Robert Barr

 (1849 –1912)

Robert Barr egy skót-kanadai novellista és regényíró volt. Glasgowban született, de még gyerekként a szüleivel Kanadába települt. Előbb tanár, majd újságíró és szerkesztő volt, s ennek okán 1881-ben Londonba költözött. Számos témában írt cikkeket, közte bűnügyi tudósításokat is.

Kiváló társasági embernek írták le, aki szívesen anekdotázott. Kora számos nagy és elismert írójával tartott ismeretséget. Csak egy írói álnevet használr, a Luke Sharp-ot, de azt is ritkán. 1892-ben Jerome K. Jerome angol íróval megalapították a The Idler magazint. Barr több mint húsz regényt írt, viszont máig fennmaradó hírnevét nem ezeknek köszönhette, hanem fanyar humorú, groteszk novelláinak és bűnügyi történeteinek. Barr egyébként az indiánok nagy barátja volt. Mikor meghalt 1912-ben, a Budapesti Hírlap 1912. egyik novemberi száma ezt írta róla: "Glasgowban született 1850-ben. de már négy esztendős korában elkerült Kanadába. Ott már fiatal korában megmutatta vállalkozó szellemét. Kereskedésbe fogott, de az első balsiker után a tudományos pályára lépett és 1876-ban már rektora lett Kanadában a windsori újságíró iskolának. Már előbb belépett a Detroit Free Press szerkesztőségébe s pályáján a legnagyobb buzgósággal és ötletességgel használt ki minden alkalmat a lapja javára. Így egy alkalommal, hogy friss híreket szerezzen a lapja számára, kifosztotta a kanadai posta zsákjait.
Egy más alkalommal átgázolt egy mérföldnél szélesebb zajló folyót, még pedig oly módon, hogy egyik jégtábláról a másikra ugrott. Tette pedig ezt azért, hogy minél hamarabb bevihesse szerkesztőségébe egy szenzációs gyilkosság hírét. Egy ízben elkísérte a kanadai belügyminisztert az irokéz szerződés megkötését tárgyaló értekezletre. Ott az irokézek kitüntetésül kinevezték egyik törzsük főnökének. Bár sohasem lakott állandóan az indiánusok körében, később mégis nagy szolgálatot tett nekik, amikor követséget küldtek Angliába, hogy tolmácsolja elégedetlenségüket. A követség vezetője fölkereste Barr Róbertet, aki 1881 óta Angliában lakott, és kérte, hogy ő vezesse a követséget az illetékes személyiségek elé. „Vegyétek magatokra a főnöki viseletét – felelte – s én bevezetlek benneteket az alsóházba.“ Ott aztán az indián követség színes tollaival és tomahavkjával általános feltűnést keltett, úgy hogy Gladstone és Harcourt nagy érdeklődéssel és szívességgel fogadták őket s megígérték összes kéréseik teljesítését."

Barr fantáziáját megragadták Conan Doyle Sherlock Holmes történetei, sőt magával Doyle-val is jó barátságba keveredett. A barátságuk azután is megmaradt, hogy The Saturday Evening Post angol magazinban 1904-1905-ben tíz történetet is írt, melyek hőse egy bizonyos gall detektív, Eugène Valmont volt, akit szerző az angolszász Sherlock Holmes paródiájának szánt. Ezekből a történetekből nyolcat egybegyűjtve is kiadott az 1906-ban Londonban megjelent The triumphs of Eugène Valmont c. kötetében. Barr-nak volt később egy másik hőse is, bizonyos Lord Stranleigh, aki számos novellájának lett a főszereplője, de az író minden igyekezete ellenére Valmont hírnevét már ő nem tudta túlszárnyalni.

Barr persze a Valmont-történeteken kívül is írt bűnügyi jellegű novellákat. Asimov és Greenberg beválogatta az 1988-ban kiadott The Best Crime Stories of the 19th Century ("A 19. század legjobb bűnügyi novellái") c. válogatáskötetbe a The Chemistry of Anarchy c. elbeszélését (1893).

Barr 1912-ben, 63 évesen az angliai Woldinghamban lévő otthonában meghalt szívbetegségben. Így már nem tudhatta, hogy az általa megalkotott francia detektív az egyik lehetséges modelljévé fog válni egy fiatal angol írónő, Agatha Christie hősének, a belga Hercule Poirotnak.

Ha ma megkérdezné valaki a Scotland Yardon mondjuk Mr. Spenser Hale-t, hogy mi a véleménye Eugéne Valmont-ról, valami fölényes, de mindenképpen előzékeny mosoly suhanna végig az arcán. Ez a mosoly már válasz is lenne egyben a feltett kérdésre. Vannak azonban pillanatok, amikor még Spenser Hale sem térhet ki a beszélgetés elől. Ha ilyen pillanatban kérne valaki véleményt Eugéne Valmont-ról, akkor a mosoly olyan szélessé válna Spenser Hale kedélyes arcán, hogy a szeme is elkeskenyedne tőle, és vontatottan talán csak ennyit mondana: – Ó, igen, igen, nagyon kedves fickó ez a Valmont, de hát francia!

(részlet a Szórakozottak vámszedőiből)

Magyarul Barr-nak egy regénye sem jelent meg. Nagyon sok novellát is írt, 11 novellafordítást találtam magyarul, vagyis csak 9-et, mert egyet háromszor is lefordítottak magyarra:

1. London pusztulása, Galaktika 57 (1985), ford. Gálvölgyi Judit [The Doom of London, The Idler, Nov 1892]

2. Szórakozottak vámszedői, Az izgalom mesterei, Körmendy, 1944, ford. Bálint Lajos (²A világ legjobb bűnügyi novellái III. - Válogatott gyilkosságok, Arión Kiadó, 2004) [The Absent-Minded Coterie, (nv) The Saturday Evening Post, May 13 1905] (Eugène Valmont)

3. A halálos sakkjátszma, Képes Krónika, 1926/45. sz. [A Game of Chess, (ss) Pearson’s Magazine (US), Mar 1900]

4a. Egy fürdővendég metamorfózisai, Magyar Géniusz, 1895/ 691-694. p. [The Metamorphoses of Johnson, The Idler, Feb 1894]
4b. Johnson átalakulásai, Magyar Ujság 1895. okt. 9. pp. 1-3.
4c. Az átváltozó fürdővendég, Budapest (napilap), 1913. aug. 8.

5. A De Plonville ur veszélyes helyzete, Vasárnapi Ujság, 1893/36-38. sz. (3 részben) ford. ifj. Szász Béla [The Predicament Of De Plonville, Black and White, June 18, 1892]

6. A bagdadi pasa szökőkutja, Képes Krónika, 1927/20. sz. [The Pasha’s Prisoner, (ss) McClure’s, May 1900]

7. Megszökött menyasszony, Fővárosi Lapok, 1896. nov. 24. [An Electrical Elopement, (ss)]

8. Hajszálnyira a világvégétől, Galaktika 323 (2017. febr.), ford. Szente Mihály [Within an Ace of the End of the World, (ss) McClure’s, Apr 1900]

9. Lord Stansford leleplezése, Ország-Világ, 1897/46-47. sz. (2 részben) ford. Bodor Kornélia [The Exposure of Lord Stansford, (ss) The Strand Magazine, Aug 1896]

A Galaktika persze a science fiction vonatkozású novelláiból adott kettőt, de ilyeneket Barr amúgy is keveset írt. A London pusztulása egy apokaliptikus vízió, melyben egy mérgező köd megöli London lakosságát. Egyébként még A halálos sakkjátszmának is vannak sci-fi elemei.

A 9 novellából csak egy Eugène Valmont-történet, a Szórakozottak vámszedői. Bálint Lajos válogatta be az 1944-ben kiadott híres krimi novellás kötetébe, Az izgalom mestereibe. Nem is éppen rövid: 64-109. oldal, azaz inkább kisregény, mint novella. Olyan szélhámosokról szól, akik feledékenységben szenvedő embereket szednek rá, hogy kigyógyítsák őket bajukból, majd egy valamit – ami a gyengéjük – vetetnek meg velük, kedvező feltételekkel, de a részleteket örökké fizetniük kell…

Bálint Lajos a novella elején röviden bemutatta Barr-t, vagyis csak bemutatta volna, hiszen 1876-os születésűnek írta és a Scotland Yard nyomozójának titulálta, akiből később vált bűnügyi író. Viszont az általa lefordított Szórakozottak vámszedőit a The triumphs of Eugène Valmont („Eugène Valmont diadalai”) kötet legjobb novellájának tartják, annak tükrében is, hogy mindegyik Valmont-novella rendkívül szórakoztató és szellemes detektív-paródia. A kötet címében is szereplő „diadalok” valójában balsikerek és kudarcok sorozata…