Elizabeth Ferrars
(1907 - 1995)
Agatha Christie-nek szerte a világon sok rajongója van ma is. A „krimi királynőjének” is szívesen nevezgették. Viszont sok vetélytársa is indult nagyjából abban a korban, mikor Christie is (illetve kicsivel előtte és kicsivel utána). Magyarországon Christie-nek ma is sok olvasója van, lelkes hívei külön weboldalt üzemeltetnek, ami teljesen érthető, hisz Christie magyar nyelven egyszerűen vetélytárs nélküli. Christie-nek úgyszólván minden regénye és novellája megjelent magyarul, többször is. Ellenben a magyar könyvkiadás és újságkiadás valami ismeretlen oknál fogva azzal büntette Agatha Christie vetélytársait, hogy sem a regényeiket, sem a novelláikat nem vagy alig adta ki magyarul. Pedig krimi írónőkben nem volt hiány a 20. század elejétől az angolszász világban, kezdve olyanokkal (tehát akik nem sokkal Christie előtt és nem sokkal utána születtek), mint Margery Allingham, Elizabeth Ferrars, Ngaio Marsh, Charlotte Armstrong, Josephine Bell, Christianna Brand, Miriam Allen deFord, Anna Katharine Green, Emma Orczy, Georgette Heyer, Helen McCloy, Dorothy L. Sayers, Josephine Tey, Ethel Lina White, Mary Roberts Rinehart, Anne Hocking, Craig Rice, Dorothy B. Hughes, Frances Crane, Vera Caspary, Dorothy Salisbury Davis, Doris Miles Disney, Celia Fremlin, Margaret Millar, Gladys Mitchell, Phoebe Atwood Taylor, Patricia Wentworth, Phyllis A. Whitney és sokan mások.
Elizabeth Ferrarst az Ellery Queen's Mystery Magazine úgy jellemezte, hogy leginkább ő közelítette meg Agatha Christie-t mind stílusban, mind a cselekmények leírásában. Ferrars szintén brit volt: Burmában született 1907-ben, Morna Doris MacTaggart néven. Előbb újságírást tanult Londonban, majd elkezdett regényeket írni az eredeti nevén. Az első krimije 1940-ben jelent meg Give a Corpse a Bad Name címmel, de már Elizabeth Ferrars néven.
Egész életében több mint hetven regényt írt. Voltak sorozatai, melyeknek olyan nevű főhősei voltak, mint Toby Dyke újságíró, Raposo, Virginia és Felix Freer, Andrew Basnett nyugdíjas botanikus, és persze írt sok független regényt is. Az Elizabeth Ferrars álnév mellett használta még az E. X. Ferrars nevet is (Amerikában ezen a néven jelentek meg a regényei is). Ferrars 1953-ban egyik alapítója volt a brit krimi írók szövetségének (CWA), majd 1958-ban tagja lett a híres Detection Clubnak, amit Anthony Berkeley alapított 1928-ban Londonban.
Magyarul nagyon kevés jelent meg tőle, s azok is úgyszólván elérhetetlenek egy átlagos olvasó számára. Regényeiből mindössze egyet találtam:
Holttest az úton, Magyar Szó napilap, 1965. május 8-tól napi folytatásokban, 56 részben [Give a Corpse a Bad Name, 1940] (Toby Dyke 1)
Mindenesetre érdekes, hogy éppen az első bűnügyi regénye jelent meg magyarul az újvidéki napilapban. Ferrars öt krimit írt pályafutása elején, melyek hőse egy Toby Dyke nevű szabadúszó újságíró. A Holttest az úton Devon megyében játszódik. Toby Dyke ex-újságírónak időlegesen nincs elfoglaltsága, éppen ezért a helyi rendőrség segítségére siet, akik egy különös ügyben nyomoznak. Egy téli este halálra gázoltak egy részeget az úttesten. A férfi egy középkorú idegen volt. Az autót egy dél-afrikai vonzó özvegy, bizonyos Anna Milne vezette. Ez eddig véletlen balesetnek is tűnhet, azonban az ismeretlen férfiról kiderül, hogy szintén Dél-Afrikából jött Angliába és a zsebében megtalálják Anna Milne címét…
*
Elizabeth Ferrars a regényei mellett számos bűnügyi novellát is írt. Ezek főleg a londoni The Evening Standard, Ellery Queen’s Mystery Magazine és The Saint Mystery Magazine lapokban jelentek meg. Sokat ezekből E. X. Ferrars néven jegyzett. Novellái általában klasszikus whodunit történetek, azaz mindig a tettes kiléte után nyomoznak benne. Előszeretettel helyezte történeteit békés angliai kisvárosokba vagy falvakba.
Novelláiból összegyűjtve eddig három könyvet is kiadtak. Legutóbb, 2012-ben a The Casebook of Jonas P. Jonas and Other Mysteries címűt. Jonas P. Jonas egy idős nyomozó, akit több novellájában is visszatért, sőt a novellái közt Jonas az egyetlen visszatérő hőse. Az előbb említett 2012-es gyűjtemény 17 novellájából hatnak a főhőse az öreg Jonas detektív.
Magyarul mindössze két novellát találtam eddig (hozzáteszem, egyik sem Jonas P. Jonas-történet):
1. Az áruló rózsacsokor, ford. Pataki Zsuzsa, Ország-Világ, 1990/29. sz. [The Rose Murders, Ellery Queen’s Mystery Magazine, May 1977. mint E. X. Ferrars]
2. Az öngyilkos levele, ford. kájéné, Vasárnap, 1990/28. sz. [A Very Small Clue, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Jul 1977. mint E. X. Ferrars]
Mind az Ország-Világ hetilapban, mind a pozsonyi Új Szó hétvégi magazinjában, a Vasárnapban magyarul megjelent novella eredetileg az amerikai EQMM-ben jelent meg E. X. Ferrars név alatt (habár valamiért az Ország-Világ, mint Elizabeth Ferrars novellát adta közre).
A novellák első bekezdései:
Mr. Pocock aznap gondolt először arra, hogy megöli Mrs. Holroydot, amikor az asszony visszautasította házassági ajánlatát. A kedves és udvarias formában tudtára hozott visszautasítás – mivel teljesen váratlanul érte – először csodálkozással töltötte el, majd őrjítő düh fogta el. A pillanat töredékéig, a dühtől megrészegülten, őrült vágy támadt benne, hogy összeszorítsa kezeit a törékeny nyakon, és addig szorítsa, amíg a halál be nem áll… De a gyűlölet e fellángolása után a félelem kerekedett felül. Utolsó gyilkossága óta elhatározta, hogy soha többé nem gyilkol.
(Az áruló rózsacsokor)
Amíg nem emelték fel a testet az íróasztalról, senki sem vette észre a levelet, amit eltakart a halott feje. A borítékon cím és bélyeg. A házvezetőnő, aki megtalálta a halottat és telefonált a rendőrségre, azt vallotta, hogy Crick úr rendkívül gondos és kulturált ember volt. A véres borítékot Mellor főfelügyelőnek címezték.
(Az öngyilkos levele)
