Lord Dunsany
(1878-1957)

  Lord Dunsany

Edward John Moreton Drax Plunkett, Dunsany tizennyolcadik bárója, azaz Lord Dunsany egy ősi és gazdag ír család gyermeke volt. Ennél fogva jó iskolákat járt és gyakorolva a gazdag brit szokásokat, szeretett vadászni, krikettezni és sakkozni. Katona volt sokáig, harcolt a búr háborúban is. A II. világháború idején az athéni egyetem angol irodalom tanára.

Írói munkássága nagyon szerteágazó volt. Kezdetben, 1890 körül verseket írt, majd novellákat. Mintegy 80 könyvet hagyott maga után, viszont ez 52 alkotói éve alatt gyűlt össze. Írt regényeket, novellákat, színdarabokat és rádiójátékokat. Leginkább a fantasy műfajban ért el sikereket, s éppen ezek a történetei hatottak olyan utódaira, mint Tolkien, Lovecraft vagy Neil Gaiman.

Dunsany első regénye csak 1922-ben jelent meg: Don Rodriguez: Chronicles of Shadow Valley. Ezután még írt pár regényt, de ezek sosem lettek olyan elismertek, mint a novelláskötetei. Nem kívánok bővebben sem a regényeiről, sem a színműveiről, sem a meséiről, sem a drámáiról, sem a rádiójátékairól vagy költeményeiről írni, mert számunkra igazából a novellái az érdekesek és csak ezekből vannak magyarul. Elbeszélésekből ugyanis közel ötszázat írt!

The Sword of WelleranThe Gods of PeganaThe Charwoman's ShadowTime and the Gods

1905-ben jelent meg az első novelláskötete: The Gods of Pegāna. Dunsany kitalált egy teljesen új természetfeletti világot, mitikus királyságot, Pegānát, aminek saját istenei, mítoszai és teremtéstörténetei voltak. Ugyanebben a világban játszódik következő novelláskötete: Time and the Gods (1906). De később is írt még Pegāna világában játszódó novellákat, amelyekből összesen több mint ötven van. Ezekből csak 2 van magyarul. Ezek a történetek inspirálták Lovecrafot, elég ha csak beleolvasunk az egyikbe, láthatjuk, ez mennyire így van: „Mikor a világ és a Mindenség elkezdődött, az istenek komorak és öregek voltak, és a Kezdetet valamennyien ősöregnek látták a szemöldökük alól, kivéve Inzanát, gyermeküket, aki az aranylabdával játszadozott. Inzana volt valamennyi isten gyermeke. És a rend a Kezdet előtt és azután is az volt, hogy mindennek az isteneknek kell engedelmeskednie, habár hébe-hóba Pegana valamennyi istene a Hajnalgyermeknek engedelmeskedett, mert a lányka szeretett szót fogadni. Az egész világon sötét volt, és még Peganában is, ahol az istenek lakoztak, amikor a gyermek Inzana, a Hajnal először lelt rá aranylabdájára. Akkor tipegő lábakkal futva le az istenek lépcsőin – kalcedón, ónix, kalcedón, ónix, egyik lépés a másik után –, a lány elhajította aranylabdáját az égbolton át. Az aranylabda pattogva tartott felfelé az égbe, és a Hajnalgyermek kibomlott hajjal állt nevetve az istenek lépcsőjén – és nappal volt. Így aztán ragyogó földeket látott odalent minden nap közül az első, amelyet az istenek elrendeltek. Ám alkonyattájt bizonyos hegyek messzi és távol összeesküdtek egymással, hogy a világ s az aranylabda közé állnak, s elrejtik azt kőszirtjeikkel, s elzárják a világtól, és az egész világ elsötétült cselszövényüktől. És a Hajnalgyermek felkiáltott az ő aranylabdája után Peganában. Akkor mind az istenek lejöttek a lépcsőn Pegana kapujához, hogy lássák, mi bántja a Hajnalgyermeket, és megkérdezzék, miért kiáltott.” (A hajnal egy legendája).

Az első világháború után valamelyest elfordulva a fantasztikum világától, megalkotta legismertebb sorozatkarakterét, Joseph Jorkenst. Ő egy elhízott, középkorú anekdotázó figura, aki a londoni Billiárd Klubban egy szódás whiskyért mindig elmesélt egy elég különös történetet. Jorkens járt minden kontinensen. 1925 és 57 között összesen 154 novellát írt, melyek elbeszélője Jorkens volt. Ezek kezdetben olyan magazinokban és újságokban jelentek meg, mint az Atlantic Monthly, Saturday Evening Post, Vanity Fair, Pall Mall Gazette, The Strand, The Spectator, The Daily Mail és az The Irish Independent. Az első Jorkens-gyűjteményes kötet csak 1931-ben jelent meg: The Travel Tales of Mr. Joseph Jorkens. Ezekből még 4 jelent meg 1954-ig. Ezek a novellák főleg fantasyk, de vannak köztük rejtélyes/bűnügyi és science fiction történetek is. A következő egy híresebb Jorkens-novella kezdete:

Egy alkalommal a billiárdklubban szóba került: elkövethető-e olyan gyilkosság, amelyért a gyilkost nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. A téma meglehetősen elcsépelt, nem is értem, miért érdekli annyira az embereket. Mindenesetre mi már jó ideje csak e körül keringtünk. Egyesek azt állították, hogy ilyen gyilkosságot könnyű elkövetni, mások azt, hogy fölöttébb nehéz. Úgy vélem, semmi szükség az érvek és ellenérvek megismétlésére – erről a rádióban is éppen eleget fecsegtek. Csak annyit mondok, hogy akkor, ott a klubban azok kerekedtek felül, akik azt állították, lehetetlen olyan gyilkosságot elkövetni, amely ne vonná maga után a büntetőjogi felelősségre vonást. Már-már az ellentábor is hajlott erre a véleményre, amikor a beszélgetésbe váratlanul bekapcsolódott Jorkens.
– Azt hiszem meséltem már önöknek doktor Caberről. Jól ismertem őt. Most már nem praktizál, azt hiszem nem ártok vele, ha elmondom, hogy ő sikeresen végrehajtott egy abszolút büntethetetlen gyilkosságot. Caber doktor meglehetősen nagy szaktekintélynek számított az efféle ügyekben. Ő maga, személy szerint persze nem volt gyilkos. Minden esetre rendkívül népszerű volt alvilági körökben is, ahonnan sokan keresték fel tanácsért s a legtöbbször nem eredménytelenül. Egyszóval, bolondot űzött régi, jó törvényeinkből, ami önmagában véve persze még nem büntetendő cselekmény. De hadd mondom el szép sorjában egyik legzseniálisabb ügyét.
” (A Keyberg módszer)

The Man Who Ate the PhoenixBeyond the Fields We KnowThe Book of WonderThe Travel Tales of Mr. Joseph Jorkens

Ezeken kívül is írt mintegy 270 független novellát. A magyar fordítások nagy része is ezek közül került ki. Ezekből is több novellagyűjtemény jelent meg. Bár Dunsany jobban ismert a fantasy műfajú történetei révén, Lovecraft mégis úgy értékelte, az ír lord volt a 20. század elején a modern horror négy nagy mestereinek egyike (a többi: Arthur Machen, Algernon Blackwood, M. R. James).

A Világirodalmi lexikon 2. kötetében (1972) a Dunsanyról szóló szócikkben Pálfy István nem halmozta túl a dicséretekkel: „Az ír folklór fantasztikus mesevilágának forrásaiból fakadó elbeszélései, regényei, és maeterlincki hatásokat mutató drámái nem nagy jelentőségű alkotások, de nyelvi szépségük ós írójuk gazdag képzelete figyelemre méltó.” Ezt a nézőpontot természetesen Lovecraft – akire Poe után Dunsany hatott a leginkább –, nem osztotta: „A viszonylagosan csekély elismerés, melyben eleddig Lord Dunsany részesült, aki talán a legegyedibb, legeredetibb és leggazdagabb fantáziájú élő írónk, mulattatóan érzékelteti az emberiség természetes ostobaságát. A konzervatívok lekezelően tekintenek rá, mivel nem érdeklik az ősi tévhitek és hamisságok, melyeket e csoport elsődleges értékként tüntet fel. A radikálisok megvetik őt, mivel műveiben nem fedezhetni fel ama zűrzavaros dacot, mely szerintük a hamisítatlan modern kiábrándultság kizárólagos megkülönböztető jegye. És mégsem tévednénk azt állítván, hogy a senkié helyett mindkét csoport tiszteletét kiérdemelné; hiszen amennyiben bárkinek sikerült egyként kivonnia és vegyítenie a régebbi és újabb irányzatok esszenciáját, eme egyedülálló óriásban fedezhetni fel a klasszikus, a héber, az északi és az ír esztétikai tradíciók különös és bámulatba ejtő elegyét.” (Lord Dunsany és művei, 1922).

***

A Keyberg módszer kA villanykirály kKülönös pohárköszöntő vacsora után k

Magyarul Lord Dunsanynak 21 novellája olvasható (24 különböző fordítás):

1. A hajnal egy legendája, Aurin 3. sz. (1997) ford. Varga I. Nándor [A Legend of the Dawn, Time and the Gods,1906] (Pegāna)

2. A királynő könnyeinek próbája, Aurin 3. sz. (1997) ford. Varga I. Nándor [The Quest of the Queen's Tears, The Book of Wonder, 1912)

3a. A hasis férfi, Disputa 2007/6. sz. ford. Gyuris Gergely [The Hashish Man, A Dreamer's Tales, 1910]
3b. Hasisevő, Düledék palota, 2009, ford. Széky János

4a. Bethmoora, Disputa 2007/6. sz. ford. Gyuris Gergely [Bethmoora, A Dreamer's Tales, 1910]
4b. Bethmoora, Azilum, 6. sz. (2017) ford. Molnár András

5. A gibbelinek kincse, Átjáró, 2003/1. sz. ford. Szentkirályi András [The Hoard of the Gibbelins, The Sketch, Jan 25 1911]

6. A Keyberg módszer, IPM, 1976/2. sz. [The Strange Drug of Dr. Caber, The Fourth Book of Jorkens, London: Jarrolds, 1947] (Jorkens)

7a. Mese a gyémántról, Pesti Hírlap Vasárnapja, 1934/ 20. sz. [A Large Diamond, The Travel Tales of Mr. Joseph Jorkens, 1931] (Jorkens)
7b. Óriás gyémánt, Híres kísértettörténetek, 2005. ford. Béresi Csilla

8. A villanykirály, Híres bűnügyi történetek, 2005. ford. Zsolnai Lajos [Electric king, Harper's Magazine, Aug 1930] (Jorkens)

9. Különös pohárköszöntő vacsora után, Szivárvány, 1946/5. sz. ford. Gedeon Pál [The After-Dinner Speech, The Man Who Ate the Phoenix, 1949]

10. Hogyan járt túl Nuth a gnollok eszén?, Azilum, 8. sz. (2017) ford. Szederkényi Barbara [How Nuth Would Have Practiced His Art Upon the Gnoles, (ss) The Sketch, Feb 15 1911]

11. A csudálatos ablak, Aurin Online, 1997. ford. Varga I. Nándor [The Wonderful Window, Saturday Review (UK), Feb 4, 1911]

12. Az Álomváros, Aurin Online, 1997. ford. Varga I. Nándor [How One Came, as Was Foretold, to the City of Never, The Sketch, Feb 22 1911)

13. Az ember-ló menyasszonya, Aurin Online, 1997. ford. Varga I. Nándor [The Bride of the Man-Horse, The Sketch, Feb 1 1911]

14. Az Idő és az istenek, Aurin Online, 1997. ford. Varga I. Nándor [Time and the Gods, Time and the Gods, 1906] (Pegāna)

15. Thangobrind, az ékszerész szomorú története, Aurin Online, 1997. ford. Varga I. Nándor [The Distressing Tale of Thangobrind the Jeweller, and of the Doom That Befell Him, The Sketch, Jan 11 1911]]

16. Henye napok a Yannon, Azilum, 6. sz. (2017) ford. Somogyi Gábor [Idle Days on the Yann, A Dreamer's Tales, 1910] (Az Álomföldek 1)

17. A Rejtekutca boltja, Azilum, 6. sz. (2017) ford. Farkas Balázs [A Shop in Go-By Street, The Irish Review, Nov 1912] (Az Álomföldek 2)

18. Perdóndaris bosszúállója, Azilum, 6. sz. (2017) ford. Somogyi Gábor [The Avenger of Perdóndaris, Tales of Three Hemispheres, 1919] (Az Álomföldek 3)

19. Tizenhárman az asztalnál, Azilum, 10. sz. (2018) ford. Sütő Fanni [Thirteen at Table, Tales of Wonder, 1916]

20. Ki csapódott be?, Képes Sport Újság [Jug], 1959/38. sz. [The Murder in Netherby Gardens, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, May 1952]

21. Felelet, Helikon [Rom], 1992/6. sz. ford. Józsa T. István [The Rebuff, (vi) The (London) Evening News, Mar 10 1945] (Jorkens)

Bethmoora kA Rejtekutca boltja k

A novellákból több csak neten (volt) elérhető, nyomtatásban nem jelent meg. A 24 fordításból 7-et Varga I. Nándor fordított. Az Álomföldek (Beyond the Fields We Know) egy rövid fikciós sorozata volt, melynek mind a három darabja meg van magyarul az Azilum magazin révén. Ez a magazin már 6 novellát is közölt Dunsanytól. Van egy „rejtély” is a listán: The After-Dinner Speech c. novella fordítását már 1946-ban közölte Havas Zsigmond hetilapja, a Szivárvány (ez a legkorábbi Dunsany fordítás). Ugyanakkor a novella legkorábbi közlését a The Man Who Ate the Phoenix novelláskötetben tudják, ami 1949. decemberében jelent meg. Ezt közli Joshi & Schweitzer: Lord Dunsany: A Bibliography c. munkája is (1993). Ez nyilván azt jelenti a novella megjelent korábban valamilyen újságban, amiről az angol bibliográfiák nem tudnak.

És az ugyanúgy különös, hogy az egyszem 1934-es (de név nélküli!) és az 1946-os novella megjelenését nem figyelembe véve: milyen későn "fedezték" fel magyar nyelven Dunsany novelláit! Hasonlóan járt több más brit novellista, akik rémtörténeteket írtak, mint M. R. James, Arthur Machen, Saki, Algernon Blackvood és mások. Hiszen ezek mindegyikétől jelenhetett volna meg magyarul novella már az első világháború előtt is! És még véletlenül sem közöltek tőlük semmit (illetve Blackvoodtól véletlenül volt egy). Még tán Saki mondható köztük a "legszerencsésebbnek" azzal, hogy 1930-tól hébe-hóba jelentek meg novellái magyarul. Még az sem igaz, hogy ne tudtak volna Dunsany lordról. A Pesti Napló 1911. június 9-i számában a következő rövid hírt hozta: "Drámaíró lord. A londoni Haymarket-Theater nemrég színrehozta lord Dunsany „A hegyek istenei“ című darabját. A szerző „Keleti fantáziá”-nak nevezi művét. A távol keleten van egy város, amelynek lakói a hegyek hét istenét imádják. Az istenek zöld zephirből készült kőszobrok, amelyek a várostól hárommérföldnyire állnak. Egy napon hét koldus jön a varosba: megbeszélték egymással, hogy a hét istennek adják ki magukat. De gyanakodtak rajuk és követeket küldtek ki megnézni, vajon a hét szobor még a helyen áll-e; a szobrok csakugyan eltűntek. Erre a hét koldus tiszteletére ünnepet rendeznek. Hét trónuson ülnek egy csarnokban és várják az ünnep kezdetet. Egyszerre csak felemelkedik a föld és a hét istenszobor fenyegető lépésekkel jelenik meg. Rettenetes csend közepette közelednek a koldusok fele és kővé változtatják őket. Erre elvonulnak és a darab véget ér. A darabnak sikere volt."

A Keyberg módszer magyar fordítója valamiért Jorkenset átkeresztelte Georgkens-re és a történet főhősét Caber doktort Keyberg-re. Egyébként a Jorkens-novellák közt található három, ami Caber doktorról szól: The Invention of Dr. Caber (1936), The Cleverness of Dr. Caber (1947) The Strange Drug of Dr. Caber (1947). Dr. Caber egy mesteri bűnöző, aki a történetek mesélése idejére már visszavonult. Jorkenssel valamikor barátok is voltak. Caber doktor 1883-ban született: apja John Clay volt, aki Conan Doyle A Rőt Liga c. történetében gyilkos, tolvaj, pénzhamisító és betörő. Az anyja Sherlock Holmes ellenfelének, Moriarty professzornak lánya, Urania Caber (alias Urania Moriarty). Jorkens három évvel volt öregebb, mint Caber. Etonban egy középiskolába jártak. Caber kikísérletezett különböző drogokat, amiket alvilági köröknek adott tovább. Cabernek volt egy öccse, aki 1889-ben született. Tehetséges ifjú tudós volt, aki még sötétebb bűnök útjaira tévedt, mint Caber. Számos álnevet használt, melyek közül a legismertebb Carl Peterson. Ő volt Bulldog Drummond legnagyobb ellenfele Sapper regényeiben. Egyébként John Clay Cagliostro grófné és Sir William Clayton fia volt. Sir William Clayton pedig a nagybátyja volt John Claytonnak, aki nem más, mint Edgar Rice Burroughs Tarzanjának apja (de magának Tarzannak is Lord John Clayton a neve). A Keyberg módszerben Jorkens egy 1938-ban történt esetet mesél el, amikor a titkosszolgálat kérésére doktor Caber kiiktatott egy német kémet.

A magyar IPM elírta a szerző nevét: Lord Danseny. Hasonló elírást követett el az újvidéki Képes Sport Újság: "L. Danseni", viszont itt valószínűleg a cirillbetűs szerbről fordíthatták a novellát. Szerencsére ez is bűnügyi novella. A legkorábbi magyarul megjelent Dunsany-novellát a Pesti Hírlap Vasárnapja közölte 1934-ben, igaz, nem közölték a szerző nevét.

Magyarul olvasható még két költeménye is Dunsanynak: A lovasok, Aurin Online, ford. Uhrman Iván [The Riders, 1928] és Dalok egy gaz erdőből, Aurin Online, ford. Uhrman Iván [Songs from an Evil Wood, 1917].