Q. Patrick / Patrick Quentin / Jonathan Stagge

Q. Patrick, Patrick Quentin, és Jonathan Stagge álneveken alkotott egy írói team Amerikában: Hugh Callingham Wheeler (1912-1987), Richard Wilson Webb (1901-1970), Martha Mott Kelly (1906-2005), Mary Louise Aswell (1902-1984) - akik teljes mértékig összedolgoztak, együtt találva ki a rejtélyeket és oldva meg azt. A könyveket hol ezzel, hol azzal alkotott párban írták meg, de legfőképpen Wheeler és Webb volt aktív közülük.

Webb angol volt, aki 1926-tól élt az Egyesült Államokban és vegyipari vállalat kutatójaként dolgozott Philadelphiában. Tőle jött az ötlet, hogy kellene írni egy hagyományos detektívregényt. Webb zseniális volt az ötletek és részletek kidolgozásában, de a mű irodalmi tálalására írótársra volt szüksége. Martha Mott Kelley lett ez a társ, akinek a beceneve Patsy volt. Webb beceneve ugyanakkor Rick volt, ezzel meg is alkották irodalmi álnevüket: Patsy-Rick, Pat-Rick, Q. Patrick. Első regényük 1931-ben jelent meg Cottage Sinister címmel. Második közös regényük után Patsy férjhez ment, és Webb a hamadik Q. Patrick-regényt egyedül írta meg (Murder at the Varsity, 1933), többet soha ilyet nem tett. Ekkor állt össze Mary Louise Aswell-lel, de megint csak két könyv erejéig tartott az együttműködés. 1936-ban megkérdezte régi ismerősét Hugh Wheelert, nem volna-e kedve vele együtt detektívregényeket írni. Wheeler nem csak fiatalabb, hanem íróilag nagyobb tehetség is volt Webbnél, és szintén angol. Kitüntetéssel diplomázott egy londoni egyetemen, majd 1934-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 25 regény írtak közösen 1952-ig!

Már az együttműködésük elején megalkottak három sorozatkaraktert és két új szerzői álnevet. Patrick Quentin név alatt 1936-jelent meg A Puzzle for Fools c. regényük, melynek hőse Peter Duluth, alkoholproblémáiból kigyógyuló színházi producer és Broadway-rendező. Fontos szereplője még a sorozatnak Iris Pattison színésznő, aki a sorozatban válik Duluth feleségévé és nyomozásaiban partnerévé. Peter és Iris rendre valami rejtélyes ügybe vagy halálesetbe botlanak. Kilenc regényt írtak 1936 és 54 között, melyekben főszerepet játszik Peter Duluth (az utolsót már csak Wheeler írta, és csak rövid szerep jut Duluthra Trent hadnagy mellett).

Jonathan Stagge néven kilenc regény jelentettek meg 1936 és 49 között. Ezek főhőse Dr. Hugh Westlake, egy kisvárosi orvos, és akár Peter Duluth, ő is amatőr detektív. Fontos szerepet játszik a történetekben az orvos kislánya, Dawn Westlake. Az első regény, a Murder Gone to Earth volt és 1936-ban jelent meg könyvformában. Felteszem Webb és Wheeler eredetileg nem is szánta Dr. Westlake-t sorozatkarakternek, sőt nem is készültek felvenni a Jonathan Stagge nevet. Ugyanis az első Westlake-regény, a Murder Gone to Earth valamivel korábban már megjelent egy havilap, a Street & Smith’s Detective Story Magazine 1935. novemberi számában, The Dogs Do Bark címmel, viszont még Q. Patrick név alatt! Gondolható, hogy 1936 elején arra jutottak, hogy Westlake-ből legyen inkább egy sorozat, és tartozzon egy új szerzői álnév alá. 1937-ben már meg is jelent a második Westlake-regény, Murder or Mercy? címmel.

Az eredeti Q. Patrick álnéven is bevezettek egy sorozatkaraktert, Timothy Trant new yorki rendőrhadnagyot, aki gyilkossági ügyekben nyomoz. Az első Trant-regény, a Death for Dear Clara 1937-ben jelent meg. Nyolc regényük hőse volt Trant nyomozó 1937 és 65 között, ebből három Q. Patrick név alatt jelent meg, míg a többi már Patrick Quentin név alatt. Az utolsó négyet már egyedül Wheeler írta. Két Trant-regénynek főhőse – Trant mellett – Peter Duluth is. Az utolsó Patrick Quentin név alatt megjelent regény is egy Trant-regény, a Family Skeletons (1965) volt.

A negyvenes évek végén Webbnek egészségügyi problémái adódtak és egyre kevésbé tudta kivenni a részét a közös munkából. Utolsó közös regényük egy Duluth/Trant-regény, a Black Widow volt 1952-ben. Wheeler azonban tovább írt, Patrick Quentin név alatt egészen 1965-ig, összesen 8 regényt, s ezek közt igen jelentőseket. Wheeler ezután soha nem írt regényt, viszont mint színjátékíró, zene és filmszövegíróként 1980-as évekig tevékenykedett.

A három álnév alatt összesen 38 detektívregény jelent meg: 12 Q. Patrick, 9 Jonathan Stagge és 17 Patrick Quentin név alatt. Már a számuk és a Duluth-regények okán is a Patrick Quentin maradt az elsődleges és legismertebb álnevük.

***

Patrick Quentin, vagyis Webb és Wheeler elég fontos szerepet játszik a klasszikus krimi történetében. Annak idején Anthony Berkeley Cox angol krimiíró, a híres londoni Nyomozó Klub alapítója kijelentette: „Számomra Patrick Quentin az első számú amerikai krimi író.” (ami azért jótékony túlzás). Röviden Keszthelyi Tibor is foglalkozik velük könyvében: „A második világháború utáni évtizedekben a klasszikus stílus egyik legkiemelkedőbb amerikai művelője Patrick Quentin, avagy Jonathan Stagge; mindkét álnév főként két írót takar: Richard Wilson Webbet (aki az ötvenes években letette a tollat) és Hugh Callingham Wheelert. Mindketten dolgoztak más társszerzőkkel is. Az első Quentin-könyv, a Gyilkos, magányos hölgyek részére, 1932-ben jelent meg, az utolsó, a Jócskán halott, 1965-ben. Hét történetből álló sorozatában – Rejtély bolondoknak, Rejtély színészeknek, Rejtély bábjátékra, Rejtély Renóban, Rejtély démonoknak, Rejtély Mexikóban, Halálos rejtély – hőseinek: Peter Duluthnak és későbbi feleségének, Irisnek, sajátos módon gyakran rokonszenves gyanúsítottakkal akad dolga; az olvasó nehezen fogadja el, hogy egy közülük mégis gyilkos.” (A detektívtörténet anatómiája, 1979).

A részlet itt kisebb magyarázatra szorul. Keszthelyi a könyvében minden krimiregénynek magyarul adja meg a címét, akár megjelent magyarul, akár nem (ami gyakorlatilag tükörfordítása az angolnak). Ez később kisebb kavarodáshoz vezetett, ugyanis számos olyan, addig magyarul meg nem jelent könyvre hivatkozott, melyek 1979 után megjelentek magyarul, csak éppen nem azon a címen, amit Keszthelyi megadott. A Gyilkos, magányos hölgyek részére (Murder at the Women's City Club, 1932) nem az első, hanem a második könyve volt Webb-éknek (és nem Quentin, hanem Q. Patrick név alatt), ami megjelent Death in the Dovecote címmel is, ami azért érdekes, mert a háború előtt ez már ki lett adva magyarul Halál a galambducban címmel. Elég érthetetlen, hogy erről Keszthelyi mit sem tudott, pedig maga a krimi történeti munkája nagyon jó.

Webb és Wheeler gyakorlatilag klasszikus, rejtvényfejtős aranykori detektívregényeket, ún. whodunitokat írtak, azaz a tettes kilétére helyezték a keresés szálát, de mesteri szinten és izgalmasan. Webb jobban ragaszkodott a klasszikus formákhoz, a méricskélésre is pontos detektívregényekhez, kimért beszélgetésekhez, teljes erőszakmentességhez, ami azonban nehezen tartható volt a hardboiled aranykorszakában. Wheeler ezért mélyítette az alakok elemzését, hihetőbb, hús-vér karaktereket formált, és a rejtélyek izgalmasabbá, úgyszólván thrillerszerűbbekké váltak az évek előre haladtával, illetve némely regényben felbukkantak a mozikban akkoriban oly sikeres noir stílus elemei. Wheeler által írt Quentin regények már sokszor sötét és komor, néha üldözős regények, akár Cornell Woolrich munkái.

Novellákat is írogattak, nem is keveset, de csak Q. Patrick és Patrick Quentin név alatt. Ezek közt van néhány Peter Duluth főhősű is, viszont ettől jóval több a Trant hadnagyos novella. De számos független novellát is megjelentettek, főleg olyan magazinokban és újságokban, mint az Ellery Queen’s Mystery Magazine, The American Magazine, This Week vagy az Argosy.

Patrick Quentin név alatt jelent meg 1961-ben a The Ordeal of Mrs Snow and Other Stories c. novelláskötet, amiért 1963-ban megkapta a Special Edgar-díjat. A kötet címadó novellája olyan jóra sikeredett, hogy 1964-ben egy epizód készült belőle az Alfred Hitchcock Órája c. tv-sorozatban.

1948-ban megfilmesítették a Puzzle for Puppets-et Homicide for Three címmel. Warren Douglas játszotta Peter Duluth-ot és Audrey Long Irist (lásd fentebb a két szereplőt). Mike Grost megjegyzi, hogy a film viszonylag hű a regényhez, viszont hiányzik belőle a lendület. Ezután is filmesítettek meg több regényüket. Peter Duluth karakterét 1954-ben a Black Widow-ban Van Heflin, 1958-ban a The Strange Awakening-ben Lex Barker alakította (de mindkét esetben más nevet adtak a filmbeli karakternek). Egyébként a The Man in the Net (1956, „Ember a hálóban”) c. regényből készült a legjobb film, a budapesti születésű Kertész Mihály rendezésében 1959-ben. A filmben John Hamilton és felesége, Linda New Yorkból egy Connecticut-beli kisvárosba költöznek. A férfi festő és jól érzi magát, a nő viszont nem, és sokat veszekednek. Majd eltűnik Linda és a kisváros lakói saját kezükbe akarják venni az igazságszolgáltatást és hajtóvadászatot indítanak John után. Hol van már a korábbi rejtvényfejtős whodunit?

***

 Magyarul 12 regényük jelent meg, amiből 7 különböző sorozataikba tartozik, míg 5 „független” regényük, és van egy novella is. A lista az amerikai megjelenések idejét követi. Némelyik megjelent más angol címen is, ez esetben zárójelben közlöm a másik címet. Kékkel írtam, hogy milyen álnéven jelent meg, és a szerzői teamból kik voltak a tényleges szerzők. Utána pirossal jelölve, ha valamelyik sorozatkarakter szerepelt a történetben, és azt is, hogy az adott karakter az angol megjelenésnek megfelelően ez hányadik regénye a sorozatnak:

1. Halál a galambducban, Palladis, 1935. ford. Földes Jolán [Murder at the Women's City Club (Death int he dovecot), 1932] [mint Q. Patrick: Webb és Kelly]

2. Az áruló bridzs-parti, Palladis, 1935. ford. G. Beke Margit [S.S. Murder, 1933] [mint Q. Patrick: Webb és Aswell]

3. A tizennyolcadik éjszaka, Palladis, 1935. ford. Wiesner Juliska [Murder at the Varsity (Murder at Cambridge), 1933] [mint Q. Patrick: Webb]

4. A kilencedik látogató, Palladis, 1941. ford. Pogány Kázmér [Death for Dear Clara, 1937] [mint Q. Patrick: Webb és Wheeler] (Timothy Trant 1)

5. Rejtély a színházban, Albatrosz, 1982. ford. Révész Mária [Puzzle for Players, 1938] [mint Patrick Quentin: Webb és Wheeler] (Peter Duluth 2)

6. A sárga taxi, Rakéta Regényújság, 1980/40-43. sz. (4 részben) ford. Zsámboki Zoltán [The Yellow Taxi (Call a Hearse), 1942] [mint Jonathan Stagge: Webb és Wheeler] (Dr. Westlake 5)

7. A vörös lampion, Nő, 1968/33-42. sz. (10 részben) ford. EAS [The Scarlet Circle (Light from a Lantern), 1943] [mint Jonathan Stagge: Webb és Wheeler] (Dr. Westlake 6)

    A kutyafáját, Rakéta Regényújság, 1988/39. sz. (novella) ford. Bukor Éva (Puzzle for Poppy, EQMM, Feb 1946) [mint Patrick Quentin: Webb és Wheeler] (Peter Duluth)

8. Halálos hajsza, Albatrosz, 1989 ford. Borbás Mária [Run to Death, 1948] [mint Patrick Quentin: Webb és Wheeler] (Peter Duluth 7)

9. A pók hálójában, Rakéta Regényújság, 1976/46-52. sz. (7 részben) ford. Végh György [Black Widow (Fatal Woman), 1952] [mint Patrick Quentin: Webb és Wheeler] (Peter Duluth 8 & Timothy Trant 4)

10. Két feleség között, Rakéta Regényújság, 1975/22-27. sz. (6 részben) ford. Lontay László [The Man with Two Wives, 1955] [mint Patrick Quentin: Wheeler] (Timothy Trant 6)

11. Gyanús véletlenek, Pallas-Attraktor, 1997. ford. Gáspár Andrea [Suspicious Circumstances, 1957] [mint Patrick Quentin: Wheeler]

12. A zöldszemű szörny, Pallas-Attraktor, 1997. ford. Gáspár Andrea [The Green-Eyed Monster, 1960] [mint Patrick Quentin: Wheeler]

Nem láttam értelmét az egy szem novelláját külön szerepeltetni, azért van benne a regény-listában (de nem kapott számot). A háború előtt négy regény jelent meg magyarul a szerzőktől, s mind olyan, ami Q. Patrick név alatt lett megjelentetve (legalábbis a borítón, mert  A tizennyolcadik éjszaka belső lapján szerzőként "Quentin Patrick" szerepel). Ezek mindegyikét a Palladis kiadó adta ki a Félpengős és Pengős sorozataiban. Bár mindhárom 1935-ben jelent meg, ezek így követték egymást a kiadásban: Az áruló bridzs-parti, Halál a galambducban és A tizennyolcadik éjszaka. A Rakéta Regényújság 3 regényét is közölte folytatásokban, a Magvető kiadó Albatrosz sorozatában 2, és a Pallas-Attraktor kiadó Klasszikus detektívregények sorozatában szintén 2 jelent meg. A sárga taxi kapcsán a regényújság már a 39. számban meghirdette a „Nyomon vagyok!” c. vetélkedőjét. Akik 3 rész leközlése után helyesen be tudták küldeni a gyilkos nevét és tettének indítékát, azok bekerültek a Petőfi Rádióban tartott vetélkedőbe. Rakéta a már korábban közölt Két feleség között közlésének megkezdése előtt is hasonló pályázatot hirdetett: „Nyomozzon együtt Trant főhadnaggyal!” szlogennel. Az 5. rész közlése után kellett beküldeni a gyilkos személyét, s a fődíj egy COLOR STAR színes televízió volt (ami akkoriban ez 5-6 havi kereset volt!). A 12 regényből egyedül A vörös lampion jelent meg határon túli lapban, a szlovákiai Nő c. hetilapban. A sok novellájukból mindössze egy jelent meg magyarul (A kutyafáját), de az igen értékes, mert Duluth-novella amúgy is kevés van, de ezt a novellát a legjobbak közé sorolják. Az EQMM közölte 1946-ban (fenn közlöm az aktuális szám borítóját is). Tehát: Q. Patricktól 4, Stagge-től 2 és Quentintől 6 regény és 1 novella van magyarul. A mi nyelvünkön megjelent Duluth-regények persze jók, de hozzáteszem, hogy a Duluth-ok közt nem ezeket tartják a legjobbaknak. A sárga taxi kiváló klasszikus mystery regény. Szintén nagyon jó még A pók hálójában, és az a két Quentin-regény, melyet Wheeler már egyedül írt: Gyanús véletlenek és A zöldszemű szörny. Lentebb beraktam két háború előtti regényük ajánlóját:

Lentebb beraktam két háború előtti regényük ajánlóját: