Jack Finney
(1911-1995)

Jack Finney egy amerikai scifi, thriller és horror szerző volt. Milwaukee-ban született. 1934-ben diplomázott. Nem sokra rá megnősült, feleségül vette Marguerite Guest-et, akitől két gyereke született. A család előbb New Yorkban élt és Finney egy reklámügynökségnél dolgozott, majd az ötvenes években Kaliforniába költöztek. Itt halt meg 84 éves korában egy tüdőgyulladás következtében. Alapvető kalauz Finney írásaihoz Jack Seabrook 2006-ban megjelent könyve: Stealing Through Time: On the Writings of Jack Finney.

Finney az írói pályáját novellistaként kezdte. 1946-ban történt – írja Jack Seabrook – ekkor már 35 éves volt és 12 éve dolgozott reklámszövegíróként, hogy egy új magazin, az Ellery Queen's Mystery Magazine meghirdetett egy detektív-novellapályázatot. Finney írt egy novellát próbaként, The Widow's Walk címmel és beküldte. A novellát olyan kiválónak értékelték, hogy meg is nyerte a pályázatot. Az elbeszélés a krimi magazin 1947. júliusi számában jelent meg. Viszont nem ez volt a legkorábban nyomtatásban megjelent novellája, hanem a Manhattan Idyl, ami Collier’s 1947. április 5-i számában jelent meg. 1947-től aztán olyan magazinokban jelentek meg rövid történetei, mint a Collier’s, Cosmopolitan, The Magazine of Fantasy and Science Fiction, Ladies’ Home Journal vagy a Good Housekeeping, majd az 50-es évek végétől megjelent a The Saturday Evening Post, Playboy és a McCall’s magazinokban is.

Finney több mint félszáz novellát írt, azaz nem mondható éppen termékeny szerzőnek, de sok novellája úgyszólván kultikussá vált. A rövid történeteiben soha nem alkalmazott sorozatkaraktereket. Viszont novellákat 1966-tól már nem írt. Regényei azonban ezután is jelentek meg (öt regény). Az utolsó, a From Time to Time 1995-ben.

Első regénye, a 5 Against the House 1954-ben látott napvilágot. A Collier's kéthetente megjelenő magazin 1954. november 26. száma elkezdte közölni Finney The Body Snatchers („Testrablók”) című regényét. Három részben adta le (a másik két részt a decemberi számok adták, lásd az első két rész első oldalait lentebb). 1955-ben könyvformában is megjelent a regény. Ez már komoly sikert aratott mind a scifi, mind a horror rajongók körében. 1956-ban meg is filmesítették (majd 1978-ban, 1993-ban és 2007-ben újból). A Testrablók egy kaliforniai kisvárosban, Santa Mirában játszódik, melyre a világűrből spórák szállnak le.

A nyugati szakírók sokszor kiemelik az olyan szerzők jelentőségét a horror irodalom megújításában, mint Jack Finney, Richard Matheson vagy Henry Kuttner. Az ötvenes években jöttek ezek az új horror-történetek, melyek már szakítottak a korai gótikus és szellemtörténetekkel vagy Lovecraft és társai féle rémtörténetekkel. Finney tíz regényt írt, de csak a Testrablók tekinthető horrornak, de ez is elég volt, hogy Stephen King a Danse Macabre-ban így ünnepelje Mathesonnal együtt:

„A Body Snatchers az egyetlen Finney-könyv, amelyet jogosan lehet horrorregénynek nevezni, és Santa Mira – amely tipikus „szép” Finney-helyszín – a tökéletes helyszín egy ilyen meséhez. Finney-nek talán csak egy horrorregényt kellett írnia; ez is elég volt, hogy megalkossa a mintát ahhoz, amit most „modern horrorregény”-nek hívunk.”
„Körülbelül ugyanakkor, amikor Jack Finney a The Body Snatchers-t írta, Richard Matheson megírta „Férfitól és asszonytól született” című klasszikus novelláját… Ők ketten elszakadtak a lovecrafti fantasytől, amely két évtizedig vagy még tovább uralkodott a komoly amerikai horrorírók fölött.”

Jack Finney legnagyobb sikerű regénye, a Time and Again („Időről időre”) 1970-ben jelent meg. Ez egy időutazós scifi. A főhőse Simon Morley egy művész, aki a reklámiparban tevékenykedik. Megkörnyékezik, hogy vegyen részt egy titkos kormányzati programban, aminek a célja az időutazás.

Stephen King horror szempontjából Finney mindkét regényt, a Testrablókat és az Időről időrét nagyon fontosnak tartja. Ugyanilyen szempontból a két korai novelláskötetét tartja jelentősnek: The Third Level (1957) és a I Love Galesburg in the Springtime (1963). A The Third Level („A harmadik szint a föld alatt”) címet viselő novelláskötetét kulcsfontosságúnak mondja: „Az első novella egy férfiról szól, aki felfedez egy misztikus harmadik szintet a Grand Central Stationben (amelynek tudvalevőleg csak két szintje van). Ez a harmadik szint egyfajta átszállóhely az időben, amelyen keresztül egy boldogabb, egyszerűbb korba lehet jutni […] Finney írói nagyságát bizonyítja, ahogy történetei szinte észrevétlenül csúsznak át egy másik valóságba… például, amikor az egyik szereplő éppen az apróját számolgatja, és egy huszonöt centesen nem Roosevelt képe, hanem Woodrow Wilson néz vissza rá; vagy amikor valaki felszáll egy rozoga, öreg buszra, hogy az idilli Verna bolygóra menjen nyaralni, de végül a busz egy lerobbant vidéki istálló előtt teszi ki, az épület oldalán pedig az „Eltűnt személyek” felirat olvasható.”

***

Magyarul egy regénye sem jelent meg Finneynek, viszont a novelláiból megtalálható hat (az amerikai megjelenések sorrendjében):

1. Len kuzin varázslatos melléknévszórója, muforditas.bloglap.hu, ford. Molnár Éva [Cousin Len's Wonderful Adjective Cellar, Ladies' Home Journal, April 1948]

2a. Keresem a harmadik szintet, IPM, 1982/2. sz. ford. Gálvölgyi Judit [The Third Level, Collier’s, Oct 7 1950]
2b. Harmadik szint a föld alatt, Galaktika, 112. sz. (1990/jan.) ford. Kapuvári Zsuzsa

3. Félek, Metagalaktika 3, 1982. ford. Etédi Péter [I'm Scared, Collier’s, Sep 15 1951]

4a. Akik eltűntek, IPM,1977/4. sz. ford. Murányi Beatrix [Of Missing Persons, Good Housekeeping, Mar 1955]
4b. Eltűnt személyek, Galaktika, 130. sz. (1991/júl.) ford. Villányi György (² Rakéta Regényújság, 1991/47. sz. ^³Galaktika, 306. sz.)
4c. Eltűnt emberek, A rémület szigete, 1996. ford. Dr. Csiszár Lajos

5. A másik feleség, Metagalaktika 9, 1986. ford. Gálvölgyi Judit [The Other Wife, The Saturday Evening Post, Jan 30 1960]

6. Helyszíni felvétel, A Hét (Izr), 1965/29-30. sz. (2 részben) ford. Ecker György [Double Take, Playboy, Apr 1965]

A The Third Level c. novelláskötete kereken egy tucat novellát tartalmaz. Ezekből négy, a The Third Level, I’m Scared, Cousin Len’s Wonderful Adjective Cellar és az Of Missing Persons megjelent magyarul is, sőt a két legjelentősebbnek tartott novellájának többféle fordítása is keletkezett. A Helyszíni felvétel a legkorábban magyarul megjelent Finney-novella, viszont ez a szerző utolsó novellája, ami megjelent angolul (ezután már csak regényeket írt).