Samuel M. Gardenhire
(1855-1923)

Samuel Major Gardenhire egy amerikai detektívszerző volt. Életéről kevés tudható: 1855-ben született Fayette-ben (Missouri). St. Louis-ban az állami iskolákban tanult, majd a Missouri Central College-ben végzet. 1876-ban kezdte el a joggyakorlatát. 1880-ban Kansasba költözött, ahol az állam kormányzójának titkára lett. Több évig részt vett a politikai életben, mellette újságíróskodott. Vezetett egy délutáni újságot is. Majd két évre külföldre ment és kiterjedt utazásoknak szentelte idejét.

Ezután az irodalmi műfaj vonzotta. Elkezdett regényeket írni. 1904-ben jelent meg a Lux Crucis: A Tale of the Great Apostle c. történelmi regénye, ami Néró római császár idején játszódik. De keveset írt, mindössze három regényéről tudok. 1905-ben jelent meg a The Silence of Mrs. Harrold c. detektívregénye, aminek egyik fő karaktere LeDroit Conners, egy jóképű, szűkszavú, szúrós fekete szemű, figyelmes fiatalember, mindamellett emberfeletti hős. Mint kora detektívhőseiben, benne is volt egy „csipetnyi” Sherlock Holmesból. Conners művész volt és műkedvelő detektív, de már művésznek is rejtelmes:
„Dallamosan fölnevetett.
– LeDroit – Ditroit – elég furcsa név, de kellemes hangzású – mondta. – Minek a művésze?
– A sötétségé.” („Harrold asszony hallgatása”)

LeDroit Connersnek tágas műterme volt a new yorki Staten Island egyik felhőkarcolójában, melynek falai tele a saját festményeivel. Edgar Allan Poe nagy rajongója, de különösen az író hőséé, Dupin lovagé. Műterme falán volt három festmény, mely mindegyike Dupin lovagot ábrázolta. Conners egy „szuperérzékeny” ember volt, aki intuíció alapján alkotta meg előbb következtetéseit, majd ez alapján kereste meg a terhelő bizonyítékokat (azaz fordítva „működött”, mint Holmes). Ismert mindent a kémiából. Conners a különös szellemi képességeit talán az indián anyjától örökölte, aki drámai körülmények közt szülte őt, ugyanis farkasok támadták meg és marcangolták az anyját.

A regény után Gardenhire írt nyolc hosszabb novellát LeDroit Conners hősével a The Saturday Evening Post-ba. Ezek mind az 1905-ös év folyamán jelentek meg a magazinban. A történetek összegyűjtve megjelentek 1906-ban a The Long Arm c. kötetben. Ezek a novellák vannak sorban a 344 oldalas könyvben: A brother of the heart, The Park Slope mystery, The adventure of the counterfeiters, The Maitland case, The case of the ambassador, The abduction of Mary Ellis, Signor Tommaso, The corpus delicti. A Harper's Weekly a The Silence of Mrs. Harrold regény megjelenése idején dicsérte Gardenhire ötletes történetét, LeDroit Conners eredeti nyomozását, ahogy megfejtette a rejtvényt. Holmessel összehasonlítva, Conners intuitívabb figura. Hozzáteszem, hogy Conners nem volt a regény központi szereplője, alakja leginkább csak a regény második felében jött elő. Ennek ellenére, írta az újság elemzője, mégis LeDroit Conners személye uralta a regényt, emlékezetessé téve a figurát. Nyilván ez késztette Gardenhire-t, hogy most már írjon olyan történeteket, melyeknek a művész-detektív legyen a központi karaktere.

„LeDroit Conners. Itt egy név, amivel számolnunk kell!” – ezzel a felhanggal közölte újból a The Armchair Detective 1983 tavaszi száma Gardenhire-nek a The Adventure of the Counterfeiters c. novelláját. A magazint 1967-ben a legendás krimirajongó és bibliográfus Allen J. Hubin alapította és egy másik legenda, az Edgar-díjas Otto Penzler adta ki.

Gardenhire csak két könyvet adott ki LeDroit Conners hősével, az egyik regény, a másik novelláskötet, viszont ez is „elég” volt, ugyanis LeRoy Lad Panek amerikai krimitörténész a The Origins of the American Detective Story c. könyvében (2006) méltatja Connerst, aki az első olyan amatőr detektív az irodalomban, aki egy művész volt. Három évvel később, Henry K. Webster The Whispering Man c. történetében már jött is a következő olyan művész, aki detektíveskedik. Carolyn Wells a The technique of the mystery story (1913) c. könyvében sajnálkozva írta annak idején, hogy a magazinok sokszor kiváló detektívtörténeteket közölnek, melyek később megjelennek könyvformában is, de tízből egy olvasó, ha emlékszik a detektív nevére. Pedig Luther Trant, Craig Kennedy, LeDroit Conners és Eugene Valmont, mind első osztályú fikciós detektívek.

Csak hozzáteszem: Samuel M. Gardenhire pontosan ugyanannyit hagyott az utókorra detektívjéből, mint Clinton H. Stagg a vak nyomozójából, Thornley Coltonból: egy regényt és nyolc novellát. És érdekes módon ugyanúgy alakult a magyar megjelenése is. A regényt nem fordították magyarra, viszont mind a nyolc novella megvan magyarul. Gardenhire adott ki még egy regényt, Purple and Homespun címmel (1908), de az már nem volt krimi: egy életregény, az illinoisi farmból a Fehér Házba.

***

A The long arm c. kötet nyolc Conners-történetet tartalmazott. Ebből csak négy történet lett kiválasztva, melyek a Gardenhire neve alatt megjelent A kebelbarát c. kötetben lettek közölve. Mindezek ellenére az összes LeDroit Conners-novella megjelent magyarul:

1. A pénzhamisítókkal átélt kaland, A kebelbarát, Magyar Kereskedelmi Közlöny Hirlap- és Könyvkiadó Vállalat, 1913 [The Adventure of the Counterfeiters, (ss) The Saturday Evening Post, Aug 5 1905]

2. A kebelbarát, A kebelbarát, Magyar Kereskedelmi Közlöny Hirlap- és Könyvkiadó Vállalat, 1913 [A Brother of the Heart, (ss)]

3. A Maitland-eset, A kebelbarát, Magyar Kereskedelmi Közlöny Hirlap- és Könyvkiadó Vállalat, 1913 [The Maitland Case, (ss)]

4. A Slop-park titka, A kebelbarát, Magyar Kereskedelmi Közlöny Hirlap- és Könyvkiadó Vállalat, 1913 [The Park Slope Mystery, (ss) The Saturday Evening Post, Jul 22 1905]

5. Mary Ellis elrablása, Arthur B. Reeve: Amikor emberek eltünnek, Tolnai, 1928. ford. Moly Tamás [The Abduction of Mary Ellis, (ss)]

6. A hulla, Booth Tarkington: A szépséges hölgy, Tolnai, 1926 [The Corpus Delicti, (ss)]

7. Signor Tommaso, L. T. Meade: A halál torkában, Tolnai, 1926 [Signor Tommaso, (ss)]

8. A másik, Richard E. Enright: Az éjszaka keselyűi (3. kötet), Tolnai, 1926 [The case of the ambassador, (ss) The Saturday Evening Post, Aug 19 1905]

A kebelbarát c. kötet 191 oldalas, de a négy Gardenhire-novella csak a 156 oldalt tesz ki, ugyanis a könyv végén, egyfajta függelékként még beraktak négy novellát, magyar szerzőktől. A többi négy Gardenhire-novellát a Tolnai Regénytár különböző könyveinek végén közölték, afféle bónusznovellaként. Fentebb a képsorban a harmadik, cím nélküli novella A másik lenne, ami Az éjszaka keselyűi harmadik kötetének végére volt rakva. A magyar megjelenések sajnos nem vették át a The long arm kötet illusztrációit. Ezekből itt van egy Signor Tommaso c. novellához, a címszereplő a tigrisével: