Jacques Futrelle

(1875-1912)

Jacques Futrelle amerikai újságíró és krimiíró sok krimi novellát és egy regényt írt, melyekben Augustus S. F. X. Van Dusen professzor és a barátja, Hutchinson Hatch újságíró eredt a bűntények nyomába. A professzor az elbeszélésekben könyörtelen logikával rakja össze a bizonyítékok darabkáit, melyek a tetteshez vezetik. Ezek a történetek előbb olyan amerikai magazinokban jelentek meg, mint a The Sunday Magazine és Boston American , majd 1907-ben megjelent egy gyűjtemény, 9 novellával: The Thinking Machine címmel. De ezeken kívül is még elég sok Van Dusen-novellát írt (összesen 51-et: 1905 és 1912 között).

Futrelle 1912-ben szándékozott visszatérni Amerikába feleségével a kor legnagyobb luxushajóján, a Titanicon. Mikor a hajó négy nap múlva jéghegynek ütközött, Futrelle besegítette feleségét egy mentőcsónakba, míg a süllyedő hajón maradt. A felesége még látta, hogy a hajó jobb oldali hídján a férje elszívott egy cigarettát Jack Astorral, korának egyik leggazdagabb emberével. Mindketten odavesztek, de Futrelle testét sohasem találták meg…

S hogy miért hívják Van Dusent "gondolkodó gép"-nek (Thinking Machine), arról ír Julian Symons a Mocskos gyilkosságban: „Van Dusen az abszurdumig fejleszti a holmesi mindentudást. Mikor nekünk bemutatják, éppen a sakkra tesz lenéző megjegyzéseket. Kijelenti, hogy a logika szabályainak alapos ismerete teljesen elegendő ahhoz, hogy az ember a játék mesterévé váljék. Neki „néhány órányi szakszerű oktatásra lenne mindössze szüksége, hogy legyőzze azt az embert, aki egész életét a sakknak áldozta”. Meg is rendezik a partit a professzor és a világbajnok Csajkovszkij között. Van Dusen előzőleg egy amerikai mester segítségével egy reggelen keresztül tanulmányozza a szabályokat. Az ötödik lépésnél Csajkovszkij arcán megfagy a mosoly és mikor a tizenegyediknél. Van Dusen kijelenti; „Matt tizenöt lépésben”, Csajkovszkij felkiált: ,,Mond Dieu!” (a világbajnok nem azok közé az oroszok közé tartozik, akik csak a saját anyanyelvükön tudnak) „Maga nem ember, maga tiszta agyvelő!” – „Egy gép – egy gondolkodó gép!” Van Dusen professzort ettől kezdve hívják „gondolkodó gépnek”. Külsőre törpe növésű, fehér, keskeny, simára borotvált arccal, hosszú, hajlékony ujjakkal, hatalmas boltozatos koponyával, amelyet a legnagyobb méretű kalap alatt hatalmas, sűrű, szőke bozont koronáz.
Árad belőle a képtelenség illata. Mindazonáltal, a Gondolkodó Gép-történetek majd mindegyike eredeti és a meséje is találékony...”

Schöpflin Aladár magyar irodalomtörténész volt a fordítója az 1913-ban megjelent Van Dusen professzor ujabb eseteinek. Ő is szükségét látta a könyv elején, egyfajta magyarázatként a következőket közölni: "Conan Doyle detektivtörténeteinek óriási sikere egész raját az utánzóknak támasztotta, a kik azonban mintaképüknek nyomába sem bírtak érni. Csak egy amerikai író, Jacques Futrelle, mérkőzhetik vele nemcsak leleményesség, hanem elbeszélő-művészet dolgában is. Futrelle a maga hősét Professzor August S. F. X. van Dusennek nevezi. A filozófia tanára egy nagy amerikai egyetemen, tömérdek tudós társaság tagja és a legélesebb eszű logikus az egész világon.
Egyszer egy sakkversenyt nézett végig és fitymálva nyilatkozott erről a játéksportról. Mikor pedig az egyik világbajnok vitatkozott vele, kijelentette, hogy ha pár órai leckén megtanítják a sakk szabályaira, megver benne akárkit. Így is történt; a sakk-torna végeztével beavatták a játékszabályokba, még aznap leült játszani a torna győzőjével és meg is mattolta. A levert bajnok megdöbbenve kérdezte tőle: »Ön sohse sakkozott annak előtte«? »Soha,« felelt van Dusen. »Nos hát akkor maga nem ember; maga csak agyvelő — csak gép — egy Gondolkozó Gép!» Így ragadt rá ez az elnevezés Van Dusenre, a kihez ettől fogva még gyakrabban fordultak oly esetekben, midőn csak a logikus gondolkozás csodáitól lehetett remélni bizonyos titkok felderítését."

Futrelle-mek nem csak Van Dusen professzor volt az egyetlen detektív hőse, hanem olyan nyomozói is voltak, mint Fred Boyd, Garron, Dr. Spence és Louis Garding.

Futrelle-nek csak két regénye van magyarul. Van Dusen professzor főhősével mindössze egy regényt írt Futrelle: The Chase of the Golden Plate. Ez két fordításban is megjelent magyarul:

1a. Dolly vőlegénye, Pesti Napló, 1915. aug. 8 – szep. 26 (38 részben) (²Milliók Könyve, Budapest, 1916) ford. Kulinyi Ernő (repr. Álarcosbál az ódon kastélyban, Budapest, 1990) [ The Chase of the Golden Plate, 1906]
1b. Arany tányérok, Budapest, Athenaeum, 1918, ford. Szatmári Jenő

2. Szfinksz kisasszony, Athenaeum, 1921, ford. Nagy József [Elusive Isabel, 1909]

A Dolly vőlegénye valamelyes lerövidített az eredeti változathoz képest, mindösssze 31 oldalon jelent meg könyvben, viszont nagyméretű lapoldalon (az Álarcosbál az ódon kastélybanmár 100 oldalas, normál méretű könyvoldalon). Előbb a Pesti Napló közölte, s a korabli ajánlója ennyi volt a napilapban: "A regény tárgya két dúsgazdag családból származó fiatal pár szerelme, amelynek nemcsak a szülők ellenkezése, de egy komplikált bűntény is útjába áll, amelybe a szerelmespár ártatlanul belekeveredik. A meglepő fordulatokban gazdag, izzó érdekességű, pompás szerelmi regény vetekedik a legszenzációsabb filmekkel. Jacques Futrelle, az ismert amerikai író a megkapó témát mesterien kiaknázta. Új regényünk lebilincselően érdekes cselekménye és megkapó lírája bizonyára teljes mértékben meg fogja nyerni olvasóink tetszését."

Ellenben ugyanezen regény másik magyar fordítása, az Arany tányérok 159 oldalas, viszont zsebnaptár méretű a könyv (lentebb bal szélen lásd Az arany tányérok első oldalát). Egyébként a The Chase of the Golden Plate 1906-os angol kiadása sem hosszú, hiába 219 oldal, de tele van képpel és ritka szövegsorokkal, s így 34 ezer szó körüli a regény (míg a Dolly vőlegénye 21 ezer szó körüli). Egyébként a Dolly vőlegényét előbb a Pesti Napló c. napilap közölte napi folytatásokban 1915. júliusától. A Dolly völegényében Van Dusen professzor csak a regény 9. fejezetében jön elő, azaz már túl vagyunk a felén. Ráadásul a regény fordítója, Kulinyi Ernő, Van Dusent átkeresztelte Von Austin Dürssen-re! Az Arany tányérok borítóját egy ismert és kiváló grafikus, Azary-Prihoda István (1891-1965) készítette (lásd lentebb!). Az egyik újság korabeli ajánlója így szólt: "Meséje egy dúsgazdag amerikai palotájában kezdődik álarcos bálon. Tizenegy nagy értékű aranytányért lopnak el a bálon és egy álarcos betörőnek öltözött vendég a tolvaj. Az álarcos elmenekül, és tévedésből vele szökik egy nagyúri kisasszony és ezen a réven a kisasszony igazi szerelmese, aki szintén álarcban volt jelen a bálon, ke­rül gyanúba. Egy újságíró tartja kezében a rendkívüli bonyodalmak izgalmas szálait, az aranytányérok megkerülnek, de a betörő újra el­lopja őket, még pedig a szerelmes fiatalember lakásába. A rendőrség elfogja az ártatlan embert, de egy öreg tudós kibogozza a rejtélyt és megmenti az ártatlant. Izgalmas fordulatok, tréfás ötletek vonulnak végig a köteten, amely legkiválóbb alkotása hasonló természetű irodalmi műveknek."

A Szfinksz kisasszony nem Van Dusen professzor-történet és nem is krimi, hanem kémregény. Egyébként az Elusive Isabel-t egy kolozsvári napilap, a Jó Estét!, napi folytatásokban közölte 1934-ben Életre-halálra címmel (de csak a korábbi magyar kiadást vette át). A Szfinksz kisasszony borítóját Jeges Ernő rajzolta. A korabeli ajánló írta: "Az Olcsó Regény legújabb kötete az amerikai politikai rendőrség küzdelmét írja le egy titkos diplomáciai úton tervezett világrontó szövetséggel."

***

Novelláiból több is jelent meg magyarul:

1a. A motorcsolnak, A gondolkozógép - Van Dusen professzor esetei, ford. Woida Margit, 1910 [The Motor Boat, (ss) The Sunday Magazine, Sep 9 1906] (Van Dusen)
1b. A motorcsónak, Tolnai Világlapja, 1917/48. sz.

2. Az A-betűs öltöző, A gondolkozógép - Van Dusen professzor esetei, ford. Woida Margit, 1910 [Problem of Dressing Room A, (ss) Boston American, Sep 2 1906] (Van Dusen)

3a. Az elveszett rádium, A gondolkozógép - Van Dusen professzor esetei, ford. Woida Margit, 1910 [Problem of the Lost Radium, (ss) Boston American, Oct 7 1906] (Van Dusen)
3b. Az eltűnt rádium, Tolnai Világlapja, 1918/2. sz.

4a. Az elveszett nyakláncz, A gondolkozó gép - Van Dusen professzor ujabb esetei, ford. Schöpflin Aladár, 1913 [Problem of the Missing Necklace, (ss) Boston American, Oct 21 1906] (Van Dusen)
4b.Az eltűnt nyakék, Tolnai Világlapja, 1918/11. sz.

5. A kisérteties automobil, A gondolkozó gép - Van Dusen professzor ujabb esetei, ford. Schöpflin Aladár, 1913 [The Phantom Motor Car, (ss) Cassell’s, 1908] (Van Dusen)

6a. A tökéletes alibi, A gondolkozó gép - Van Dusen professzor ujabb esetei, ford. Schöpflin Aladár, 1913 [Problem of the Perfect Alibi, (ss) Boston American, Nov 4 1906] (Van Dusen)
6b. A legravaszabb gyilkos, Tolnai Világlapja, 1918/16. sz.

7. A 13-as cella foglya, Rakéta Regényújság, 1978/35. sz. ford. Zahár Zsófia [The Mystery of Cell 13, (nv) Boston American, Oct 30-Nov 5 1905] (Van Dusen)

8. A 666-os szoba, Amerikai Magyar Népszava Nagy Képes Naptára 1912 évre (1911) [The Mystery of Room 666, (ss) The Story-teller #41, August 1910] (Garron)

     A The Thinking Machine-t egyaránt szerepelteti Julian Symons és H.R.F. Keating a maguk 100 legjobb krimit soroló listáikon.

    A 13-as cella foglya az egyik leghíresebb s egyben legkorábbi Van Dusen professzor eset, amit rendszeresen szerepeltetnek a “legjobb” krimi-novellákat tartalmazó összeállításokban (olyan szerkesztők által, mint Otto Penzler, Douglas G. Greene, Ellery Queen és mások) és a “bezárt szoba rejtélye” típusú válogatásokban, amire példa ebből egy részlet:
    „– Tessék, válasszanak ki egy börtönt, önök döntsék el, hová záratnak be és mikor, nekem teljesen mindegy, és én egy héten belül kijutok onnan, pedig nem lesz rajtam más, mint egy öltözet ruha – mondta ingerülten.
E kijelentés hallatára dr. Ransome érdeklődve kiegyenesedett a székében. Mr. Fielding új szivarra gyújtott.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy puszta gondolkodással kijut a cellából? – kérdezte dr. Ransome.
– Kijutok – hangzott a válasz.
– Nem tréfál?
– Nem tréfálok.”

E-könyv ajánló

Jacques Futrelle:
Dolly vőlegénye

590 Ft