Stanley Ellin

(1916-1986)

Stanley Ellin

Stanley (Bernard) Ellin amerikai krimiíró Brooklynban (New York) született, s élete nagy részét itt is élte le. 1937-ben megnősült, majd különböző munkákat vállalt, hogy eltartsa családját. 1944-45-ben behívták katonai szolgálatra. 1946-ban – felesége ösztönzésére is – főállású író lett. Az első eladott novella, amit közölt tőle az Ellery Queen’s Mystery Magazine, a The Specialty of the House volt, és óriási meglepetést okozott (1948. májusi szám). A novella megkapta a magazintól a Legjobb Első Novella Díját (szerencsére magyarul is megjelent). Máig ez számít az egyik leghíresebb novellájának, igaz nem is sokat írt, s szinte mind az Ellery Queen’s Mystery Magazine-ban jelent meg. Az első, 1956-ban kiadott novelláskötetének is ez a novella adta a címét.

Stanley Ellin: The Speciality of the HouseStanley Ellin: The Blessington methodStanley Ellin: The Big NightStanley Ellin: The Eight Circle

De nem csak az első novellája volt sikeres, hanem ugyanebben az évben kiadta első regényét, Dreadful Summit címmel, amit 1951-ben Joseph Losey megfilmesített, The Big Night címen.

Viszont nem sok regényt, mindössze 15-öt írt. Ezekből is csak két olyan regénye volt, amiben a főszereplő ugyanaz: John Milano. Egy manhattani magándetektív. Nem hasonlít a klasszikus hardboiled keményöklű detektívjeire, mint Marlowe-ra vagy Hammer-re. Milano igazi profi, inkább a fejével dolgozok, és nagy biztosítótársaságok megbízására nyomoz.

Stanley Ellin mind a krimi regényei, mind a krimi novellái okán a modern krimi egyik mesterének számít. Három alkalommal kapta meg a rangos Edgar Díjat. Először 1954-ben a The House Party c. novellájáért, majd 1956-ban The Blessington Method c. novellájáért, s végül 1958-ban a The Eight Circle című regényéért. Ez utóbbi cím Dante poklának nyolc körére utal. Főhőse a manhattani magándetektív, Murray Kirk, aki egy Cadillac-en száguldozik és – akár Ellin többi hőse – nagyon okos. A regényt ma is a legjobb magándetektíves regények egyikének tartják.

Ellin nem csak regényt írt keveset, hiszen működése negyven éve alatt mindössze vagy három tucat novellát írt. Éppen ezért nagyobb gondot is fordíthatott rájuk, mert többségük értékes. Hiszen az említetteken kívül, a többi novellája közt is vannak jelentősek, mint a következők, melyeket Edgar Díjra jelöltek: The Day of the Bullet (EQMM 10/1959) The Crime of Ezechiele Coen (EQMM 11/1963) The Last Bottle in the World (EQMM 2/1968), Graffiti (EQMM 3/1983). Az Ellery Queen’s Mystery Magazine 1946 és 57 között minden évben a magazinban közölt novellákból egyet megválasztott az év legjobbjának (ami krimi novellák tekintetében a legrangosabb díj volt akkoriban). 1955-ben Ellintől a The Moment of Decision (EQMM 3/1955) nyert. De jelentős még a Kindly Dig Your Grave (EQMM 11/1970) vagy a Broker’s Special (EQMM 1/1956) c. rövid története is. Ellin novelláinak túlnyomó része eredetileg az Ellery Queen’s Mystery Magazine-ban jelent meg (élete végéig hűséges volt a laphoz), csak néhány jelent meg más lapokban (pld. a  Cosmopolitan-ban), viszont egyetlenegy sem Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine-ban. Igaz, később Hichcock több novelláját berakta a kiadója álta szerkesztett híres válogatás köteteibe. Hozzáteszem még, hogy a The Valentine Estate (1968) c. regényét is Edgar Díjra jelölték.

A krimi műfaj legnagyobb kritikusai, esztétái és ideológusai mind elismerték Stanley Ellin jelentőségét. Julian Simmons az 1956-os, Mystery Stories c. novella válogatását üdvözölte, mint az egyik legjobbat, amit a tárgyban írtak. H.R.F Keating a Crime & Mystery: the 100 Best Books (1987) c. híres munkájában a minden idők száz legjobb krimi könyve közé kettőt is bevett Ellintől: Mystery Stories (1956) és a Mirror, Mirror on the Wall (1972). Mystery Writers of America nevű szervezettől 1981-ben Ellin megkapta a krimiírás Nagymestere Díjat is, amivel az életművét jutalmazták. 1986-ban egy szívroham ölte meg.

Magyarul mindössze két regénye jelent meg:

1. A Nicholas utcai ház kulcsa, Albatrosz, 1980 [The Key to Nicholas Street, 1952] ford. Bencsik Júlia

2. Kártyavár, Albatrosz, 1981 [House of Cards, 1963] ford. Ruszka Magda

Stanley Ellin: A Nicholas utcai ház kulcsaStanley Ellin: The Key to Nicholas StreetStanley Ellin: KártyavárStanley Ellin: House of Cards

A Nicholas utcai ház kulcsa fülszövege:

– Figyeljen ide! – suttogtam. – Figyeljen rám! – és folyton csak az járt az eszemben, hogy el kell húznom attól az ajtótól, beljebb, hogy mások meg ne hallják. Így huzakodtam vele egy darabig; az egyik kezem a csuklóján, a másikkal pedig átfogtam a nyakát, és úgy tapasztottam be a száját, amikor hirtelen éreztem, hogy a teste elerőtlenedik. Az első percben mereven nekem dőlt, de a következő pillanatban már Összecsuklott, és úgy esett a földre, mint egy rongybaba. Én csak hagytam, hogy kicsússzon a kezemből, és néztem, ahogy a földön ültében lassan előrebukik, mint aki alszik, és fejjel lefelé végigzuhan a pincelépcsőn.

Kártyavár fülszövege:

Egy amerikai fiatalember, exbokszoló, hosszú ideje Európában él, és éppen jó modorú és még jobb megjelenésű „kidobó emberként” működik egy mulatóban, amikor sejtelmes körülmények között, meglepő ajánlatot kap: vállalja el egy előkelő kisfiú mellett a házitanító szerepét. Mikor tisztázódik, hogy nem tévedésről van szó, hanem az egyik legősibb, leggazdagabb francia család kívánságáról, hősünk, Reno, kötélnek áll, különös tekintettel a mesés fizetségre, amellyel fáradozásait honorálja. Sok oka van azonban arra, hogy megbánja könnyelmű elhatározását. A világtól elzárt, erődszerű kastélyba kell költöznie, ahol gyanús emberek, körülmények késztetik arra, hogy megtudjon sok mindent, amit nem egészséges tudni. Többen meghalnak, mert sokat tudnak. Felismerései sorozatos életveszélybe sodorják, és sok lelemény, bátorság és szerencse kell hozzá, hogy végül mégis megmenthesse tanítványát és a kisfiú édesanyját, a rejtélyes szépasszonyt, aki a titokzatos család foglyaként kénytelen élni, „magasabb” szempontok érdekében…

* * *

Stanley Ellin: Ismeretlen okbólStanley Ellin:A Blessington-módszer

Stanley Ellin: Biedenbauer bolhájaStanley Ellin: A tökéletes dilemmaStanley Ellin: Ritkaság az asztalon
Végzetes élmény - Stanley EllinMég csak egy mérföld - Stanley Ellin

Novelláiból 9-et találtam magyarra fordítva (kettőt kétszer ill. háromszor is magyarra fordítottak). Szerencsére ezekből legalább öt igencsak jelentős: a Ritkaság az asztalon, A tökéletes dilemma, Végzetes élmény, A Blessington-módszer és Az esti gyors. A következő novellák vannak Stanley Ellintől:

1. A tökéletes dilemma, IPM 1983/1. sz. [The Moment of Decision, (nv) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Mar 1955] ford. Fehér Katalin

2a. A Blessington-módszer, Rakéta Regényújság 1979/14. sz. [The Blessington Method, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jun 1956] ford. Rácz Lívia
2b. A Blessington-módszer, A Hét [Izr], 1963/17. sz. ford. Ecker
2c. A Blessington-módszer, Dolgozók [Jug], 1974/18. sz. [erősen rövidített]

3. Beidenbaur bolhája, Rakéta Regényújság 1979/21. sz. [Beidenbauer’s Flea, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Feb 1960] ford. Rácz Lívia

4. Ritkaság az asztalon, IPM, 1988/3. sz. [The Specialty of the House, Ellery Queen’s Mystery Magazine, May 1948] ford. Győri Péter

5a. Halál karácsony délutánján, Rakéta Regényújság, 1991/51-52. sz. (²A fagyöngyös gyilkosság: karácsonyi bűnügyi elbeszélések, 2007) [Death on Christmas Eve, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jan 1950] ford. Négyesi Judit
5b. Halál a viktoriánus házban, Magyar Szó [Jug], 1988. okt. 28.

6. Ismeretlen okból, Rakéta Regényújság, 1988/18. sz. [Reasons Unknown, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Dec 1978] ford. Somló Ágnes

7. Végzetes élmény, A Hét [Izr], 1962/17. sz. [The Day of the Bullet, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Oct 1959] ford. Ecker

8. Még csak egy mérföld, Izraeli Képeslap [Izr], 294. sz. (1959) ford. js.

9. Az esti gyors, A Hét [Izr], 1965/9. sz. [Broker’s Special, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jan 1956] ford. Ecker Avidán

A The Day of the Bullet-et az Alfred Hitchcock Presents tv-sorozat egyik epizódja feldolgozta 1960-ban. Az epizód forgatókönyvírója, az egyik legjobb suspense író, Bill Ballinger volt. Mégpedig ez olyan jóra sikeredett, hogy 1961-ben ezért Ballinger megkapta az Edgar-díjat a legjobb rövid tévéjáték forgatókönyvírója kategóriában. (Egyébként fájdalom, de Ballinger mintegy harminc regényéből egy sem jelent meg magyarul).

* * *

Ellin több regényét és főleg rövid történetét tv-filmre vitték, de nem csak az amerikaiak, hanem az olaszok és a németek is. Az Alfred Hitchcock Bemutatja tv-sorozat (1956 és 62 között) 8 történetét filmesítette meg, közte A Blessington-módszer, Ritkaság az asztalon és a Végzetes élmény c. novelláit. Majd a Meghökkentő mesék c. tv-sorozat (1980-81) 4 epizódja is Ellin 4 novellájából készült.

Stanley Ellin - Viaszfigurák1Stanley Ellin - Viaszfigurák2

Van azonban az írónak egy magyar vonátkozása is, mégpedig 1983. július 21-én mutatta be a Magyar Televízió Szurdi András filmrendező és forgatókönyvíró Viaszfigurák c. tévéfilmjét, ami Stanley Ellin novelláiból készült. 1982-ben forgatták a filmet, amikor még a munkacíme A macska mancsa volt. Az első kép az akkori "Rádió és Televízió Újság"-ból van, s az ajánló Ellint horrorszerzőnek titulálta: "Az író a mai amerikai irodalom sajátságos alakja, a modern horror művelője. Novellái hétköznapi kör­nyezetben játszódnak, hősei ugyancsak hétköznapi em­berek, akikben bizonyos kényszerítő körülmények ha­tására énjük rosszabbik fele kerekedik felül. A törté­net izgalmas helyzetekkel és meglepő megoldásokkal szolgál, de a szerző finom iróniája figyelmeztet is: kényes holmi az emberi tisztesség, vigyázni kell rá." Érdekes módon az újság nem adta a történetek tartalmát (minden mást igen). A Népszava műsorajánlójából viszont tudható, hogy Ellin három kis története került megfilmesítésre. Szurdi András tájékoztatott a további részletekről:

1. A BALEK - Az első történet alapja ez a novella:  The Cat’s-Paw [Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jun 1949]. A történetet Ellin legkiválóbb novellái közé sorolják. A történet főhőse Mr. Crabtree nevű aktakukac (Hollósy Frigyes), akit főnöke (Vajda László) egy aljas tettre szemelt ki. A "tökéletes gyilkosság" titkát ismerhetjük meg a történetből. A kishivatalnok, hogy megtartsa kispolgári életnívóját képes gyilkossá válni főnöke manipulációja által. A Népszava ajánlója: "Az első történetben a sarokba szorított kishivatalnok gyávaságból "közvetett" gyilkossá válik." Egyébként az Alfred Hitchcock Bemutatja sorozat első évadának 27. epizódja is filmre vitte ezt a történetet Help Wanted címmel (1956).

2. RÓBERT - A második történet alapja ez a novella: Robert  [Sleuth Mystery Magazine, Oct 1958]. Robert egy 10-12 éves iskolás fiú, aki tanárnőjétől,  Miss Gildeától rövid uton kíván megszabadulni, de az idős tanárnő sem hagyja ezt annyiban. De még az iskolaigazgató sem hisz a tanárnőnek, aki végül ögyilkosságba menekül a gyerek üldözése elől. A történet a gyerekek ösztöneinek kegyetlenségéről is felllebbent ezt-azt. A Népszava ajánlója: "A következő epizód hőse egy tízéves kisfiú, aki a szülei gyűlölködő életéből merítve, halállal fenyegeti iskolai tanárnőjét..." Koós Olga játszotta a tanárnőt. Ezt a történet is feldolgozásra került az amerikai Half Hour Story c. tv-sorozat első évadának 12. epizódjában, Robert címmel (1967). Az epizódot Ridley Scott rendezte.

3. BLESSINGTON MÓDSZER - A harmadik történet alapja ez a novella: The Blessington Method [Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jun 1956]. Az egyik leghíresebb Ellin-novella. A Népszava ajánlója: "S végül a harmadik történet arról szól, hogyan lehet megszabadulni a feleslegessé vált idős rokonoktól — csakhogy arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyszer mindenkire ugyanez a sors vár..." A főbb szerepeket Kern András és Bács Ferenc játszotta. Ezt a történetet Alfred Hitchcock Bemutatja sorozat szintén megfilmesítette, The Blessington Method címmel, a sorozat 5. évadának 8. epizódjában (1959).

A novellák közül az első kettő még nem jelent meg magyarul. A Szabad Föld hetilap írta a még készülő tévéjáték történeteiről: "Valamennyi történet képtelenség, ám a realisztikus helyzetek, az alakok lélektani hitele, a finom irónia mégis azt az érzést keltik bennünk, hogy minden valóban lehetséges." (1982. szept. 11).

 * * *

A Ritkaság az asztalon Ellin legelső és talán leghíresebb rövid története, melyet úgy jellemeznek, hogy „egy hátborzongató mese, egy különleges manhattani étteremről”. Egy részlet a novellából:

"– A meghitt légkör – suttogta, és kuncogott, amint vezetője asztalhoz kísérte. Lafflerrel szemben ült egy kis kétszemélyes asztalnál, és kíváncsian nézett végig az éttermen. Egyáltalán nem volt nagy, ám a fél tucat gázlámpa, amely egyedül szolgáltatta a világítást, oly csalóka fényt árasztott, hogy a falak szinte elmozdultak, és a távolba tűntek.
Mindössze nyolc-tíz asztal volt itt, melyeket egymástól olyan távol helyeztek el, hogy mód legyen a meghitt beszélgetésekre. Foglalt volt mind, kevés pincér mozgott köztük, nesztelenül és fürgén. Az evőeszközök diszkrét koccanása összevegyült a társalgás halk zsongásával Costain elismerően bólintott. Laffler látható megkönnyebbüléssel sóhajtott fel.