várost. De Boleta Bay nem hagyta magát. Azt gyanítva, hogy a sorozatos eltűnések mögött a csavargók mesterkedései állnak, a helyi tizenévesekből álló csapat bosszút esküszik. Tanya, a keménykezű vezér végigvezeti kicsiny csapatát azon az úton, melynek első állomása még csak a csavargók zaklatása, de a későbbiekben már a kegyetlenkedésektől sem riadnak vissza. Ahogy egyre bátrabbak lesznek, és bemerészkednek az elhagyatott Elvarázsolt Kastélyba, a titokzatos eltűnések valódi magyarázata is feltárul a szemük előtt…

A kegyetlen c. regénye bár a többihez képest nem jelentős, viszont egy érdekes próbálkozás: „Whitechapel, 1888 novembere: Hasfelmetsző Jack elköveti utolsó felderíthetetlen gyilkosságát egy londoni lakásban, ahol lemészárolja Mary Kellyt, a szerencsétlen örömlányt. Az ágy, amelyben a kegyetlen gyilkos feldarabolja áldozatát, egy tizenöt éves fiút rejt maga alatt…
Ez csak a kezdete Trevor Bentley nem mindennapi kalandjainak. A fiú saját nagylelkűségének köszönhetően összeakad a bűnügyi história legkegyetlenebb sorozatgyilkosával. A fiú férfivé válik, miközben a bosszúvágy keresztülhajtja a vad és még érintetlen amerikai kontinensen.
Hajtja a tudat, hogy őmiatta került Hasfelmetsző Jack az újvilágba.

A mozinak vége - És más történetek leginkább inyenceknek való. A regény után még tartalmaz öt ajándéknovellát is a kötet: "Horror, vad erotikával fűszerezve, ez a vezér motívum, melyre a szerző felfűzte történeteit. A mozinak vége, a kötet legterjedelmesebb írása, melyben a főszereplők egy horrorfilmsorozat nézői, ám eközben maguk is részesévé válnak a filmvásznon pergő dermesztő, vérfagyasztó jeleneteknek, s már nem tudni, hogy mi a mozi és mi a valóság. Krampusz Károllyal ijesztgeti este a gyerekeket a baby sitter, ám reggelre őt magát ragadja el a patás ördög, a Dinker tavában fürdőző lány számára – bár nem hisz a rémtörténetekben – egyszer csak megvalósulni látszik minden borzalom, amikor a tóban egy hulla feje bukik föl mellette. A fürdőkád buja asszonya is elnyeri büntetését, amikor szeretkezés közben a holtan ráhanyatló férfit nem tudván másképp lefejteni magáról, lerágja róla a húst."

* * *

Richard Laymon: In Laymon's TermsRichard Laymon: A Good, Secret PlaceRichard Laymon: A Writer's TaleRichard Laymon: Dreadful Tales

Laymonnak nem csak regényei, hanem a novellái közt is sok kiváló akad. Némelyik igen ütős, morbid és vérfagyasztó történet. Sokszor előjön a szerző cinizmusa, néha az egész alapötlet elég beteges, perverz. Még az életében megjelent a novelláiból több gyűjteményes kötet, mint A Writer's Tale (1998), Dreadful Tales (2000) vagy A Good, Secret Place (1994), s ez utóbbit Bram Stoker-díjra is jelölték.

Richard Laymon: A felső tízezer tagjaRichard Laymon: Régi tartozás

Richard Laymon: Sötét szerelemRichard Laymon: A tó szüzeRichard Laymon: Csapdában

Laymon novellái közül 11 magyar fordításról tudok (az angol nyelvű megjelenések sorrendjében):

1. A felső tízezer tagja, Magyar Szó, 1972. febr. 13 [Desert Pickup, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Nov 1970]

2. Régi tartozás, Magyar Szó, 1978. ápr. 30. [Paying Joe Back, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Sep 1975]

3. A bajnok, 2014, Mező Szabolcs fordítása, csak elektronikusan [The Champion, Cavalier, Oct 1978]

4. Dinker tava, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Dinker's Pond, Razored Saddles, 1989]

5. A vadászat, Csapdában, Szukits, 2001, ford. Vándor Judit [The Hunt, Stalkers: All New Tales of Terror and Suspense, 1989]

6. Rossz hír, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Bad News, Night Visions 7, 1989]

7. Az etetőnél, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Mess Hall, Book of the Dead, 1989]

8. Krampusz Károly, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [Madman Stan, Night Visions 7, 1989]

9. A fürdőkád, A mozinak vége - És más történetek, Alexandra, 1995, ford. Radnai Csaba [The Tub, Hotter Blood: More Tales of Erotic Horror, 1991]

10. A helyes döntés, 2017, Mező Szabolcs fordítása [Saving Grace, Cold Blood, 1991]

11. A tó szüze, Sötét szerelem, Alexandra, 1996, ford. Cserna György [The Maiden, Dark Love, 1995]

A 11-ből kilenc nyomtatásban jelent meg, de mivel olyan kevés van tőle, bele vettem még 2-őt, ami csak elektronikusan létezik, de bízva abba, hogy majd bekerül valamilyen horror válogatáskötetbe, adom Szabolcs kiváló fordításait is. A magyarra fordított novellák közt megtalálható Laymon élete első novellája A felső tízezer tagja címmel. A magyarul kiadott A mozinak vége - És más történetek c. Laymon-könyv (379 oldal) az Out Are the Lights and Other Tales (1993) c. kötet alapján készült (344 oldal), melyben a címadó regény után közöltek még öt bónusz novellát is (de ezen novellák mindegyike már megjelent korábban is). A novellák témái igen változatosak, még erotikus horror is megtalálható köztük (A fürdőkád).

Persze vannak Laymonnak is gyengére sikeredett novellái, de amelyek jók (s ez a kevesebb), akkor nagyon jók, csillognak, akár egy briliáns. Számomra a leginkább tetsző A vadászat, mely történet a háttérben fenyegetőleg jelenik meg a Mount Bolton-i Hentesnek nevezett sorozatgyilkos. Egy isteni horror novella, ütős, morbid csattanóval a végén:

– Miről beszélsz?
– A Mount Bolton-i Hentesről. Nyolc áldozata volt, és mind… mindegyik tizennyolc és huszonöt év közötti lány volt, talán nem annyira csinos, mint te, de majdnem. Mindegyik karcsú, középen elválasztott hosszú szőke hajuk volt, épp, mint neked. Annyira hasonlítasz hozzájuk, mintha testvérek lennétek.
– Ó, a francba – motyogta Kim.

Szintén kiváló A tó szüze: vészjósló kezdet, a kiszemelt áldozat vergődése, majd a csavar a végén, egy perverz, sokkoló csattanóval. Ebben a tóparti történetben mesélnek egy mende-mondát a tó szüzéről, ami előrevetíti a sötét kimenetelt:

– A fiúkat. A lány lovagját és a négy haverját. Itt feküdtek a parton, közvetlenül egymás mellett. Mindnyájan meztelenek voltak. A hátukon feküdtek, és tágra nyílt szemmel bámultak az égre valamennyien.
– Halottak voltak? – kérdeztem.
– Azt meghiszem – válaszolta Rudy.
– Vízbe fulladtak – mondta Cody.
– Úristen – mondtam. – És úgy gondolták, hogy a szűz tette? Hogy ő fojtotta a vízbe az összes srácot?
– Már nemigen lehetett őket srácoknak nevezni – mondta Cody.
Rudy elvigyorodott, és párszor összekoccantotta a fogát.
– A lány leharapta a…? – képtelen voltam kimondani.

A bajnok szintén a kedvencem. A történet főhőse Harry, egy utazó, aki betér egy erdő mélyén lévő városka út menti éttermébe. Teljesen köznapi eset, de az étteremben harci küzdelmek folynak életre-halálra szombat esténként. Az ügyeletes bajnok „kihívóját” véletlenszerűen a betérőkből válasszák ki, ezúttal Harryt, aki nem is sejti, hogy „örökre” itt ragadt:

– Hölgyeim és uraim! – kiáltotta Roy. – A bajnok!
A bajnok az üresen hagyott rész felé bicegett és közben mogorván méregette a tömeget. A külsejéből ítélve már rengeteg küzdelmen volt túl. Széles homlokát forradás gyűrte ketté. A bal szemét tapasz fedte. Az egyik fülcimpája hiányzott. Akárcsak a mutatóujj a bal kezéről.
Harry lenézett és meglátta, mi az oka a bajnok furcsa, esetlen mozgásának. Béklyóba vert lábai közt három láb hosszú láncot húzott.
– Nem harcolok ezzel az emberrel. – mondta Harry.
– Dehogyisnem. – biztosította Roy. – Elmer?
A vézna öreg leguggolt. Kinyitott egy lakatot és leszedte az egyik bilincset a bajnok jobb bokájáról.
Harry hátralépett.

Richard Laymon 2001-ben, mindössze 54 évesen, egy súlyos szívrohamban meghalt. Már nem érte meg, hogy megkapta a Bram Stoker-díjat, amire előtte több könyvét is nevezték, de sosem kapta meg. Nagy veszteség, hisz annyi idegborzoló, sokkoló történetet írhatott volna még nekünk…