May Károly:
A félvér

Részlet az e-könyvből: "A tomboló vihar odafenn az őserdőt és a sziklacsúcsokat ostorozta, de hatalma nem terjedt ki a mélységre is, hol az óriás fenyők mozdulatlanok maradtak az éjjeli sötétben. Itt sem volt azonban csend, mert a folyó vize oly nyugtalanul csapkodott és háborgott medrében, hogy csak egy végtelenül éles fül hallhatta volna meg, hogy két magányos lovas halad a folyó partján lefelé; látni nem lehetett őket.
Ha világos nappal lett volna, bizonyára magukra vonták volna minden egyes szembejövő csodálkozó pillantását, de nem netalán öltözékükkel vagy felszerelésükkel, hanem azért, mert mindketten valóban ijesztően magasak voltak. Sokáig lehetett volna a földgömb összes országaiban keresgélni, hogy két, ilyen egyformán magas és egyformán szikár alakra bukkanjon az ember."