Daphne du Maurier
(1907–1989)

Daphne du Maurier

Daphne du Maurier 1907-ben Londonban született egy nem mindennapi családba. Szülei színészek voltak. Apai nagyapja író és karikaturista. Daphne-nek két leánytestvére volt: a nővére író, a húga festő lett. 1927-ben Daphne családjának Cornwallban megtetszett egy folyó melletti ház, ideköltöztek. Itt kezdett nem sokra rá novellákat írni. Több története is Cornwallhoz kapcsolódik. Du Maurier első írásai a Beaumont's Bystander és a Cassell’s magazinokban jelentek meg, majd nem sokra rá napvilágot első regénye, a The Loving Spirit (1931). Már ez is sikert aratott. 1932-ben ment férjhez Sir Frederick Browninghoz vezérőrnagyhoz, egy angol nemzeti hőshöz. Három gyerekük született.

Don't Look NowFrenchman's CreekJamaica innThe King's GeneralThe Birds

1936-ban jelent meg a Jamaica Inn c. regénye, amire felfigyelt Alfred Hitchcock is. Filmet rendezett belőle 1939-ben Charles Laughton és Maureen O'Hara főszereplésével. A könyv magyarul is megjelent Fekete éjszakák címmel 1940 tavaszán, gyakorlatilag egy időben a film magyarországi vetítéseivel. Egy korabeli ajánló így méltatta: „A Fekete éjszakák tipikusan azok közé a könyvek közé tartozik, amelyet valóban nem lehet letenni. Első oldalától kezdve, amikor Mary Yellent látjuk, ahogyan viharos éjszakán utazik ismeretlen sorsa felé – egészen az utolsó lapokig, amikor az ingoványon át vezető hajsza a legnívósabb rémregényekre emlékeztet –, lebilincselő, fordulatos olvasmány. Semmi sem ajánlhatja jobban ezt a könyvet, mint az a tény, hogy Angliában és Amerikában egymillió példányt adtak el belőle és Charles Laughton, a legnagyobb angol színész játszotta el legutóbb a könyvből készült filmváltozatot. «Miss du Maurier korunk egyik legőszintébb regényírója», mondotta e könyvről az előkelő Sunday Times bírálója, «nem akar nehéz és nagyképű problémákat feltárni, hanem őszintén és kertelés nélkül szórakoztatni akar. Ez pedig izgalmas, változatos és nagyon tehetséges módon sikerül is neki.»“

*

Az írónő talán leghíresebb regénye, a Rebecca 1938-ban jelent meg és rögtön óriási sikere lett, s számos nyelvre lefordították. Magyarul is megjelent 1939 márciusában A Manderley-ház asszonya címmel. A regényt leginkább, mint pszichológiai thrillert jellemzik. Érdekes egy cím, ugyanis Rebecca a maga testi valójában nem jelenik meg a könyvben. Ez egy angol arisztokrata első feleségének a neve, aki meghalt. A regény, az új, második feleség története. És a regény kezdőmondata is híres: „Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam.

RebeccaA Manderley-ház ura angol arisztokrata, elveszti feleséget – írta akkoriban Fóthy János a regényről –, aki vitorlázás közben a tengerbe fullad. Az asszony káprázatos volt: szép, előkelő, szellemes, nagystílű – a férfi itt marad gyógyíthatatlan fájdalmával. De egy év múlva új asszonyt hoz az ősi kastélyba az első asszony ellentétét: egyszerű, szegény, gyermeket, naiv fiatal teremtést, aki a Manderley-házban megtanulja, hogy igenis vannak kísértetek, a holtak igenis visszajárnak. Az első asszony szelleme jár a házban, nem éjfélkor, fehér lepelben, hanem ott kísért a cselédség gyűlöletében az új asszony iránt, a kutya bizalmatlan morgásában, az első asszony kedvenc ételeiben, kedvenc virágaiban, amelyek az asztalra kerülnek, a kastély elzárt szárnyának ajtói mögött, a rokonság összehasonlításaiban, a férj egy-egy elborult pillantásában, mindenben, ami a fiatal asszonyt körülveszi. Bámulatos akar írói, akar olvasói szemmel nézzük –, hogy az ilyen apróságokból, néha csak egészen lehelletnyi lélekárnyalatokból hogyan alakul ki előttünk az első asszony lenyűgöző alakja, amely, mint bosszúálló szellem, végül is tönkreteszi a második asszony házasságát. De éppily bámulatos az a szívós küzdelem, az a néma és elkeseredett harc is, amelyet az elő asszony vív a halottal, az a finom és szövevényes hadjárat, amellyel végül is az elő asszony diadalmaskodik a halott felett –, Manderleyt, a gyönyörű otthont elveszti ugyan, de visszanyeri a férj szerelmet.” (A „második feleség” regénye, Pesti Hirlap, 1939. márc. 12).

Az Uj Magyarság napilap kritikusa pedig így méltatta a regényt: „Az angol vidék szeretetéről vall ennek a könyvnek minden sora. Manderley erdei, Búgó patakok, apró kertek borsóvirágai, szín, illat, halk eső, őszi kód, a dagályban ázó tengerpart, minden, ami az angol vidék szépségét jelenti, csodálatos honvággyal megénekelve zsong és visszhangzik Du Maurier új regényében. Pillanatokra az az érzése támad az olvasónak, hogy a történet csak azért vonul végig többszáz oldalon, hogy összefogja a vidék, a vidéken élő emberek kifejező képeit. Maxim de Winder két érdekes házasságát azért ismerjük meg a második feleség vallomásain keresztül, hogy lássuk, mennyire imádja ősi birtokát, öreg kastélyát, pisztrángos patakjait, vadgalambos erdőit, régi nevének tisztaságát: angol földesúri mivoltát. Egy egész társadalmi osztálynak regénye ez az írás, bár hangosan csak azt mondja, hogy a második asszony kételyeiről, titkolt féltékenységéről és bánatáról kíván mesélni. Nem hisszük el, ez nem tesz indokolttá négyszáznál több oldalt még akkor sem, ha megalkuszunk az angol elbeszélők jólismert terjengősségével. Daphne du Maurier művészi tolla, remekbekészült leírásai, sem tudnák elfeledtetni a mese kétharmadának vérszegénységét, ha sorain keresztül nem ismerhetnénk meg az angol vidék jellemző alakjait, a régi kastély és a kisváros életét, mely nem messze Londontól zárt, különös, önmagának való kisvilág. Az író nem ad semmit a munka ízéből, nem látunk dolgozó embereket, akik lehetővé teszik a birtokos kényelmes életét, nem látunk izzadó kaszálókat, vagy kerti munkásokat, iparosokat, vagy állatok körül szorgalmaskodó kenyérkeresőket, mindent készen kapunk és mégis érezzük a vidék beosztással lüktető életét. Ebben a látszólagos csendben úgy robban ki a feleség-gyilkos Maxim de Winder vallomása, hogy az olvasó nem mer ítélkezni felette. Hiszen: az író és sorain át a második feleség előre felmenti a gyilkost, aki neve tisztaságának és ősi földjének érdekében ölte meg a méltatlanul élő első feleséget. Az, hogy még az igazságszolgáltatás emberei is igyekeznek homályba burkolni a tettet, az nekünk szokatlan kissé és gondolkozásra késztető, de a regény végén pergővé váló események megbékítenek a furcsa erkölcsi felfogással is. Csaknem elhisszük az írónak, hogy hőse; a kételyektől megszabadult feleségnek, hogy férje – helyesen cselekedett. Du Maurier olykor hosszadalmas, látszólag oda nem tartozó leírásaiért kárpótol a képek művészi szépsége és az egyszerű eszközökkel körvonalazott, kissé idealizált alakok szeretetreméltósága. Ruzitska Mária nagyszerű fordítása elfeledteti a terjengősséget.” (D.K.E. cikke 1939. márc. 17)

A regény 1939 után gyakorlatilag évente megjelent nálunk 1944-ig, majd 1947-ben is kiadták (36 forintos áron). Utána majd negyven évig nem. A miért talán rávilágít egy napilap cikke 1984-ből: „Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya című regényétől óvakodnak kiadóink, a rádió pedig parodisztikusan mutatta be néhány éve, mint szupergiccset. A televízióban a csecsemőarcú horrorkirály, Hitchcock sorozatát koronázta meg a mű, Rebecca címmel. Szó, ami szó: a kiadóknak s a rádiósoknak van igazuk, bár az öreg „méregkeverő” igazán megtett mindent a kotyvalék hatásosságáért. S ne feledjük: du Maurier volt a Madarak alapjául szolgáló elbeszélés szerzője is…” Egészen 1986-ig kellett várni, hogy kiadja az Európa kiadó megint a regényt.

Vándor Péter érdekes dolgokat közöl a Rebecca megírásának hátteréről: „Kislány volt még, amikor szüleivel együtt Londonból Cornwall-ba költözött, Anglia egyik legfestőibb szépségű tájára, apja házat bérelt Fowey-ben és ennek az elhatározásának köszönheti a világirodalom a „Rebecca” című regényt. Egy napon a kislány elkalandozott a Fowey-i háztól és nem messze onnan egy gyönyörű, elhagyatottan álló kastélyt pillantott meg, amely még Erzsébet királynő uralkodásának idején épült. Belopódzott a parkba, a ház közelébe, belesett a lefüggönyözött ablakokon és elbűvölten nézte a huzattal bevont bútorokat, megérezte a magánynak és elmúlásnak azt a különös légkörét, amely a kastélyt vette körül. A kastélynak az volt a neve, hogy: „Rebecca”. A Manderley ház asszonya. Manderley voltaképpen: Menabilly. 1937-ben írta a regényt. 1938-ban jelent meg, anélkül, hogy sejtette volna: Menabilly-nek egykor ő lesz a lakója. Miután férjhez ment, gyermekei születtek, a Fowey-i ház már nem bizonyult elég tágasnak és Daphne du Maurier arra kérte ügyvédjét: keressen kapcsolatot a kastély tulajdonosával, kérdezze meg, nem adná-e bérbe? Legnagyobb meglepetésére a tulajdonos beleegyezett és Daphne du Maurier 26 esztendőn keresztül a Manderley-ház asszonya volt. Azután a bérlet lejárt, a tulajdonos nem hosszabbította meg többé, az írónőnek költöznie kellett, de nem nagyon messzire, Cornwallban maradt és ma egy 14-dik századbeli háznak a lakója, amelynek neve: Kilmart […]
Amikor Daphne du Maurier 1946-ban beköltözött Menabilly-kastélyba, ezeket a sorokat vetette papírra: „Meg kell csípnemRebecca film magamat ahhoz, hogy elhiggyem, csakugyan igaz, a házhoz tartozom, s a ház hozzám. Füst száll fel a kéményből, az ablakok tárva-nyitva, az ajtók kitárva.” Menabilly-kastély 26 éven át boldog családi otthon volt. Nem úgy mint Manderley, amelyet eszelős szenvedély, gyötrő féltékenység lángjai hamvasztottak volna el, ha Daphne du Maurier meg nem örökíti minden időkre.
” (A 74-es Manderley Ház asszonya, Amerikai Magyar Népszava, 1981/28. sz.).

A regényből nem sokkal a megjelenése után filmet forgatott Alfred Hitchcock, amit Rebecca címmel 1940-ben mutattak be. Magyarországon csak 1941. februárjától kezdték vetíteni, de A Manderley-ház asszonya címmel, ugyanis már ekkor magyarul sok ezren olvasták a regényt és ezen a címen ismerték. A két főszerepet Laurence Olivier és Joan Fontaine játszotta. Ezután még többször megfilmesítették a Rebeccát.

1993. október 4-én a világ 23 országában – nem kis hírverés mellett – egyszerre jelent meg a könyvesboltokban a bestseller író Susan Hill Mrs. de Winter c. regénye. Nálunk az Európa kiadó adta ki a regényt 1995-ben, Kiss Zsuzsa fordításában, a következő ajánlóval: „Manderley, ez a pazar tengerparti kastély, amely páratlan műkincseket rejt magában, amely híres volt fényűző báljairól és kerti mulatságairól, előkelő vendégeiről és főleg a ház démonikus szépségű úrnőjéről, Rebeccáról, tűzvész martaléka lett. Ezzel véget ért Daphne du Maurier a Manderley-ház asszonya című regénye. A kiváló angol írónő Susan Hill a Winter házaspár életének további alakulását kíséri figyelemmel: a menekülésszerű távozást követő külföldi bolyongásokat, a hihetetlen erőfeszítést, amellyel ez a két ember megpróbálja a múltat emlékezetéből kitörölni, a kényszerű visszatérést Angliába, s az elkerülhetetlen, borzalmas végkifejletet.
Kísérők, lidércek, rejtélyesen suttogó hangok, a képzelet, a lelkiismeret megannyi torzszülöttje veszi körül a házaspárt, s hiába a világ bármely elbűvölő tája, szorításukból nem szabadulhatnak. A rettegés, a titkos bűntudat nemcsak Manderleytől volt elválaszthatatlan hanem immár tőlük is. A halálfejarcú eszelős Mrs. Danvers és a visszataszító züllött Favell praktikái elől nincs menekvés…

Azonban Susan Hill regénye sem a kritikusok, sem az olvasók reményeit nem váltotta be.

*

A fogadó titka (1991)A francia kalóz szeretőjeA Manderley-ház asszonyaArany és koromBál és ostrom

Magyar kritikusok nemigen foglalkoztak műveivel, esetleg csak fanyalogva utaltak rá. Pósa Péter az írónőről szóló szócikkében mindössze ennyit jegyez meg: „Felszínesen pszichologizáló regényeiben a meglepő fordulatokat kedveli.” (Világirodalmi lexikon 2, 1972).
Du Maurier főleg misztikus, történelmi regényeket írt, melyek tele voltak romantikus, csattanós elemekkel. Ezek a kritikusoknak nem különösebben tetszettek, de az olvasó közönség óriási ovációval fogadta ezeket.

*

Regényeiből mindössze hat jelent meg magyarul (az angol megjelenések sorrendjében):

1. Nyugtalan évek, Singer és Wolfner, Bpest, 1942, ford. Kosáryné Réz Lola [I'll Never Be Young Again, 1932]

2a. Fekete éjszakák, Nova, Bpest, 1940, ford. Tábori Kornél [Jamaica Inn, 1936]
2b. A fogadó titka
, Koktél Könyvek, Bpest, 1991, ford. Bittsánszky Sarolta

3. A Manderley-ház asszonya, Bpest, 1939, ford. Ruzitska Mária [Rebecca, 1938]

4a. Halott éjszakák, Singer és Wolfner, Bpest, 1943, ford. Kosáryné Réz Lola [Frenchman's Creek, 1941]
4b. A francia kalóz szeretője
, Mezőgazd. K. Kft., 1991, ford. Dáczer Éva

5. Arany és korom, Bpest, Új Idők, 1944, ford. Kosáryné Réz Lola [Hungry Hill, 1943]

6. Bál és ostrom, Bpest, Új Idők, 1946, ford. Kosáryné Réz Lola [The King's General, 1946]

A rendszerváltás környékén két kis kiadónak jutott eszébe kiadni tőle regényt. Két olyan regényt adtak ki tőle, ami már megjelent a háború előtt. Teljesen érthetetlen, hogy miért éppen ezt a kettőt fordítatták le, amik du Mauriernek lett volna jó pár olyan újabb regénye, ami jöhetett volna magyarul.

Kiadták magyarul du Maurier második regényét, a I'll Never Be Young Againt is, ami egyáltalán nem jelentős munkája. A korabeli, 1942-es ajánló mégis így propagálta: „Az új Maurier-regény a „Nyugtalan évek,“ aligha fog népszerűség tekintetében „A Manderley-ház asszonya“ alatt maradni. Hőse, Richard, a világhírű apának elnyomott, lelkileg elhagyott fia, aki hiába vágyódik szeretet, megértés, elismerés után. Mikor írói tehetségében is csalódik, összeroppan. Egy járókelő az öngyilkosságból rántja vissza. Ez a vándor szimbolikus alak, aki a lelki tisztaságot, szeretetet és megértést jelenti a maga kicsúszott, de megtisztult életével, pártfogásába veszi a fiút, megmutatja az élet szépségét és célját. Észak és Dél, fehérek és színes emberek, Páris típusa és érdekes művészegyéniségei, asszonyok, akikkel a regény hőse találkozik, váltakoznak az izgalmas mese keretében. A „Nyugtalan évek“ alapjában véve romantikus regény; a ma romantikája van a széles, nagyvonalú és szerteágazó cselekményben. Az író izgalomra, érdekességre, eredetiségre törekszik, – mindig irodalmi eszközökkel – s ez páratlan népszerűségének titka. Kosáryné Réz Lola fordította a könyvet nagy gonddal, gördülékeny magyarsággal.”

1943-ban jött a következő regénye: „Du Maurier új regénye, a „Halott éjszakák” igazi regényhősök története. A szintér egy kastély, a tenger közelében, festői öbölben, ahol valóságos őserdőben kanyargóit a XVIII. században a tenger felé siető folyócska. A XVIII. században vagyunk, az angol trónon a mulatós III. György király ül, a tengerpartok lakóit meg félelmetes kalózok látogatásai tartják rettegésben. A regény hősnője, Lady Dona St. Colomb megundorodik Londontól, kártyás férjétől, mulató társaságuktól, a léha udvartól, mindentől, amiben eddig élt, mert úgy érzi, testileg, lelkileg elsüllyed ebben a posványban, összecsomagol és két kicsi gyermekével, meg a hűséges dajkával a tengerparti kastélyba menekül. Most Itt él Lady Dona, élvezi a tengert, az erdőt, a friss levegőt, csendet és nyugalmat. És ekkor eljön a Nagy Kaland, eljön a tengerpartot rettegésben tartó francia kalóz. Megismerkednek és átélnek egy izzó, romantikus szerelmet. De megismerjük ebből a regényből az udvar, a falusi gentry, a XVIII. század rengeteg érdekes emberének életét is. A regény Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadásában jelent meg.” (Magyarság napilap ajánlója, 1943. ápr. 29).

1944-ben jelent meg az Arany és korom c. regény du Mauriertől, amit az Új Idők hetilap így reklámozott: „»A Manderley-ház asszonya« szerzőjének új, világ. sikerű regénye: a munkásság és a tőke világában játszódó, izgalmasan érdekes harc, fojtott levegőjű, feszült történet.

1946 karácsonyára jelent meg a Bál és ostrom c. regénye, szintén az Új Idők kiadásában: „«A Manderley-ház asszonya» fűtött romantikáját érezzük Du Maurier új regényében is. Az utóbbi évek karácsonyi sikerei között mindig ott találjuk Du Maurier egy-egy regényét. Az 1946. év nagy sikere, a Bál és ostrom a szerelem és szenvedés regénye.” És ez volt Daphne du Maurier utolsó magyarul megjelent regénye, mert 1946 óta egy regénye sem jelent meg, ami ne jelent volna meg már 1938 és 46 között!

Susan HillMadarakNe nézz vissza!Nyugtalan évek (1942)Ruzitska cikke k

A legutolsó kép egy cikk az Új idők hetilapból (1947/25. szám). Ruzitska Mária A Manderley-ház asszonyának fordítója írta. Azt kívánja benne bemutatni, hogyan él Daphne du Maurier a háború után. A cikk a kattintás után felnagyítódik!

*

Novelláit főleg a gyűjteményes köteteiben adta ki. De jelentek meg rövid történetei olyan magazinokban, mint a Ladies’ Home Journal, Cosmopolitan, Harper’s Bazaar vagy a Good Housekeeping. A bűnügyi vagy rejtélyes történeteiiből sokat újraközölt az Ellery Queen’s Mystery Magazine.

Stephen King a horror műfajról írt könyvében, a Danse Macabre-ban ad egy százas listát azon regényekből és antológiákból melyek fontosak voltak a műfaj számára. King felvette a listára du Maurier Don’t Look Now c. novellás kötetét (1971).

Magyarul du Mauriernek 18 különböző novellafordítását találtam, de négyet duplán is lefordítottak. Szerencsére a magyarra fordítottak közt  igen jelentősek is akadnak:

1. Az áttörés, Ne nézz vissza!, Holistic, 2008, ford. Béresi Csilla [The Breakthrough, (na) Ladies Home Journal, Mar 1966]

2. Éjfél után ne…, Ne nézz vissza!, Holistic, 2008, ford. Barthó Levente [Not After Midnight, (nv) Don't Look Now, 1971]

3a. Határeset, Hepiend, 1989/3. sz. [A Border-Line Case, (ss) Don't Look Now, 1971]
3b. Határeset, Ne nézz vissza!, Holistic, 2008, ford. Béresi Csilla

4. A Keresztút, Ne nézz vissza!, Holistic, 2008, ford. Béresi Csilla [The Way of the Cross, (na) Don't Look Now, 1971]

5a. A madarak, 21 rémes történet, Európa, 1969, ford. Osztovits Levente (²Rakéta Regényújság, 1978/7. sz.) [The Birds, (nv) Good Housekeeping, Oct 1952]
5b. A madarak, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György

6a. Lady Farren öngyilkossága, A Hét (Izr.), 1964/15-19. sz. [No Motive, (nv) Kiss Me Again, Stranger, 1953]
6b. Minden ok nélkül, Rakéta Regényújság, 1984/51-52. sz. ford. Rácz Lívia

7. Ne nézz vissza!, Ne nézz vissza!, Holistic, 2008, ford. Barthó Levente [Don’t Look Now, (na) Ladies' Home Journal, Dec 1970]

8. Kudarcok, Mai angol elbeszélők, 1958, ford. Vermes Magda [Frustration, Early Stories, Todd, 1955]

9a. Nyári kaland, A Hét (Izr.), 1964/51-1965/1.sz. (4 részben) [The Little Photographer, The Apple Tree, London: Gollancz, 1952]
9b. A kis fényképész, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György

10. A kettévált pillanat, Új Kelet (Izr.), 1958. máj. 23 – jún. 6. (7 rész) ford. Marton Ilona [Split Second, (nv) The Apple Tree, 1952]

11. Monte Verità, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György [Monte Verità, (nv) The Apple Tree, 1952]

12. Az almafa, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György [The Apple Tree, (ss) The Apple Tree, 1952]

13. Csókolj meg még egyszer, idegen!, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György [Kiss Me Again, Stranger, (nv) The Apple Tree, 1952]

14. Az öreg, Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György [The Old Man, (nv) The Apple Tree, 1952]

Hogy ennyi novellánk van tőle, az nagyban köszönhető az elmúlt időszakban megjelent két novelláskötettel, melyekben összesen 11 novella van az írónőtől:

1. Ne nézz vissza! és más novellák, Holistic, 2008, ford. Barthó Levente és Béresi Csilla: Ne nézz vissza!, Éjfél után ne..., Határeset, A Keresztút, Az áttörés. [Don't Look Now, 1971]

2. Madarak – elbeszélések, Gabo, 2014, ford. Bihari György: A madarak, Monte Veritá, Az almafa, A kis fényképész, Csókolj meg még egyszer, idegen!, Az öreg. [The Apple Tree: A Short Novel and Some Stories, 1952]

Ha ez a két kötete nem jelent volna meg, akkor csak 6 novellánk lenne du Mauriertől.

1960. szept. 7-én este hat órától adta a Petőfi Rádió a Nászúton c. rádiójátékot, ami Daphne du Maurier egyik novellájából készült. Rádióra alkalmazta Oroszi Géza.

Daphne du Maurier rövid történetei legalább olyan híresek, mint a regényei. Ezek közt akadnak misztikus és thriller The Birds (film)történetek is, amelyek önkéntelenül is megfilmesítésre ajánlották magukat. Szerencsére éppen ezek vannak magyarra is fordítva.

A Kiss Me Again, Stranger (Csókolj meg még egyszer, idegen!) című tévéjáték 1953-ban készült a Suspence c. sorozat 5. epizódjaként. Szintén 1953-ban tévéjáték készült a The Split Second (A kettévált pillanat) c. kisregényéből. A Don’t Look Now (Ne nézz vissza!) c. kisregényéből 1973-ban mozifilmet készítettek, Julie Christie és Donald Sutherland főszereplésével. A The Breakthrough (Áttörés) c. története pedig 1994-ben kerül a vászonra.

Ezeket gyakorlatilag mind elhomályosítja du Mauriernek a The Birds (Madarak) c. novellája, amit először 1955-ben filmesítettek meg a Danger c. sorozat egyik epizódjaként. Majd Alfred Hitchcocknak tetszett meg a történet. 1963-ban forgatta le egyik leghíresebb filmjét, a Madarakat. A film forgatókönyvét Ed McBain írta.

Az isfdb.com oldal a magyarul megjelent novelláiból 8-at vesz fantasztikusnak, vagyis inkább olyannak, amiben fantasztikus elemek is vannak: Monte Verità, A kettévált pillanat, Az almafa, Az öreg, A madarak, Az áttörés, Éjfél után ne…, Határeset.

Említettem, hogy a Split Second (1952) c. kisregényét már 1953-ban tévéjátékot rendeztek belőle ugyanezen a címen. De ettől sokkal jelentősebb, hogy 1958-ban ebből forgatták a Suspicion amerikai tv-sorozat (1957-58) Fraction of a Second c. epizódját. A tévéjáték hatvanperces és olyan jóra sikeredett, hogy az imdb.com 9.1-re értékelte, ami elég nagy szó egy több mint hatvan éves film esetében.
A film főszerepét Bette Davis játsza, kiválóan. Ő alakítja a film fő karakterét Mrs Ellist, egy özvegyasszonyt, aki bentlakásos iskolába adta lányát, Susant. Mikor az egyik hétvégét a lánya nála tölti, majd Mrs. Ellis kikíséri a buszmeggállóba. Hazatérés közben egy fát szállító teherató rakománya elszabadul és az asszony sikoltozik, majd kábultán áll az utcán. Mikor végre hazatér a lakásába, azt átrendezve találja és három idegen lakik a lakásában. Innen már az egész történet nagyon misztikus és izgalmas...
Magyarul az izraeli Új Kelet napilap közölte 1958-ban hét részben A kettévált pillanat címmel a kisregényt, Marton Ilona fordításában. Itt van a napilapból a sorozat ajánlója:

A kettévált pillanat ajánló