Cornell Woolrich
(1903 - 1968)
„Cornell Woolrich megérdemli, hogy felfedezzék és minden generáció újra felfedezze magának.”
Ray Bradbury
Cornell George Hopley-Woolrich 1903-ban született New Yorkban. Még fiatal volt, mikor a szülei elváltak. Előbb az apjával élt Mexikóban, majd visszaköltözött az anyjához New Yorkba. A Columbia Egyetem hallgatója lett, de otthagyta 1926-ban anélkül, hogy lediplomázott volna. Ugyanebben az évben jelent meg első regénye, a Cover Charge. 1930-ban Los Angelesben filmszövegeket írt. közben meg is házasodott, de 1933-ban el is váltak. Woolrich utána visszaköltött New Yorkba. Anyjával beköltözött Hotel Marseillesbe, ahol egészen anyja 1957-es haláláig laktak. Woolrich teljesen elvonult, különc életet élt. Ezután átköltözött a Hotel Franconiába. Ezek már sötét idők voltak Woolrich életében az egyre erősödő alkoholizmusa és az egyik lábának amputálása miatt tolószékbe kényszerült, attól függetlenül, hogy sok krimiíró pályatársa és az őt csodáló fiatal írók is mind megpróbáltak segíteni az írón. Hozzáteszem, hogy anyagi gondjai nem voltak, hiszen remekül keresett novelláival és regényeivel, melyekből sokat filmre is vittek (850 ezer dollárt hagyott a Columbia Egyetemre, hogy abból támogassanak újságírást tanuló diákjaikat). Woolrich már képtelen volt elmenni 1968-ban az őt csodáló francia filmrendező, Francois Truffaut által rendezett A menyasszony feketében volt c. film amerikai bemutatójára (ami Woolrich The Bride wore black c. regényének adaptációja volt). Az író 1968. szeptember 25-én meghalt.
Az 1926 és 33 között írt regényei és novellái nem krimik vagy thrillerek voltak, hanem szépíró karrierének lettek volna állomásai. Leginkább F. Scott Fitzgerald hatása érződött rajtuk. A második regénye, a Children of the Ritz (1927) már díjat is nyer, sőt 1929-ben meg is filmesítik. Viszont Woolrich ezen kezdeti korszakának termékei számunkra teljesen érdektelenek. 1934-től azonban Woolrich elfordult korábbi ideáitól és a saját nevén és William Irish valamint George Hopley néven ontotta a sajátosan sötét és izgalmas történeteit az olyan nagy amerikai pulp-magazinok számára, mint a Black Mask, Argosy, Thrilling Mystery, Dime Detective Magazine, Detective Fiction Weekly vagy a Shadow Mystery. Ezekből nagyon sokat az 50/60-as években újból leközölte az Ellery Queen’s Mystery Magazine és a The Saint Detective Magazine.
A magyar olvasó közönség azonban máig alig ismeri Woolrich életművét. Keszthelyi Tibor csak egy rövid bekezdésre méltatta szerzőnket A detektívtörténet anatómiája c. munkájában: „William Irish, valódi nevén Cornell Woolrich (1903-1968) találmánya az áldozat meséje. Rendszerint védtelen figurákat választ ki a célra, hogy növelje az izgalmat: gyerekeket, öregeket, nyomorékokat, mint a Fekete Angyalban, az Egy hihetetlen történetben stb.” (1979). Nagylelkűbb vele ellentétben Végh György, aki elsőként fordított magyarra regényt William Irishtől. A Világirodalmi lexikon 2. kötetében (1972) a detektívtörténet címszó alatti több oldalas tanulmányában írja: "Chandler nem áll messze stílusban és koncepcióban Steinbecktől és J. Caintől, akiknek a regényeiből készült filmekben született meg tulajdonképp a suspense, ami új mellékággá, sőt szinte új műfajjá nőtte ki magát a detektívregényen belül. A suspense legnagyobb mesterei W. Irish, B. Ballinger és J. H. Chase. W. Irish a szorongás, a nyugtalanság páratlan atmoszféráját tudja megteremteni. Egyesek szerint a detektívtörténet legnagyobb alakja és újítója G. K. Chesterton óta. F. Dürrenmattra és A. Bobbe-Grilletre is komoly kimutatható hatással volt. A nagyvárosi ember magányosságát ragyogóan tudja érzékeltetni a modern bűnügyi regény egyik legnagyobb megújítója, a szorongás nagy költője."
A nyugati világban azonban Woolrichot az ún. noir műfaj megalapítójának tartják Hammett és Chandler mellett. Amit a filmművészetben noir-stílusnak neveznek az leginkább Woolrich műveivel rokon. Woolrich biográfusa, Francis Nevins Jr. krimi történész szerint az amerikai krimi aranykorának, a 30/40/50-es éveknek a négy legnagyobb írója Dashiell Hammett, Erle Stanley Gardner, Raymond Chandler és Cornell Woolrich volt. Halmozza dicséreteket az 1988-ban kiadott Cornell Woolrich: First You Dream, Then You c. vaskos könyvében: „Ő a 20. század Poe-ja, az árnyak költője. Ő Hitchcock szavakban írva.” A könyv címét Woolrich gyakran idézett aforizmája ihlette: „Először álmodsz, aztán meghalsz.”
A legnagyobb kortárs szerzők mind elismerték és felismerték Woolrich jelentőségét: „a feszültségkeltés mestere” (Asimov), „A thriller egyik óriása” (Harlan Ellison), „Cornell Woolrich írása magával ragad, akár egy sikoltás az éjszakában.” (Dorothy Salisbury Davis), „Woolrich a prózai hétköznapok részleteiben megbújó határtalan rémület nagymestere.” (Anthony Boucher), „Nincs arra logika vagy valószínűség-számítás, hogy nála a következő lépések számát kiismerjük…” (Raymond Chandler), „Cornell Woolrich úgy tudja csöpögtetni a több rémületet, a több izgalmat, a több körömharapdáló feszültséget a leghétköznapibb történésekben is, mint közel senki az ő versenytársai között.” (Ellery Queen), „Soha senki nem múlta felül Cornell Woolrich-ot a pusztán a suspence-ben vagy egyenrangú lenne vele az izgalmas szórakozásban.” (Robert Bloch).
De nem csak Keszthelyi ilyen szűkszavú Woolrich-al kapcsolatban, hiszen magyarul alig található valami róla. Varga Bálint a Magándetektívekben futólag szól róla: „…Woolrich könyvei szédítő iramban robogtak az elkerülhetetlen végkifejlet felé. Két érdeme révén írta be magát a krimitörténelembe: nála jobban sötét hangulatot senki nem tudott teremteni, és cselekményei olyan pontosan szerkesztettek, időzítettek voltak, amelyet azóta is csak kevesen tudtak utolérni.” Kömlődi Ferenc írt egy hosszabb cikket szerzőnkről a Filmvilágban: „Irish szereplői gyakori emlékezetkihagyásukban, alkohol- vagy drogmámorukban öntudatukat vesztve – s ösztöneik által vezérelve – megmagyarázhatatlan, „nem logikus” bűnöket követnek el. Szerencséjük a szerencsétlenségben: véletlenül valaki más is jár ott, egy mit sem sejtő balek. Őrá terelődik a gyanú, perbe fogják, halálra ítélik, és csak a kivégzés órájában menekül meg. Mert mindig akad egy ártatlanságában vakon hívő lény, egy önfeláldozó, szerető lány, asszony.” (William Irish - Álmodsz, aztán meghalsz, Filmvilág, 2000/9. sz.).
Történeteiben, ahogy a bűnt leírja, van egy felkavaró, valami nagyon személyes. A sötétség mesemondója, egyfajta irodalmi pszichopata. Woolrich 1934-től éveken át ontotta novelláit a pulp-magazinok számára, majd 1940-ben megjelentette a The Bride Wore Black c. regényt. 1940 és 51 között adta ki a thriller regényeit, felváltva Woolrich vagy William Irish néven. Ezek voltak a legjelentősebb munkái. Az Into the Night c. regényét félbehagyva találták a halála után, amit Lawrence Block fejezett be és jelentetett meg 1987-ben. Rövid történeteiből is számos válogatáskötetet kiadtak, kezdve a Nightmare cíművel (1956).
H.R.F. Keating a 100 legjobb krimi listáján és a Bloomsbury 100 Must-Read Crime Novels (2006) listáján Woolrichtól a The Bride Wore Black (1940), míg Julian Symmons 100-as listáján a Phantom Lady (1942) szerepel. Szerencsére mindkét regény megjelent magyarul is.
Joyce Carol Oates írja Woolrichról A gyilkosság szimpla művészete c. tanulmányában: "...erős, feltűnő, egyéni tehetség, aki egy nagyon különböző „noir" árnyalatban írt: kevésbé szabályos, mint Chandler, és kísérletezőbb a hang, a forma, a téma tekintetében. Chandlertől eltérően ő nem kreált egyetlen nyomozót, akinek figuráját az olvasók regényről regényre azonosíthatnák. Minden egyes könyve különbözik az előzőtől: a HALOTT FÉRFI FELESÉGE LETTEM (1948) álomszerű, egyes szám első személyű vallomás, fantasztikus véletlenekből és valószínűtlen fordulatokból szőtt mese valamelyik azonosíthatatlan amerikai városban; a komolyabb történelmi krimi, A SÖTÉT VALCER (1947) pazarlóan részletezett beszámoló egy amerikai üzletemberről, akit elcsábít egy femme fatale szélhámosnő, és a bűn világába rántja a századfordulós Amerikában. Woolrich írta a HÁTSÓ ABLAK, A FANTOMNŐ, A MENYASSZONY FEKETÉBEN VOLT és a BELE AZ ÉJSZAKÁBA című műveket; novellái közt olyanok vannak, mint a VÁMPÍROK NÁSZÚTJA, AZ ÉLET SÍRJA, MA VESZÉLYES VAGYOK, A DZSUNGELHALÁL UTCÁJA. A pszichológiai horror mestereként Woolrich is kultikus figurává lett a halála után, bár sosem érte el Chandler jelentőségét és üzleti sikereit. Akárcsak Chandler, ő is kemény alkoholista volt, aki halálra itta magát; remeteként halt meg." (Holmi, 1998/11. sz.)
Woolrichnak szinte minden regényét megfilmesítették. A The Black Curtainból már 1942-ben mozi készült Street of Chance címmel. A Black Alibiből Leopard Man címmel forgattak filmet 1943-ban (lásd fentebb a filmből egy jelenetet). A Phantom Ladyt Robert Siodmak rendezi meg 1944-ben. A It Had to Be Murder c. novellájából Alfred Hitchcock világsikerű filmet forgatott 1954-ben Rear Window címmel (magyarul: Hátsó ablak). Hitchcock egyébként több rövid történetét is megfilmesítette az általa irányított amerikai tv-sorozatokban.
* * *
Magyarul Woolrich/Irish-nek négy regénye olvasható (az amerikai megjelenések sorrendjében):
1. A menyasszony feketében volt, Rakéta Regényújság, 1978, 10-14. sz. ford. Szilágyi Tibor (²Magyar Szó, 1979, okt. 9 től nov 25-ig, 48 részben) [mint Cornell Woolrich: The Bride Wore Black,1940]
2. A fekete függöny, Tükör, 1970, 1-18. sz. ford. Végh György [mint Cornell Woolrich: The Black Curtain, 1941]
3. A fantomnő, Rakéta Ragényújság, 1976, 33-37. sz. ford. Konrád Júlia [mint William Irish: Phantom Lady, 1942]
4. Halott férfi felesége lettem, Frigoria, 1996, ford. Szokoly Enikő [mint William Irish: I married a dead man, 1948]
A magyar kiadások gyakorlatilag nem vették figyelembe, hogy az adott regényt eredetileg Woolrich vagy Irish néven lett kiadva. A Tükör ezt azzal indokolta, hogy Európában jobban ismerik Woolrich-ot William Irish-ként. A Halott férfi felesége lettem az egyedüli, ami magyarul Cornell Woolrich név alatt jelent meg (holott ez meg Irishként jegyezte a szerző). Míg a többi három regény Irish név alatt jelent meg nagyarul, de ezekből mindössze egy jelent meg eredetileg valóban Irish neve alatt.
Woolrich nem alkalmazott sem regényeiben, sem novelláiban sorozathősöket. Így a magyarul megjelent regényei is mind más és más történet. Szerencsére a legjobb regényei jelentek meg magyarul (ezek eredeti angol borítói fentebb mind megtalálhatók). Csak egy jelent meg könyv formában, míg három hetilapokban, sorozatban.
A menyasszony feketében volt: Ez egy fantasztikusan sötét regénye a bosszúnak. Egy szép nő férjét nem sokkal az esküvő után megölték. Férfiak halnak meg, eleinte úgy tűnik véletlenül. Az egyetlen kapcsolat a halálesetek között, hogy minden áldozatot látták utoljára egy nő társaságában. Egy női sorozatgyilkos, egy igazi boszorkány öli a férfiakat, és Lew Wanger felügyelő megpróbálja megállítani…
A fekete függöny: Frank Townsend arra eszmél a Tillary Streeten, hogy járókelők segítik fel a járdáról, mert az egyik tetőről egy gipszpárkány hullott a fejére. Hazasiet a feleségéhez, Virginiához, de ott megtudja, hogy a felesége onnan elköltözött egy közeli utcába. Virgina nagyon meglepődik, hisz a férje közel három éve ment el otthonról és azóta nem látta.
Frank megdöbben rajta hogy ezek az évek teljesen kiestek az emlékezetéből, s elkezd nyomozni múltja után, és olyan vészjósló adatok kerülnek elő, hogy talán őt már elítélték gyilkosságért. De hogyan jusson ki ebből az ördögi csapdából...?
A fantomnő: Egy férfi megpróbálja bebizonyítani ártatlanságát, akit azzal vádolnak, hogy megfojtotta feleségét. A kivégzés időpontjának közeledtével a barátai kétségbeesetten próbálják megkeresni azt a másik nőt, aki tanúsítaná az ő alibijét, de még csak arra sem találnak bizonyítékot, hogy a nő egyáltalán létezne…
Halott férfi felesége lettem: Helen Georgesson megalázó kapcsolatból menekülve, várandós anyaként, pénz nélkül hagyja maga mögött New Yorkot. A San Francisco felé tartó vonaton megismerkedik a fiatal Hazzard házaspárral, Hugh-dzsal és Patrice-szel. Patrice szintén gyermeket vár és boldogan meséli Helennek, hogy most fogja először látni az anyósát és apósát. A vonat kisiklik, a házaspár a roncsok alatt leli halálát, Helen pedig itt ad életet gyermekének. A kórházban magához térve azt tapasztalja, hogy Patrice Hazzardként kezelik, s amikor felépül, gyermekével az elhunyt férfi szüleinek házába kerül, akik menyükként szeretik. Ám hamarosan megjelenik az elhagyott férfi, Georgesson, aki zsarolni kezdi a nőt. Ekkor Bill, az elhunyt Hugh öccse az asszony segítségére siet.
* * *
Woolrich/Irish kisregényeiből és novelláiból hatot találtam magyarul. Az eredeti amerikai megjelenés magazinos borítói a magyar kiadások felett látható:
1. A telefon megszólal, Képes Vasárnap, 1937. szept. 19. [Somebody on the Phone, (ss) Detective Fiction Weekly, Jul 31 1937]
2. Kábulat, Ország-Világ 1973, 1-7. sz. [7 részben] ford. Hegedűs Tibor [C-Jag, (nv) Black Mask, Oct 1940]
3. Hátsó ablak, Rakéta, 1986, 51-52 duplaszám, ford. Rácz Lívia [It Had to Be Murder, (nv) Dime Detective Magazine, Feb 1942 (később Rear Window címmel)]
4. A tűzlétra, Elképesztő novellák, Európa, 1988. ford. Timár György [The Boy Cried Murder, (na) Mystery Book Magazine, Mar 1947]
5. Két tánc közt egy halott, Elképesztő novellák, Európa, 1988. (²Rakéta, 1993/10. sz.) ford. Timár György [Death Between Dances, (ss) Shadow Mystery Magazine, Dec 1947 – Jan 1948]
6. Montezuma holdja, Lopakodó árnyak, Móra, 1989. ford. Merényi Ágnes [The Moon of Montezuma, Fantastic, Nov-Dec 1952]
Az Ország-Világ ajánlója írta akkoriban: „Január 3-i számunkban megkezdjük a KÁBULAT „C-Jag” című bűnügyi regény folytatólagos közlését. Szerzője: William Irish, a műfaj egyik leghíresebb mestere. Gyilkolt-e Tommy a heroin kábulatában? A kérdésre választ kap a most induló izgalmas bűnügyi történetünkben, amely érdekes képet rajzol az amerikai „kábítószeresek” világáról.”
A Hátsó ablak később Rear Window címen jelent meg az angol nyelvű kiadásokban, miután Hitchcock megrendezte belőle világhíres moziját (innen a magyar cím is).
Timár György két történetet is lefordított Woolrichtól az Elképesztő novellák c. válogatáskötetében. A tűzlétra c. kisregényéből már 1949-ben mozifilm készült The Window címmel. Sőt, A tűzlétra megjelent képregényként a Füles 1990/51-1991/04. számaiban (12 oldalon), Kiss Ferenc szövegátiratában és Vass Mihály rajzaival. A Montezuma holdját Martin H. Greenberg válogatta be az általa szerkesztett House Shudders c. kötetbe (1987), s ez jelent meg magyarul Lopakodó árnyak címmel.
* * *
A Frigoria KFT. a Halott férfi felesége lettem után még két további Woolrich-kötetet szándékozott kiadni 1996-ban Szokoly Enikő fordításában. A könyv végén még szerepelt a két könyv ajánlója is. Végül ezek nem jelentek meg, ami óriási veszteség Cornell Woolrich magyarországi megismertetésében.
Ez a két könyv lett volna:
A sötét valcer, regény, ford. Szokoly Enikő [Waltz Into Darkness, Lippincott, 1947]
Hátsó ablak, válogatás, ford. Szokoly Enikő [Rear Window and Four Short Novels, Ballantine, 1984.]
A sötét valcer ismertetője: „A mohóság és a csalódás vérfagyasztó története. A középkorú Louis Durand-ról szól, akinek a menyasszonya tizenöt évvel azelőtt, a nászéjszakájukon meghalt.
Louis most elhatározza, hogy újra megnősül, és feleségül veszi Julia Russelt, akit levelezés útján ismert meg. Amikor a hölgy esküvőjük napján megérkezik, Louist kellemes csalódás éri... Julia fiatalabb és vonzóbb, mint várta, és sókkal szívdöglesztőbb. Louis hamarosan rádöbben, hogy Julia valójában nem az, akinek vallja magát... majd együtt keringőznek át a sötétségbe.”
Ezt a regényt előbb François Truffaut filmesítette meg 1969-ben A Missisippi szirénje címmel, majd Michael Cristofer 2001-ben Eredendő bűn címmel, Antonio Banderas és Angelina Jolie főszereplésével.
A Hátsó ablak ajánlója így szólt: „Az író műveit átszövi a bizonytalanság és kétség - hátborzongató leírások ezek a 30-as és 40-es évek Amerikájának sötét és perzselő városi életéről. Öt klasszikus rémtörténetet (thrillert) tartalmaz ez a könyv, köztük a Hátsó ablakot, amely Alfred Hitchcock sikerfilmjének is alapjául szolgált.
Hal Jeffries, a történet hőse, törött lába miatt lakásában reked, és annak hátsó ablakából figyelemmel kíséri szomszédai életét, amíg végül bizonyossá válik számára, hogy gyilkosság szem-tanúja lett. Ebben a történetben, mint a másik négyben is, Woolrich bizonyítja, hogy ő a fekete műfaj legnagyobb mestere.”
A kötet a következő öt történetet tartalmazta volna:
Rear Window (1942)
Post-Mortem (1940)
Three O’Clock (1938)
Change of Murder (1936)
Momentum (1940)
A Rear Window mozi sikere után Hitchcock privilegizálta Woolrich félelemkeltő, borzongató történeteit, úgyhogy a Rear Window után felsorolt mind a négy elbeszélésből tv-filmet forgattatott híres tv-sorozata számára.
Ha még ez a két könyv megjelent volna, akkor aránylag egész jó állnánk Woolrich életművének kiadása terén. Volna öt mindenképpen jelentős regény szerzőnktől és tíz kisregényünk illetve novellánk…
***
Végezetül lásd lenteb a Tükör hetlap ajánlóját az elsőként magyarul megjelent Woolrich-regényhez, A fekete függönyhöz:
