Margery Allingham

 (1904 - 1966)

Margery Louise Allingham angol krimi írónőnek már szülei is írók voltak. Apja, Herbert John Allingham ponyvaregényeket írt. Margery első regénye 19 éves korában, 1923-ban jelent meg. Végül úgy döntött, inkább detektívregényeket fog írni. Első krimi regénye, a The White Cottage Mystery a Daily Express-ben jelent meg folytatásokban.

Az igazi áttörést az 1929-ben megjelent The Crime At Black Dudley c. regénye hozta. Ebben léptette elő saját sorozat-karakterét Albert Campiont. Egy szőke, magas, szemüveges, angol arisztokratát, aki Londonban él. Nem egyedül, inasa és egy általa Autulycusnak nevezett madár (egy csóka) társaságában. Egyszerre kalandor és detektív, ismeri London rendőreit, művészeit, előkelőségeit és sok alvilági figurát is. Legalább annyira társasági figura, mint detektív.

Írt néhány független krimit is, de nem sokat, igazán híressé az úri detektívje, Albert Campion tette, akinek bravúros nyomozásait élete végéig írta. Összesen 19 regényt és több mint 20 novellát írt, melyeknek Campion volt a főhőse. A legkiválóbbnak a sorozatból a The Tiger in The Smoke c. regényt (1952) tartják, amit meg is filmesítettek.

Az utolsó Campion regénye (a 19.-ik), A Cargo of Eagles című, már a halála után, 1968-ban jelent meg (de ezt már Margery férje, Philip Youngman Carter fejezte be). Margerynek azonban volt egy utolsó munkája, amiben Campiontól köszönt el: Mr Campion's Farewell. Ezt Philip Youngman Carter szintén megpróbálta folytatni, de ő is meghalt. A kézirat sok évig Margery húgánál, majd 2001-től a Margery Allingham Társaságnál volt letétben. A társaság engedélyével Mike Ripley angol krimiíró, aki Albert Campion nagy rajongója, 2012-ben megkapta a töredékes kéziratot, és be is fejezte. Mr Campion's Farewell („Mr Campion búcsúja”) 2014 tavaszán látott napvilágot, ami már valóban az utolsó Campion-regény.

Margery Allingham angol nyelvterületen évtizedekig Agatha Christie fő riválisának számított, később a mérleg már egyértelműen Christie javára billent, hisz Allingham krimijei – mint akár Dorothy Sayers regényei – igazi női krimik voltak, azaz nem csak detektívesdi, hanem romantikus-szerelmi szálakat is pengetett.

Független regényeit – amikből amúgy is csak párat írt – jobbára elfelejtették, de Albert Campion-regényeit ma is szívesen adogatják ki. Magyarul ezekből egy sem jelent meg. Novellát is sokat írt, de azokból is csak kettő jelent meg magyarul, az egyik ezekből viszont Albert Campion-történet:

1. Gyilkosság kánikulában, Rakéta Regényújság, 1975, 46. sz. ford. Lóránd Imre (²Éjszakai ügyelet - 10 detektívtörténet, 1980) [The Borderline Case, The (London) Evening Standard, Aug 25 1936]
2. A helyzet megváltozott, ford. Damokos Katalin, Alfred Hitchcock Mystery Magazine, 1993. március. [The Case Is Altered [Albert Campion], (ss) The Strand, Dec 1938] (Albert Campion)

A novellák kezdései:

Azon az éjszakán olyan meleg volt Londonban, hogy belvárosi műteremlakásunkban nyitott tető alatt aludtunk. Igaz, hogy bőven hullott ránk a korom, de a légmozgás néha-néha hozott egy lélegzetnyi enyhülést a füllesztő hőségben. Hőfüggöny lebegett a sötét látóhatáron, s az égbolt alatt, amelyből mi csak egy tenyérnyit láttunk, nyugtalanul kapkodott levegő után a nyüzsgő város.
A gyilkosságról az esti lapok első kiadásai számoltak be. Én délután háromkor olvastam el a tudósítást, amikor megjöttek az újságok. Nem volt kedvem elmerülni a részletekben, mert majd leragadt a szemem, és olyan távolinak éreztem a nyomtatott szöveget, mintha semmi köze se lenne a valósághoz…” (Gyilkosság kánikulában)

Mr. Albert Campion egy első osztályú dohányzó fülkében ült, és nagy szomorúan azon töprengett, hogy a túlzott illemtudás még a karácsonyt is olyan unalmassá tudja tenni, mint egy kitömött bagoly. Ebben a pillanatban vadonatúj, feltűnő mintájú disznóbőr koffer csapódott a térdének. Ezzel egyidejűleg egy golftáska sípcsonton vágta a vele szemben ülő szégyenlős fiatalembert, egy csomó színes hetilap hullott a távoli sarokban lévő csinos lány fejére, és a fülkét betöltötte a jeges levegő. Ismerős zakatolás jelezte, hogy a vonat végre elindult, egy hordár távolodó kiáltását hallották, és Lance Feering úgy jelent meg körükben, mint akit ágyúból lőttek oda…” (A helyzet megváltozott)