Edward Wellen

(1919-2011)

Edward Paul Wellen egy professzionális rövidtörténet író volt. Az amerikai New Rochelle-ben született (New York állam). Több mint negyven év írói működése alatt végig megmaradt novellistának, és több mint 200 rövid történetet írt (mindössze két regénnyel próbálkozott).

Az 1950-es évek elején kezdett el novellák írásával foglalkozni. Az első írása, az Origins of Galactic Slang, a Galaxy 1952. júliusi számában jelent meg. Ez tkp. egy nonfikciós elméleti paródia sorozat első része volt. Mindegyik címe Galactic Origins...-el kezdődött és 1962-ig 8 ilyet írt. Az első igazi novellája azonban nem scifi, hanem egy western volt: Enough Rope címmel, és a Two-Gun Western 1953. augusztusi számában jelent meg. Ezután viszont már csak scifi történeteket írt és olyan magazinokban jelentek meg az ötvenes években a novellái, mint a Galaxy, Imagination, Science Stories, Two-Gun Western, Universe Science Fiction, Infinity Science Fiction, Playboy, vagy az Astounding Science Fiction. A scifi novelláira jellemző a cinikus, parodisztikus hangvétel, finom humorral fűszerezve.

A főként scifiket író korszakában 1958-ben változás állt be. A Guilty Detective Story Magazine 1958. januári számában bűnügyi történettel jelentkezett. 1958-59-ben több novelláját közölte a kemény krimiket adó Manhunt, és az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine is kettőt közölt tőle az évben (az 1959. májusi számában mutatkozott be a Which One’s the Guilty One? c. történetével). Utána azonban, a hatvanas évek első felében megint csak scifiket írt, mert az AHMM-ben a következő novellája csak az 1964. januári számban jelent meg. Szintén 1964-től jelentek meg a novellái a Mike Shayne Mystery Magazine-ban, majd 1971-től az Ellery Queen’s Mystery Magazine-ban. 1964 és 96 között már főként krimi jellegű novellákat írt (föntebb az aktuális magazinoknak azon száma látható, melyben először közöltek Wellentől novellát). Hozzáteszem azonban, hogy ezekben az időkben is jelentkezett rendre scifi történetekkel, sőt, az ún. kriminovellái sokszor tartalmaznak scifi elemeket is. Igazából sohasem szakadt el teljesen scifi írói mivoltától, bár kétségtelen, hogy munkássága alatt több krimi történetet írt, mint scifit. Michael E. Grost a krimiről szóló írásaiban ezzel együtt is Wellent azon szerzők közé sorolja, akik „látogatók a science fictonból” a krimi birodalmában (mint Asimov, Boucher, Bradbury, Heinlein, Leister, Avram Davidson, Simak és hasonlók).

Az első regénye a Hijack volt, és ez is meglehetősen rövid. Előbb a Venture Science Fiction Magazine 1970. májusi számában jelent meg 94 oldalon, majd 1971-ben valamennyire bővebben (míg így is csak 140 oldalas) könyvként is megjelent. A történet alapja, hogy az amerikai kormány titkos tervet sző arra, hogy a fejesek elhagynák a naprendszert, mert tudomásukra jut, hogy a Nap el fog pusztulni. A következő regénye csak jóval később követte ezt: az An Hour to Kill c. krimi (240 oldalon) 1993-ban jelent meg. Ez egy Mal nevű bérgyilkosról szól, aki a Karibi-szigeteken megbízásból megöl egy fejest. Visszatértében megáll Miamiban, ahol megismerkedik a szépséges Marita Garciával. Ez hozza vesztét, mert a nő miatt megöli egy Ramon nevű drogbáró öccsét. Ezután üldözőbe veszik nemcsak a rendőrök, hanem a drogkartell bűnözői is. Egyébként mindkét regényét könnyen olvasható munkának tartják.

Novellái a magazinok mellett számos válogatáskötetbe bekerültek, mint a The 13 Crimes of Science Fiction (1970), The Best from Fantasy and Science Fiction 22 (1976), Alfred Hitchcock's Tales to Keep You Spellbound (1976), Alfred Hitchcock's Tales to Be Read with Caution (1979), Best Detective Stories (1979), 100 Malicious Little Mysteries (1981), Tales of Terror (1986), The New Adventures of Sherlock Holmes (1987), The Further Adventures of Batman (1989), Foundation's Friends (1989), The Further Adventures of The Joker (1990), Lighthouse Horrors (1993), Murder Is My Business (1994).

Wellen összegyűjtött novellából csak megkésve, 2001-ben jelent meg egy válogatáskötet Perps címmel. Ez a kiváló, 272 oldalas kötet a szerző 1958 után írt thriller, detektív és más bűnügyi jellegű legjobb novelláiból ad 26-ot. Bár Wellen munkássága nagy részében rejtély-novellákat írt, a scifi szakértői jelentősnek tartják a főként kezdeti idejében írt SF novelláit is. A Kindle elektronikus könyvként 2015-ben 25 ilyen történetéből, főleg az ötvenes évekből, ad egy válogatást: The 21st Golden Age of Science Fiction MEGAPACK TM: 25 Stories by Edward Wellen.

Sorozatkaraktereket a novelláiban nem alkalmazott, azok mind egymástól független történetek. Bár írt Batman, Joker, Sherlock Homes vagy Superman novellákat is. Néha keverte a két műfajt, mert vannak scifi jellegű magándetektíves történetei is. Kétségkívül Wellen „végzete”, hogy egész írói működése alatt megmaradt novellistának, így alábecsülték, holott történetei közt számos zseniális és eredeti történet is megtalálható, amiket rendszerint igyekezett csattanós befejezéssel zárni.

* * *

Magyarul 11 novellafordítást találtam Wellentől, de az egyik novellájának két különböző magyar fordítása is készült:

1a. Apokrif, A Népszava kalendáriuma 1987, Népszava, 1986. ford. Gálvölgyi Judit [Apocryphal Fragment, Amazing, Sep 1962]
1b. Az örök kétkedő, Oberon Könyvek (fnz), 6. sz. (1988) ford. Koch György (²Aréna 4 [1989/3], ³Rakéta Regényújság, 1992/15. sz.)

2. A gothami okos emberek, Batman: 10 új történet, Victoria, 1989. ford. Szilágyi Eszter Anna [Wise Men of Gotham, The Further Adventures of Batman, 1989]

3. Gyilkosság Urth-fokon, Az Alapítvány barátai: tisztelgés Isaac Asimov munkássága előtt, Metropolis Media, 2015. ford. Bagi Gábor [Murder in the Urth Degree, Foundation's Friends: Stories in Honor of Isaac Asimov, 1989] (Wendell Urth)

4. Pontos időben a megfelelő helyen, Rakéta Regényújság, 1992/33-34. sz. ford. Földeák Iván [The Time and the Place, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Jan 1980]

5. Az ezredes, Elképesztő novellák, 1988. ford. Timár György [The Perfect Rotter, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Jul 1976]

6. Ördög-hágó, IPM, 1979/8. sz. ford. Murányi Beatrix [Devil’s Pass, (ss) Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jan 1978]

7. Hálás tekintet, Magyar Szó [Jug], 1973. okt. 7. [The Look of Gratitude, (ss) Mike Shayne Mystery Magazine, Dec 1971]

8. Ostoba eset, Hét [Szlov], 1977/40. sz. ford. – ta – [Salami Where He Hid, (ss) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Oct 1973]

9. Női szemmel: Gyilkosság, A Hét Tükre [Izr], 1974/25. sz. ford. H. I. [Adam’s Lib, (vi) Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Aug 1973]

10. Messze érő kezek, Heves Megyei Népújság, 1982. dec. 14-15. (2 részben) ford. Zahemszky László [The Long Arm of El Jefe, Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine, Oct 1976]

A listában csak az első két-három novella számítható Wellen SF novellái közé. Érdekes módon a Galaktika fennállása alatt egyetlen novellát sem közölt tőle. Viszont a többi 7-8 novellája mind krimi. Három határon túli magyar lapban jelent meg. A legkorábbi magyar megjelenése az újvidéki Magyar Szóban volt, viszont a nevét sikerült Edward Wellan-ra átírni. De a szlovákiai Hét hetilap is elírta szerzőnk nevét Edward Weller-re. Egyébként a hetilap valószínűleg a német Bunte magazin egyik 1974-es számából fordította az Ostoba esetet, ahol Alles Käse címmel jelent meg (a Bunte éveken át adta az amerikai Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine novelláit rövidítve, ebből több akkori magyar lap fordított, mint az Új Ifjúság, Ádám vagy Tükör). Elképzelhető, hogy a Messze érő kezek is innen lett fordítva, ugyanis Zahemszky  a novella végén közölte, hogy németből fordította.

Természetesen a magyar novellafordítások nem úgy keletkeztek, hogy kiválogatva Wellen legjobbnak tartott novelláiból, hisz magáról a szerzőről - akkoriban - vajmi keveset tudtak, hanem kezükbe került nyugati magazinokból lefordították a benne lévő krimi novellát. Ez mutatja, hogy szerzőnk jobbnak számító novelláiból csak a The Long Arm of El Jefe és a The Perfect Rotter van meg magyarul, hisz Timár György annak idején valóban „válogatott” az általa szerkesztett Elképesztő novellák c. kötetébe (mint pld. nincs meg magyarul a Cicero, Mouthpiece, Hit or Miss, Inside Evidence, Final Acquittal, Fair Exchange, From Parts Unknown vagy a The Adventure of the Blind Alley).

A Gyilkosság Urth-fokon c. novellája viszont figyelelmreméltó darab és különös ínyencség. A novella főhőse dr. Wendell Urth és nem csak scifi, hanem legalább annyira krimi is. Asimov 1955 és 1966 közt négy olyan novellát írt, melyek főhőse dr. Wendell Urth, egy extraterrológus (idegen világok szakértője), aki viszolyog a repüléstől. Azt kell mondjam, Asimovnak mindegyik Wendell Urth-története nagyszerű olvasmány, és nagy kár, hogy nem írt belőlük többet. Magyarul mindegyik megjelent: A Daloló Harang (1986), Beszélő kövek (1986), Haldokló éjszaka (1973), A varázsige (1997). Természetesen a jövőben játszódnak, mikor már uraljuk a naprendszert, de mindezen scifi külsőségek ellenére ezek igazi detektíves krimik:

"- Azért jöttem - kezdte komoran a felügyelő -, hogy egy gyilkossági ügyben konzultáljak önnel.
- Gyilkosság? Mi közöm nekem a gyilkosságokhoz?
- Ez a gyilkosság, dr. Urth, a Holdon történt.
- Döbbenetes.
- Több mint döbbenetes. Példátlan, dr. Urth! Ötven év óta, amióta a Holdbéli Domínium létrejött, űrhajók robbantak föl, űrruhák hasadtak szét. Emberek halálra főttek a napoldalon, megfagytak a sötét oldalon, s megfulladtak mindkét oldalon. Történt haláleset lezuhanásból, ami a holdgravitációt figyelembe véve elég meglepő. De mindmostanáig senki se hunyt el másik személy szándékos erőszaktette miatt.
- Hogyan történt? - kérdezte dr. Urth.
- A körülmények szerencsés alakulása folytán a hatóságok egy órán belül a helyszínen voltak. Egy őrjárati űrhajó felvillanást észlelt a Hold felszínén. Tudja, milyen messzire ellátszik egy villanás az éji oldalon. A pilóta értesítette Luna Cityt, és leszállt. Esküszik, hogy miközben visszafelé körözött, sikerült meglátnia földfénynél valamit, amit űrhajófelszállásként észlelt. Leszálláskor rátalált egy szétlőtt holttestre és lábnyomokra." (részlet A Daloló Harang-ból).

Ez nyilván hálás feladat lehetett Wellen számára, mikor Greenberg felkérte, hogy írjon egy novellát az Asimov tiszteletére megjelenő kötetbe. Hiszen Wellen kedvelte a scifi környezetű detektíves történeteket. Greenberg az 1979-ben megjelent The 13 Crimes of Science Fiction c. antológiájába beválogatta Wellentől Mouthpiece c. novellát (és persze benne van Asimovtól A Daloló Harang is). Egyébként több hasonló válogatás jelent már meg, de megfigyelhető, hogy az ilyen összeállításokban, döntő többségben scifi szerzők írnak detektíves történeteket, s nem krimiírók scifis történeteket. Mindenesetre, aki teheti, olvassa el mind az öt dr. Wendell Urth-novellát, több úgy sincs belőlük...