Alistair MacLean
(1922 - 1987)
Alistair (Stuart) MacLean egy skót születésű thriller és kaland regényíró volt. 1941-ben bevonult a brit hadseregbe, végig harcolta a háborút. Leszerelése után tanári diplomát szerzett és iskolai tanárként dolgozott. Már az első novellája, egy tengeri történet, a The Dileas, amit Glasgow Herald közölt 1954 márciusában, díjat nyert. Viszont novellát egész élete során keveset írt, végig megmaradt regényírónak. Rövid történeteiből kiadták a The Lonely Sea (1985) c. kötetet. Első regénye, a HMS Ulysses 1955-ben szintén sikert aratott. MacLean ezután főállású író lett.
Pályája kezdetéről MacLean a Glasgow Heraldnak 1982-ben így nyilatkozott: „Valamikor 1954-ben a Glasgow Herald egy novellaírói versenyt hirdetett meg. Én akkoriban nem éreztem elhivatottságot az írói pálya iránt – sokan állítják határozottan, hogy még ma sem érzek –, a százfontos fődíj azonban nagy csáberőt jelentett egy olyan személy számára, akinek mindkét zsebe üres volt. Belevágtam hát, s én is beneveztem egy nyugat-felföldi tengerésztörténettel, amelynek A Dileas címet adtam. Legnagyobb meglepetésemre megnyertem az első díjat, és a kiadó, Ian Chapman, aki most a Collins elnöke, megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy regényt írni nekik. Huszonhét év telt el azóta, és a Collins azóta is a kiadóm maradt.”
Később is sok regénye játszódott a tengeren, de írt sok a II. világháború idején játszódó háborús kalandregényt is. A huszadik század második felének egyik legjelentősebb ponyvaregény írója volt MacLean. A hatvanas évek elején két regényét Ian Stuart álnév alatt publikálta, de ezek későbbi kiadásai már Alistair MacLean név alatt jelentek meg.
Sorozatkaraktereket nem igazán alkalmazott. Csak kettő van, akik visszatértek egy-egy későbbi regényében: Keith Mallory kapitány új-zélandi hegymászó és brit kommandós, valamint a holland Van der Graaf ezredes.
Könyvei óriási példányszámokban fogytak és számos nyelvre lefordították. Később, akár Simenon vagy Patricia Highsmith, MacLean is Svájba költözött, hol sokkal jobbak voltak az adózási feltételek. Egyébként a svájci Célignyben van eltemetve (nem messze Richard Burton sírjától), miután 65 éves korában stroke következtében meghalt.
* * *
Alistair MacLeant nem halmozták el irodalmi díjakkal, amit kárpótolt, hogy könyvei rendszerint a sikerlisták élén álltak és több millió példányban keltek el. Viszont a filmgyártás rendkívüli módon felkapta népszerű történeteit. Számos regényét megfilmesítették és több film óriási sikert aratott, hiszen a kor legjobb nevű színészei játszottak ezekben. A The Guns of Navarone 1961-ben készült, és a főszerepben: Gregory Peck, David Niven és Anthony Quinn. A Where Eagles Dare (1968): Richard Burton és Clint Eastwood. A Breakheart Pass (1975): Charles Bronson. A Force 10 from Navarone (1978): Robert Shaw és Harrison Ford.
Érdemes megjegyezni, hogy a The Last Frontier c. 1959-es regénye (magyarul: Őrület) teljes egészében Magyarországon játszódik. MacLeant a megírására az 1956-os magyar forradalom ihlette, s igazából ez volt a szerző első igazi kémthrillere. Michael Reynolds brit titkos ügynököt Magyarországra küldik, hogy Jennings professzort, egy idős brit tudóst kiszabadítson a kommunisták markából. A regény magyar kiadója természetesen kihagyta azt a ziccert, hogy ezt egyáltalán megemlítse a könyv fülszövegében! A regényt az amerikaiak 1961-ben meg is filmesítették The Secret Ways címmel, és Richard Widmark játszotta Michael Reynolds ügynököt. Az 1971-es Ábel Péter szerkesztette kétkötetes kommunista Új Film Lexikon ezek után szegény Widmarkról nem átallotta megjegyezni, hogy részt vett egy "magyarellenes" filmben (holott nem az volt, csak kommunista ellenes)!
* * *
MacLean 28 regényt publikált. A lista az angol nyelvű megjelenések idejét követi:
1. Őfelsége hadihajója, Zrínyi, 1984 (²Lap-ics, 1993, ³Partvonal, 2008) ford. Félix Pál [HMS Ulysses, 1955]
2. Navarone ágyúi, Interpress, 1988 (²I.P.C. 1995, ³Partvonal, 2008) ford. Krasznai Márton [The Guns of Navarone, 1957] (Keith Mallory kapitány 1)
3. MAGYARUL NEM JELENT MEG [South by Java Head, 1958.]
4. Őrület, Lap-ics, 1996, ford. Nitkovszki Staniszlav [The Last Frontier,1959]
5a. A végtelen éjszaka, A Hét, 1962/ 23. sz-tól sorozatban, ford. Ecker [Night Without End, 1959]
5b. Végtelen éjszaka, Lap-ics, 1995, ford. Kosztolányi Éva
6. A kulcsszó: rettegés, Lap-ics, 1994, ford. Nitkovszki Stanislaw [Fear Is the Key, 1961]
7. Unikornis, Lap-ics, 1996, ford. Nitkovszki Sztaniszlav [The Dark Crusader, 1962]
8. Randevú az arannyal, Zrínyi, 1989, ford. Fencsik Flóra, [The Golden Rendezvous, 1962]
9. Apokalipszis, Aquila, 2001 (²Partvonal, 2008) ford. Nitkovszki Stanislaw [The Satan Bug, 1962]
10. Zebra kutatóállomás, Partvonal, 2008, ford. Krasznai Janka [Ice Station Zebra, 1963]
11a. Ha megkondul a nyolc harang, Igaz Szó, 1982/5-1983/2. sz. (9 részben) ford. Nemes László [When Eight Bells Toll, 1966]
11b. Nyomtalanul, Lap-ics, 1997, ford. Nitkovszki Sztaniszlav
12. Kémek a Sasfészekben, Európa, 1984 (²Árkádia, 1986, ³Partvonal, 2008) ford. Falvay Mihály [Where Eagles Dare, 1967]
13. Csapda, Interpress, 1988 (²I.P.C. 1995), ford. Krasznai Márton [Force 10 From Navarone, 1968] (Keith Mallory kapitány 2)
14. Baba a láncon, Rakéta Regényújság, 1986/34-39. sz. (6 részben) ford. Révész Mária [Puppet On a Chain, 1969] (Van de Graaf ezredes 1)
15. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Caravan to Vaccares, 1970]
16. Medve-sziget, I. P. C. 1991, ford. Rácz Péter [Bear Island, 1971]
17. Halál a Forma 1-en, I.P.C. 1990, ford. Kőrös László [The Way to Dusty Death, 1973]
18. Breakheart-szoros, Zrínyi, 1986, ford. Striker Judit [Breakheart Pass, 1974]
19. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Circus, 1975]
20. Golden Gate, Aquila, 1999, ford. Tanai Gábor [The Golden Gate, 1976]
21. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Seawitch, 1977]
22. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Goodbye California. 1978]
23. Pokol Alaszkában, Fátum-ars, 1994, ford. Németh Anikó [Athabasca, 1980]
24. A Halál-folyó, Zrínyi, 1986, ford. Striker Judit [River of Death, 1981]
25a. Kettős játék, Zrínyi, 1989, ford. Félix Pál [Partisans, 1982]
25b. Partizánok, Lap-ics, 1995, ford. Nitkovszki Staniszlav
26. Zsilip, I. P. C. 1989, ford. Lázár A. Péter [Floodgate, 1983] (Van de Graaf ezredes 2)
27. Rejtély a tengeren, Lap-ics, 1995, ford. Nitkovszki Staniszlav [San Andreas, 1984]
28. A halál dala, Lap-ics, 1994, ford. Nitkovszki Stanislaw [Santorini, 1986]
Alistair MacLean 28 regényéből tehát 23 magyarul is megjelent. Van három regénye, ami kétféle magyar fordításban is felelhető (a Lap-ics kiadó teljesen értelmetlenül újból lefordítatta a Partisans-t, ami már pár évvel korábban megjelent magyarul, holott lett volna még lefordítatlan MacLean!). Újságokban három regénye jelent meg folytatásokban. Az izraeli A Hét c. hetilap már 1962-ben közölte egy regényét, ami MacLean legelső magyar nyelvű megjelenése. A romániai Igaz Szó havilapban is ment egy regénye 1982/83-ban, ami még mindig megelőzi bármilyen magyarországi kiadását. Valamint a Rakéta Regényújság is közölt tőle egy regényt 1986-ban, ami később sem jelent meg könyvformában. A végtelen éjszaka/Végtelen éjszaka angol borítója, a regény magyar fordításának kezdete A Hét-ből (1962), majd a magyar könyvkiadás (1995) borítója és az első oldal a regényből látható alább:
MacLean izraeli megjelenése után kerek húsz évet kellett várni a következő magyarra fordított regényére. Erről a magyarországi olvasók persze ugyanúgy nem tudtak, mint az első magyarul megjelent regényéről. A romániai Igaz Szó kezdte közölni a When Eight Bells Toll c. regényét, Ha megkondul a nyolc harang címmel. A havi magazin az 1982. májusi számban kezdte meg a közlést az ún. Kilátó fejlécű részében. Kilenc részben adta le, és a befejező részt a magazin 1983. februári száma közölte (de az 1983/1. számban valamiért nem közöltek folytatást). A fordító, Nemess László írt egyfajta bevezetőt, vagy inkább magyarázó szöveget, hogy miért is közölnek egy akciókrimit. Érdemes elolvasni a bevezetőt, s ami magára a szerzőre vonatkozik belőle, az ez: "Alistair MacLean — kinek regényét e számunktól kezdve folytatásokban adjuk közre — egyik korábbi könyvének témája éppen egy repülőgép-eltérítés (Night Without End — Vég nélküli éjszaka). Ennek cselekménye 1958-ban játszódik, amikor egy repülőrablás még világszenzáció számba ment. Hol vagyunk ma már ettől...
S ha ily módon rátértünk a szerző bemutatására, hadd említsük meg, hogy bár a magyar olvasó számára csaknem ismeretlen Alistair MacLean neve, a romániai olvasó találkozhatott e névvel. Több könyvét románra fordították (H.M.S. Ulysses, La sud de Capul Javva, Ultimele sase minute), néhány regényéből pedig filmet készítettek, amelyeket nálunk is vetítettek: A navaronei ágyúk, Tízes szél Navarone felől.
Alistair MacLean a „kemény iskolához" tartozik, regényei nem klasszikus detektívtörténetek, inkább egy kegyetlen világról szóló realisztikus mesék, ahol az életet nemcsak a bűnözők veszélyeztetik, de az elemek zordonsága is."
MacLean itthoni könyvkiadása csak 1984-ben indult meg, mikor ez évben a Zrínyi és az Európa kiadók is egy-egy regényével jelentkeztek, de mindkét kiadó adott ki később további könyveket is a szerzőtől. Majd a 80-es évek végétől az Interpress/I.P.C., aztán a 90-es évek elejétől a debreceni Lap-ics kiadó adott ki nagyobb mennyiségű MacLean-regényt. Végül, 2008-ban a Partvonal kiadó is adott ki egy olyan regényét, ami korábban nem volt meg magyarul.
A háborús regényei mellett a könyvei többsége thriller, de akad köztük detektívregény is, mint a Nyomtalanul vagy a Zebra kutatóállomás. Az előbbi Skóciában játszódik (ez az egyedüli ilyen regénye), míg az utóbbi a Sarkkörön, ami helyszínként elég kedvelt volt MacLean számára, és több regényében felbukkant. Szintén bűnügyi regény a Baba a láncon és a Zsilip. De hozzá is teszem, nem igazán ment neki a bűnügyi/krimi műfaj, az ő igazi eleme a populáris thrillerek és háborús kalandregények maradtak.
MacLean szinte minden regénye megjelenése idején zajos sikert aratott és modernnek is hatott. Erre még tett rá, hogy a szerző szerette elég aprólékosan ecsetelni a kor katonai technológiáját, s éppen emiatt, több regénye idejétmúltnak, avasnak hat ma már. Más történetei vontatottnak tűnnek, de vannak, melyek ma is jól olvashatók, mint a II: világháborús könyvei (a Navarrone két regénye például).
Egy novelláskötetet is publikált MacLean, háborús, tengeri történeteivel, melyek döntő része a Sunday Expressben jelent meg az 1960/70-es években. Ez szintén megjelent magyarul:
Hajtóvadászat, Lap-ics, 1994, ford. Nitkovszki Staniszlav [The Lonely Sea, 1985]
A következő novellák vannak benne:
1. A Dileas [The Dileas]
2. Szent György és a sárkány [St. George and the Dragon]
3. Az Arandora Star [The Arandora Star]
4. A Rawalpindi [Rawalpindi]
5. Hajtóvadászat [The Sinking of the Bismarck]
6. A Meknes [The Meknes]
7. MacHinery és a kelbimbók [MacHinery and the Cauliflowers]
8. A Lancastria [Lancastria]
9. McCrimmon és a kék holdkövek [McCrimmon and the Blue Moonstones]
10. A tengerek gyógyítói [They Sweep the Seas]
11. City of Benares [City of Benares]
12. Az aranyóra [The Gold Watch]
13. Találkozás [Rendezvous]
14. A Jervis Bay [The Jervis Bay]
* * *
Alistair MacLean hátrahagyott számos film forgatókönyv-vázlatot. Ezek egy amerikai filmes cég megbízásából készültek 1977-ben, hogy ezeket majd megírassák más írókkal. Nyolc ilyenről is tudunk, melyekből öt egy elképzelt bűnmegelőzési szervezetéről szólt az Egyesült Nemzeteknek (United Nations). Ezeket UNACO regényekként emlegetik. Még MacLean életében megjelent két ilyen regény, amit a vázlat alapján John Denis írt. A könyv borítókon MacLean neve mellett társszerzőként Denis neve állt (sőt, a magyar kiadás még Denis nevét is elhagyta a borítón!).
UNACO regények:
1. Túsztorony, Lap-ics, 1997, ford. Bartha Réka [John Denis: Hostage Tower, 1980]
2. Az Első Számú Légierő, Lap-ics, 1994, ford. Tilki Ágnes [John Denis: Air Force One is Down, 1981]
3. .Halálvonat, Merényi, 1995, ford. Bújdosó László [Alastair MacNeill: Death Train, 1989]
4. Éjjeli őrjárat, Merényi, 1995 (²Az ügynök bosszúja, Merényi, 1999) ford. Német Anikó [Alastair MacNeill: Night Watch, 1989]
5. A vírus, Merényi, 1996, ford. Német Anikó [Alastair MacNeill: Red Alert, 1990]
6. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Alastair MacNeill: Time of the Assassins, 1991]
7. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Alastair MacNeill: Dead Halt, 1992]
8. A kód, Merényi, 1998, ford. Német Anikó [Alastair MacNeill: Code Breaker, 1993]
9. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Alastair MacNeill: Rendezvous, 1995]
10. Halállista, Lap-ics, 1998, ford. Bors Katalin [Hugh Miller: Prime Target, 1997]
11. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Hugh Miller: Borrowed Time, 1998]
A 11-regényből 7 van magyarul. A Lap-ics által kiadott UNACO-regények mind Alistair MacLean neve alatt jöttek ki, nem közölték, hogy ki a valódi szerzőjük. A sorrend csak az angol megjelenések sorrendjét jelenti, ezek egymástól teljesen független regények. Ezeknek mind a keletkezése, hogy mennyi része van ezekben MacLeannak, nem tisztázott, sőt, maguk az íróik is kicsit rejtélyesek. John Denis valójában John Edwards és Denis Frost közös álneve volt. Őket választották elsőként arra, hogy MacLean két vázlatát regénybe formálják, mivel 1978-ban megjelentettek egy – mára teljesen elfeledett – thrillert, The Moscow Horse címmel. Az 1960-as születésű skót Alastair MacNeill 7 thrillert írt MacLean 6 regényvázlata és egy novellája nyomán. A leírás szerint felajánlotta a HarperCollins, hogy írjon MacLean vázlataiból regényeket. Viszont előtte MacNeill gyakorlatilag semmilyen más regényt nem írt, de ezek után írt a saját neve alatt öt regényt (sőt, 16 évnyi hallgatás után idén, 2015-ben jelenik meg egy új, hatodik thrillere). Hugh Miller szintén skót szerző, aki még két MacLean-klón regényt írt. Miller korábban tv-sorozatok regényes adaptációit írta meg, amolyan limonádé ponyvákat.
MacLean három regényvázlatot írt a Golden Girl-sorozat fejcímmel. Ezek a történetek egy Trent nevű brit titkos ügynökről és az ő Gonden Girl nevű katamaránjáról szóltak. Ezek megírására Simon Gandolfi brit thriller írót kérték fel. Ő meg is írta a három regényt a 90-es évek első felében, de ezekből egy sem jelent meg magyarul (Golden Girl, Golden Web, Golden Vengeance). Gandolfi ráadásul még ezeken kívül is írt két Trent főszereplőjű regényt, de ezeket nem tartják már MacLean-klón regénynek sem.
Viszont Sam Llewellyn brit író arra vállalkozott, hogy a MacLean Navarrone-regényeit folytassa, és két ilyen regényt írt:
1. Navarone elitcsapata, Trivium, 1996, ford. Nagy Imre [Storm force from Navarone, 1996] (Keith Mallory kapitány 3)
2. MAGYARUL NEM JELENT MEG [Thunderbolt from Navarone, 1998] (Keith Mallory kapitány 4)
Összesítve az eddigieket, van összesen 23 regény és egy novelláskötet magyarra fordítva MacLeantól (a 29-ből), és még további 8 MacLean-klón ill. követő regény is van magyarul (a 16-ból).
