Gerald Kersh
(1911 - 1968)
Gerald Kersh egy brit regényíró és novellista volt. A angliai Teddingtonban született, zsidó családban. Már gyerekkorában írogatott, de iskolái végeztével a legkülönfélébb állásokat is kipróbálta. Nem az a nyámnyila írótípus esete volt Kersh, ahogy a másik angol író, Peter Cheyney sem, hisz volt birkózó és pénzbehajtó is. Egyébként Kersh nagydarab, szúrós, fekete szemű férfi volt, aki saját magára is előszeretettel mondta, hogy „gonosz kinézetű”.
Első regénye egy zsidó témájú könyv volt 1934-ben: Jews Without Jehovah, amivel családja körében is botrányt okozott. Viszont a harmadik regénye, a bűnügyi témájú Night and the City 1938-ban, komoly sikert aratott. Kétszer is megfilmesítették. A második világháború idején bevonult katonának (erről az éveiről külön könyvet írt, ami közvetlenül a háború után jelent meg). Egyébként Kersh pozitív szimpátiával élt Magyarország iránt: a háború után ruhákat és teljes haditudósítói felszerelését Magyarországra küldte ún. "szeretetcsomagban".
Az igazi karrierje a háború után indult be. Jelentős regénye az sf-thriller The Secret Masters (1953), majd 1957-ben jelent meg a legjobb regényének tartott Fowlers End. A háború után elkezdett komolyabban foglalkozni a novellákkal. 1945 után már csak pár regényt, viszont jóval több novelláskötetet adott ki. Mintegy négyszáz novellát publikált a húsz regénye mellett. Egyformán írt horror, sci-fi, fantasy és detektívtörténeteket (és mindegyikben alkotott jelentőset). Olyan magazinok és lapok közölték novelláit, mint a Courier, The Saturday Evening Post, Collier’s, Argosy, Lilliput, Playboy, Esquire és még sok más. Az Ellery Queen’s Mystery Magazine számos bűnügyi témájú novelláját újraközölte az 50-es és 60-as években. Még írt klasszikus bezárt szoba rejtélyt is: a The Crewel Needle c. novelláját Otto Penzler beválogatta az 2014-ben kiadott The Black Lizard Big Book of Locked-Room Mysteries c. 941 oldalas kötetébe.
Álneveket csak ritkán használt, néhány novellájánál: P. J. Gahagan, G. J. Herbert, Waldo Kellar és Alison Rostron. 1959-ben amerikai állampolgár lett.
Harlan Ellison azt írta, neki a kedvenc szerzője Gerald Kersh. Ellison szerkesztette Kersh horror novelláiból a Nightshade and Damnations c. kötetet 1968-ban. Néhány elbeszélése valóban nagy feltűnést keltett már megjelenése idején. The Secret of the Bottle c. novellája 1958-ban Edgar-díjat kapott. Viszont az 1968-as halála után kezdték elfeledni. 2013-ban a Valancourt Books elkezdte újból kiadogatni munkáit.
A novellái leginkább független történetek, csak egy igazi sorozathőse volt: Karmesin, a mestertolvaj, aki saját magát is egy zseninek tartja. Voltak már előtte is rokonszenves, intelligens tolvajok és bűnözők az irodalomban, mint Raffles (Hornungtól), Arsène Lupin (Leblanctól), Alonzo MacTavish (Peter Cheyneytől) vagy Ed Jenkins (E. S. Gardnertől). És nem csak előtte, hanem utána is, mint az E. D. Hoch alkotta Nick Velvet. Karmesin egyébként egy joviális és testesebb idősebb úriember volt. Néha azért Kersh elejtett róla néhány megjelgyzést a novelláiban: „Kövérsége és kora ellenére Karmesin alighanem bivalyerős volt.” (Karmesin a gyilkos). Néha dicsekszik is leleményes lopásaival: „Hallott már valamit, rebesgetni a Betzendorf esetről? – Arról a csinos kis zűrről, amikor szőrén-szálán eltűnt egy húszezer arany-fontot érő karcsat, s vele együtt egy ötezer fontos gyűrű is. Nem olvasta véletlenül, milyen remek stílusban fújta meg valaki ezeket a csecsebecséket?
– Mintha olvastam volna róla valamit, de csak halványan emlékszem – feleltem.
– Nos hát, ha nagyon érdekli, most megtudhatja, ki csórta el azt a rendes kis szájrét., Senki más, mint – én, – Karmesin olyan közönyös hangon mondta ezt, mintha csak arról esett volna szó, hogy tegnap szépen sütött a nap.” (Dr. Trotz szanatóriuma).
Az első Karmesin novella 1936-ban jelent meg és az utolsó 1962-ben. 2003-ban jelent meg 169 oldalon a Karmesin: The World's Greatest Criminal – Or Most Outrageous Liar, melyben Paul Duncan összegyűjtötte a különböző magazinokban közölt Karmesin-novellákat, összesen 17-et (ezeket később újraközölte az Ellery Queen’s Mystery Magazine). Duncan írta a kötet előszavát is.
***
Magyarul Gerald Kershnek egy regénye sem olvasható és a novelláiból is csak nagyon kevés található:
1a. Dr. Trotz szanatóriuma, Magyar Szó [Jug], 1958. ápr. 27. [Karmesin and the Raving Lunatic (ss) Courier, Spr 1939] (Karmesin)
1b. Trotz doktor szanatóriuma, Képes Sport Újság [Jug], 1959/18. sz. (²Izraeli Képeslap [Izr], 1959. jún. 11.)
2. Karmesin a gyilkos, csak neten közölt (2011 előtt), [Karmesin, Murderer, (ss) The People, Dec 24 1944] (Karmesin)
3. Sem ember, sem kutya, csak elektronikusan, 2021, ford. Longvale [Neither Man Nor Dog, John O'London's Weekly, January 26, 1945]
4a. Csontnélküli emberek, (Jonathan Herbert): Boldog Halálnapot, Amon kiadó, 1994. ford. Szántai Zsolt [Men Without Bones, Esquire, Fall 1954]
4b. Csontnélküli emberek, Bíborcsászár, Dark Pages, 1999.
5. A rejtett kincs, Utunk [Rom], 1957/29. sz. ford. Dobó Ferenc [Buried Treasure, (ss) Men Without Bones, 1955]
6. A háromnyakú palack titka, A háromnyakú palack titka, Dacia, Kolozsvár, 1972, (²Rakéta Regényújság 1974/42. sz.) ford. Vajda Béla [The Secret of the Bottle, The Saturday Evening Post, Dec 7 1957]
7. Az idő illúziója, Hargita kalendárium 1971 [Rom], ford. Hegedűs László [A Lucky Day for the Boar, (ss) Playboy, Oct 1962]
Igaz hogy kevés novellája van magyarul Kershnek, de A háromnyakú palack titka és a Csontnélküli emberek talán a két leghíresebb novellája meg van. A Karmesin-novellákból is van kettő. Az idő illúziója szintén egy bűnügyi novella, s szerencsére nem is olyan rövid: három és fél kéthasábos oldalon közölte a romániai magyar évkönyv. Egyébként a nyomtatásban megjelent 5 különböző fordításból egyedül A csontnélküli emberek magyarországi megjelenés, a többi négy mind határon túli magyar megjelenés. Egy híresebb, de egyben nagyon komor novelláját, a Sem ember, sem kutya-t lefordítottam, ami válogatáskötetének is címadó története volt.
