Ed Lacy

(1911-1968)

Ed LacyLeonard S. Zinberg amerikai krimiíró használta az Ed Lacy álnevet. Ezen a néven jelentette meg szinte az összes regényét, egyet, a Route 13-at kivéve (1954), melynek borítóján a szerző nevénél a Steve April áll. A könyv hátoldala közli röviden April/Lacy/Zinberg életrajzát is, sőt, van egy fotó a szerzőről is!

Lacy regényei 1940 és 1969 között jelentek meg. Ezek nagy része a kemény krimi, vagyis az ún. hardboiled kategóriájába tartozik.

Enter without Desire - Ed LacyGo For the Body - Ed LacyPity the Honest - Ed LacyHarlem Underground - Ed Lacy

Ilyen természetű volt az első nagy sikere, sőt a legnagyobb sikere, a Room to Swing c. regény, ami abban az évben megkapta a legjobb krimi regénynek járó Edgar-díjat is. Akkoriban nagy feltűnést keltett, mert a regény hőse egy Toussaint Marcus Moore nevű fekete bőrű magánnyomozó volt. Lacy 1964-ben kiadott még egy regényt, aminek Toussaint Moore volt a hőse: Moment Of Untruth címmel, de ennek már közel sem volt olyan sikere, mint a korábbinak.

Room to Swing - Ed LacyMoment of Untruth - Ed LacyA szálak Bringstonba vezetnek - Ed LacyFeketén fehéren - Ed Lacy

A Room to Swing magyarul is megjelent Szilágyi Tibor fordításában: A szálak Bringstonba vezetnek, Albatrosz, 1975 [majd új címmel, de ugyanazon fordításban: Feketén fehéren, Krimiklub, 2007]. Ezen kívül azonban semmilyen más regény nem jelent meg Ed Lacytől magyarul. Az Albatrosz-os kiadás így ajánlotta a regényt:

Toussaint Marcus Moore néger detektívet egy televíziós társaság megbízza egy körözött bűnöző, „Malacka Thomas” nyomon követésével, nehogy az illető, a Te is lehetsz detektív! című tévé-show egyik kiszemelt áldozata meglépjen, még mielőtt az adás következményeképpen szenzációsan „leleplezhetnék”. De még két napja sincs a sarkában Moore, amikor felcsalják telefonon Thomas lakására, ahol vérbe fagyva, holtan találja őt. Mi több, azonnal a tett színhelyére érkezik egy rendőrőrszem is: Moore megérti, hogy tőrbe csalták, a nyakába akarják varrni a gyilkosságot: egy hulla mellett találni egy négert, a fehér rendőrség számára egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ő a gyilkos. Moore gyorsan határoz: leüti a rendőrt, és elmenekül azzal a szándékkal, hogy maga fogja kideríteni, ki a tettes. Annak alapján, amit az áldozatról tud, a szálak Bingstonba, Thomas szülővárosába vezetnek. Bevágja magát kéz alatt vásárolt Jaguárjába, és útnak indul, de sietnie kell, mert már nem csupán emberölés hamis vádja terheli, hanem hatósági közeg elleni erőszaké is, s a rendőrség nyilván máris kiadta ellene az elfogatási parancsot…

Egy részlet a regényből:

„– Igaza van. Toussaint Marcus Moore vagyok, New…
Összecsapta a kezét, és nevetni kezdett. A nevetéstől fölragyogott az arca.
– Nahát, ez remek! A Marcus persze Marcus Garveyről!
– Aha. Az apám… ezt a nevet adta nekem, nem is kell többet mesélnem róla. Frances, maga egy csomót szövegelt itt nekem a jogainkról. Én magándetektív vagyok… és van egy színes férfi, akire a Thomas-gyilkosság miatt New Yorkban rá akarják húzni a vizes lepedőt. Nagy szükségem van segítségre… a maga segítségére.
Frances fölállt. - Magándetektív?
Megvillantottam a jelvényemet.
– Örülök, ha bármiben a segítségedre lehetek, Toussaint… Touic.
– Várjál csak - mondtam óvatosan. - Még valamit tudnod kell… A dolog nem lesz könnyű, és nem is veszélytelen. Ne felejtsd el, mit mondtam: egy színesre akarják rákenni a gyilkosságot. Én igazán nem szeretnélek belekeverni, de ugyanakkor… nekem segíteni… rázós.

Mondjuk nem Lacy-é volt az első olyan krimi, amiben színes bőrű a detektív, viszont ez volt az első, ami valóban híres lett, és sok nyelvre lefordították.

***

Mások is írtak néger nyomozós vagy harlemi kemény regényeket, sőt Rudolph Fisher afroamerikai krimiíró már 1932-ben megjelentetett egy The Conjure-Man Dies c. krimiregényt, aminek a szereplői négerek voltak. A főhőse egy Dr. John Archer nevű amatőr detektív. Egyébként nem ő volt az első amerikai afro-amerikai krimiíró, hanem a jamaicai születésű Walter Adolphe Roberts, akinek már 1926-ban megjelent  a The haunting hand c. krimije.

Majd Chester Himes nevű másik afro-amerikai szerző 1957-től egy sor harlemi hardboiled regényt adott ki, melyek hőse két harlemi kemény néger zsaru volt. Ezekből kilencet írt, de egyik sem jelent meg magyarul, viszont a Run Man Run (1960) c. regényét a Zrinyi Kiadó megjelentette 1990-ben Fuss, ha kedves az életed! címmel.

Ernest Tidyman magyar származású amerikai krimiíró (1928-1984) is hét olyan regényt írt, aminek hőse egy John Shaft nevű néger nyomozó (sőt, filmre is vitték). A hét Shaft-regényből egy sem jelent meg magyarul, csak Tidymannak egy független regénye, a Szolgálatteljesítés közben a Rakéta Regényújságban 1988-ban (Line of Duty, 1974). John Ball (1911-1988) fehér krimiíró pedig 1965-ben léptette elő néger nyomozóját, Virgil Tibbs-et egy zseniális regényben, a In the Heat of the Night-ben, ami Forró éjszaka címmel jelent meg magyarul, 1970-ben. Ball még további Tibbs-regényeket és novellákat is írt (ez utóbbiakból még egy jelent meg magyarul). George Baxt pedig halmozza a "hátrányos" helyzetű nyomózó képét, mikor 1966-ban kiadta A Queer Kind of Death c. regényét, melynek főhőse egy Pharaoh Love nevű homoszexuális néger detektív. Baxt 1995-ig öt könyvet jelentetett meg Pharaoh Love főhősével, akit nyomozásai rendszerint New York szubkultúrájába, homoszexuális alvilágába vezettek. Kenn Davis és John Stanley amerikai krimiírók 1976-ban mutatták be a The Dark Side c. regényükben Carver Bascombe-t, egy sovány, okos, vietnami veteránt, aki mellesleg szintén néger. Carver jogásznak tanul és nyomoz. A szerzők még további hét regényt írtak hősükkel. James Sallis amerikai krimiíró 1992-től írja a Lew Griffin-regényeket, aki egy new orleansi fekete nyomozó. Még a roppant termékeny amerikai krimiírónak, Max Allan Collinsnak is van egy regénye az Elliot Ness-sorozatában, a  Murder by the Numbers (1993), ami 1938-ban játszódik Clevelandban, a főhőse egy fekete rendőr, Toussaint Johnson.

Susan Moody angol krimi írónő pedig a fekete női detektívet teremtette meg, mikor 1984-ben kiadta a Penny Black c. regényét, aminek főhőse egy hat láb magas Penny Wanewake nevű fekete lány, amatőr detektív.  1993-ig még további hat Penny Wanewake-regényt írt. A Penny Black komoly sikert hozott a számára, és magyarul is megjelent Fekete Penny címmel 1988-ban. Újabbak közül meg kiemelhető, James Patterson néger nyomozója, a nagyon is szerethető Alex Cross, akinek már három regényét is filmre vitték.

Lényeges dolog még, hogy az említet afro-amerikai regényhősök rendszerint zsaruk illetve a rendőrség kötelékébe dolgozók voltak. Valahogy ez egy átlag amerikai számára emészthetőbb és hihetőbb volt, mint Ed Lacy Toussaint Marcus Moore magándetektívje. Az amerikai harboiled hagyományban rengeteg magánnyomozó szaladgált, de azok mind fehérek voltak. Ed Lacy detektívjének nem is igen akadt párja egészen Walter Mosley amerikai krimi író 1990-ben megjelent hőséig, Easy Rawlinsig. Mosley zsidó anyától és afroamerikai apától származott, s szülei a szegregáció áldozatai voltak az ötvenes évek elején. Mosley tudatosan választott "fekete hím hőst" - ahogy ő maga jellemezte - regényei főszereplőjének, mert úgy gondolta, korábban alig voltak ilyenek az amerikai irodalomban: a négerek hol főszereplők, hol mellékszereplők, de soha nem igazi hősök ezekben.  Az viszont nem igaz - mint az egyesek állítják -, hogy ő teremtette volna meg Easy Rawlinssal az első igazi néger magándetektívet, erre éppen Ed Lacy a példa. Egyébként Mosley a klasszikus hardboiled hagyományokra támaszkodott a Rawlins-sorozatával, amiket Hammett, Chandler és Ross Macdonald megteremtett a magándetektívjeikkel: csak éppen az ő Ezekiel "Easy" Rawlinsa színes bőrű, ugyanakkor egy becsületes, kemény figura az ötvenes-hatvanas évek Los Angelesében. Mosley 1990-től 2014-ig 13 Rawlins-regényt írt. Az első a Devil in a Blue Dress című volt, s már ezzel híres lett: 1948-ban játszódik Los Angelesben, Rawlinst felbérelik, hogy találjon meg egy fehér nőt a néger negyedben. 1995-ben a regényt meg is filmesítették (magyarul Kék ördög címmel), Denzel Washingtonnal a főszerepben. Egyébként nem csak Mosleynek, hanem Ed Lacynek vagy George Baxtnak is zsidók voltak az ősei, akik a 20-as évektől induló szabadságmozgalmakat a leginkább pártolták, s elég nyitottak és "lázadók" voltak, hogy a fehér Amerikában, a hardboiled fehér detektívjei mellett elővarázsoljanak egy kemény öklű néger detektívet.

Visszatérve Ed Lacyre, ő szintén fehér volt, mint Ball, Sallis, Tidyman, Baxt, Moody vagy Patterson, viszont Lacy felesége afroamerikai volt. Írt ezenkívül több más krimiregényt is, sokat Chandler-éhez vagy Spillane-éhez hasonlítottak, de az ő sikereiket soha nem érte el. Regényeiben olyan keményöklű nyomozók tűntek fel, mint Hal Darling, Barney Harris, Marty Bond, John O'Hara, Matt Ranzino, Lee Hayes és William Wallace. Az említett Lee Hayes szintén néger és két regényének is hőse volt (az egyiknek a borítója fentebb: Harlem Underground, 1965).

 

* * *

Lacy a regényírás mellett kiváló novellista volt, s elég sok bűnügyi elbeszélést is írt a legkiválóbb amerikai magazinokba, mint a Collier’s, Argosy, Esquire, Ellery Queen’s Mystery Magazine, Off Beat Detective Stories, Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine és a Mike Shayne Mystery Magazine. A regényeit egy kivételével, Ed Lacy név alatt jelentette meg, ellenben novellát sokat írt Ed Lacy név mellett Steve April és Zinberg nevek alatt is. Viszont sorozatkaraktert sohasem alkalmazott novelláiban.

Eddig 12 novelláját találtam magyarul, vagyis csak 10-et, mert kettőt kétszer is lefordítottak. A tízből csak kettő van olyan, amit Steve Aprilként írt.

1. Szerencsés fogás, Rakéta regényújság, 1978. 43. sz. ford. Rácz Lívia. [Lucky Catch, AHMM, May 1962]

2. Öljük meg Arthurt, IPM, 1986/7. sz. ford. Fehér Katalin [Who Will Miss Arthur?, (ss) AHMM, Oct 1967]

3a. A seriff odacsap, Nehéz nap a vesztőhelyen, 1996. ford. Végh Sándor [The Swinging Sheriff, AHMM, Apr 1963]
3b. A bajnok és a seriff, Rakéta regényújság, 1990. 46. sz. ford. Villányi György

4. A hallgatózó gép, A tigris napja, 1997. ford. Vallasek Márta [The Listening Cone, AHMM, Apr 1966]

5. Szerencsefia, Tükör, 1972/27. sz.

6. Dudálni életveszélyes!, Mai Nap, 1990. május 20. ford. Hegedüs Tibor

7. Magándetektív, Magyar Szó [Jug], 1971, ápr. 30. (mint Steve April)

8a. Előérzet, Magyar Szó [Jug], 1970. jún. 21. (mint Steve April)
8b. Előérzet, Magyar Szó [Jug], 1971, máj. 23. (mint Steve April) [másik fordítás!]

9. Tíz év után, Magyar Szó [Jug], 1977. dec. 4. [The Little Things, AHMM, Jul 1965]

10. Az első ügy, 7 Nap [Jug], 1969/17. sz.

Szerencsefia - Ed LacyA hallgatóző gép - Ed Lacy

Dudálni életveszélyes - Ed LacyA seriff odacsap - Ed Lacy
A bajnok és a seriff - Ed LacySzerencsés fogás - Ed Lacy
Magándetektív - Steve AprileAz első ügy - Ed Lacy
Öljük meg Arthurt - Ed LacyElőérzet - Steve April

 

A hallgatózó gép c. novellája így kezdődik:

A szívinfarktusa után, a kórházban azt mondták Buckynak az orvosok, hogy menjen haza és pihenjen. Csakhogy neki nem volt hova hazamenni, de ezt nem vallhatta be. Hónapos szobákban lakott, meg volt egynéhány exfelesége is, de otthona az nem volt. Maradt még hétszáznyolcvanöt dollárja a legutóbbi akcióból, kibérelt egy olcsó kis szobát a város egyik csendes negyedében és pihent, ahogy az orvosok tanácsolták. Akár egy haldokló vadállat, Bucky is olyan helyre húzódott, ahol senki sem ismerte, ahol az a sok szajha meg nagy vagány, akiket az elmúlt évek során meggyapáit meg átrázott, nem lelhetett rá, és nem tudhatják meg, hogy a nehéz fiú védekezésre képtelenül fekszik azokon a széles vállain.

Ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy 1961-ben Lacynek volt egy szívinfarktusa, majd egy másik infarktus végzett vele 1968 elején Harlemben, pedig csak 56 éves volt…