Baroness Orczy
(1865 –1947)
Az angol nyelvterületen leginkább Baroness Orczy néven ismert írónő a magyarországi Tarnaörsön született 1865-ben Orczy Emma bárónőként. Szüleivel 15 évesen elhagyta az országot. Végül Londonban telepedett le, ahol 1894-ben házasságot kötött egy fiatal brit rajzolóval, Montague MacLean Barstow-val. Nehéz körülmények között éltek, s próbaképpen elkezdett írni. A világsikert az 1903-ban kiadott A Vörös Pimpernel c. regény hozta, majd annak további folytatásai. Ezek történelmi kalandregények voltak, s ha csak ezeket írta volna, nem foglalkoznánk vele, azonban a krimi-történelem szempontjából két jelentős sorozata volt, melyet máig méltányolnak. Ellenben krimi téren csak rövid történeteket, novellákat írt (ellentétben hosszabb lélegzetű történelmi regényeivel). Bár angolul írt, magyar gyökereit végig megtartotta. Keszthelyi Tibor az „első magyar detektívtörténet-írónak” nevezte (1979).
Érdemes azért megemlíteni, hogy nem is az egyetlen magyar nő, aki a világszíntű krimitermeléshez hozzájárult: Fagyas Mária 1963-ban jelentette meg a The Fifth Woman c. regényét ("Az ötödik nő"), amit 1964-ben a legjobb első regény kategóriában Edgar-díjra jelöltek. A regény az 1956-os forradalom idején jéátszódik Budapesten. Egyik úton öt női holttestet jelentenek. Nemetz felügyelő mikor kimegy a helyszínere, már csak négy hullát találnak. A regény a gyilkos és a rendőrség mentális párharcáról szól. A budapesti születésű Fagyas Mária (1905-1985) amerikai-magyar írónó 1940-ben vándorolt ki Amerikába férjével. A The Fifth Woman egyben az első regénye is volt (előtte azonban színjátékokat és forgatókönyveket írt). Később használta a Mary Helen Fay álnevet is. Sajnálatos módon ez a regénye nincs meg magyarul (bár németül, franciául igen), de ezen kívül is csak öt regényt írt, és azok sem jelentek meg könyvként magyarul (egyedül a szintén nagyon jó regénynek tartott The Devil’s Lieutenant (1970) ment sorozatban magyarul egy újságban 1977-ben A hadnagy és a bíró címmel).
Kitalált egy egészen különös, eredeti karaktert, melyre így hivatkozik: Öregember a sarokban („The Old Man in the Corner”). Ugyanis a történetekben szereplő éles elméjű öregúr: névtelen. Soha nem tudjuk meg az öreg, feltehetőleg nyugdíjas, amatőr detektív nevét. Az öregúrral az A.B.C. teázóban csevegő riporternő sem kapott nevet az eredeti történetekben.
Orczy Emma öregura mintapéldánya az ún. „karosszék detektívnek”, aki egy tapodtat sem mozdul kényelmes székéből vagy foteljából, hanem az összegyűjtött híradásokat elemezve, pusztán logikai úton fejti meg a különböző bűneseteket.
A „karosszék detektív” (Armchair Detective) figurája már megjelent Edgar Allan Poe Marie Roget titokzatos eltűnése (1842). c. elbeszélésben, C. Auguste Dupin lovag személyében: „Dupin, aki szobormereven ült megszokott karosszékében, maga volt a megtestesült tiszteletteljes figyelem.” Agatha Christie Miss Jane Marple történeteiből is sok ide tartozik, mint a Tizenhárom rejtély (1932. Egy angol faluban Marple vénkisasszony kandalló mellett ülve kötöget (Orczy öregembere csomókat kötögetett): „Átnézett a kandallóhoz, ahol az idős hölgy egy nagy karosszékben ült egyenes tartással. Miss Marple fekete brokátruhát viselt, melyet dús, csontszínű csipkegallér díszített.” A novelláskötetből ajánlható A kék muskátli c. novella, ami egyben bezártszoba-rejtély is.
Christie-vel egy időben lépteti elő Vincent Starrett krimiíró a maga karosszék detektívjét, George Washington Troxellt, egy chicagói könyvesboltost. Nem sokkal utánuk, 1934-ben vezeti be Rex Stout amerikai író Nero Wolfe-t, egy túlsúlyos manhattani orchideatermesztőt. Neki is egy túlméretezett karosszéke van, ebben fogadja ügyfeleit és ritkán hagyja ott lakását és szeretett melegházát. És persze Ellery Queen is használta a karosszék detektív modelljét a The Adventure of Abraham Lincoln's Clue (1965) c. történetében.
Orczy Emma üldögélő öregurának történetei azonban máig megmaradtak az armchair detektív legtisztábban leírt modelljeinek, s hiába voltak Poe vagy Conan Doyle részéről hasonló próbálkozások korábban, az irodalmi detektívek ezen típusát a magyar bárónő teremtette meg…
Az öregúr eseteit rövid történetekben írta meg, melyek először 1901-ben bukkantak fel a londoni The Royal Magazine-ban (egészen pontosan 1901. májusi számban jelent meg az első: The Fenchurch Street Mystery). 1901-ben hat, majd 1902-ben újabb hét történetet adott közre a magazin hasábjain. 1904/5-ben megint írt jó pár öregemberes történetet a The Royal Magazine-ba.
Orczy Emma ezeket a történeteket könyvben összegyűjtve is ki kívánta adni. Elsőként a The Case of Miss Elliott (1905) jelent meg, furcsa módon az 1904/5-ben megjelent novellák voltak benne összegyűjtve. A következő kötet a The Old Man in the Corner (1908), ami tartalmazta a magazinban 1901/2-ben írt történeteit (csak egyet kihagyva a 13-ból: The Glasgow Mystery). Viszont a második kötetnek sokkal nagyobb jelentősége volt, ugyanis Orczy átdolgozta az egész kötetet, ebben nevezte el az addig névtelen újságírónőt Polly Burtonnak. Orczy 1923/24-ben „Öregember a sarokban visszatér” fejcímmel újabb történeket kezdett írni, ezek pedig az Unravelled Knots (1925) c. kötetben lettek kiadva. Az első kötetben 12, a másodikban 12 és a harmadikban 13 történet volt.
Julian Symons a krimi irodalom óriási jelentőségű teoretikusa így jellemezte az Öregember a sarokban történeteket: „Az öreg ember egy teázóban üldögélve több csésze tejet iszik meg süteménnyel. Közben egy darab spárgára szakadatlanul csomókat köt és kioldoz. Egy Polly Burton nevű női riporternek pedig egymásután adja meg azoknak az ügyeknek a megoldásait, amelyekkel szemben tehetetlen a rendőrség. Polly, úgy látszik, soha nem olvas újságot, mert minden egyes ügy hátterét – igencsak részletesen – az öreg írja le neki. Úgy tűnik, mintha az öreg soha nem mozdulna el a helyéről, bár esetenként olyan bírósági tárgyalásokról is mesél, ahol jelen volt. Az embergyűlölő öreget csak az érdekli, hogy a saját okosságát bizonyítsa. Az igazságtevés teljesen hidegen hagyja.” (Mocskos gyilkosság, 1990).
És milyen ínycsiklandózóan tudta Orczy elővezetni a teázó miliőjét, a sóvárgást a rejtélyre: „Ámde pontosan két órakor Polly ott ült a Norfolk-utcai A. B. C.-üzletben s hideg kávét szürcsölve figyelt a sarokban ülő bogaras öregemberre, aki egy szál zsineget bogozgatott.
Hogy is kívánhatták tőle, hogy most eszébe jusson Maud Allan, vagy a Palace-színház, vagy akár Dickie is, mikor ilyen pompás élményben van része? A sarokban ülő öregember a földalatti vasúton történt rejtélyes halálesetről kezdett beszélni s nem csoda, ha Polly megfeledkezett időről és térről s minden egyébről is.” (részlet a Rejtélyes haláleset a földalattin c. elbeszélésből). Azonban nem csak az említett bűnesetek számítanak rejtélynek, ugyanilyen rejtélyes az öregúr maga is: soha nem tudjuk meg a nevét, hogy mivel foglalkozott, sőt az egyik elbeszélésben tesz egy célzást arra is, hogy ő maga is követett már el gyilkosságot.
Magyarul a három kötetből az egyik, talán a legjelentősebb, megjelent Pesti Hírlap Könyvek 71. köteteként. Ezt a könyvet Orczy bárónő az erdélyi rokonainak ajánlotta (lásd fentebb):
A rejtélyes sarok, Légrády, 1929 [The Old Man in the Corner, 1908] ford. Benedek Géza, 256 oldal.
A kötet a következő történeteket tartalmazza:
1. A Fenchurch-street rejtélye (The Fenchurch Street Mystery)
2. A Phillimore-telepi rablás (The Robbery in Phillimore Terrace)
3. A yorki rejtély (The York Mystery)
4. Rejtélyes haláleset a földalattin (The Mysterious Death on the Underground Railway)
5. A liverpooli rejtély (The Liverpool Mystery)
6. Az edinburghi rejtély (The Edinburgh Mystery)
7. A banklopás (The Theft at the English Provident Bank)
8. A dublini rejtély (The Dublin Mystery)
9. A brightoni merénylet (The Brighton Mystery)
10. A Regent's Parki gyilkosság (The Regent's Park Murder)
11. A Percy Street rejtélye (The Mysterious Death in Percy Street)
Elég érthetetlen, de a fordító az angol kiadás 11. történetét, a The Birmingham Mysteryt kihagyta a kötetből, s így a 12. történet lett a 11. (éppen ezért az angol kötet 36, a magyar csak 33 fejezet, hiszen minden történet három fejezetből áll, lásd fentebb a könyv első fejezetének oldalát).
A Vento Libro Kiadó 2005-ben kiadta a Híres bűnügyi történetek c. válogatást. A kötet alapja a Great Crime Stories (2002) kötet. Ebből fordította Zsolnai Lajos a Gyilkosság a Regent's Parkban c. történetet (lásd fentebb az első lapját, ez persze megjelent korábban már A rejtélyes sarokban is). Az angol összeállítás sem az első, magazinos megjelenést adta közre újból (The Regent's Park Murder, The Royal Magazine, Sept 1901), hanem Orczy Emma későbbi (1908) átdolgozott változatát.
* * *
Érdemes megemlíteni, hogy Orczy Emma 1903-ban nem írt öregemberes történetet, ugyanis megpróbált a Windsor Magazine hasábjain egy detektívet bevezetni: Patrick Mulligan ír származású igazságügyi nyomozót. Mike Grost megjegyzi, hogy ez a karakter valószínűleg hatással lehetett Erle Stanley Gardner által létrehozott karakter, Perry Mason megalkotásához (azon felül, hogy már a monogramjuk azonos: P. M.). Vele is több rövid történetet írt Orczy, viszont ezekből nem jelent meg magyarul.
Ettől jelentősebb detektív-karaktere volt Lady Molly, teljes nevén Lady Molly Robertson-Kirk. 1909-ben bukkant fel különböző történetekben a Cassell’s Magazine-ban. Ezeket összegyűjtve 1910-ben kiadta a Lady Molly of Scotland Yard c. kötetben, mely 11 különböző történetet tartalmazott.
A magyar kiadás első részének szerkesztője lábjegyzetben adott egy kis ismertetést a Lady Mollyról, mikor azt írta, Orczy bárónő: „Egy női detektívet szerepeltet, aki ugyanolyan genialitással oldja meg a rábízott kényesnél-kényesebb feladatokat, mint Conan Doyle hőse. Orczy bárónő Lady Molly-ja bizonyára érdemes arra, hogy a magyar olvasóközönség is megismerje néhány sikeres nyomozásának történetét. A kalandokat a szerzőnő feltevése szerint Lady Molly egy barátnője, Miss Granard Mary, maga is női detektív, beszéli el.”
Lady Molly of Scotland Yard női nyomozója, aki minden éleselméjűsége ellenére csetlő-botló, kissé esetlen háziasszony maradt a férfi detektívek századfordulós világában. Ez még nem a férfiakat lábbal altájon rugdosó női detektívek világa, egy ilyen női hős tellett még akkoriban. Lady Molly több rejtélyt is megold, viszont a háttérben is húzódik egy kerettörténet: a férjét koholt vádak alapján gyilkosságért elítélték és a hírhedt dartmoori börtönben sínylődik. Öt évébe kerül, mire tisztázni tudja a férjét a gyilkosság vádja alól.
„Lady Mollynak, a bájos női detektivnek néhány szenzácziós ügyben tanúsított éleselméjűsége és találékonysága annyira kétségbevonhatatlanok voltak, hogy ezek révén nagy tekintélyre tett szert s a testület legkiválóbb tagjai közé számították.” (Kisléghi Kálmán ford.)
Magyarul két vékonyka könyvet szült az angol kiadás, melyekben összesen 5 történet jelent meg a 11-ből:
I. Lady Molly kalandjai: detektív történetek, Lampel, 1918 (2. kiadás 1925), ford. Kisléghi Kálmán, 80 oldal.
Ezek a történetek vannak benne:
1. A Frewin miniatürök [The Frewin Miniatures, Cassell's, Jul 1909]
2. A Forwich-kastélyi rejtély [The Fordwych Castle Mystery, Cassell's, Sep 1909]
3. Egy napi bolondság [A Day's Folly, Cassell's, Oct 1909]
II. Lady Molly kalandjai: detektív történetek - II. sorozat, Lampel, 1919. ford. Fayer Kata, 55 oldal.
Ezek a történetek vannak benne:
4. Olasz banditák [The Irish-Tweed Coat, Cassell's, Aug 1909]
5. A homokzsák [The Bag of Sand, Cassell's, Jan 1910]
Érdemes megjegyezni, hogy a Lady Molly kalandjainak második, 1925-ös kiadása, már szép, illusztrált borítót kapott, Lady Mollyval.
Orczy bárónő, vagy ahogy az angolok sokszor nevezték, Emmuska Orczy bűnügyi történetei angolszász nyelvterületen a régi krimik kedvelői között mára úgyszólván kultikus tiszteletet vívtak ki. Nálunk erről a krimi olvasók többsége mit sem tud, viszont a romantikus kalandregényei, mint a Pimpernel-sorozat, ma is felbukkannak. Eltekintve még attól is, hogy Orczy magyar volt, rendre adogatjuk ki már Conan Doyle vagy Agatha Christie apró-cseprő munkáit is, ugyanakkor megvonjuk magunktól a mogorva sarokban ülő öregurat vagy a bájos kis Lady Mollyt. Persze tudom, Orczy bárónő bűnügyi történeteitől később születtek kifinomultabbak, izgalmasabbak, jobbak, de az bizonyos, hogy a különböző bűncselekményötletek egyedisége terén ezek a történetek máig megállják a versenyt…
