James Hadley Chase

(1906-1985)

James Hadley Chase

James Hadley Chase egy angol író volt: nem hagyományos detektívregényeket, hanem thrillereket írt, de olyan szinten, hogy sokan ma is őt tartják a thriller-irodalom koronázatlan királyának.

Eredeti neve René Lodge Brabazon Raymond volt, de a legismertebb írói álneve a James Hadley Chase, ahogy ma is szinte mindenki ismeri, egyébként használta még a James L. Docherty, Raymond Marshall, R. Raymond, és Ambrose Grant neveket is (míg a Raymond Marshall néven 18 regényt írt, addig a többi álnevén összesen is csak három darabot).

Chase 1933-ban megházasodott. A háború alatt pilótaként vonult be az angol légierő (RAF) kötelékébe, szerkesztette a légierő hivatalos magazinját és a végén őrnagyként szerelt le. 1956-ban Franciaországba költözött (franciául szinte minden regénye megjelent), majd 1969-ben Svájcba települt, ahol haláláig élt.

James Hadley Chase: No Orchids for Miss Blandish - könyvborítóJames Hadley Chase: Miss Blandish nem kap orchideát - könyvborítóJames Hadley Chase: A gyémánt nyakék - könyvborító

Chase fiatalon könyvkereskedésekben dolgozott. Megragadta képzeletét James M. Cain 1934-ben angolul megjelent A postás mindig kétszer csenget c. újfajta thrillere és az akkori idők hardboiled szerzői. De még ezektől is lényegesebb volt W. R. Burnett amerikai író gengszter regényei, kiemelve az 1929-ben megjelent Little Caesart, ami úgyszólván a világ legelső gengszterregénye volt, filmre is vitték (magyarul is megjelent: Föl a kezekkel! címmel 1931-ben).

Amerikában abban az időben nagy gengsztervilág volt, s a pulp-magazinokban, mint a Black Mask is, nőtt a kereslet az ún. gengszterrománcok iránt. Chase 1938-ban írta a híresztelés szerint hat hét (valójában közel egy év) alatt első regényét, a No Orchids for Miss Blandisht (magyarul: Miss Blandish nem kap orchideát). A regényt az említetteken kívül egy húszas-harmincas évekbeli valódi bűnbanda, a Barker-Karpis család tevékenysége inspirálta, akiket valóban egy mocskos és rafinált nőszemély, a hírhedt Ma Barker, az anya irányított.

A könyv szinte azonnal híressé tette James Hadley Chase-t. Viszont a könyvkiadási szakemberek és az újságok a regényt túlságosan obszcénnek, romlottnak, sötétnek és pornográfnak tartották. A hirtelen siker persze irigységet is kiváltott. Raymond Chandler azzal vádolta Chase-t, hogy több részt szó szerint vagy majdnem szó szerint átvett az ő, Dashiel Hammett és Jonathan Latimer regényeiből.

Azt is szemére vetették Chase-nek, hogy első regényei rendre az akkori amerikai alvilágban játszódtak, ugyanakkor ezt a miliőt, környezetet csak az amerikai pulp-magazinokból és könyvekből ismerte. Az első regényénél amerikai szleng-szótárt és térképeket használt, hogy minél hitelesebbnek tűnjön. Bár ezeket Chase mind készséggel elismerte, csak az irigyeinek az nem fért a fejébe, hogy miért sikerültek ezek a regények „hitelesebbnek”, mint amelyeket született amerikaiak írtak…

Chandler úgy jellemezte a Miss Blandish nem kap orchideát, hogy az „a legrosszabb fél-centes ponyva” (Chandler egyébként más esetben is hangot adott szakmai irigységének, ha a krimiíró vetélytársakról volt szó). Ezzel szemben váratlan támogatója is akadt a regénynek, mégpedig George Orwell, aki egy 1944-es tanulmányában a tökéletes krimi-regényként jellemezte Chase művét és „ragyogó alkotásnak” nevezte, melyben nincs egyetlen felesleges szó se. Orwell azt is értékelte, hogy Chase sohasem járt Amerikában, mégis tökéletesen lefestette az ottani alvilágot (éppen amit ellenfelei a szemére vetettek). Chase első regényét az 1939-es megjelenést követően éveken át nagy példányszámokban adogatták ki. Egyébként 1962-ben átdolgozta és újra írta a regényt, mert úgy értékelte, az 1938-ban írt regény az új generáció számára már elavulttá vált. Ez a regény máig a leghíresebb és egyben a leghírhedtebb regénye a szerzőnek.

Figure It Out for YourselfJust Another SuckerThe guilty are afraidGoldfish have no hiding placeThe Double Shuffle

James Hadley Chase nagyobb részt nem az akkoriban divatossá váló hardboiled stílusú krimit/krimiket írt, mint Chandler, Latimer, Hammett vagy Spillane és Ross Macdonald, hanem sodró lendületű thrillerreket, gengszterregényeket. Ráadásul Chase világa változatosabb is ezen szerzőkétől, tőlük mélyebbre hatolt a bűn világába.

Chase több regényét a thrilleren belül nyugodtan nevezhetjük – új szóval – bűnregénynek: tele alvilági gengszterekkel, korrupt rendőrökkel, őrültekkel, balekokkal, áldozatokkal, akik egyre mélyebbre sodródnak a bűnben, és tele mindenféle sötét, baljós leírásokkal. Ez akkoriban új és mellbevágó volt (mára már bevett a thrillerek közt, mint James Elroy, Dennis Lehane vagy Caleb Carr regényeiben).

Chase hőse általában nem egy keményöklű magándetektív, még ha szerepel is a regényeiben, sőt krimi értelemben „rejtély” sincs nála, ami csak a végén derülne ki. Hiszen az olvasó már az elején sejti vagy tudja a gyilkos – ha van ilyen – nevét. Sokszor egyszerű, banális az eredeti történet, valamilyen véletlen „balesettel” indul, csak éppen magát a „következő lépést” nem tudjuk, amit hősünk vagy a gyilkosunk tesz, s ez ami sorozatosan meglepi olvasóit Chase-nél, mert szinte soha nem az jön, amit várnánk. Ahogy bonyolítja az eseményeket, ahogy felpörgeti az adrenalin-szintet, az zseniális. Női hősei pedig sokszor szőkék, nagyon szépek, de álnokok, férfiakat kevernek bajba és gondtalanul ölnek, ha kell, máskor is szőkék, de tipikus áldozatok, akik sorozatos sírásukkal idegesítik az olvasót. Éppen ezért sokan vetették szemére, hogy „nőgyűlölő”, ami persze nem igaz, hisz a férfi olvasók épp ilyen vampokat vagy védtelen virágszálakat képzeltek el, nem valamiféle konyhatündéreket ezekben a regényekben.

Chase-t a hagyományos detektívregény vagy akcióregény sohasem vonzotta. Egy interjúban Simenont és Agatha Christie-t unalmasnak mondta, a James Bond-regényeket meg kiszámíthatóaknak.

Az első regénye 1981-ben magyarul is megjelent, előbb Miss Blandish nem kap orchideát, majd A gyémánt nyakék címmel (ez utóbbi ugyanazon fordítás, de minkétszer rémes borítóval). A regényben egy szép milliomos lány, Miss Blandish a szüleitől egy gyémánt nyakéket kap születésnapjára. Egy brutális rablóbanda tudomást szerez erről, és egy vacsora után elrabolják a lányt, megölve közben a vőlegényét. A bűnbanda főnökasszonya (a „Muter”), gyengeelméjű fia kedvéért nem engedi szabadon a lányt váltságdíjért sem, és kábítószerekkel magukhoz láncolja a lányt. Közben egy másik banda is meg akarja szerezni a nyakéket. John Blandish a milliomos apa megbíz egy Dave Fenner nevű magánnyomozót, hogy keresse meg a lányát…

Habár a regényt Chase 1938 nyarán írta, még ma is azt tartják, hogy egyike a legbrutálisabb thrillereknek, amit valaha írtak. A regényt kétszer is megfilmesítették, előbb 1948-ban a britek No Orchids for Miss Blandish címmel, majd 1971-ben az amerikaiak The Grissom Gang címmel, Robert Aldrich rendezésében.

No Orchids for Miss Blandish - filmplakátThe Grissom Gang - filmplakát

Chase 1940-ben kiadta a Twelve Chinks and a Woman c. regényt, mely a No Orchids for Miss Blandish folytatása lenne, abban a tekintetben, hogy a főhős ebben is Dave Fenner magándetektív: „Robusztus, harminchárom éves férfi volt, vonzóan csúnya arca és határozott álla olyan ember benyomását keltette, aki szereti a saját útját járni, és rendszerint azt is járja.” A korábbi Blandish-ügyre csak három rövid utalás van a könyvben.

Néhol azt írják, hogy a No Orchids for Miss Blandish folytatása az 1948-ban megjelent The Flesh Of The Orchid lenne, de ennek sok alapja nincs, csak annyiban „folytatása”, hogy a főhős Carol Blandish, a korábbi regényből megismert Miss Blandish 22 éves lánya, aki megszökik egy elmegyógyintézetből. Egyébként mindkét regény megjelent magyarul. Ez utóbbi a Gyilkos hajsza címmel a Rakéta Regényújságban. De már a hetilap ajánlója is sántít erősen, mert a Gyilkos hajszát a Miss Blandish nem kap orchideát folytatásának írja, ami "néhány éve nagy sikert aratott a Rakéta Regényújságban" (pedig ez utóbbi regény regény sohasem futott a Rakétában!).

James Hadley Chase: Gyilkos embercsempészek - könyvborítóJames Hadley Chase: Twelve Chinks and a Woman - könyvborító
James Hadley Chase: Gyilkos hajszaJames Hadley Chase: The Flesh of the Orchid - könyvborító

Chase 1941-ben kiadott regényét, a Miss Callaghan Comes to Grief-et az angol hatóságok betiltották és a kiadót megbírságolták, annyira sötétnek és obszcénnek látták. Holott a bíróságon olyan írók támogatták Chase-t, mint H. E. Bates és John Betjeman. A regény fehér rabszolgákról, azaz olyan lányokról szól, kiket gengszterek raboltak el és szex-rabszolgaként arra kényszerítettek, hogy amerikai katonákat szolgáljanak ki.

Az 1945-ben megjelent Eve pszichológiai thriller, egy végzetes és romlott nőről. Chase előtte, úgymond "anyaggyűjtés céljából" – a felesége beleegyezésével – kivett egy napra egy prostituáltat, hogy „feltérképezze” a gondolatait.

1947-ben Ambrose Grant néven megjelentette More Deadly than the Male c. regényét, melyről Graham Greene angol író elragadtatottan nyilatkozott, anélkül, hogy tudta volna, hogy Chase a szerző, akit nem ismert személyesen. Később találkoztak és életük végéig barátok maradtak.


* * *

Chase korai regényei (1939-45) mind Amerikában játszódnak, az ottani gengsztervilágban. 1946-tól számos thrillert, kémregényt és gyilkos-regényt írt, melyekből sok Londonban vagy néhány európai országban játszódik. Majd a hatvanas évektől a regényeinek helyszínei visszatértek Amerikába, ami meg is maradt egészen a haláláig írt könyveiben. Egyébként Chase csak időskorában tett egy rövid látogatást Amerikában, mikor New Orleansban és Miamiban járt.

Chase élete során csak kevés novellát írt (16-ot), de mind a negyvenes években, bár még novelláskötetet is adott ki, az alkotói területe végig megmaradt a regényeknél.

Közel kilencven regényt írt, melyek jelentős része páratlan, mind meseszövésben, az egymás utáni akciókban, a feszültség végletekig fokozásában. Jelentősége sokkal nagyobb nyugaton, mint nálunk. Keszthelyi Tibor az 1979-ben kiadott A detekívtörténet anatómiájac. munkájában például egy szót sem veszteget James Hadley Chase-re, holott szólt olyanokról is, akiknek egyáltalán nem volt magyarra fordítva regénye (Chasenek pedig 1976-ban már 2 regénye is olvasható volt magyarul). Ugyanakkor nyugaton a 20. századi thriller európai királyának tartják. Hozzáteszem ez a nagy népszerűsége meg van keleten is: Japánban vagy az oroszoknál, ahol 1990-től - bepótolva a korábbi mulasztást – gyakorlatilag minden regényét kiadták. Arról már nem is beszélve, hogy mintegy ötven regényét vitték eddig filmre. Keszthelyivel ellentétben Végh György a Világirodalmi lexikon (1972) "detektívtörténet" szócikkében már kitért Chase-re: "A suspense legnagyobb mesterei W. Irish, B. Ballinger és J. H. Chase...
J. H Chase Miss Blandisch-e a műfaj remeklése: a kegyetlen regények elindítója. Született elbeszélő, sok humorral, könyveiben a cselekmény szüntelenül mozgásban van, egy pillanatig sem áll. Chase bár sokszor alkalmaz detektívetívet – már az átalakuló új műfaj művelői közé sorolható."


* * *

I'll Bury My DeadHand Me A Fig LeafI would rather stay poorWe'll Share A Double FuneralNot Safe To Be Free

Chase egészen pontosan 89 regényt írt, de leginkább független regényeket, bár volt több sorozatkaraktere is, akik minimum legalább két regényében felbukkantak, ám ezek is elég lazán kapcsolódnak egymáshoz: Al Barney, Dave Fenner, Don Micklem, Dirk Wallace, Frank Terrell, Helga Rolfe, Herman Radnitz, Lu Silk, Martin Corridon, Mark Girland, Steve Harmas, Tom Lepski, Vic Malloy, Victor Parnell. Némely regényben találkoztak is ezek a hősök, míg máshol külön szerepeltek. Néhány regényének főhőse tipikus hardboiled magándetektív, mint Vic Malloy, Bart Anderson, Dave Fenner, Floyd Jackson, Nelson Ryan és Dirk Wallace. Közülük talán a kaliforniai Vic Malloy a legemlékezetesebb: ugyanúgy iszik, verekszik, mint a többi, Philiph Marlowe-tól Bill Crane-ig, és ugyanúgy szőke női démonok zsongják körül őt is.

Steve Harmas 6 regényben bukkan fel (egyik sem jelent meg magyarul), Dave Fenner 2-ben (mind a 2 megjelent magyarul), Vic Malloy 3-ban (2 van magyarul), Frank Terrell 17-ben (4 van magyarul), Tom Lepski 16-ban (3 van magyarul), Al Barney 5-ben (1 van magyarul), Dirk Wallace 2-ben (1 van magyarul), Victor Parnell 3-ban (1 van magyarul). Viszont a sorozatkarakterei több esetben nem a főhősei a könyvnek, egyszerűen csak megjelennek, azaz "szereplői" a regénynek. Például az Akar életben maradni?-ban szerepel Terrell és Lepski is, de az igazi főhős Poke Toholo, egy szeminol indián.

A regénylistában minden egyes regény végén dőlt piros betűkkell írva, ha valamelyik sorozathős feltűnik benne, és annak sorszáma, hogy hányadik regényben tűnik fel az említett karakter. Utána jeleztem dőlt kék betükkel az adott regény fő karakterét vagy karaktereit: egyrészt több esetben nem a sorozatkarakter(ek) a főhősök illetve innen tudható a független regényeinek is a fő karakterei.

James Hadley Chase: A bűnös mindig fél - könyvJames Hadley Chase: Akar életben maradni? - könyvJames Hadley Chase: Aranyhal - könyvJames Hadley Chase: Az aranyhal nem bújhat el - könyvJames Hadley Chase: Biztosabb, ha meghalsz - könyv

Magyarul 20 regény található James Hadley Chase-től. A lista az eredeti angol megjelenések ideje szerint adja a regényeket:

  1.  Miss Blandish nem kap orchideát, Albatrosz, 1981, ford. Rácz Lívia (²A gyémánt nyakék, Fabula, 1993) [No orchids for Miss Blandish, 1939] [Dave Fenner 1] [központi karakter: Dave Fenner, Slim Grisson]
  2. Gyilkos embercsempészek, Atoll Könyvkiadó, 1999, ford. Kiss Tamás [Twelve Chinks and a Woman, 1940] [Dave Fenner 2] [központi karakter: Dave Fenner, Glorie Leadler]
  3. Gyilkos hajsza, Rakéta Regényújság, 1989/22-26. sz., ford. Fenyő Imre [The Flesh Of The Orchid, 1948] [központi karakter: Carol Blandish, Sullivan testvérek]
  4. Ki lesz veled, ha meghalsz?, Rakéta Regényújság, 1976/10-16. sz. ford. Tandori Dezső [You're Lonely When You're Dead, 1949] [Vic Malloy 1] [központi karakter: Vic Malloy, Paula Bensinger, Jack Kerman]
  5. Segíts magadon..., Rakéta Regényújság, 1988/49-1989/2. sz. ford. Tótisz András [Figure It Out For Yourself, 1950] [Vic Malloy 3] [központi karakter: Vic Malloy, Paula Bensinger, Jack Kerman]
  6. Majd én elintézem..., Rakéta Regényújság, 1984/1-7. sz. ford. Fencsik Flóra [I'll Bury My Dead, 1953] [központi karakter: Nick English]
  7. Gyilkosság a zsákutcában, Petőfi Népe, 1969. szept. 7-től nov. 4-ig (49 részben) ford. Ferencz Győző [This Way for a Shroud, 1953] [központi karakter: Paul Conrad, Vito Ferrari]
  8. Biztosabb, ha meghal, Albatrosz, 1983, ford. Kaposi Tamás [Safer Dead, 1954] [központi karakter: Chet Sladen]
  9. A bűnös mindig fél, Albatrosz, 1989, ford. Ladányi Katalin [The guilty are afraid, 1957] [központi karakter: Lew Brandon]
  10. Szabadon veszélyes, Rakéta Regényújság, 1986/7-12. sz. ford. Somló Ágnes [Not Safe To Be Free, 1958] [központi karakter: Jay Delaney]
  11. Cserbenhagyta áldozatát, IPM 1988/július-augusztus, ford. Balabán Péter és Dávid Csaba [mint Raymond Marshall: Hit and Run, 1958] [központi karakter: Chester Scott]
  12. Csak egy balek, IPM 1989/november, ford. Csáki Judit [Just Another Sucker, 1961] [központi karakter: Harry Barber, John Renick]
  13. Bár maradtam volna szegény, Rakéta Regényújság, 1992/39-43. sz. ford. Gordos Judit [I Would Rather Stay Poor, 1962] [központi karakter: Dave Calvin]
  14. Holttest a dűnék közt, Rakéta Regényújság, 1983/29-33. sz. ford. Révész Mária [The Way the Cookie Crumbles, 1965] [Frank Terrell 2] [Tom Lepski 2] [központi karakter: Frank Terrell]
  15. Türelmes madár a keselyű, magánkiadás (kereskedelmi forgalomba nem került), 2011, ford. Molnár János [The Vulture Is a Patient Bird, 1969] [központi karakter: Max Kahlenberg]
  16. Akar életben maradni?, Rakéta Regényújság, 1987/10-14. sz. ford. Szentgyörgyi József (²Jószöveg Műhely, 2006) [Want To Stay Alive? 1971] [Frank Terrell 8] [Tom Lepski 8] [központi karakter: Poke Toholo]
  17. a. Az aranyhal nem bújhat el, Albatrosz, 1986, ford. Békés András [Goldfish have no hiding place, 1974] [központi karakter: Steve Manson]
    b. Aranyhal, JLX, 1995, ford. Sarlós Zsuzsa
  18.  Na, ne viccelj!, Rakéta Regényújság, 1980/50-1981/1. sz. ford. Lugosi László (²Magyar Szó, 1983/aug-szept. sorozat) [You Must Be Kidding, 1979] [Frank Terrell 10] [Tom Lepski 11] [Al Barney 3] [központi karakter: Ken Holland, Paradise City rendőrei]
  19.  Takarja fügefalevél!, Rakéta Regényújság, 1985/9-13. sz. ford. Lugosi László [Hand Me A Fig Leaf, 1981] [Frank Terrell 14] [Dirk Wallace 1] [Victor Parnell 2] [központi karakter: Dirk Wallace]
  20. Te se élsz túl, IPM 1990/december, ford. Molnár Simon [We'll Share A Double Funeral, 1982] [központi karakter: Perry Weston, Chet Logan]

James Hadley Chase: Akar életben maradni?James Hadley Chase: Bár maradtam volna szegényJames Hadley Chase: Cserbenhagyta áldozatátJames Hadley Chase: Ki lesz veled, ha meghalsz?
James Hadley Chase: Segíts magadonJames Hadley Chase: Szabadon veszélyesJames Hadley Chase: Takarja fügefalevélJames Hadley Chase: Te se élsz túl

A 20 regényből 10 eredetileg a Rakéta Regényújságban, 3 az IPM-ben jelent meg. Könyv alakban 6 található, amiből 4 az Albatrosz-sorozatban, 1 az Atoll kiadónál és van egy, ami csak pár példányban lett kinyomtatva, magánkiadásban (ez nincs meg az OSZK-ban sem, hisz nem került kereskedelmi forgalomba). A 20 regényből csak egy jelent meg eredetileg Raymond Marshall név alatt, a többi mind James Hadley Chase név alatt. Az első regény magyarul 1969-ben jelent meg Chase-től a Petőfi Népe napilapban, eladdig a szerző ismeretlen volt a magyar olvasók számára. Szélesebb körben azonban a Ki lesz veled, ha meghalsz? c. regényének a Rakéta Regényújságbeli 1976-os debütálása után vált (ám a következő regénye csak 1980-ban jelent meg magyarul, a Na, ne viccelj!). Az első könyvformás megjelenése 1981-ben volt, a Miss Blandish nem kap orchideát. A JLX kiadó követte el azt a hülyeséget, hogy egy kilenc évvel korábban, az Albatrosz kiadásában megjelent regényt (Az aranyhal nem bújhat el) még egyszer lefordítatott, pedig válogathatott volna Chase 69 magyarra még nem fordított regénye közül. Az utolsó magyarra fordított Chase-regény a Gyilkos embercsempészek volt 1999-ben, azóta nem jelent meg tőle semmi új.

***

You're Lonely When You're DeadThe Way the Cookie CrumblesHit and RunSafer deadEve

Chase számos regénye valamilyen fikciós, általa elképzelt amerikai városban játszódik, mely városok a valóságban nem léteznek. A korábbi regényeiben tűnt fel a kaliforniai Orchid City. Itt játszódnak a Vic Malloy-regények (Ki lesz veled, ha meghalsz? és a Segíts magadon…).

A másik ilyen fikciós városa Chase-nek a floridai Paradise City volt, ami a későbbi regényeiben tűnt fel, viszont jóval több, mintegy húsz regényének volt ez a helyszíne. Először az One Bright Summer Morning c. könyvében olvashattunk róla (1963). Könyveiben többször ad utalásokat és rövid jellemzéseket a városról és lakóiról:

Paradise Cityt sokáig a multimilliomosok városaként tartották számon, a világ legdrágább, legfényűzőbb városaként. Alig húsz mérföldnyire volt csak Miami Beachtől, és a belvárosa kizárólag a leggazdagabbak kiszolgálására volt berendezve, akiknek erre állandóan igényük volt. A kiszolgálók hada a belvárostól egy mérföldre lévő Secombban élt.” (Na, ne viccelj!)

Paradise City ebben az országban a leggazdagabb, a legarrogánsabb, a legközönségesebb és a legundorítóbb emberek játszótere. A gyilkos itt úgy érezheti magát, mint a róka az aranytojást tojó tyúkok között. Ha azt olvasnád valahol, hogy egy másik városban történt meg mindez, nyugodtan továbblapoznál.” (Akar életben maradni?)

Magyarul négy regény van, ami Paradise Cityben játszódik (Holttest a dűnék közt, Akar életben maradni?, Na, ne viccelj!, Takarja fügefalevél!). A város rendőrségének tagjai a regények főszereplői, mint Frank Terrell rendőrkapitány, Tom Lepski rendőrnyomozó, aztán feltűnik Al Barney műkereskedő, Victor Parnell ezredes, akinek menő detektívügynöksége van és Dirk Wallace az ügynökség egyik detektívje...

***

This Way For A ShroudSzmenakicsiGyilkosság a zsákútcábankicsi

Az első magyarul megjelent Chase-regénynek, a Gyilkosság a zsákutcában-nak is érdekes a "háttere". A krimi regények a Szovjetunióban csak az 1960-as évek közepén kezdtek megjelenni. Előbb a szovjet krimiírók jelentkeztek, mint Arkagyij Adamov, Pavel Sesztakov vagy a Vajner testvérpár. Scifi terén már az ötvenes évektől megjelentek oroszul a legjobb nyugati szerzők, de a hatvanas évek második felében elkezdtek náluk megjelenni a nyugati krimiszerzők is. Egyébként a szovjeteknél is az újságkiadás vitte a prímet, ott próbáltak be számos érdekes szerzőt (akár korábban a scifiben). James Hadles Chase-nek a What’s Better Than Money? (1960) c. regényét oroszul a Nas szovremennik szovjet magazin adta sorozatban 1968 elején. Majd a híres Szmena hetilapjuk közölte oroszul 4 részben This Way For A Shroud c. regényt (1968/21-24. sz.). Ezt ismerte Ferencz Győző, aki lefordította magyarra a Petőfi Népe Bács-Kiskun megyei napilap számára (Ferencz Győző rendszeresen fordított a lapnak, de csak oroszból). Valószínűleg az angol szerzőt sem ismerte, mert a cirilbetűs oroszból "James Chise" lett szerző neve (a hajdani Univerzum magazin a kezdetektől a legjobb nyugati szerzők SF-novelláit fordította, de végig orosz lapokból fordítva, és ott is folyamatosan az átírásnál elírták a szerzők nevét). Lásd fentebb az amerikai borítót, a Szmenában a regény kezdését és a Petőfi Népéből a regény első részét. Egyébként a Szovjetunióban James Hadley Chasenak csak 1980-ban jelent meg először könyvformában regénye, viszont 1968 és1980 között már 10 regénye is megjelent sorozatként különböző lapokban! Mi az oroszok után kullogtunk: az első Chase-regény könyvalakban 1981-ben jelent meg, 1969 és 1980 között a lapokban csak 3 regénye jelent meg magyarul. Ha pedig azt veszem, hogy a cseheknél - akik még kevesebben is vannak, mint a magyarok (hisz a magyar kiadók a szomszédos államok magyar lakta területein is árulnak) - Chasenek több mint hetven regénye jelent meg cseh nyelven, akkor mindenképp nagyon lemaradtnak tudhatjuk az angol szerző magyar megjelenéseit...

A Gyilkosság a zsákutcában-t egyébként Chase jobb regényei közé sorolják. A történet azzal kezdődik, hogy Juhn Arno híres hollywoodi színésznőt az otthonában brutálisan megölték, az úszómedencében találják lefejezett holttestét, még a portásának a fejét is szétlőtték. Paul Konrad detektív érkezik a helyszínre. Kiderült, hogy a mészárlásnak volt egy szemtanúja, aki elbújt a házban, csak éppen szökésben van, mert nem mer tanuskodni. A tettesek felkutatása ugyanis a los angelesi maffia belső köreibe vezet. A regény valóban egyike Chase legjobb thrillereinek...

  The vulture is a patient birdTürelmes madár a keselyűTürelmes kicsi

A Türelmes madár a keselyűt szintén az egyik legjobb Chase-regénynek tartják, viszont nem is thriller, inkább egy egzotikus kalandregény, de Chase stílusában. A szóbanforgó keselyű Max Kahlenberg nevű különc, tolószékhez kötött milliomos, akinek óriási házát Dél-Afrikában, a Drakensberg hegyekben zulu harcosok védik. Háza alatt titkos föld alatti múzeum van, ahol hatalmas műgyűjteménye található. Kahlenberg egy tolvajhálózatot tart fenn, akik ellopják számára a világ nagy múzeumaiból az értékes műkincseket. Azonban egy másik gyűjtő, Armo Shalik felbérel három börtönviselt férfit hogy lopják el Kahlenberg titkos kincstárából Cesare Borgia híres méreggyűrűjét. A csapat negyedik tagja egy gyönyörű nő, Gaye Desmond amerikai modell, aki a trójai faló szerepét játsszaná a csapatban, s kinek a feladata, hogy a bizalmába férkőzzön Kahlenbergnek...
A regény fordítása 2010-11-ben  készült, de máig nem akadt rá kiadó.