Charles Einstein
(1926-2007)

 Charles Einstein

Charles Einstein egy bostoni születésű amerikai sportriporter, regényíró és újságíró, aki a komikus Harry Einstein fia volt. Imádta a baseballt (könyveket is írt a sportágról). Már fiatal korától írt, de egész életében mindössze csak pár regényt adott ki. Első regénye 1953-ban The Bloody Spur címmel jelent meg és már ezzel is „berobbant” az ismertségbe. A regény alapötlete, hogy New Yorkban egy sorozatgyilkos fiatal nőket öldös. Egy fiatal és törtető riporter megpróbál csapdát állítani neki, hogy a gyilkos az ő gyönyörű barátnőjét szemelje ki következő áldozatnak. Einsteint egyébként egy valódi sorozatgyilkos, William Heirens ihlette a regény megírására. Heirenst sajtó a „Rúzsos Gyilkosnak” nevezte. 1945-ben rémületben tartotta Chicagót: két nőt ölt meg, majd levágta egy hatéves gyerek fejét. 1946-ban elfogták, életfogytiglanira ítélték, 2012-ben halt meg a börtönben (az ezt megelőző tíz évben többen küzdöttek azért, hogy engedjék szabadon ezt az állatot).

Fritz Lang a The Bloody Spurból rendezte a híres noir filmjét 1956-ban, Amíg a város alszik címmel. David L. Vineyard író és krimiesztéta összeállította az általa száz legjobbnak tartott bűnügyi regény listáját, amire felvette a The Bloody Spurt is.

The Bloody SpurThe Blackjack HijackThe Day New York Went DryNo Time at All

Ezután már csak négy bűnügyi regényt írt, de azokból hármat ötvenes években (Wiretap!, 1955; The Last Laugh, 1956; No Time at All, 1958) és váratlanul még 1976-ban jelent meg egy ilyen regény tőle, The Blackjack Hijack címmel. Még megemlítendő, hogy 1959-ben megjelent tőle egy könyv, The Naked City címmel, ami bűnügyi történeteket tartalmazott. Allen J. Hubin krimi-történész ezt az öt regényét sorolja a krimik közé. Még érdemes megemlíteni, hogy 1964-ben megjelent tőle egy science fiction regény is, a The Day New York Went Dry.

Viszont novellákat már a kezdetektől írt. Az első rövid történetei 1950-ben jelentek meg, majd sorra felbukkantak a különböző magazinokban. Közel száz novellát írt, melyek közt elég sok bűnügyi történet van.

Olyan jónevű lapok közölték történeteit az ötvenes években, mint a Collier’s, Escape, Argosy, Bluebook, The Week, Manhunt, Mystery Tales vagy az Esquire. Egyébként az 50-es évek vége felé három scifi novellája is megjelent SF magazinokban. A hatvanas években már csak hébe-hóba jelent meg egy-egy novellája, főleg a Playboyban és a két nagy krimi-magazinban. Az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine először az 1957. júniusi számában közölt Einsteintől novellát V. I. P. címmel. Hitchcock magazinja 1957 és 69 között hat novelláját közölte. Az Ellery Queen’s Mystery Magazine mindössze egyszer közölt tőle novellát: My Brother’s Keeper (1970. okt.). Hitchcock több novelláját belevette a híres válogatásköteteibe: A Hangman's Dozen (1962) c. kötetben: Let the Sucker Beware. A Rolling Gravestones (1971) c. kötetben: Sorry, Right Number. A Stories to Stay Awake By (1971) c. kötetben: The New Deal.

***

Véletlen játéka kEgy új kártyacsomag kUtazzon menő fejekkel kMélységes megértés k

Magyarra fordítva Charles Einsteinnek mindössze négy novelláját találtam, de ezek mind krimik:

1. Mélységes megértés, Új Ifjúság [Szlov], 1970/27. sz. ford. -t-

2. A véletlen játéka, Tükör, 1970/46. sz. (One in a Million, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Jun 1967)

3. Utazzon menő fejekkel, Ország-Világ, 1973/11. sz. adaptálta H. T.

4. Egy új kártyacsomag: Friss virágok,1997, ford. Vallasek Márta [The New Deal, Playboy, Feb 1963]

Ez persze kevésnek mondható, de ha figyelembe vesszük, hogy franciául sem jelent meg egy krimi regénye sem és a krimi novelláiból is csak hat van franciára fordítva, úgy nem is mondható különösebben rossznak.