Ernest Bramah
(1868-1942)

Ernest Bramah egy angol író volt, aki Ernest Brammah Smith néven született. A manchesteri gimnáziumot 16 évesen otthagyta, majd nem sokra rá mezőgazdasági vállalkozásba kezdett, ami elég sikeresnek bizonyult (erről ki is adott egy könyvet 1894-ben). Később Jerome K. Jerome titkára lett, aki rábízta egyik magazinja szerkesztését is.

Bramah életében 21 könyvet adott ki, ezek többsége novelláskötet. 1907-ben kiadott egy tudományos fikciót What might Have Been címmel, amit forrásként használt Orwell az 1984 megírásakor.

Keszthelyi a detektívtörténetében épp csak megemlíti Bramah-t és az ő vak detektívjét, Max Carradost (1979). Tőle valamivel bőbeszédűbb, Pete Klára, aki ezt írja Bramahról: „Saját bevallása szerint írásainak célja egyedül olvasóinak szórakoztatása volt. Műveinek egyik híres figurája Kai Lung, egy számos bűnténnyel gyanúsított mesemondó, aki számtalan történetének előadásával a bíróságot megakadályozza abban, hogy az ítéletet kimondják fölötte. A másik, A. Conan Doyle hagyományához kapcsolható alakja Max Carrados, a vak detektív. Stílusának kifinomult iróniája, különc eleganciája is hozzájárult írásainak sikeréhez.” (Világirodalmi Lexikon 13, 1992).

Ez a két fő karaktere volt Bramahnak. 1900-ban jelentkezett a The Wallet of Kai Lung c. novelláskötetével, benne történelmi fantasy novellákkal (de a magazinokban már évekkel korábban közölt Kai Lung-novellákat). Kai Lungról a vándor mesemondóról írt még más történeteket is, közte regényt is.

Ettől számunkra sokkal jelentősebb (legalábbis számunkra), hogy Bramah színre léptette Max Carradost, a vak detektívet. Az első novella, amiben szerepelt: The Master Coiner Unmasked, ami a News of the World nevű hetilap 1913. aug. 17-i számában jelent meg. És a hetilap következő, aug. 23-i számában már jött is a második Carrados-novella: The Mystery of the Signals. 1914-ben már 8 novellával meg is jelent a Max Carrados c. kötet. Ebben Bramah a News of the World hetilapban (1913. aug. 17 és dec. 28 között) megjelent novelláit gyűjtötte kötetbe, de többnek a korábbi címét megváltoztatta, így a The Master Coiner Unmaskedből The Coin of Dionysius lett.

Ebből az első novellából ismerünk meg pár alapdolgot. Max Carrados egy lovasbalesetben vakult meg, majd komoly vagyont örökölt egy amerikai unokatestvérétől. A történet Dionüsziosz ókori görög uralkodó egy hamis tetradrachmája körül forog, amiről Mr. Carlyle kért szakértői véleményt. Carlyle egy kisebb ügyekre specializálódott iroda magánnyomozója, aki korábban ügyvéd volt.

Carrados a numizmatika szakértője, van egy írógépe és dohányzik. Megbízható inasának neve Parkinson, míg a titkára Mr. Greatorex. Carlyle hangját már a beszélgetés során felismeri, ugyanis sok évvel korábban osztálytársak voltak. Carrados természetesen segít Carlyle-nek a rejtély megoldásában és ezután a kötetben a Max Carrados történetek másik szereplője Carlyle magándetektív lesz.

Egy későbbi novellájában így beszél Carradosról Bramah: "A vak detektív, akinek világoskék, nyitott szemei szelíd, de fénytelen tekintettel meredtek a levegőbe, úgyhogy az első pillanatban senki sem hitte el róla, hogy teljességgel és végkép világtalan, ezalatt Flinders osztályvezetővel visszavonult a belső, párnázott ajtajú hivatali szobába. Súlyos testi hibája ellenére, Max Carrados egyike volt a legügyesebb detektíveknek. Rendszerint egészen bizalmas természetű és kényes ügyekben nyomozott a titkos Külügyi Hivatal számára, olyan ügyekben, amelyek az első pillanatra jelentéktelen és játszi könnyedséggel megoldható feladatoknak látszottak, de amelyeknek kibogozásához mégis igen sok tapintat, éles megfigyelőképesség, rendíthetetlen logika és előrelátás kellett. Úgyszólván specialista volt az ilyen titkos ügyekben a világtalan detektív." (Az ibolyacsokor)

Michael Grost azt mondja, van egy varázsa Bramah munkáinak, mégha könnyű olvasmányok is (ezt maga Bramah sem tagadta). Grost szemére veti, hogy sok története nem túl kreatív a rejtélyek kidolgozásában és vannak olyan novellái, melyek detektív-rejtélyből elfajulnak rejtély nélküli thrillerré. Vannak történetei, melyek inkább a horror felé hulló komor mesék, mint a The Tragedy at Brookbend Cottage vagy a The Crime at the House in Culver Street.

Az 1920-as években főként a Flynn’s Weekly és a The Strand magazinokban publikálta Bramah a novelláit. 1923-ban jelent meg a következő kötet, The Eyes of Max Carrados címen, 9 novellával. 1927-ben a harmadik novelláskötet, a Max Carrados Mysteries, 8 novellával. Majd egy regénnyel zárta a Carrados-sorozatát 1934-ben: The Bravo of London címmel. Azaz három novelláskötet és egy regény van Carradossal (a novellák közt mindössze kettő tartalmaz természetfölötti elemeket). George Orwell szerint a Max Carrados és a The Eyes of Max Carrados az egyedüli detektívtörténetek Poe óta, melyeket érdemes újraolvasni.

Bár Carrados vak volt, ennek úgyszólván ellentételezéseként minden más érzékszerve a végletekig kifinomult volt. Bramah pedig el is bájol minket a kis vak detektívjével:
"Az átjáró másik végéről rettenetes kiáltás hangzott fel.
– Mr. Carrados, azonnal jöjjön ide!
A hadnagy a vendégszoba nyitott ajtajában állt, hátrafelé nézett, kezében kis üveget szorongatott. – Meghalt! – kiáltott elfojtott zokogással. – Meghalt, és akkor, amikor ettől a vadállattól megszabadulhatott volna.
A világtalan nyomozó belépett, a levegőbe szagolt, és gyöngéden megérintette a nő szívét, amely megszűnt dobogni." (Tragédia a Brookbend Cottage-ban)

Max Carrados máig a krimiirodalom egyik leghíresebb vak detektívje (Baynard Kendrick krimiíró Duncan Maclain kapitánya mellett). Clinton H. Stagg amerikai szerző Thornley Coltonja volt az első vak detektív, de csak pár hónappal előzte Max Carradost.

1971-ben készült egy brit tv-film is, The Missing Witness Sensation címmel, melyben Robert Stephens angol színész játszotta Carradost. Lásd föntebb egy képet a filmből, Robert Stephenssel.

Ernest Bramah konzervatív politikai nézeteket vallott, de ezt sem tőle tudjuk, hanem műveiből szűrhető le. Egész életében zárkózott, visszavonult életet élt. Interjút nem adott és semmilyen életrajzi adatot nem adott meg magáról. Ezért is jelent meg 2007-ben Aubrey Wilson biográfiai munkája The Search for Ernest Bramah („Ernest Bramah keresése”) címmel (a könyv borítója fentebb, jobb oldalt).

 ***

A 26 Max Carrados-novellából mindössze 2-őt találtam eddig magyarul (más írás nem is jelent meg Bramahtól):

1. Tragédia a Brookbend Cottage-ban, Rakéta Regényújság, 1989/26. sz. jún. 27. ford. Sarlós Zsuzsa [The Tragedy at Brookbend Cottage, (nv) News of the World, Sep 7-14 1913] (Max Carrados 3)
2. Az ibolyacsokor, Magyar Detektív, 1929/19. sz. ford. Vécsey Leó [The Bunch of Violets, (nv) The Strand, Jul 1924] (Max Carrados  18)

 A The Bunch of Violets az egyedüli novellája, mely nem Carrados novelláskötetben jelent meg könyvformában, hanem belerakta Bramah a The Specimen Case (1924) c. válogatáskötetébe.