Szépirodalom

"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Első novelláskötete már 1900-ban megjelent, de első sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a műve, amelynek népszerűségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el." - Szerb Antal A csomag tartalma: A régi ház, 200 o. Bujdosó könyv, 746 o. Emberek a kövek között, 147 o. Viaszfigurák, 119 o. Görög mesék, 98 o. Álmok, 112 o. További információk

Az író ennek a regénynek a helyszínét déltengeri utazásaiból merítette, cselekménye a Salamon-szigeteken játszódik és Jeromos, a skót terrier történetét mondja el, amint gazdái váltakoznak: Haggin úr, az ültetvényes, aki „négerfogásra” tanítja; Van Horn, az Arangi nevű hajó kapitánya; Basha, az okos és kegyetlen néger törzsfőnök; Nalasu, a vak néger, aki már-már az emberi nyelvet megközelítő árnyalt jelbeszédre tanítja; és végül Kennan, a gazdag, fehér világjáró. Az éneklő kutya című regénye Jeromos testvérének, Mihálynak a történetéről számol be. Akárcsak az első kutyaregénye A vadon szava, ezek a történetek is valójában az emberre, a társadalomra vetnek oldalról fényt, hiszen a kutyaszereplők természetét és sorsát az emberi gonoszság és szeretet, kapzsiság és jóság alakítja. További információk

EZ A KÖNYV költői alakban valódi történetet állít az olvasó elé; a költészeti elem csak arra szolgál, hogy a történések valódi jelentősége kidomborodjék és lelkünkbe hatoljon. Azért ki is marad az elbeszélő részből mindaz, a mi ebből a szempontból nem lényeges, sőt esetleg zavaró. A nemzeti fejlődés mint egész és a királyságnak szerepe abban, hogy ilyen egésszé, ilyen egységgé váljon: ezt akarta szerző plasztikával és színgazdagsággal olvasói elé állítani. Amennyire megítélni tudom, a történeti hűség ellen soha sem vétett, sőt gondosan alkalmazkodott a tudományos kutatás eredményeihez; de nagyobb súlyt fektetett azoknak a belső erőknek kiéreztetésére, melyek az eseményeket előidézték és irányították, mint az eseményekre magukra. Hogy pedig azt az egész nagyszerű fejlődési folyamatot, amelyet a szó igaz értelmében nemzetünk történetének nevezhetünk, egy ifjúval szemlélteti akit az mindenkinél jobban érdekelhet, az a műnek egészen különleges jelleget kölcsönöz. Az az ifjú így önkénytelenül is közelebb jut az olvasmány tárgyához; érzi, a mint hogy éreznie kell, hogy valamikor, talán nem is oly nagyon távoli időben, hivatva lesz ennek a történelemnek élő folytatására erős befolyást gyakorolni, a miért is át kell értenie, nem csak ismernie, de nem is csak átértenie, hanem főleg átéreznie a nemzet lelkében működő rugókat. Meg kell tanulnia, úgy hogy az öntudatának második természetévé váljon, hogy a királyság intézménye csak a nemzettel való összeforrottságban lehet tényező a nemzeti történet kialakításában; mert, a mit a Szent Korona tana közjogilag felülmúlhatatlan nagyszerűséggel megformulázott: a királyi hatalom és a nemzeti jogállomány elválaszthatatlan szervi egységét, azt történetünk minden lapja, jóban-rosszban, mint élő valóságot hirdeti; jóban, a mikor a szerint – rosszban, a mikor ellene cselekedtek Találja meg tehát ez a könyv az utat olvasóinak, főleg pedig „egy” olvasójának, értelméhez, szívéhez; az eredmény csak jó lehet. Ezért adom neki kész örömmel ezt a néhány szót útlevélül. Budapest, 1925 november havában. APPONYI ALBERT. További információk

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Sok viszontagságon megy keresztül, míg végül Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. További információk

Részlet az e-könyvből: "Az emberek egészen csendesen álltak körülötte, alig lélegezve és kétségbeesett szemekkel. Azt hallották, amit vártak, és amit gyűlöltek hallani: a köztük sétáló halál gondolatát, melyet napjában többször fitogtatva és fenyegetőzve dobott feléjük az a gyűlöletes szerecsen. Úgy látszott, büszke volt erre a halálra, amely eddig csak kevés kényelmetlenséget okozott neki; kérkedett vele, mintha a világon eddig még senki sem kötött volna benső barátságot ilyen pajtással; állandóan szerető konoksággal fitogtatta előttünk a halált, mely kétségtelenné és hihetetlenné tette a jelenlétét. Senkiről sem lehetett ilyen borzalmas barátságot feltételezni. Valóság volt-e – vagy csak ámítás – Jimmy mindig várt látogatója? Mi sajnálkozás és bizalmatlankodás között ingadoztunk, míg ő a legcsekélyebb kihívó magaviseletnél kellemetlen és undok csontvázának csontjait rázta előttünk..." További információk

"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Első novelláskötete már 1900-ban megjelent, de első sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a műve, amelynek népszerűségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el. A Régi ház révén vált ismertté és népszerűvé ez az egyáltalán nem népszerűségre született tehetség. Akkoriban, - gondolom igazságtalanul, - azt vetették a szemére, hogy könyve túlságosan hasonlít a Buddenbrooksra. Pedig a hasonlóság csak felületi, csak a témára vonatkozik, csak abból áll, hogy a Régi ház is a családregények tipusába tartozik és hogy ő is egy hanyatló patricius-család történetét mutatja be. De hangulatban, kifejezésben, tehát a lényeges dolgokban Tormay Cecile impresszionista, lírai színezetű szó- és hangulat-művészete semmi rokonságot nem mutat a fiatal Thomas Mann széles naturalizmusával. Az igazi mester, azt hiszem, Jens Peter Jacobsen lehetett. Jacobsenben van ennyi beteg szépség, halál-nosztalgia, pusztulás-zene a mondatok ritmikájában, a hasonlatok színezésében. A Régi ház pesti patriciusai a magyar irodalom legészakibb, legskandinávabb figurái. Akkor kor-áramlat volt ez a «szeptemtrionalizmus», ahogy az összehasonlító irodalomtörténet egy régebbi, de hasonló jelenséget nevez - mindenesetre Tormay Cecil volt a legérdekesebb magyar képviselője. A patricius-világ eléggé ritka irodalmunkban, ahol elsősorban a gyökeresebb nemesi és paraszti miliő uralkodik, azután pedig a kispolgár naturalisztikus ábrázolásra alkalmas élete. Pedig a régi Pest patriciusok városa volt, csendes és előkelő - és Tormay Cecile a régi Pest legendáját kereste. De impresszionista módszere és hanyatlás-romantikája túlságosan elmosta a kontúrokat: a Régi ház, amelyet rajzol, állhatna bármely északi városban, ahol folyó van vagy esetleg tenger. A századközépi, a Krúdy-előtti Pest legendája felé csak útmutatást adott, műve még teljesítőre vár. Íróink Pestből általában csak azt szokták megragadni, ami modern vagy parvenü benne, ami aktuális és «világvárosi»; Tormay Cecile elsőnek eszmélt rá, hogy meg kellene keresni a gyökereket, a történelmi Pestet." - Szerb Antal További információk

Részlet az e-könyvből: "Fáradtan hallgattam az öreg Kohokumu szakadatlan énekét; Polinéziának prométheuszi félistenéről dalolt, cselekedeteiről és kalandjairól, Mauriról, aki elválasztotta a szárazföldet a tenger mélységeitől, felemelte a menny boltozatát, mert az emberek csak négykézláb mászkálhattak alatta, és megállásra kényszerítette a napot, hogy aztán lassabban vonuljon az égen keresztül. Úgy látszik, a nap azelőtt a hatórai munkaidő híve volt, Maui pedig a tizenkét órás munkanap felett őrködött. – Íme, hallja Liliuokalani király meséjét Mauriról – szólt Kohokumu. „Maui, a nyughatatlan, hurkot vetett a Napnak, és harcolt vele. A tél pedig legyőzte a Napot, és Maui legyőzte a nyarat.” Én, a Hawaii-szigetek szülötte, jobban ismertem a hawaii mítoszokat, mint az öreg halász, bár nem volt olyan nagyszerű az emlékezetem, mint az övé, amely lehetővé tette, hogy órák hosszat mondja el énekeit..." A kötet tartalma: A vén halász meséi Ah Kim könnyei Alice gyónása A Kanaka-öbölben Makaloa gyékényén Kahekili csontjai A lábszárcsontok További információk

A novelláskötet tartalma: MENUETTE TALÁLKOZÁS ALKONYATKOR AZ ELSŐ SZÖKTETÉS A KÍSÉRTET EGY ÚTITÁRS A MAESTRO A MADONNA MÉCSE AZ ELMULASZTOTT LÉGYOTT EGY ÉLET ÉS EGY ÓRA A SIBYLLA VÉGZETEK KIS HÁZ, NAGY TRAGÉDIA AZ ERŐSEBB KIS VÁNDOROK A FIATAL ESZTENDŐ ÁLMOK "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Első novelláskötete már 1900-ban megjelent, de első sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a műve, amelynek népszerűségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszerű finomságok írónője meglepően aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletől, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet című folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkesztő, sokoldalúan megértő volt; munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal További információk

Hanns Heinz Ewers 1871-ben született Dusseldorfban. Hamar hírnevet szerzett kötetnyi szatirikus poézisével, valamint egy vándor színtársulat tagjaként nyújtott alakításaival. 1907 és 1922 között több kötetnyi rövidke történetet alkotott, valamint olyan jelentős műveket, mint "A bűvészinas", az "Alraune" (az 1920-as években megfilmesítették) és a "Vámpír". Részlet az e-könyvből: "A különös leányt professzor dr. med. ten. Brinken v. b. t. t. ő excellenciája teremtette, teremtette pedig – minden természeti törvény ellenére. Ha a gondolat mástól származott is, a teremtés munkáját egyedül végezte. Ez a lény, akit megkereszteltek és Alraune-nak neveztek, felnőtt és élt ember módra. Amihez nyúlt, arannyá változott, amerre nézett, a vad ösztönök hahotáztak. Bűnök fakadtak, ahova mérges lehelete elért s könnyű lába nyomán sápadt halálvirágok nőttek. Az verte agyon, kinek agyában gondolata megfogamzott: Braun Frank, az élet sebesültje" További információk