C. E. Bechhofer Roberts
(1894-1949)
Carl Eric Bechhofer Roberts brit krimi- és újságíró, aki magát "epheszoszi"-nak nevezte. Olyan ember volt, akit rendkívül érdekeltek a paranormális dolgok, a keleti okkultizmus, írt könyvet Madam Blavatskyról vagy a spritizmusról. Regényeket is írt, de keveset, s ezekben is előjön a misztika és ezoterizmus (mint a The Brahmin Treasure, 1923 és az A.B.C. Solves Five, 1938). A bolsevik forradalom alatt Oroszországban járt, amiről több könyvet is írt. 1919-ben Tiflisben találkozott először a híres okkultistával, Gurdjieff-el.
Krimi novellákat viszont elég sokat írt, különböző magazinoknak. Legkedveltebb hőse A. B. C. Hawkes, egy dúsgazdag brit tudományos zseni, egyfajta "labor-detektív" aki képes kinyomozni bármilyen bűntényt, rejtélyt vagy ezoterikus titkot. Közben néha fura helyzetekbe, kalandokba, életveszélyes szituációkba is keveredik. A "legsikeresebb bűnügyi történeteinek témáit elsősorban a tudományos kutatói élet köréből merítette" - írta róla Bálint Lajos (bár – a fene tudja miért – amerikai publicistának titulálta). Hawkes karakterét előszeretettel hasonlítgatták Sherlock Holmes-éhez. Ezek a történetei eredetileg a The Passing Show és a Strand Magazine nevű lapokban jelentek meg. Ez utóbbi magazinban 1925/26-ban 3 novelláját közölték Robertsnak (mindegyiket John Campbell illusztrálta), abból kettő megjelent magyarul. Az A. B. C. Hawkes-történetekből az ötvenes években az Ellery Queen’s Mystery Magazine többet újraközölt.
Magyarul három novelláját találtam eddig, abból kettő A. B. C. Hawkes-történet
1. Az angol szűrő, Az izgalom mesterei, 1944, (²Az izgalom mesterei, I. kötet, 1945; ³A világ legjobb bűnügyi novellái V. - A halál ezer arca, 2006) ford. Bálint Lajos [The English Filter, The Strand, Mar 1926] (A. B. C. Hawkes)
2. A tengeralatti szigetvilág, Magyarság Magazinja, 1926. júl. 11. (²A kristályvarázs, A Magyar Detektív, 1933/17-18 sz. ³Álmok Asszonya, Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938/78-85. sz.: 8 részben) ford. Vécsey Leó [2 rész; The Island Under the Sea, The Strand, Jul 1925] (A. B. C. Hawkes)
3. Napkeleti hercegnő, Színházi Élet, 1937/9. sz. ford. Gábor Magda
Az A. B. C. Hawkes történetek egyik sajátossága, hogy azokat első szám első személyben Hawkes társa és őszinte csodálója, Johnstone meséli el nekünk.
Az angol szűrő c. novellában Hawkes római kalandját ismerhetjük meg. Ezt a történetet Dorothy L Sayers beválogatta a híres, 1177 oldalas 1929-ben kiadott The Omnibus of Crime c. krimi-válogatás kötetbe. Mivel a kötet 62 novellájából Bálint Lajos kiválasztott 29-et az 1944-ben megjelenő Az izgalom mesterei c. válogatáskötetébe, így Robertstől Az angol szűrő is közé került.
Azt hiszem, soha nem felejtem el azt a látogatást, amit tudós barátom, A. B. Hawkes kíséretében tettem Rómában. "A. B. C.", ahogy Hawkest hívni szoktam, csak egy embert értesített jövetelünkről, régi ismerősét, Castagni professzort, a bakteriológust. Éppen ezért alaposan meglepődtünk, amikor legalább százan vártak bennünket a pályaudvaron..." (részlet Az angol szűrőből)
***
A tengeralatti szigetvilág kezdése:
— Darwin nevére mondom, — kiáltotta lelkendezve Hawkes professzor, amint az ajtóban meglátott, — éppen most gondoltam rád, fiacskám. Van most egy vagy két hónap szabad időd számomra?— No, halaszthatatlan teendőim pillanatnyilag éppen nincsenek — válaszoltam bizonytalanul, mert szerettem volna kikóstolni előbb, miről van tulajdonképpen szó...
A tengeralatti szigetvilág is Hawkes történet, de jóval fantasztikusabb az előzőnél. Ebben Hawkes egy Daedalus nevű jachton kirándulásra invitálja műkedvelő archeológus Johnstone-t. Az óceánon kalandos út után, egy tengerrengést követően jutnak arra a részre, ahol valaha Atlantisz terülhetett el. A hajón régi kelta meséket emlegetnek egy titokzatos üvegvárosról, ami mélyen az óceán alatt található. Hirtelen egy ismeretlen kis gránit sziget bukkan fel előttük, ami nem szerepelt a térképeken, s talán az előző napi tengerrengés emelhette ki a tengerből. Ketten Hawkessal a szigetre mennek, aminek a talaja csillogó, fekete kőzet. A sziget legmagasabb pontja felé haladnak, ahol egy fura kis építményt találnak, aminek a teteje, kerek, fehér, átlátszó kőből van. Nagy nehezen bejutnak az épületbe. A kis helység közepén egy áttetsző, hosszúkás nagy üvegtömb feküdt. Ebben az üvegtömbben egy gyönyörű nőalakot láttak, Atlantisz királynőjét...
Campbell nagyszerű illusztrációit Az angol szűrőnél nem vették át, viszont a Magyarság napilap havonta megjelenő Magazinja 1926-ban A tengeralatti szigetvilág-hoz átvette a Strandban megjelent képeket. Négy volt összesen, ezeket lásd fentebb. A novella másodközlésénél, A kristályvarázsnál már elhagyták a képeket, pedig a lapnak Vécsey volt a főszerkesztője.
— Csodaszép jelenség — ujjongott mellettem Hawkes. — Alighanem Atlantis birodalmának valamelyik hercegnője fekszik itt előttünk, akinek csodálatosan preparált tetemét ebbe a síremlékbe zárták… Olyan tudomány ez, amit mi sohasem ismertünk…
Ráadásul úgy tűnt nekik, hogy a nő mintha megmozdult volna. Pritchard, a harmadik társuk eszeveszett őrjöngéssel késével esett a kristálytömbnek, hogy álmai asszonyát kiszabadítsa, és letört belőle egy darab. Hawkes és Johnston otthagyták az őrjöngő welsi tengerészt, aki visszasüllyedt a mélybe a szigettel másnap (amint azt nézték a Daedalusról), s a végére megoldja Hawkes azt a rejtélyt is, miért hitték az, hogy megmozdult a hercegnő…
***
A Napkeleti hercegnő viszont nem egy Hawkes-történet (de az eredeti címét sem tudom), hanem egy egzotikus kalandos történet:
Tizenkilencéves koromban lovásznak alkalmazott az uraság, Mr. Williams. Tíz shilling fizetést kaptam egy hétre, ami nagyon sok pénz volt abban az időben. Egy szeles, csúnya téli estén vacsoránál ültünk anyámmal. Gyenge kopogást hallottunk az ajtón. Felálltam, kinyitottam az ajtót és majd hanyattestem a meglepetéstől. Egy fiatal nő kuporgott a földön az ajtó előtt. Különös, idegenszerű ruha volt rajta, lábain bőrszandál, hajában furcsa, édes illatú, sárga virágkoszorú... (a novella kezdése)
