Ethel Lina White

(1876-1944)

Ethel Lina White brit krimi írónő már gyerekként elkezdett írni történeteket, később regényeket is. Már nem volt fiatal, mikor elhatározta, krimiregényeket fog írni. Évekig csak romantikus novellákat, majd krimi novellákat írt, aztán az első krimi regénye, a Put Out the Light 1931-ben jelent meg. Jócskán túl volt már ekkor az ötvenen. Valójában nem is hagyományos krimiket, detektívregényeket akart írni, hanem kellemesen borzongató thrilleket, rejtély-regényeket. Kora női detektívszerzői, mint Christie, Allingham, Rinehart, Ferrars vagy Sayers szinte mind detektívregényeket írtak, megvoltak a visszatérő sorozathőseik: pocakos vagy fess detektívfelügyelők, vénkisasszonyok, akik sorra bogozták ki a bűnügyi rejtvényeket. Ethel Lina White-nak nem volt sorozathőse.

1931 és 1944 között összesen 14 thrillert írt. Népszerűsége nagyon hamar felívelt, mert a 30-as és 40-es években az angolszász világban a legnépszerűbb krimi írók közé tartozott. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ugyan White szinte mindegyik regényének témája érdekfeszítő, az alaptörténete kiváló, ám ennek regénnyé dolgozása, az írástechnikája elmarad Christie-től vagy Sayersétől. Népszerűségét az is növelte, hogy több regényét filmre vitték.

White leghíresebb regényét, az 1936-ban megjelent The Wheel Spins-t háromszor is megfilmesítették, mindannyiszor The Lady Vanishes címmel (ezeket magyarul Londoni randevú címek alatt forgalmazták). A film első változatát Alfred Hitchcock rendezte 1938-ban, majd Anthony Page is megrendezte a maga változatát 1979-ben (sőt, 2013-ban egy tévéfilmet is csináltak belőle az angolok). Később a regényt is már The Lady Vanishes címmel adogatták ki.

A The Wheel Spins egy kiváló történet: Iris Carr egy előkelő, szép angol fiatal hölgy körbeutazva Európát éppen Londonba kíván vonattal hazatérni. A vonaton megismerkedik egy furcsa és különc nővel, bizonyos Miss Froy-al. Iris egy kis időre elbóbiskol, mikor felébred, észreveszi Miss Froy szőrén-szálán eltűnt. De ami a kétségbe ejtőbb, hogy sem a fülkében, sem a vonaton a többi utas egyike sem látszik tudni Miss Froy létezéséről. Iris pedig megpróbálja kideríteni, ha valóban nem álmodta az egészet, úgy hová tűnt Miss Froy…? Maga a történet adta magát a filmre, Hitchcock is az egyik legjobb filmjét készítette belőle.

White Some Must Watch (1933) c. regényéből ("Valaki figyel") 1945-ben Robert Siodmak rendezett egy thrillert, Csigalépcső címmel. Ez is elég izgalmas lett: egy sorozatgyilkos testi hibás nőket öldös. Midnight House c. regényéből szintén 1945-ben rendezett egy filmet Lewis Allen The Unseen címmel, s a film forgatókönyvét Raymond Chandler írta.

Dacára könyvei sikerének a háború előtti magyar kiadók egyike sem látott fantáziát Ethel Lina White könyveinek kiadásában. A háború után pedig már esély sem volt rá, később pedig már nem érdeklődtek utána. Bár a háború után közvetlen egy ideig volt remény, hogy az írónő megjelenik magyarul, ugyanis 1946-ban a Faust Könyvkiadó Vállalat közreadott egy listát, azon könyvekkel, melyeket megkívánnak jelentetni (nagyrészt krimik), és közte volt  Ethel Lina White-tól a Wax  (1935) c. regény is (lásd az egyik angol borítóját a regénynek lentebb), de ebből már nem lett semmi, hisz a kommunisták lassan átvették a könyvkiadást is.

White sokkal előbb kezdett novellákat írni, mint regényeket: már a 20. század elejétől jelentek meg novellái magazinokban,  de ezek inkább romantikus történetek voltak. Majd 1924-től detektívnovellákat írt olyan magazinokba, mint a Detective Story Magazine, Crime Mysteries vagy a The Novel Magazine, mindenesetre ezekből sem sokat.

Regényeiből egy sem jelent meg magyarul, de novelláiból is mindössze kettőt találtam:

1. A Carr-eset,  Áller Képes Családi Lapja, 1926/7. sz.

2. Miss Loveapple szerencséje, Képes Krónika, 1927/35. sz. [Miss Loveapple’s Luck].

A novellák első bekezdése:

"Clintsben soha sem történt semmi. De nem történt semmi Hannah Carral, a falu öreg kisasszonyával sem." (A Carr-eset)

„Miss Loveapple meg volt győződve, hogy őt kegyeli a sors. A csinos, bár kicsit erős és jókedvű nő becses személye fontosságát sokszor értékelte, sőt azt is tudta, hogy a szerencse elkényeztetett kedvence.” (Miss Loveapple szerencséje)

Ez utóbbi történet Miss Loveapple egy kalandját meséli el, aki kis angol falujából minden évben Svájcba utazott nyaralni.

Miss Loveapple aztán megint felbukkan az 1940-ben megjelent, While She Sleeps! c. izgalmas thrillerében. A regényben Miss Loveapple éppen visszatért svájci nyaralásából és londoni otthonában alszik szeptember 13-ának éjszakáján, mit sem tudva arról, hogy egy könyörtelen gyilkos fenyegeti életét. A regény izgalmasan indul: „Miss Loveapple mosolyogva ébredt. Szépen aludt: emésztése jó, lelkiismerete tiszta, s neki egy ellensége sem volt a világban. Így aztán semmi nem figyelmeztette arra, hogy az elkövetkező órában őt kiszemelték, hogy egy gyilkosság áldozatává váljon…”.

Ethel Lina White 1944-ben halt meg Londonban.