John D. MacDonald

(1916-1986)

John D(ann) MacDonald a 20. század egyik legjelentősebb krimi és thriller írója volt. Nem készült írónak, inkább üzletember szeretett volna lenni. A Harvardon még MBA-fokozatot is szerzett 1939-ben. Háborúba főhadnagyként vonult és 1945 szeptemberében, mint alezredes szerelt le.

Élete nagyobb részét a floridai Sarasotában élte le, ott írta regényeit. Az amerikai krimiírók szervezetének is volt az elnöke, majd 1972-ben megkapta a szervezettől a krimiírás Nagymestere díjat.

Még a hadsereg kötelékében volt 1945-ben, mikor elkezdett novellákat írni. Az első nyomtatásban megjelent novellája a The Sign of the Cross volt (Breezy Stories, Oct 1945). Novellából jóval több, mint négyszázat írt, nagyrészüket 1946 és 51 között. Ezek nagyrészt kalandos illetve bűnügyi történetek voltak. A novellái főként pulp és krimi magazinokban jelentek meg, de írt sport, scifi magazinokba is, vagy a Playboyba. Mivel sok magazinban és eltérő témákban is írta a novelláit, így a MacDonald mellett használta a John Wade Farrel, Robert Henry, John Lane, Scott O'Hara, Peter Reed, Henry Reiser álneveket is.

Évekig nem is gondolt arra, hogy regényt írjon, majd 1950-ben megjelent a The Brass Cupcake c. regénye. Regényírásban ugyanolyan termékenynek bizonyult, mint a novellaírásban (az első regényei után már csak kevés novellát írt). Közel ötven regénye jelent meg 1964-ig.

Ezek közt volt a talán leghíresebb regénye, az 1958-ban megjelent Cape Fear c. pszichothriller (kiadták The Executioners címmel is). A regényben Sam Bowden ügyvédet és családját a pszichopata bűnöző, Max Cady fenyegeti, aki bosszút akar állni az ügyvéden a börtönben töltött éveiért. Ebből két híres film is készült A rettegés foka címmel. Előbb 1962-ben Pregory Peck és Robert Mitchum, majd 1991-ben Nick Nolte és Robert de Niro főszereplésével. Érthetetlen módon ez a regénye máig nem jelent meg magyarul (amúgy MacDonald több könyve és novellája is meg lett filmesítve).

1964-ben jelentette meg MacDonald a The Deep Blue Goodbye c. regényét, aminek főhőse egy Travis McGee nevű figura, ezzel megalkotta a saját sorozathősét. Ezután már szinte csak Travis McGee-regényeket írt haláláig, 1984-ig. Összesen 21-et.

Valószínűleg nem akart egy újabb hivatásos „magándetektív-hőst” faragni, hisz ily sok volt már. Travis nem is az: floridai „kármentési tanácsadó”, egy magas termetű, idősebb vagány, pénzhiányos önjelölt nyomozó, aki egy 52 láb hosszú lakóhajón él. McGee képes megtalálni elveszett-ellopott dolgokat, az áruk feléért cserébe. Magyarul két Travis McGee-regény jelent meg a 21-ből.

2014-ben, ha minden igaz, Travis McGee címmel leforgatják a sorozat első regényét, a The Deep Blue Good-By-t, Leonardo DiCaprio lesz a főszereplő és Dennis Lehane írja a forgatókönyvet (bár ez már évek óta terv, s meglehet DiCaprio kihátrál a filmből). Valószínűleg ennek apropóján dobták 2013-ban Amerikában piacra megint ezt a regényt, Lee Child bevezetőjével.

* * *

John D. MacDonald mintegy hetven regényéből öt jelent meg magyarul, de ebből négyet a Rakéta Regényújság adott ki, míg egyet az Európa, a Fekete Könyvek sorozatában:

1. Nyakig a bajban, Rakéta Magazin, 1989. Tél, ford. Fenyő Imre [Border Town Girl, Border town girl: Two compelling novels, 1956] (Border Town Girl 1)
2. Gyilkos nyaralás, Rakéta Magazin, 1990. Nyár, ford. Fenyő Imre [Linda, Border town girl: Two compelling novels, 1956] (Border Town Girl 2)
3. Egyszer élsz, Rakéta Regényújság, 1986/13-17. sz. ford. Knisch Gábor [You Live Once, 1956]
4. Bíbor szabadesés (Travis McGee 19), Európa, 1985, ford. Falvay Mihály [Free Fall in Crimson, 1981] (Travis McGee 19)
5. Gyilkosság a Karib-tengeren (Travis McGee 21), Rakéta Regényújság, 1989/3-7. sz. ford. Kaposi Tamás [The Lonely Silver Rain, 1984] (Travis McGee 21)

MacDonald 1956-ban adta ki a Border Town Girl c. kötetet, ami két kisregényt tartalmazott. Az első a Nyakig a bajban (Border Town Girl), míg a második a Gyilkos nyaralás (Linda). Mindkettő megjelent a Rakéta Magazinban. A kötetet MacDonald legjobb írásai közt sorolják. A Border Town Girl eredetileg Five-Star Fugitive címmel jelent meg a Dime Detective magazinban (July 1950), de MacDonaldnak annyira tetszett, hogy írt hozzá egy másik történetet, Linda címmel, és a kettőt együtt kiadta 1956-ban egy kötetben.

Nyakig a bajban: Texas déli határa mentén fekvő Baker városkában egy szállodai szobában megölnek egy lányt. Shayman, a gyilkos, átforgatta a szobáját. Közben Lane Sanson, egy lecsúszott író, Piedras Chicas egy olcsó kocsmájában mulatja az időt, majd egy sikátorban megtámadják, és valamiféle "csomagot" keresnek rajta... A magához tért Lane találkozik Diana Saybree-vel, egy gengszter barátnőjével, s az események fura alakulása miatt együtt próbálnak menekülni, de semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezték…

Gyilkos nyaralás: A regény főhőse Linda, egy vonzó, szép, de nagyon veszélyes nő. Nincsenek lelkiismeret furdalásai: „Ha most visszagondolok rá, úgy tűnik, hogy Linda már az év első napjaiban elkezdte rágni a fülemet. Igyekezett rávenni, ne nyáron, hanem ősszel menjünk szabadságra…”

Egyszer élsz: Clinton Sewell-t reggel két rendőr ébreszti az ágyából. Egy lány, Mary Olan után érdeklődnek. Clintonnak előző este randevúja volt a temperamentumos, ám kissé csélcsap lánnyal. Bár tudta, hogy a nős főnökének Mary a barátnője, mégis megpróbálta letámadni, ami kevés sikerrel járt. Mind a ketten kissé spiccesek voltak, a férfi még felajánlotta a lánynak, hogy hazaviszi, de az végül elment a saját kocsijával. A lány nagynénje azonban hívta a rendőrséget, ugyanis Mary nem ment haza az este. Mellesleg az Olan család igen befolyásos a városban és Marynek is milliói vannak. A férfi azonban más információval nem is tud segíteni a rendőröknek, akik elmentek. Clinton nem is aggódik a lány miatt, ismerve annak temperamentumát: bizonyára nemsokára elő fog kerülni. Majd öltözködni kezd, s gardrób szekrényében a ruhákat eltologatva, Mary megfojtott hullájára bukkan. Rettenetesen megijed, de holttestet el kell tűntetni a lakásból, ezért egy szőnyegbe csavarja…

– Én Travis McGee vagyok.
– Ó, azt nagyon jól tudom. Tanulmányoztam az életét, meg azt, hogy mivel tölti az idejét, Mr. McGee. Nem tudok szánalmasabbat elképzelni, mint egy korosodó hajólakó csavargót, egy tengerparti csavargót, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja tudomásul venni, vagy aki ezzel nem tud szembenézni. Komikus figura maga, Mr. McGee. A maga kedves barátai itt a környéken csupa lecsúszott egzisztencia vagy életunt alak, és nem hiszem, hogy egy is akadna köztük, aki egy fikarcnyit is törődne magával. Maga egy szoknyavadász, mindenféle szennyes kis kalandokból él. Nincs mása a világon, mint ez a hülye autója meg ez a hülye lakóhajója, és a világon senkit se érdekel, hogy él-e, hal-e.” (részlet Gyilkosság a Karib-tengerenből).

Elég sajnálatos, hogy MacDonald Travis McGee-sorozatából – ami a krimi-irodalom egyik legjelentősebb alkotása – csak a 19. és az utolsó, a 21. regény jelent meg magyarul.

Bíbor szabadesés: KÓMÁBAN FEKVŐ LÁNY NAGY VAGYONT ÖRÖKÖLT - hirdették az újságok, amikor a halálos beteg milliomost, Ellis Esterlandet agyonverték egy floridai országúton, nem sokkal azelőtt, hogy a lánya is meghalt. Tőle a vagyon Esterland különváltan élő feleségére, Josie-ra szállt s vele együtt „szörnyű barátjára”, Kesnerre, a filmrendezőre.
Esterland fia, Ron, semmit sem kapott, ezért felajánlja az elvesztett és esetleg visszaszerezhető örökség felét Travis McGee-nek, ha McGee hajlandó utánajárni az azóta is megoldatlan gyilkosságnak. „Nem szabadnak örökölnie annak, aki megszervezi az örökhagyó halálát, még ha haldoklott is az illető” - véli Ron.
McGee-t a nyomok a floridai alvilágba vezetik, ahol ő is örököl - egy fél motorszerelőműhelyt -, majd Kaliforniába, ahol egy híres színésznő segítségét kéri, s végül Iowába, ahol Josie és Kesner filmet forgat az örökölt pénzből - méghozzá katasztrófafilmet a hőlégballonokról. Itt azután robbannak az indulatok, szinte szó szerint elszabadul a pokol… De még mindig nincs vége. A hajdani gyilkos csak most kezd vadászni McGee barátaira és magára McGee-re is. (a könyv fülszövege)

Gyilkosság a Karib-tengeren: Az ember soha nem tudhatja. Travis McGee, a nálunk is népszerű amerikai író, John D. MacDonald szeretetre méltó és vagány hőse például egy lopott yacht nyomába ered, és mást talál. Egy maffia kábítószer-háborút, s egy csomó rejtélyt, melynek megfejtésén az élete múlik. És gyilkosságokat a Karib-tengeren.
De van, amiben az ember biztos lehet. Például abban, hogy a Gyilkosság a Karib-tengeren izgalmas könyv, kitűnő szórakozás. (a Rakéta korabeli ajánlója)

* * *

John D. MacDonald közel ötszáz novellájából ötöt találtam eddig magyarul. Ezek eredetileg döntően amerikai ponyvamagazinokban jelentek meg (ezen magazinok címlapja látható a magyar novellák mellett):

1. Emlékszel Jeanie-re?, Rakéta Regényújság, 1988/9. sz. ford. Kincses Anna [You Remember Jeanie, Crack Detective Stories, May 1949]
2. A meghalás ideje, Rakéta Regényújság, 1988/20. sz. ford. Kincses Anna [Tune in on Station Homicide, New Detective Magazine, Sept 1948]
3. A megfejtés: halál, Rakéta Regényújság, 1987/12. sz. ford. Kincses Anna [Death Is the Answer, Thrilling Detective, Oct 1948]
4. Éjszakai gyilkos, Hepiend, 1990/10. sz. [Bedside Murder, (nv) Mystery Book Magazine, Sum 1949]
5. Éjszakai autóút, Képes Kurír, 1947/17. sz. ford. Badics Béláné [North on the Parkway, Esquire, Aug 1947]

Emlékszel Jeanie-re? c. novellát MacDonald 1984-ben kiadott More Good Old Stuff c. novellagyűjteményébe is beletette (azaz a jobbak közé számította).

A meghalás ideje eredetileg Tune in on Station Homicide címmel jelent meg (Peter Reed név alatt), de Macdonald újból kiadta a The Good Old Stuff c. novelláskötetében 1982-ben. Ebben megváltozatta a novella címét A Time for Dying-re, s a Rakéta már ezt a címet fordította magyarra. Amit az is mutat, hogy a novella szereplője Jimmy Hake az eredeti novellában egy rádióműsorban szerepel, s MacDonald 1982-es „frissítése” volt, hogy ezt átírta a helyszínt egy tv-studióra. Egyébként A meghalás idejé-t a jobb novellái közt tarják számon, amelyen még érződik Cornell Woolrich hatása.

A megfejtés: halál c. novellája nem tartozik a jelentősebbek közé. Eddig nem találtam nyomát, hogy később bekerült volna MacDonald valamelyik novelláskötetébe.

Az Éjszakai gyilkost a Hepiend magazin közölte 13 háromhasábos oldalon, s inkább egy kisregény (10,5 ezer szavas). A történetben egy Henrietta Ryan nevű bárénekesnőt próbálnak megölni. Henrietta első szám első személyben beszéli el a történetet a novellában, ami szokatlan, de az egész egy gyengébbre sikeredett pulp-történet. MacDonald nem is vette be később a válogatásköteteibe.

Az Éjszakai autóút c. rövid történet a legkorábban magyarul megjelent MacDonald-novella. Az Esquire 1947. augusztusi számában jelent meg angolul, míg magyarul két hónapra rá, 1947 őszén. Innentől számítható egyáltalán, hogy a magyar olvasók hallottak egy John D. MacDonald nevű szerzőről, s egy részlet belőle:

Ames szólni sem tudott. Nekidült a kocsiajtónak. Az útra bámult, a távolban a fényszórók világában meglátta a fehérre mosott nagy, vastag fatörzset. Werner megfordult és rámosolygott. Ames ösztönösen megmarkolta az ajtó fogóját. Vak félelmében fellépte az ajtót, már nem gondolkodott, félig öntudatlanul kiugrott a szakadó esőbe, a süvöltő semmiségbe.