Tudományos felderítés, tudós detektívek

A Helyszínelők c. amerikai tv-sorozat 2000-ben indult. Hamar nagy sikere lett. A sorozatban Las Vegas-i bűnügyi helyszínelők munkáját mutatta be, akik a bűncselekményeket tudomány segítségével oldják meg. A sorozat ezért főleg a bűnügyi laborokban játszódnak, ahol a legmodernebb technikai vívmányokat alkalmazzák a bűnügyek felderítésénél. Viszont sokan nem tudják, hogy közel száz évvel korábban indult útjára a detektívirodalmon belül a tudományos felderítés szerepe.

A tudományos detektívek virágzásának kora a detektívirodalmon belül 1910 és 1930 közé esett. Ez amúgy is a tudósok kora volt a detektívirodalomban, mert különböző "professzorok" amatőr detektíveskedtek vagy segítették ki az egyhelyben totyogó rendőrséget. Igazából nem is annyira a tudós detektívekről szól ez a poszt, hanem olyan tudósokról, akik nem csupán az elméjükkel (mint pld Van Dusen vagy A.B.C. Hawkes), hanem tudós eszközeikkel derítik fel a bűneseteket. Talán még jobb megnevezés ezekre a "labor detektív" kifejezés. Ugyanis a mi tudós detektívjeink ott ülnek valamiféle nyommal a kezükben a kisérleti laborjaikban és a kor legújabb szerkezeteivel, találmányaival fogják vallatóra a bűnjeleket. Igaz a tudományos detektív néha ki is megy a laporjából, de csak azért, hogy valami új technikai szerkezettel lebuktassa a tettest a bűntény helyszínén.

Persze ennek a kornak voltak előfutárai, detektívek, akik a bűntények felderítésénél részben alkalmazták a tudomány legújabb eredményeit is. 1930 utáni „Aranykor” detektívjei már kevésbé vették igénybe a tudományos bizonyítékokat vagy csak mellékes részletet kapott a gyilkos leleplezésében.

Az elődök közt találjuk Conan Doyle hősét, Sherlock Holmest, aki gyakran vette elő vegyészeti tudományát, hogy leleplezze a tettest. Majd ott találjuk L. T. Meade történeteit, melyeket olyan társszerzőkkel írt, mint Halifax és Eustace. Ebben úttörő a Stories from the Diary of a Doctor c. könyvük (1894), mely tudományos eszközökkel próbálnak megfejteni bűneseteket (bár ezek a tudományos eszközök néha áltudományosnak hatnak). A Stories from the Diary of a Doctor nincs meg magyarul, de a Meade és Eustace által írt A londoni boszorkány (The Sorceress of the Strand) igen. Jacques Futrelle Van Dusen professzora is hasonló alak, akinek magyarul egy regényét és hét novelláját olvashatjuk.

Előfutárokhoz számítják még C.J. Cutcliffe Hyne, Rafael Sabatini, Victor L. Whitechurch, Brander Matthews, Samuel Hopkins Adams vagy Cleveland Moffett több történetét. Kétségtelenül brit szerzők voltak az előfutárok a tudományos detektívek terén, de a történeteikben nem csupán tudományos (sokszor okkult tudományos) bizonyítékok adták a megoldást. Ezzel szemben az újítások hazájában, a hihetetlen módon fejlődő Amerikában élő detektívszerzők vették át a stafétabotot.

A The Encyclopedia of Mystery and Detection (1976) c. kézikönyvben Sam Moskovitz a tudományos detektívekről írt szócikkében kiemeli az Edwin Balmer és William Macharg áltar írt The Man in the Room c. történetet, ami a Hampton’s Magazine 1909. májusi számában jelent meg (és ez a detektívirodalmi mérföldkő meg van magyarul is, mint azt látni fogjuk!). A történet főhőse Luther Trant a pszichológus detektív. A Hampton’s Magazine szerkesztője jónak látta megjegyezni, hogy a közölt történet a detektívtörténetek egy „új” formája, ahol tudományos eszközöket használtak a bűncselekmény felderítésben. Az 1916-ban magyarul megjelent Trant, a psychologus detektiv c. könyv két ilyen történetet tartalmazott Balmertől és Machargtól: Ki volt a szobában? (The Man in the Room) és A siető óra (The Fast Watch). A könyv korabeli ajánló így szól:

„Trant, a psychologus detektív. A detektívtörténetnek az az irodalmi színvonalú hajtása, amely Conan Doyleből kiindulva, már sok kitűnő és érdekes művel gazdagította az irodalmat, új változatban tűnik fel Balmer és Harg amerikai írók műveiben. Alapjuk egy elmés lelemény: a modern psycho-physiologiai kutatás eredményeit alkalmazzák alapmotívumául; az ő detektívjük egy kitűnő psychologus, aki a kísérleti lélektani megfigyelések és jelenségek pontos megfigyelésével dolgozik s ezzel fejti fel a legbonyolultabb bűnügyek szálait. Ezt az újfajta detektívtörténetet most a magyar közönséggel is megismerteti Radó Antal kitűnő vállalata, a Magyar Könyvtár.”

Balmertől és Macharg írják a könyv előszavában: "Ennek a könyvnek csak meséje és szereplői költöttek. Azok a módszerek, melyeket Trant – egy psychologiai laboratórium asszisztense és műkedvelő detektív – felhasznál az útjába kerülő akadályok legyőzésére: manap valóban használt módszerek; kísérletei valóban végrehajtott kísérletek.
Ha a nyilvánosság keveset tud is róluk, mégis pontosan ugyanazok a kísérletek ezek, a miket Európa és Amerika nagy egyetemein naponta végrehajtanak s a miknek segítségével a mai tudomány közelebb jutott végre a világ egyik legrégibb rejtélyének: az emberi szellem működésének megfejtéséhez.
Azok a tények, melyeknek alapján Trant dolgozik, megdönthetetlenek. Hogy e tényeket eddig csak egyetemi kísérletekre, vagy az őrültség diagnózisának megállapítására használták fel, nem jelenti azt, hogy más czélokra ne volnának alkalmazhatók. Az «új psychologiai» eredményei napról-napra közelednek a legpontosabb tisztázódáshoz. Nincs már messze az az idő, mikor nemcsak a bűnös vagy az ártatlan felismerésére, hanem tanúk szavahihetőségének, bírák elfogulatlanságának megállapítására is felhasználják. Így tehát a következő történetekben Trant Luthernek egy kísérletet sem kell kieszelnie, egy eszközt sem kell feltalálnia; egyszerűen a modern psychologia néhány kipróbált, elismert kísérletére támaszkodhatik."

A Hampton’s riválisa, a Cosmopolitan magazin 1910 decemberi száma is előrukkolt egy tudományos detektívvel, Craig Kennedyvel, Arthur B. Reeve tollából: The Case of Helen Bond. Reeve története azonban a Luther Trant-féle képletet követte ebben a történetben. Craig Kennedy történetek persze később eltávolodtak ettől a klisétől és maga a karakter is híresebb lett Trantnál. Ezekből nyolc történet is megjelent magyarul. Egyébként Sam Moskovitz kimutatta, hogy Reeve The Silent Bullet (1911) c. novelláskötetének történeteit közvetlenül inspirálták a Luther Trant-történetek. Michael Grost még annyit tesz hozzá, hogy Reeve The Diamond Maker cimű novelláját Futrelle The Diamond Master (1909) c. sztorija ihlethette.

Éppen egy Arthur B. Reeve kötet (A láthatatlan sugár) bónusznovellájaként maradt fenn Cleveland Moffett amerikai író egyetlen magyarul megjelent novellája, A talány címmel. Moffett szintén írt tudományos detektív sztorikat: The Mysterious Card (1896), Through the Wall (1909).

A tudományos detektív figurájának amerikai iskolája nem a kezdeti angol tudományos detektívek karakterét dolgozta tovább, akik sokszor misztikus és áltudományos módszereket alkalmaztak a felderítésnél, hanem nagy súlyt helyeztek a korabeli csúcstechnológiára, melyre nagy rajongással tekintettek. Edwin Balmer és William Macharg, a két amerikai író által lerakott alapokat igyekeztek követni.

Moffett kiadott egy kiváló regényt: Through the Wall címmel 1909-ben, mely úttörőként alkalmazott tudományos eszközöket egy bűnügyi rejtély megfejtésére. A regény 1907-ben, Párizsban játszódik (Moffett újságíróként itt volt tudósító) és a nyomozójának neve Paul Coquenil: „tele van humorral, melodrámával, nagy detektívekkel és mesteri bűnözőkkel… Valódi detektívtörténet, összetett, csodálatos cselekménnyel.” (Michael Grost). A regény megjelent magyarul is, a Budapest napilap kezdte közölni Lobogó lángok között címmel 1914 nyarán.

Luther Trant és Craig Kennedy figurája további követőket vonzott, hogy olyan detektíveket alkossanak, akik tudományos eszközöket, találmányokat vetnek be, hogy a bűncselekmények elkövetőit kézre kerítsék. Az angoloknál is hamar jelentkezett követő, Max Rittenberg elkezdte írni a pszichológus Dr. Xavier Wycherly különös eseteit, melynek első darabja a The London Magazine 1911 márciusi számában jelent meg. A kémiára támaszkodó Proteus Raymond karakterét Michael White keltette életre 1911-ben, több történetet írva vele a Top-Notch magazinba. Stoddard Goodhue 1921-ben új tudományos detektívvel állt elő, Dr. Goodrich-al. Ezek az Everybody’s Magazine-ban jelentek meg 1921-22-ben. Az első történet a The Phantom Auto volt.

És hogyan dolgozik egy tudományos detektív? Legjobb, ha a fő kitallóit, Balmert és Machargot idézzük. A siető órában éppen az akkor még gyerekcipőben járó hazugságvizsgáló gépet veti be Luther Trant:
"– Igaz, félelmében izzad az ember, – hagyta helyben Walker.
– És ezért a psychologusok feltaláltak egy egyszerű eszközt, azoknak az izgalmaknak a följegyzésére, a miket a tenyér mirigyei árulnak el, – folytatta Trant. Galvanometer a neve. Van egy abban a ládában, a mit ott hagytam az altisztnél. Egyszerűen arra szolgáló szerkezet, hogy egy közönséges villamos áram változó erősségét mérje. A megvizsgálandó ember mind két kezében fémgombot tart, mely vezetődróttal van a teleppel összekötve. Ha a gombokat meg fogja, gyönge, észrevehetetlen villamos áram megy át a testén – vagy, ha igen száraz a keze, nem is megy semmiféle áram. Aztán vallatni kezdik és szembeállítják olyan körülményekkel vagy tárgyakkal, a mik összefüggenek a bünténnyel. Ha ártatlan, akkor ezek a tárgyak sem mit sem jelentenek a szemében és nem okoznak neki izgalmat; az arcza nem árul el semmit – s a keze sem. De ha bűnös – még ha az arczán uralkodik is, nem akadályozhatja meg, hogy a tenyerén levő mirigyek nedvességet ne válasszanak ki. Jól értsenek meg: nem gondolok szemmel észrevehető nedvességre, de az a láthatatlan mennyiség is elegendő, hogy villamos vezetést hozzon létre a kézben tartott fémgombok útján, és elegendő, hogy világosan látható legyen a galvanométeren, melynek a skálán mozgó tűje könyörtelenül elárulja a bűnöst…
A felügyelő kételkedve csóválta a fejét."

És persze nagyon Arthur B. Reeve Craig Kennedy-je sem akart lemaradni a technikai cselekben, amivel bűnözőt lehet fogni. Például A Branford-gyöngyökben éppen ezt magyarázza:
"Miután a fény ráesését a szekrény ajtajára gondosan tanulmányozta, Craig felbontotta a magunkkal hozott csomagot s egy fényképező kamara került ki belőle. Ezt a szekrénnyel szemben, az íróasztalon olyképp állította be, hogy egyáltalában nem tűnt fel, és ráirányította a szekrényre.
– Ez itt egy nemrég feltalált közbenső lencsezáróval ellátott kamara, mely erős fényfogó, – mondotta. Závára annyival gyorsabban dolgozik, mint a többi eddigi találmány, hogy föl lehet detektivmunkához használni. A vékony drótokat még befűzöm, mint a tolvajjelző csengőnél, de jelzőkészülék helyett, úgy erősítem a kamarához, hogy alkalomadtán képet kapunk. Kipróbáltam, a gép pillanatnyi fölvételeket készít egy kétezred másodperc alatt. Lehetséges, hogy a masina jól működik és az is lehetséges, hogy a kísérlet nem sikerül. De ha működik, akkor tetten érünk valakit."

Tudományos eszközöket alkalmaz Samuel Hopkins Adams detektívje, Average Jones. Az ő történetei 1910-ben bukkantak fel. William MacHarg sem mondott búcsút a tudományos detektíveknek Luther Trant megalkotásával. 1930-tól kezdte írni O’Malley-történeteit a Collier’s-ben. Nagyon sokat írt ezekből, s O’Malley is tudományos eszközöket alkalmazott. És voltak még páran, akiket szintén megragadott a rejtélyek tudományos megoldása. P. G. Wodehouse: Death at the Excelsior (1914), Stacy Aumonier: Miss Bracegirdle Does Her Duty (1922), Victor L. Whitechurch anglikán pap vasúti detektíves történetei (ezek összegyűjtve: Stories of the Railway, 1912). Whitechurch novelláskötetéből két novella magyarul is megjelent: Az expressvonat titka (The Mystery of the Boat Express, 1912) és a Velasquez nyomában (Sir Gilbert Murrell’s Picture, 1905). Ez utóbbiban szerepel a szerző sorozatkaraktere, Thorpe Hazell vasúti detektív is. Whitechurch későbbi években is írt még tudományos detektíves történeteket, de ezek már nem vonatokon játszódtak.

Mary Roberts Rinehart első két Miss Pinkerton regényében (1914) Miss Pinkerton, az ápolónő-nyomozó is behódol a korabeli divatnak és tudományos eszközökhöz folyamodik a tettes lebuktatásához. Nigel Morland The Case of the Rusted Room (1937) c. regényében Johnny Lamb őrmester folyamodik a tudományhoz. Michael Grost megjegyzi, hogy több aranykori (hozzávetőleg 1920-1950 közt) detektívszerző átvette bizonyos elemeit a rejtélyek tudományos felfedésének néhány történetben, mint Nigel Morland, Philip Wylie, Theodora Du Bois, Helen Reilly, Lawrence G. Blochman, Helen McCloy, Mary Roberts Rinehart, Dorothy Cameron Disney és Mignon G. Eberhart. 

John Rhode detektívregény író (igazi neve Cecil Street, 1884-1964) a The Paddington Mystery c. regényében lépteti fel detektívjét, Dr. Lancelot Priestley-t,  "kicsit száraz, kicsit tudálékos" (Keszthelyi) akkor 56 éves természettudóst. Magyarul is megjelent tőle a Gyilkosság a Praed-utcában c. regény (1941) és A Farquharson-rejtély c. novella (1943). Rhode 72 regényt írt Priestley-el negyven év alatt. R. Austin Freeman brit szerző (1862–1943) alkotta meg az egyik leghíresebb tudós detektívet, Dr. John Evelyn Thorndyke-t, egy amolyan törvényszéki orvos figurát. Az első regény vele, a The Red Thumb Mark 1907-ben jelent meg. Freeman 22 regényt és 40 novellát írt a hősével. Sajnos Freemantól csak két Thorndyke-novella jelent meg magyarul: Gyilkosság vagy öngyilkosság (1927) és Az urna rejtélye (1988) és regény egy sem.

Erősen tudományos magyarázatok is előjönnek, mint Erle Stanley Gardner a The Human Zero c. történetében (1931), ahol emberek tűnnek el egy lezárt szobából, és a testek sem kerülnek elő. Murray Leinster The Darkness on Fifth Avenue c. novellájában (1929) bűnözök tudományos eszközökkel okoznak sötétséget, hogy bűncselekményüket elkövessék. Aumonier Miss Bracegirdle Does Her Duty c. novellája magyarul is megjelent, az Éjszaka címmel. Miss Bracegirdle a szállodai szobájában egy halott férfire bukkan. A The Craig Kennedy Scientific Detective - MEGAPACK (2012) ebook 25 novellát tartalmaz, amiből 14 Craig Kennedy-novella, s van még 11 további különböző szerzőtől. Ezekből az egyik Aumoniertől az Éjszaka, de van novella ezektől is: John Russell Fearn, L. T. Meade, Cutcliffe Hyne, Brander Matthews, Samuel Hopkins Adams és mások.
Erle Stanley Gardner szerepeltet egy tudományos detektívet A Fair Reward c. novellájában is (Detective Fiction Weekly, Jun 28 1930). A neve: Clint Kale. A novella egyébként megtalálható elektronikusan magyar fordításban Egy tisztességes jutalom címmel (2019). Kale a pszichológia professzora és nem is akármilyen figura: "Clint Kale létrehozott egy elektroszkópot. Az aranyfüst részecskéi, amelyek mindegyike hasonló típusú statikus elektromossággal volt feltöltve, összerendeződtek. Mégis ha kapcsolatba kerülnek az elektromos energia mezőjével, a töltések szétesnek, és a füst összeomlik.
Clint Kale bal kezében tartva az elektroszkópot, egy speciálisan elkészített tartóba helyezte, és elindult a házban, a falak közelében tartotta az elektroszkópot, közel a padlóhoz, és felemelte rövid távolságra a mennyezettől.
Szobáról szobára átment a helyiségeken." A professzor egy hamisítatlan tudományos detektív, s Gardner mindent felvonultat ennek érdekében: "A rendőrfőnök gúnyosan mosolygott.
– Szóval ennyi?
– Egyáltalán nem, főnök. Egyáltalán nem. Csak feltettem a kérdést, mert most majd megmutatom önnek, hogy a hazugságérzékelőm működik.
És Clint Kale megnyomott egy gombot."

Hugo Gernsback amerikai feltaláló, magazinkiadó és szerkesztő nagy rajongója volt a tudományos detektíves történeteknek. Ő volt a kiadója Electrical Experimenter, Science and Invention, Radio News és Amazing Stories magazinoknak. Ezekben már 1920-tól elkezdett tudományos detektíves történeteket közölni. Az első ilyen történet Charles S. Wolfe-tól a The Educated Harpoon (Electrical Experimenter, Apr 1920). Ebben leszúrnak valakit egy felhőkarcoló 16. emeletén, s a módszer a különös: egy rádióirányítású repülőgéppel, ami berepül a nyitott ablakon. Ez a történet vezette be Joe Fenner tudományos detektívet.

Gernsback alapította a legkorábbi angol nyelvű science fiction magazint 1926-ban, az Amazing Storiest. Ebben és a szintén általa alapított pulp-magazinban, a Scientific Detective Monthlyban sorra újraközölte MacHarg–Balmer és Arthur B. Reeve tudományos detektíves történeteit. De több más író tudományos detektívje is szerepelt magazinjaiban: Merlin Moore Taylortól Robert Goodwin, A. Hyatt Verrilltől Curtis Thorne, W. F. Hammondtól Fiske Errell, Charles Cloukeytől David S. Harris és Edward S. Searstől Milton Jarvis detektívek.

Kétségtelen, hogy a tudományos detektívek korszaka az 1930-as évekre leáldozott, de még a negyvenes években is voltak kisebb próbálkozások. Sam Moskowitz szerint a science fiction tudományos detektívek csúcspontját Isaac Asimov Caves of Steel c. regény (Galaxy Science Fiction, 1953) érte el. Ez megjelent magyarul, Gyilkosság az űrvárosban címmel (1967). A regényben Lije Baley emberi detektívnek egy robot-detektívvel, R. Daneel Olivaw-val kell konkurálnia, hogy felfedjenek egy bolygóközi bűnesetet.