Kaland

A kötet két rövidebb Stevenson művet, egy kisregényt és ráadásként egy misztikus novellát tartalmaz. Az elsőben John Nicholson, a Kincses sziget hőse elszabadul nyomasztó helyzetéből, a tenegeren túlon próbál szerencsét - s lehet révbe ér. További információk

Részlet az e-könyvből: "Tenson MacPhab ősei bibliát olvastak, bagót rágtak és általában meg-ölték ellenségeiket. Tenson kissé feszélyezetten üldögélt a King's Garden falánál, s az esti felhőket bámulta, amelyek olyan lassan vonultak, mint az óramutató. A platánok levelein aranyvörös cseppek hunyorgása látszott. Egy öreg csősz szakálla éppilyen volt, s botjának szeges végére úgy tűzött fel egy fürt lehullott veres falevelet, mintha a saját szakállának másodpéldányát vinné maga előtt. Tenson MacPhab érezte a békét; a Békét mint valami habos, bodzaillatú valóságot, amelyben fürödni lehet. Vérében volt a régi kalózfilozófia, a gyakorlati bölcsesség, amelyet tengerészek és szárazföldi rablók életéből szűrt le az Idő: hogy mikor az ember a csuklóján és a nyakszirtjén érzi a Békét, akkor az a vége felé jár, s hogy amikor a békéből Béke lesz, akkor már voltaképpen nincs is." További információk

Mi a furcsa abban, ha egy ifjú lord feleségül akar venni egy roppant bájos és nagyreményű művésznőt? Az ötlet nem nyeri meg a hagyománytisztelő rokonok tetszését, s rövid úton a bolondokházába csukatják a heves vérű örököst. Hősünk meglepő nyugalommal veszi tudomásul az eseményeket, s elhatározza, hogy egy bolond száz bajt csinál. Terve meg is valósul, bár nem egészen úgy, mint ő gondolta, mert titokzatos bűnügyek is keverednek a történetbe; végül természetesen minden megoldódik, s még az oly féltve őrzött hagyományokon sem esik – látszatra – semmi csorba. További információk

Előkelő kastélyban álarcosbálra gyűlnek a meghívott vendégek, történelmi vagy egyéb fantáziadús jelmezekben. Az egyik környékbeli fiatal lány cowboyként jelenik meg, míg társa rabló jelmezét ölti. Az estély közben eltűnnek a házigazda aranykincsei... További információk

Részlet az e-könyvből: "Zakariás, az Angol Nemzeti Múzeum leghíresebb és legértékesebb csontváza egy kis faállványra szerelten a sarokban állt és vajas kenyeret evett. Az ilyesmi csak ritkán fordul elő csontvázaknál. Úgyszólván alig. Amíg ember az ember, addig sok mindenfélét csinál, szeret vagy szenved, udvarol vagy regényt ír, esetleg vajas kenyeret eszik. Mikor azonban meghal az ember és bizonyos idővel ezután megkezdi csontvázéletét, akkor már egészen más programra rendezkedik be. Nyugszik a csendes temetőben, ha egyszer szemét lezárta a halál és rózsa nő az ő porából, rózsa, rózsa, rózsaszál. Esetleg nem nő rózsa a porából. Az ilyesmi szerencse dolga. És esetleg nem nyugszik a csöndes temetőben, ahogy azt a költő olyan költőien megjegyezte. Hanem tanulmányi anyagot csinálnak belőle..." További információk

Cserna gróf élte a szertelen mágnások életét, míg bajba nem került egy Monte Carlo-i kaszinóban. Választhatott a halál és az idegenlégió között, bár e választását utóbb lehet már bánja. Vágyakozván a régen maga mögött hagyott magyar pusztára, megszökik a légióból, ám szerencsétlenségére elfogják, és a hírhedt "Fekete századhoz" vezénylik, ami maga a megtestesült szaharai pokol... További információk

Részlet az e-könyvből: "Úgy hírlik, hogy a szentséges Ozirisz temetkezőhelye Abyduszban van. A város és templomai mögött elterülő líbiai sivatag hegyes-dombos rejtekhelyeinek egyikében nemrégiben felfedeztek egy sírdombot. A sírban többek között találtak egy papiruszt is, amely történetünket tartalmazza. A sírhalom igen terjedelmes. A sziklába vájt üregből a koporsóterembe mély tárna vezet. Az üreg valamikor az elhunyt barátainak és rokonainak halotti imaháza volt. A tárna mélysége mintegy 20 méter. A fenekén lévő teremben csak három koporsó kapott helyet, bár sokkal több is elfért volna benne. Két koporsóban minden valószínűség szerint Amenemhatnak, a főpapnak és feleségének porhüvelye pihent, kik Harmachisnak, történetünk hősének a szülei voltak." További információk

Részlet az e-könyvből: "Az itt következő különös, de teljes egészében való történetet természetesen nem Charles X. Brentfordtól tudjuk, hanem a Palembangi Levéltárban található feljegyzésekből, amelyek C. B. B. 1936. szám alatt iktattattak s amelyeket részint kihallgatott bennszülöttek vallomásai, részint Brentford sajátkezű jegyzetei, harmadsorban pedig, Van Whool kisasszony emlékiratai alapján állított össze Voorhoff lelkész. Brentford kézírását családja, - a Smither F. Low iroda tanusága szerint - hitelesnek ismerte el. Természetesen akkor, amikor a történetet feldolgoztuk, sokszor voltunk a saját eszünkre utalva; de ez egyrészt nem is olyan megvetendő fórum; másrészt pedig kérjük a tudományos kritikát, ne essen abba a hibába, hogy a következtetést a képzelődéssel tévessze össze." További információk

Az érdekes hősökben s izgalmas vadnyugati kalandokban bővelkedő regény egy titokzatos völgyben játszódik le, ahol a társadalom kivetettjei, fegyházviselt emberek élik a maguk rejtelmesen különös életét. Új életre készülnek, a társadalom hasznos munkásaivá akarnak válni. A sötét indulatok örvényén a szerelem felemelő, nemes érzése vezeti át az embereket. Ez a völgy, melyben új életek születnek az elhibázott életek romjaiból – ez a Boldogok völgye. További információk