Aszlányi Károly:
Hét pofon

Részlet az e-könyvből: "Tenson MacPhab ősei bibliát olvastak, bagót rágtak és általában meg-ölték ellenségeiket. Tenson kissé feszélyezetten üldögélt a King's Garden falánál, s az esti felhőket bámulta, amelyek olyan lassan vonultak, mint az óramutató.
A platánok levelein aranyvörös cseppek hunyorgása látszott. Egy öreg csősz szakálla éppilyen volt, s botjának szeges végére úgy tűzött fel egy fürt lehullott veres falevelet, mintha a saját szakállának másodpéldányát vinné maga előtt.
Tenson MacPhab érezte a békét; a Békét mint valami habos, bodzaillatú valóságot, amelyben fürödni lehet. Vérében volt a régi kalózfilozófia, a gyakorlati bölcsesség, amelyet tengerészek és szárazföldi rablók életéből szűrt le az Idő: hogy mikor az ember a csuklóján és a nyakszirtjén érzi a Békét, akkor az a vége felé jár, s hogy amikor a békéből Béke lesz, akkor már voltaképpen nincs is."