Dorothy L. Sayers
(1893-1957)

  Dorothy L. Sayers

Dorothy Leigh Sayers egy angol klasszikus krimi írónő volt. Az apja iskolamesterként dolgozott. Dorothy kitűnő eredménnyel végezte iskoláit. Már fiatalon verseket írt. Az első verses kötete 1916-ban jelent meg. 1922 és 31 között egy ügynökségnek reklámszövegeket írt.

1920 körül határozhatta el, hogy bűnügyi regényeket fog írni. A Whose Body? c. detektívregénye 1923-ban jelent meg. Már ebben megteremtette állandó sorozatkarakterét, Lord Peter Wimseyt, az arisztokrata detektívet. Wimsey egy átlagos magasságú, szőkés hajú, sasorrú, sármos figura, aki a saját szórakozására oldja meg a rejtélyeket. Tipikus aranykori úri detektív: van inasa, szeret krikettezni, magas az intelligenciája és persze fizikálisan is erős. A regények szerint 1890-ben született és velünk öregszik, ugyanis Sayers 1937-ig összesen 11 detektívregényt írt, és mindnek Lord Peter Wimsey volt a főhőse. A nyomozásaiban segíti sógora, Charles Parker felügyelő is.

Whose BodyMurder Must AdvertiseThe Nine Tailors

Sokan gondolták akkoriban, hogy Sayers méltó vetélytársa Agatha Christienek, de műveinek jelentősége gyakorlatilag sohasem közelítette meg Christie-ét. Ahogy jöttek a regényei, sűrűsödtek a kritikák is. Több regénye inkább romantikus regénynek tűnt, amiben a nyomozó afféle amorózó, a bűnesetek csupán mellékes szálak.

Keszthelyi Tibor már az utókor bölcs rálátásával szól róla A detektívtörténet anatómiájában: „Dorothy Leigh Sayers (1893-1967) Lord Peter Wimsey-vel, a legteljesebb mértékben szalonképes, felső körökben is otthonosan mozgó arisztokrata mesterdetektívvel lepte meg olvasóit a Kinek a holtteste? című könyvében. Az írónő – akire ma inkább, mint a műfaj esztétájára, semmint művelőjére emlékezünk – azt vallotta, hogy: »egyetlen irodalmi műfaj sem képes sokáig fennmaradni, ha elszakad az emberiség nagy kérdéseitől és a korabeli irodalom áramlatától... Itt az ideje, hogy visszatérjünk a detektívtörténet viktoriánus értelmezéséhez, azaz meg kell látnunk benne a társadalmi s a lélektani regényt is.« E felfogásával és írói gyakorlatával növelte ugyan tekintélyét a kortársi angol kritikusok körében, de rossz szolgálatot tett a műfajnak, amelyet nemesíteni kívánt. A sayersi »detektívregényben« a nyomozó, dolga végzése helyett, társadalmi életet él, teázik, színházba jár, hétvégi meghívásokat fogad el. Az elvárt meglepő fordulatok, és intellektuális kérdőjelek helyett szaloncsevegést kap az olvasó. Ez a regény rossz szájízt hagyó egyveleg marad: nem üti meg sem a társadalmi regény, sem a detektívtörténet mércéjét. Dorothy Sayers egyébként, önkritikusan, már a harmincas években felhagyott az írással.”

Edmund Wilson, a nagy hírű amerikai kritikus a híres-hírhedt 1945-ös cikkében, a Who Cares Who Killed Roger Ackroyd?-ban, amit a krimi irodalomnak szentelt, Sayers The Nine Tailors c. regényét „életem egyik legunalmasabb könyvének” nyilvánította. Egyébként a krimikedvelők éppen ezt a könyvét tartották Sayers egyik legjobb munkájának.

Busman's HoneymoonThe Omnibus of CrimeIn the Teeth of the Evidence

Sayersnek azonban volt más tevékenysége is a krimi íráson kívül, nem csak verses köteteket adott ki, hanem fordított Dantét, vagy írt rádiójátékokat is. Többek közt The Man Born to be King címmel egy 12 részes rádiójátékot, amit a BBC 1941-42-ben sugárzott és Jézus életéről szólt. Később ez könyvben is megjelent (sőt magyarul is kiadták).

Valószínűleg jelentősebb a krimi irodalomban a szerkesztői és esztéta szerepe, mint az írói működése. 1928 és 37 között több, nagyon vaskos novelláskötetet adott ki, melyekben kora legjobb detektívíróitól közölt novellákat. Például a The Omnibus of Crime 1929-ben jelent meg 1177 oldalon és 62 novellát tartalmazott. Ezt használta fel Bálint Lajos az 1944 márciusában kiadott Az izgalom mesterei c. 603 oldalas válogatáskötetéhez (29 novellát tartalmaz).

Jelige - gyilkosságKilenc ütés egy emberMézeshetekAki királynak született

Magyarul Dorothy L. Sayersnek négy regénye jelent meg:

1. Jelige: „Gyilkosság”, Athenaeum, 1934, ford. Németh Andor [Murder Must Advertise, 1933] (Lord Peter Wimsey 8)

2. Kilenc ütés egy ember, Magyar Könyvklub, 1999, ford. Pásztor Péter [The Nine Tailors, 1934] (Lord Peter Wimsey 9)

3. Mézeshetek, Körmendy, 1943, ford. Radó István [Busman's Honeymoon, 1937] (Lord Peter Wimsey 11)

4. Aki királynak született – Tizenkét hangjáték Jézus Krisztus életéből, Encián, 2014. ford. Pásztor Péter [The Man Born to Be King, 1943]

***

Bűnügyi novellái azonban Sayersnek valójában jobban sikerültek, mint regényei, sőt, ma is élvezetesek. Ezek eredetileg olyan magazinokban jelentek meg, mint a The Strand Magazine, Harper’s Bazaar, Pearson’s Magazine vagy a The Passing Show. 1928 és 39 között három novelláskötetet is kiadott, ezek közöl a legértékesebb az In the Teeth of the Evidence (1939). Ez 17 novellát tartalmazott. Számos novellájának hőse a regényeiből is ismert Lord Peter Wimsey. Viszont a detektívnovellái azért is érdekesek, mert irt más főhősű történeteket is. 11 detektív novellát írt, aminek egy bizonyos Montague Egg a főhőse. Michael Grost ezeket Sayers legjobb munkáinak mondja. Az In the Teeth of the Evidence tíz „független” novelláját is tartalmazta, melyek szintén igen kedveltek (ezekből négy magyarul is megjelent). 2002-ben a Dorothy L. Sayers: The Complete Stories c. 816 oldalas kötetben Sayers összes novelláját kiadták.

Gyanú kForró fürdő kA fodrász ihlete k
Gramatikai hiba kA megzöldült manchesteri kA tejesüvegek k

Magyarul 16 különböző novellafordítást is találtam tőle, de három novellája annyira kedvelt volt, hogy többször is lefordították. Így aztán csak 8 novellája van magyarul Sayersnek:

1. Gramatikai hiba, Magyar Szó [Jug], 1978. máj. 21. [The Entertaining Episode of the Article in Question, (ss) Pearson’s Magazine Oct 1925] (Lord Peter Wimsey)

2a. A gyilkos utolsó meglepetése, Izraeli Képeslap, 71. sz. (1955) [Mr. Budd’s Inspiration, (ss) Detective Story Magazine, Nov 21 1925. 2In the Teeth of the Evidence, 1939]
2b. A fodrász ihlete, Képes Sport Újság [Jug], 1959/28. sz. (2Izraeli Képeslap, 314. sz. [1959])
2c. A nagy sugallat, Égtájak 1968, Európa, ford. Radnai Márta
2d. A megzöldült manchesteri, Dolgozók Lapja, 1969. nov. 16. (2Tolna Megyei Népújság 1959. dec. 7. 3Somogyi Néplap, 1970. jan. 3. 4Szolnok Megyei Néplap, 1970. jan. 11. 5Népújság, 1970. febr. 1. 6Nógrád, 1970. júl. 12.) ford. Zilahi Judit
2e. Mr. Budd és az isteni szikra, Ország-Világ, 1972/8-9. sz. (2 részben) ford. Klumák István
2f. Mr. Budd és az isteni szikra, Rakéta Regényújság, 1988/44. sz. ford. Fenyő Imre

3. Az arcnélküli férfi, IPM, 1979/3. sz. ford. Gregorovitz Anikó [The Unsolved Puzzle of the Man with No Face, (nv) Lord Peter Views the Body, 1928] (Lord Peter Wimsey)

4. A leopárdok királynője, 21 rémes történet, Európa, 1969. ford. Radnai Márta [The Leopard Lady, (ss) 1928, 2In the Teeth of the Evidence, 1939]

5a. Forró fürdő, Világ Ifjúsága, 1971/2. sz. ford. Csanády Katalin [The Man Who Knew How, (ss) Harper’s Bazaar, Feb 1932] (Pender)
5b. A biztos módszer, Rakéta Regényújság, 1988/2. sz. (2Hét, 1988/26. sz. – a Rakétás fordításnak rövidített közlése!) ford. Halápy Magdolna
5c. Az ember, aki tudta a módját, Elképesztő novellák, Európa, 1988. ford. Timár György

6. A tejesüvegek, Rakéta Regényújság, 1989/2. sz. [The Milk Bottles, (ss) 1932, 2In the Teeth of the Evidence, 1939]

7a. Gyanú, Ország-Világ, 1972/16. sz. átdolg. Klumák István, [Suspicion, (ss) Mystery League, Oct 1933. 2In the Teeth of the Evidence, 1939]
7b. Gyanú, Rakéta Regényújság, 1975/21. sz. ford. Borbás Mária

8. Nabukodonozor, 22 detektívtörténet, Európa, 1966. ford. Katona Tamás [Nebuchadnezzar, (ss) In the Teeth of the Evidence, 1939]

A novellái közt van 2 Lord Peter Wimsey-történet és egy, aminek Pender volt a főhőse, viszont – sajnos – egy Montague Egg novella sincs köztük. A tejesüvegek főhőse Hector Puncheon fiatal újságíró, aki szerepel a Murder Must Advertise (1933) és a Busman's Honeymoon (1937) c. regényekben is, amelyek viszont Lord Peter Wimsey-történetek. A legkorábbi magyarul megjelent Sayers-novella A gyilkos utolsó meglepetése, 1955-ben közölte az Izraeli Képeslap. Csak egy novellájáról tudok, amiből magyar képregény készült: Az ember, aki tudta a módját. A szöveget Kiss Ferenc írta és Balog Zoltán rajzolta (Füles Bagoly Extra, 2007 nyár).