Aszlányi Károly:
A sötét kamra

Részlet az e-könyvből: "Amíg majd egyszer meg nem írom Nagy Vazul szenzációs nyomozásainak történetét a nagyközönség számára, addig a felügyelőt inkább csak kollégái és az újságírók ismerik. Ezek viszont azt állítják róla, hogy a gondolatai is szögletesek. Szerintük Nagy Vazul képtelen szavakban kifejezni magát s ha nagyon fontos és sürgős közölnivalója van, addig keresgél megfelelő kifejezéseket, amíg a dolog elveszti aktualitását és a hallgatóság is eltávozik. Vazul azt állítja, hogy ez azért van így, mert gondolatai olyan masszívak, hogy nem bízhatja gyönge szavakra őket.
Beugrott egy taxiba, amely az Árkádia-szálló felé robogott vele. A Körúton ezernyi ember imbolygott a ködben és a felügyelő mindegyikkel cserélt volna. A bizonytalanság érzése bántotta, – gyakran voltak ilyen önbizalom-vitái önmagával. Ebben az esetben pedig különösen rosszul érezte magát. Kellemetlen lett volna, ha az öregasszony rémlátásai valódinak bizonyulnak, akkor, amikor már nem lehet segíteni a dolgon. Nagy felügyelő úr titokban remélte, hogy Terleyné végre is természetes halállal halt meg s neki semmi dolga se lesz az üggyel. Valahogy szörnyen irtózott az egésztől. Valami mondhatatlan borzalom áradt ebből a rövid hírből és Nagy Vazul kettőt nem szeretett: a romantikát és a borzalmakat..."