Hal Ellson
(1910-1994)
Harold Ellson egy amerikai bűnügyi és pulp-fiction író volt, aki a novelláit is regényeit Hal Ellson néven jelentette meg. Viszonylag nem sok, mindössze 16 regényt jelentetett meg 1949 és 1971 között. A regényeinek sokszor központi elemei a fiatalkorú bűnözők, prostituáltak. A fiatalkori bűnözésre már pályája elején felfigyelt, ugyanis Ellson eredetileg szociális munkás volt. A negyvenes években a manhattani Bellevue kórházban dolgozott afféle segítőként, lélekbúvárként, ahol ő találkozott lelkileg sérült, serdűlő korú páciensekkel. Ezek a fiatalok Ellsont afféle gyóntatóatyaként látták, akinek elmesélhették történetüket, titkaikat. Az író állítása szerint ezek a történetek alapjaiul szolgáltak a regénytémáinak. A regényeit kézzel írta, mialatt a new yorki metróval a munkahelyére és onnan haza utazott.
Első regénye a Duke 1949-ben jelent meg. A regény narrátora maga főhős, Duke, aki egy harlemi fekete utcai gang fiatalkorú vezére. Majd sorba jöttek a hasonló regényei: Tomboy (1950), The Golden Spike (1952), A Killer's Kiss (1959), The Knife (1961) vagy a That Glover Woman (1967). Ha ezekkel Ellson nem is került be a kifejezetten jó írók közé, de kétségtelenül úttörő volt az ilyen regények nemében. Hatása pedig elégé érzékelhető. A Tomboy szereplői szintén önfejű tinédzserek és a főhős egy fiatal manhattani lány, aki egy gang tagja. The Golden Spike egy sötét leírása egy fiatal heroinista életének. A Tomboyt Marcel Carné francia rendező adaptálta 1960-ban a Terrain vague c. filmjéhez. A fiatal lány szerepére az akkor még 17 éves sem volt Danièle Gaubertet választotta (lentebb lásd a film poszterét, egy jelenetet a filmből és Danièle Gaubertet).
Nelson Algren úgy vélte, Ellson munkái igazi esettanulmányok. Harlen Ellison is azt írta, Ellson munkái inspirálták őt, hogy érdeklődjön a fiatalkori bűnözés iránt. Ellson regényeiben szándékosan szerepeltette az utcai bűnözők szleng nyelvezetét. Valószínűleg Ellson regényei hatással lehettek az ún. amerikai beat-nemzedék íróira is.
Ellson több korai regényének a borítóját Robert Maguire, a kiváló pulp-illusztrátor rajzolta (lásd a Summer Street, The Golden Spike és a Tomboy borítóit).
Hal Elson a regényeivel ellentétben novellát elég sokat írt. Az ötvenes években főként a populáris, azaz olyan pulp-jellegű magazinokban jelentek meg novellái, mint a Manhunt, Menace, Guilty Detective Story Magazine, Fantastic Universe, Accused Detective Story Magazine, Mercury Mystery Magazine vagy a Pursued. De az ötvenes évek végétől igyekezett a népszerű krimi-magazinokban is megjelenni: Michael Shayne Mystery Magazine (1956-tól), The Saint Detective Magazine (1956-tól) Ellery Queen’s Mystery Magazine (1958-tól), Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine (1960-tól) és a Shell Scott Mystery Magazine (1966-tól). Bár Hal Ellson utolsó regénye, a Blood on the Ivy 1971-ben jelent meg, új novellái egészen a nyolcvanas évek közepéig jelentek meg.
Hall Ellsont mivel regényei is puhafedeles kiadványokban, ponyvaborítókkal jelentek meg és rengeteg novellát írt a pulp-magazinokba, egyértelműen pulp-szerzőként határozzák meg. Ráadásul ezek igazi nagyvárosi pulp-fikciók, hiszen metropoliszok betondzsungelei közt játszódnak. A novellái azonban már nem csak a fiatalkorú bűnözőkről szóltak, hanem mindenféle detektívtörténetekről, sőt scifi jellegű novellái is akadnak, mint a Down with the Tyrants (1954) vagy a Fear (1965).
A Michael Shayne Mystery Magazine 29 novelláját közölte 1981-ig, míg az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine 18 novelláját 1983-ig. De számos válogatáskötetbe is bekerültek Ellson jobbnak tartott novellái. Még 1938-ban jelent meg a The rat is a mouse c. novellája (Story, Nov/Dec 1938), ami bekerült a Best short stories 1939 c. válogatáskötetbe is. Alfred Hitchcock számos válogatáskötetébe berakta Ellson novelláit, kezdve az Once Upon a Dreadful Time (1964) kötettel. De került novellája az Anthony Boucher szerkesztette Best detective stories of the year 1963-s és 1965-ös köteteibe, a Pronzini és Greenberg szerkesztette Manhattan Mysteries (1987) és a 101 mystery stories (1986) válogatásokba, vagy egy újabb összeállításba, a Masters of Noir (2010) könyveibe. Ellson legjobbnak tartott novellái: Antique, The Pulque Vendor, Room to Let, Yellow Shoes, The Marrow of Justice, Violet, The last answer, The back stairway, White Lie, or Black?, Six fingers vagy a Green eyes. Volt egy sorozatkaraktere is, Victor Fiala, aki egy határ menti mexikói kisvárosban nyomozó. Az ő történetei főleg Michael Shayne Mystery Magazine-ban, az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine-ban és a The Saint Mystery Magazine-ban jelentek meg.
***
Tíz különböző novellafordítást találtam Hal Ellsontól, de két novelláját kétszer is magyarra fordították (az amerikai megjelenések sorrendjében):
1a. Kiadó lakás, A Hét [Izr], 1963/29. sz. ford. kunda [Room to let, AHMM, Aug 1962]
1b. Kiadó szoba, Holtomiglan-holtodiglan, 1997 ford. Dr. Csiszár Lajos
2. Az utolsó kérdés, Magyar Szó [Jug], 1969. jún. 22. [The Last Answer, (ss) EQMM, Oct 1962]
3. Az ingaóra, Magyar Szó [Jug], 1972. máj. 28. [The Grandfather Clock, (ss) Mike Shayne Mystery Magazine, Jan 1963]
4. Régiség, Hajmeresztő novellák, 1989, ford. Dobos Éva [Antique, AHMM, Mar 1963]
5a. A pulque-árus, Négykezes rémület, 1996 [The Pulque Vendor, AHMM, Nov 1963]
5b. Az agavéborárus, Rakéta Regényújság, 1989/22. sz. ford. Fehér Katalin
6. Az ősz halála, A tigris napja, 1997, ford. Vallasek Márta [The Death of Autumn, AHMM, Oct 1968]
7. Tequila, Ország-Világ, 1990/28. sz. ford. Pataki Zsuzsa [White Lie, or Black?, (ss) AHMM, Jan 1970] (Victor Fiala)
8. A titokzatos zsák, Hét [Szlov], 1972/12. sz. ford. F. I. [See What’s in the Bag (ss) AHMM, Nov 1971] (Victor Fiala)
A 10 fordításból 4 határon túli magyar lapokban jelent meg. A legkorábbi, 1963-as magyarul megjelent Ellson novella is az izraeli A Hét hetilapban jelent meg. A legjobbnak tartott novelláiból több is megjelent magyarul. Victor Fiala karakterével két magyarra fordított novellában is találkozhatunk.
A Magyar Rádió 1968. márc. 3-án adta Hal Ellson: A tréfacsináló c. novellájának rádióváltozatát.