Vic Suneson
(1911-1975)

suneson-vic-ps-f-lundquist-1953

Vic Suneson a maga korában egy jelentős svéd krimiíró volt. Eredeti neve Sune Viktor Lundquist. Stockholmban a Műszaki Egyetemet végezte el. Mérnökként dolgozott, majd írásra adta a fejét. Eredeti nevén már 1943-ban megjelentetett egy könyvet, majd Vic Sunesonként elkezdett bűnügyi regényeket írni. Debütáló krimi regénye, az 1948-ban megjelent Mord kring Maud volt. Mintegy 30 bűnügyi regényt és 4 bűnügyi elbeszéléskötetet adott ki. A Svéd Krimiírók Akadémiája (Svenska Deckarakademin) 1975-ben a Nagymester díjjal tüntette ki.

Ordet är mordMot midnatt med Vic SunesonSanningen om Marie-ClaireMord ar mitt malOch häcken växte

Könyveinek borítójára több esetben rakta Suneson a saját arcképét (lásd fentebb a két első borítót). Ezeken a szerző jellegzetesen, a szájába pipával volt lefényképezve. Bár mára Sunesont kicsit méltatlanul, elfeledték, pedig a regényeiben próbálkozott több műfajjal is, mint pszichológiai thriller vagy fiatalkorúakról is írt bűnügyi regényt, de az ő fő műfaja a „rendőrségi eljárások” voltak. Amerikában Lawrence Treat volt a krimin belül a műfaj úttörője, de nem sokkal előzte Sunesont, aki viszont nem csak az amerikai McBaint előzte e téren, hanem a szintén svéd Sjöwall és Wahlöö páros Martin Beck felügyelőjét és csapatát. A műfaj sajátossága, hogy néha egész aprólékosan bemutatja a napi rendőrségi rutint egy nyomozás terén. Ezekben a regényekben, a vallomások lejegyzőjétől a helyszíni fotóson át a hullaházi korboncnokig mindenki szerepet kap, akik kiegészítik a rendőrnyomozók munkáját. Regényeinek elején sokszor megadta a szereplők listáját, amiben a háború előtti klasszikus detektívregény szerzőket – mint Van Dine vagy Ellery Queen – utánozta (Queen amúgy is hatott rá, hogy megpróbálkozzon hasonló krimit is írni, mint az amerikai szerzőpáros). John-Henri Holmberg svéd szerkesztő írja Valami a tekintetében c. antológia előszavában: „Az első svéd író, aki hivatásos rendőrökről írt, Vic Suneson volt, amely álnév Sune Lundquistot takarta, aki 1948 és 1975 között több mint harminc regényt és novelláskötetet adott ki. Sok regényében kísérletezett: váltogatta a nézőpontot, nem lineárisan mesélte el a történetet, keverte a nyomozást és a pszichológiai leírást.”

Két jelentős sorozatkaraktere volt Sunesonnak: Kjell Myhrman és O. P. Nilsson svéd felügyelők (komisszárok). Az első regény, amiben feltűnt Myhrman felügyelő, az 1951-ben megjelent I dimma dold volt, amit már 1953-ban a svédek meg is filmesítettek. Ezután még 1969-ig 7 olyan regényt írt, aminek Myhrman volt a nyomozója. Egyébként már-már „szokásos” skandináv nyomozó mintapéldája Myhrman: korábban jó sportoló volt, akinek mára alkoholproblémái vannak, s emiatt kissé depressziós is. O. P. Nilsson még őrmesterként Är jag mördaren c. regényében (1953) bukkant fel, Myhrman felügyelő mellett. Később is szerepel Nilsson és Myhrman együtt, majd egyértelműen Nilsson lesz Suneson fő sorozatkaraktere, hiszen több mint húsz regényének ő a főhőse. A regényekben Nilsson felügyelőt segítik Aron Andersson segédfelügyelő és Tomas Gruck segédfelügyelő is.
Ahogy felépítette Suneson Nilsson karakterét van valami elbájolóan megkapó, akinek nagyon élvezetes olvasni az újabb és újabb eseteit: „Hideg, esős idő volt, nem is lehetett érezni, hogy tavasz van. O. P. Nilsson bűnügyi felügyelő gondosan begombolta hát felöltőjét, amikor kilépett äppelvikeni villájának kapuján és a kertkapu felé tartott. Bár a virágtartókban a tulipánok és sáfrányok magasra emelték fejüket, a nyirkos idő és az előző nap gondjai miatt komor hangulatban volt.” (A 44-es számú ház). „O. P. Nilsson bűnügyi komisszár a Sveavagenen állt és elgondolkodva nézegette a cilinder-formájú épületet, a széles lépcsőt, amely az egyiptomi monumentális tervekre emlékeztető portálhoz vezetett. Nem sietett, miközben felment a lépcsőn. Rutinmunka lesz… Megint gyilkosság. Csoportjának tagjai már biztosan szorgalmasan dolgoznak fent. Nem újság ez. Még ha gyilkosság színhelye ritkán is nyilvános könyvtár.” (Ki a hét közül?)

***

Mord kring MaudFallet 44;anVem av de sju

Magyarul Vic Suneson novelláiból egy sem jelent meg, sőt könyv alakban sem találkozhatunk Suneson nevével, viszont két hetilap három regényét is adta sorozatban:

1. Gyilkosságok Maud körül, Rakéta Regényújság, 1990, 47-51. sz. (5 részben) ford. Kővágó János [Mord kring Maud, 1948]

2. A 44-es számú ház, Rakéta Regényújság, 1980, 5-11. sz. (7 részben) ford. Hegedüs B. András [Fallet 44:an, 1963] (O. P. Nilsson)

3. Ki a hét közül?, Tükör hetilap, 1975/28-39. sz. (12 részben) [Vem av de sju?, 1967] (O. P. Nilsson)

Gyilkosságok Maud körül kicsiA 44-es számú ház kicsiKi a hét közül kicsi

Ezek eredeti svéd borítóit lásd fentebb (egyébként ezek is szinte tipikus, fantáziátlan skandináv borítók). A Gyilkosságok Maud körül a legkorábbi regénye. A történet főhőse Maud Breckman huszonöt éves titkárnő és Svensson főfelügyelő.
A másik két regény főhőse azonban O. P. Nilsson felügyelő. A 44-es számú ház egy érdekes történet, klasszikus elemeket is felvonultató mystery és egyben rendőrregény. A korabeli rakétás ajánlója így szól: „Egy stockholmi utcában régi épületet bontanak, és a bámészkodók egyszerre borzalmas látvány tanúi lesznek. A markológép fogai valami szürke, megnevezhetetlen dolgot emelnek föl, majd hullatnak le: műanyag esőkabátba csomagolt, fej nélküli női hullát, amely régóta fekhetett a pince betonpadlózatában.
Nilsson felügyelőnek és munkatársainak mindössze ennyi a kiindulópontja. Svédországban, és ha kell, külföldön is felkutatják a már nem létező 44-es ház volt lakóit, és fordulatos, bravúros nyomozás után felgöngyölítik a több éve elkövetett bűntény összes szálait.

A Ki a hét közül? c. regénye az egyik legjobb, s nem véletlen, hogy 1971-ben megjelent németül (Wer von den sieben?) vagy 1979-ben cseh nyelven (Který ze sedmi?) is. A regény nagyon ötletes és izgalmas: Helge Berg az idős svéd antikvárius egy rejtélyes író két krimi regényét olvassa szebbnapokat is látott boltjában. A szerzőt valójában jól ismerte: John F. Reagan néven írta sikeres könyveit, de a valódi neve Johan F. Grane néven volt Berg iskolatársa, és pár éve meghalt. Egy fiatal fiú hozta be a könyveket, de amin megdöbbent, hogy a fiú neve ugyanaz volt, mint a könyvekben a gyilkosé. Valami furcsát vesz észre a könyvekben: az ábrázolt gyilkos leírása ráillik egy általa is ismert személyre. Egy olyan emberre, aki mára egy nagyon vagyonos rétegbe küzdötte fel magát. Ez reményt csillant fel az antikváriusban. Kíváncsiságból fel is hívta ezt a személyt, de az teljesen közömbös maradt kérdései hatására is.
A két könyv Reagan krimijeinek hatodik és nyolcadik darabja volt, s Berg arra gondol, hogy mindkettőben szerepelteti ugyanazt a gyilkost, nyilván a hetedikben is szerepet játszik. Ha abban is hozzájutna további információkhoz, az egészet pénzre válthatná a vagyonos gyilkostól, s elmehetne vakációzni a Kanári-szigetekre. Így elindul a városi könyvtárba, hogy elolvassa a hetedik részt is, s közben észre sem veszi, hogy figyeli valaki. A könyvvel leül egy csendes hátsó sarokban, de valaki mögé lopózik és leszúrja…
O. P. Nilsson bűnügyi felügyelő és Tomas Gruck nyomozó megy ki a helyszínre. A holttestet Lillemor Qvarnström, egy fiatal könyvtárosnő találta meg, aki láthatta is a gyilkost futólag, ezért rendőri védelmet kap. A holttest alatt megtalálják Reagan krimijét, amit éppen az áldozat olvasott: „Ki a hét közül?”. Nillson és Gruck ezután a hidegvérű gyilkos nyomába ered, s a felügyelő többször is elolvassa Reagan szóban forgó regényeit, mert úgy gondolja, ennek a bűnügynek és a készülőknek a kirakós darabjai mind ott vannak, elrejtve a szövegben. Lassan, valóban hét számításba vehető gyanúsított képe rajzolódik ki, de ki a hét közül…?