Shub-Niggurath

 Shub-Niggurath3

Shub-Niggurath s Cthulhu-mítosz egy istensége. Lovecraft a Suttogás a sötétben c. novellában azt „Erdő Urának” mondta. Shub-Niggurath-ot többször úgy írta le, mint Az Erdők Fekete Kecskéje, az ezer ivadékával. Igazából sohasem tért ki rá bővebben, csak utalt a varázslások idézésekor. Lovecraft egy olyan sötét, hím vagy inkább nőstény istenséget képzelt el, vagy idézett meg, akinek előzménye benne van az emberiség legrégibb hagyományaiban.

Lovecraft a saját maga által elképzelt neveket adogatta az ősi isteneknek, vagyis a Nagy Öregeknek. Az ő központi alakjuk, a félelmetes Cthulhu. Ezekre az istenekre számos novellájában utalt, de magát a Cthulhu-mítoszt, ezen istenek rendszerbe foglalását nem ő, hanem leghűségesebb és legjobb tanítványa, August Derleth végezte.

Ezek az istennevek teljes mértékben kitaláltak, de arra igyekezett Lovecraft, hogy már a kimondásuk is rémületet keltsen. Úgy gondolta, hogy ezeket az istenneveket az emberiség már elfeledte, csak a rejtett és okkult könyvekben maradtak fenn. A Shub-Niggurath név is teljesen kitalált, viszont maga a névbe alkotott niggur szó kapcsolatban áll a feketével. Az egyik legrégibb istennek gondolta, régibbnek Cthulhunál. Azathoth volt a legrégibb isten, tőle származott a Sötétség és az ő ivadéka volt Shub-Niggurath. De Shub-Niggurath megalkotásánál nem csak a saját feje után ment, hanem használta irodalmi elődeinek (Dunsany, Machen és mások) írásait és az emberiség hagyományait, legendáit.


 

VOLT EGY ŐSI HAGYOMÁNY…

Volt egy előzmény, amit sokan szeretnek a görög mitológiában tudni, de valójában ez egy sokkal ősibb hagyományokra nyúlik vissza. Ez ugyanolyan komor és sötét, mint a Cthulhu-mítosz. Nagyon régi mese, tele riadásokkal, félelmetes suttogásokkal, erdőből kitörő és rád vadászó szellemekkel. Régi történetekre építkezhetett hát Lovecraft!

A sátán-tiszteletDe még milyen ősiekre! Árják Európába özönlése előtti évezredekre. És volt is erre idő, hisz a kecske már 12.000 éve háziasítva van. Maga a kecske (különösen a fekete kecske) a Közel-Keleten már több mint négyezer évvel ezelőtt a bűnbak szerepét játszotta. Ezüst nyakörvet tettek rá és valamilyen ünnep idején kihajtották a pusztába. Azt hitték, a kecske magával visz minden rosszat és gonoszságot. Szerencsétlenségére, a kecske nagyon sok régi törzsnél, népnél volt áldozati állat, amit valamilyen ünnepek vagy események idején rituálisan leöltek.

A kecske a Vénusznak szentelt állatnak számított sok nép körében. Nem lehet véletlen, hogy a héberek az engesztelés szertartásaként engesztelésként egy kecskebakot küldtek a pusztába Azázélnek. Ő volt a bukott angyalok egyik vezetője, a földi asszonyok megrontója és egyben tanítója is. Azázél nevelte a démonok faját, melyet seirim vagy hím-kecskék néven ismertek. A zsidók szertartása a Sátán kiengesztelésére szolgált. Azázél maga is azonos volt Luciferrel, a Vénusz csillaggal. Egyiptomban a bakot Széth-Tüphónnak szentelték. Azázél persze elbukott: a Nagy Piramis alatt felépített Duatba („Dudáel barlangba”) zárták, arra várva, hogy az idők végén a Tűztóba dobják.

A Zeusz vezette görögök, árják voltak, s keletről törték be jó négyezer éve a Balkán déli részére. Ott pelaszgokat találtak, egy ősi és rejtélyes atlanti népet, akik évezredekkel korábban vándoroltak az Atlanti-óceán mellékéről Észak-Afrikán át a mai Görögország területére. Magukkal hozták egy sokkal ősibb, émelyítőbb hagyományaikat. Az ő hitvilágukban az égbenyúló Atlasz-hegység erdőiben éltek a félelmetes kecskelábú szatüroszok-szatírok. Az Atlasz-hegységben uralkodott eredetileg Pán, a természet ura, s vették körbe a félig-ember, félig-kecske szatírok, vagy itt tanyáztak a griffmadarak.

Nem csoda, hogy az ördögöt a keresztény középkorban kecskefejjel, kecskepatákkal kezdték ábrázolni. Sokszor hasonlított Pánra, a félig ember, félig kecske démonra, sőt elképzelhető, hogy Azázélt is valamiféle kecske-embernek vagy kecskemaszkos embernek képzelték el. A 17. században már világos volt az elképzelt kapcsolat a fekete kecske és a fekete mise közt.

A boszorkányperekben sokszor emlegettek egy kecske-ördögöt, aki vagy valóban állat volt, vagy kecskebőrbe öltözött férfi, esetleg kecskefej-álarccal. Az ördög kellékei között mindig szerepel a farok, hasított pata, esetleg vörös szakáll. Általános vélekedés volt, hogy az ördög felveheti a kecske alakját és a boszorkányok kedvenc állata a fekete kecske. A boszorkányok azt Goyavallották, hogy a kecske-ördög tanította nekik a varázslást, a mágikus ceremóniákat és ráolvasásokat; a tanítás végén sorban a magáévá tette őket. A baszk hiedelemvilágban ott van Akelbeltz, a Fekete Kecske, egy szellem a baszk boszorkányok imádottja. Ilyet ábrázolt Goya is egyik festményén (lásd jobbra). Ellenben Európa több részén (szlávok, germánok) a kecskét afféle rontáselhárítónak tartották, sokszor fekete kecskét hagytak a ház körül vagy az istállóban a Walpurgis éjen, mert az a boszorkányt úgymond elijeszti.

Mendészi kecskeEgyiptomban Ámon az egyik legrégibb istenek egyike, Théba főistene. Sokszor kos alakjában ábrázolták. Az egyiptomi Mendészben az ókori görög utazók egy bizarr kultuszt találtak. Az itteni főistent ők Pánnal azonosították. A mendésziek szerint ez az istenük egy kecskebakba került. Maga a kecske is a termékenység egyik jelképe volt (nemhiába emlegette vele Lovecraft az „ezer ivadékát”). Valami nyakatekert módon ezáltal isteni nemzőerőt tulajdonítottak a baknak, s a helyi asszonyok valamiféle szodomita rítus alatt közösültek is vele. Hérodotosz maga látta, hogy ez a nyílt színen is megtörtént. Eliphas Lévi szerint a templomosok titokzatos bálványa, Baphomet azonos a Mendészi Kecskével (lásd lentebb, bal szélen Lévi rajzát Baphometről).

Baphomet (Eliphas Levi)Margaret Murray egyiptológus szerint a szarvakat viselő, kecske-maszkos varázsló imádása a boszorkányszombatokon, egy árják előtti európai vallás maradványa. A boszorkányok istene pedig egy törpe volt.

Az európai boszorkánykultusz valószínűleg a kabirkultusz sötét vonulatának örököse, hol a boszorkányok erdei tisztásokon a "Sátán"-t ünnepelték, kecskemaszkos férfit, sőt, közösültek vele. Néha meg hideg, nyálkás bőrű lényről beszéltek, akár a kabir-telkhinek bőre, akik mély barlangokból jöttek fel a gyermekáldozatokért. Lewis Spence skót mitográfus szerint a kabirkultusz atlantiszi eredetű. Hívei átkeltek Nyugat-Afrikába, s onnan származott a kultusz a Mediterránum keleti felébe.

A legrégibb boszorkányszertartások korai hőse a Kabirok Nagy Istennője, Hekaté, a Boszorkánykirálynő és titkos szeretője, a kos alakját felvevő Hermész isten, a Boszorkánykirály (Hermész ugyanis kos alakban nemzette Szaósz-Szamónt, Szamothraké alapító héroszát). Várkonyi Nándor úgy mutatja be a kabirkultuszt, mint aminek része volt egy vallási orgia és szodomita párosodás a kecskével (pedig a kecskebak, mint áldozat is szerepelt a kabir-misztériumokban).

Az ókori boszorkányok, a bakkhánsok (menádok) fehér kecskebőr ruhába öltöztek. A Kóphaisz-tó közelében lévő Laphüszión és Phélion hegyek még furább hagyományok részesei voltak. A Laphüsztion egy ősi, elfeledett világban a boszorkányok szent hegye volt, ahol minüasziakat idevezető Minüasz király lányai bakkhikus tébolyba Kecske-mítoszestek: beavatóhely, rítusok hegye, a földi világ és az alvilág találkozásának csomópontja. A közeli Pélion hegyen kost áldoztak minden évben, de ez már a görög idők hagyatéka, mert előtte egy kosbőrbe öltöztetett embert áldoztak fel. A görögök számára a pelaszgok hagyományai sötétnek, barbárnak tűntek, bár sokmindent átvettek, de gyakorlatilag megszűntették mindenhol az emberáldozatokat, gyermekek megkorbácsolását az oltárokon, és más véres rítusokat. A Laphüsztiónt évente rituálisan megmászták fehér kecskebőrőkbe öltözve, papok vezetésével fekete kosbőrbe öltöztetett gyermeket áldoztak. Hogy mi volt Laphüsztión ősi istenének neve nem tudni, a görögök a Falánk Zeusznak nevezték, aki gyermekeket zabál. A pelaszgok hozták magukkal Atlantisz ősi hegyei közül, abból a sötét, alávetett korszakokból, mikor még az égi lakók rendszeresen megjelentek vidékeiken…

***

LOVECRAFT SZÜLEMÉNYE

Shub-Niggurath-ot Lovecraft először a The Last Test c. novellájában említi, amit 1927 őszén írt. Az egész novella Adolphe de Castro (Abram Dancygier) zsidó író és költő egy korábbi novellájának újrafeldolgozása. Clarendon doktor világjárásáról szól, aki egy gyógyszert keres (ez sajnos még nincs meg magyarul).

Ezután a The Dunwich Horror (1928) c. írásában bukkan fel, ahol idéz a Necronomiconból: „És ne higgyük - fordította fejben a szöveget Armitage -, hogy az ember a világ első és utolsó ura, vagy hogy a hétköznapi élet és anyag egymagában jár. A Vének léteztek, a Vének léteznek, a Vének létezni fognak. Nem az általunk ismert terekben, hanem közöttük járnak csendesen és öröktől valóan, dimenziótlanul és általunk láthatatlanul. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothoth a kapu, Yog-Sothoth a kulcs, és ő a kapu őrzője. Múlt, jelen s jövő egyek Yog-Sothothban. Tudja, hol törtek ki egykoron a Vének, és tudja, hogy majdan hol törnek ki ismét. Tudja, hogy hol tapodták valaha a föld mezeit, és hol járkálnak a mai napig, és hogy miért nem láthatja Őket senki sem. Szagukból időnként megérezhetni, hogy a közelben járnak, ám küllemüket senki emberfia nem ismerheti, kivéve azon vonásokat, melyeket az emberiségnek átadtak; ezekből pedig sokféle létezik, az ember valódi eszményképétő1 ama láthatatlan és anyagtalan formáig, mely a Vének sajátja. Láthatatlanul és bűzösen sétálgatnak azon néptelen helyeken, ahol kimondattak a Szavak, és a megfelelő alkalmakkor, harsogva elvégeztettek a Szertartások. A szél az Ő hangjuktól zúg, a föld az Ő tudatuktól morajlik. Letarolják az erdőségeket és szétzúzzák a városokat, ám sem az erdő, sem a város nem láthatja meg a kezet, mely lesújt reája. Kadath a fagyos pusztaságban ismerte Őket, de mely ember ismer Kadathot? A déli jégsivatagnak és az óceán elsüllyedt szigeteinek némely kövei az Ő pecsétjüket viselik magukban, de ki látta már a mélyben megfagyott várost, avagy a lepecsételt tornyot, melyet rég belepett a hínár és a kagyló? A nagy Cthulhu az Ő unokatestvérük, mégis csupán homályosan képes kivenni Őket. Iä! Shub-Niggurath! Bűzként fogod felismerni Őket. Kezük a torkodra szorul, mégsem látod őket; lakhelyük pedig egy saját féltve őrzött portáddal. Yog-Sothoth a kulcsa a kapunak, mely által átjárhatók a szférák. Az ember ott uralkodik, ahol egykoron Ők uralkodtak; hamarosan Ők fognak uralkodni ott, ahol ma az ember uralkodik. A nyárra tél következik, a télre nyár. Türelmesen és magabiztosan várakoznak, hiszen hamarosan Ők fognak uralkodni ismét e földeken.” (Rémület Dunwichben, ford. Galamb Zoltán).

Shub-Niggurath2

Ezután még Lovecraft három történetében említi: A The Whisperer in Darkness-ben (1930): „… az Erdők Ura, még a ... és a lengi emberek adománya ...így hát az éjszaka forrásaitól az űr mélyéig, és az űr mélyétől az éjszaka forrásaiig, örök dicsőségére a Nagy Cthulhunak, Tsathogguának és Neki, akit tiltva vagyon néven nevezni. Az ő örök dicsőségükre, és az Erdők Fekete Kecskéjének... Ia! Shub-Niggurath! Erdők Fekete Kecskéje, ezer ivadékkal!” (Suttogás a sötétben, ford. Kornya Zsolt). A The Dreams in the Witch-House-ban (1932): „Éppen mielőtt fejest ugrott volna, kialudt a lila fény, és ő ott maradt a vakfeketeségben. A boszorkány – a vén Keziah vagy Nahab – ezek szerint meghalt. És a szombat messze kántálásán, a lyukba hullott Barna Jenkin nyüszítésén túl mintha egy másfajta és még érthetetlenül diadalmas jajdulásába torkollnak a Kúszó Káosz ellen mondott imák – vérfagylalóan időszerűek lesznek a lázálom örvényétől sodort szavak:
– Iä! Shub-Niggurath! A Bak az Ezer Ifjúval...  
Gilmant furán zegzugos, ócska manzárdszobája padlóján találták meg jóval hajnal előtt, amikor a velőtrázó sikoltás egyszerre ugrasztotta talpra Desrochers-t és Choynskit és Dombrowskit és Mazurewiczet, de még a székében elszunnyadt Elwoodot is fölverte mély álmából.” (Álmok a boszorkányházban, ford. Sóvágó Katalin). 

A The Thing on the Doorstep c. novellában (1933): „– Az agyam! Az agyam! Ó, Istenem, Dan... elkapott... odaátról... szúr... szaggat... az a némber... még most is... Ephraim... Kamog! Kamog!... A shoggothok verme... Ia! Shub-Niggurath! Erdők Fekete Kecskéje, ezer ivadékkal!... A láng... a láng... túl a testen, túl az életen... a földben... Ó, Istenem!” (A dolog a küszöbön, ford. Kornya Zsolt).

***

Aztán szerepel Shub-Niggurath még további olyan Lovecraft-novellákban is, melyeket társzerzővel írt (több ezekből csak évekkel később a megírása után jelent meg). Az 1929-ben írt The Mound c. elbeszélésben (amit Zealia Bishop még átdolgozott) egy föld alatti királyságban rábukkannak Shub-Niggurath síremlékére, aki a Nagy Anya férje volt. A Nagy Anyán ő egy Asztarté szerű közel-keleti istennőt értett. A Hazel Heald-al közösen 1933-ban írt Out of the Aeons c. novellában egyik papja kerül említésre: „A Vörös Hold Évében (von Junzt becslése szerint i.e. 173.148-ban)  történt meg először, hogy egy emberi lény Ghatanothoa és névtelen fenyegetése ellen fordult. Ez a merész eretnek T’yog volt, Shub-Niggurath főpapja és az Ezerivadékú Kecske réztemplomának őre. T’yog sokat elmélkedett a különböző istenek hatalmáról, s különös álmai rengeteg mindent tártak fel előtte e világ és a korábbi világok lényeiről. Végül úgy döntött, hogy az emberek pártfogó isteneit harcba lehet szólítani az ellenségesek ellen; hitte, hogy Shub-Niggurath, Nug és Yeb, valamint Yig, a Kígyóisten az emberek mellé fog állni Ghatanothoa zsarnokságával szemben.
T’yog – az Anyaistennő útmutatása szerint – írt egy különös formulást rendje Nacaal nyelvén; úgy gondolta, ez a formula meg fogja őt védeni a Sötét Isten dermesztő hatalmától. Azt hirdette, hogy egy bátor ember ezzel a védelemmel felszerelve megmászhatja a retteget bazaltsziklát és – minden emberi lény közül először – beléphet abba a titáni erődbe, mely alatt Ghatanothoa fészkel. T’yog úgy hitte: ha Shub-Niggurath és fiai támogatásával szembeszegül az istennel, jobb belátásra tudja téríteni, és az emberi faj végre felszabadul e fenyegető teher alól. Ha sikerül megmentenie az emberiséget, az felmérhetetlen dicsőséget hoz neki: Ghatanothoa összes papjának hatalma át fog szállni rá, s még a királyi vagy isteni cím is elérhető közelségbe kerül.” (A korszakok mélyéből).

Lovecraft szintén említi Shub-Niggurath-ot az 1930 nyarán írt Medusa's Coil c. novellában, amit később Zealia Bishop átdolgozott. A The Man of Stone c. 1932 nyarán Hazel Heald-del írt novellában egyszerű felkiáltásként szerepel, amit egy régi szövegben olvasnak: „A kézírásból úgy ítélem meg, hogy dédapám lehetett, Bareut Picterse Van Kauran - az egyetlen, akinek 1839-ben New Paltz városában nyoma veszett. Iä! Shub-Niggurath! A Bak az Ezer Ifjúval…” (A kőember). Az 1935. októberében William Lumley-el közösen írt The Diary of Alonzo Typer c. novellában: „A kreatúrák a dombon kántálni kezdtek és üvöltöttek és sikoltoztak félig majomszerűen, az ősi szertartás parancsainak megfelelően. Úgy szakadt az eső, mint az árvíz, ám ők csak ugráltak és egyfajta diabolikus eksztázisban bocsátottak ki különféle őrült hangokat.
– Iä! Shub-Niggurath! A Bak az Ezer Ifjúval…” (Alonzo Typer naplója)

A Hazel Heald-al 1932 októberében közösen írt The Horror in the Museum c. novellában:
„Még mindig nem hiszi el, hogy Ő nyomta szét azt a kutyát, és szívta ki a millió szájával? Táplálékra van szüksége, és szüksége lesz még többre is. Ő isten, és én vagyok az Ő új uralmának első papja. Jáá! Shub-Niggurath! Ezer Gidájú Kecske!
[…]
Végtelen és legyőzhetetlen Rhan-Tegoth, rabszolgád vagyok, és főpapod. Éhes vagy, és én kiszolgállak. Olvastam a jelet, és megmentettelek. Vérrel foglak táplálni. Te pedig hatalmat adsz nekem. Jáá! Shub-Nigguraht! Ezer Gidájú Kecske!” (Horror a múzeumban).

Két Derleth által befejezett Lovecraft-novellában is felbukkan Shub-Niggurath. A The Gable Window-ban az ősi hitvallásról beszél, az ősi istenekről. Ezek közt sorolja: "Nyarlathotep, az Ősök hírvivője; a Nagy Cthulhu, aki a tenger mélyén R'Lyeh rejtett városában vár a felemelkedésre; a kimondhatatlan Hastur, a Csillagközi Tér Ura; vagy Shub-Niggurath, az erdők fekete kecskéje, ezernyi fiával." (A toronyszoba ablaka). A The Lurker at the Threshold-ban valamivel többet mond. A szöveget a képzeletbeli ódon könyvből, a Necronomiconból olvassa: "A Nagy Cthulhu felkel R'lyehben, Hastur, Akit Nem Szabad Néven Nevezni, visszatér újra a sötét csillagról, a Hyádok Aldebaranja mellől; Nyarlathotep szakadatlanul üvölt a sötétségben, ahol lakik; Shub-Niggurath, aki az Ezer Gidás Fekete Kecske, újra és újra ellik, s elfoglal minden erdőt nimfáival, szatírjaival és Apró Népével"  (Árnyak a kapu előtt). Ez utóbbiban azonban ad egy plusz infót, hogy nem csak a nimfák és szatírok szolgálják, hanem a híres-hírhedt Apró Nép is. Már Victor Hugo említette ezt a rejtélyes, föld alatti üregekben élő törpe népet Franciaországban. Lovecraft és utódai által megalkotott mitológiában is sűrűn emlegetik őket (még az olyan új horror szerzőknél is felbukkannak, mint Karl Edward Wagner vagy Thomas Ligotti).

***

Látható, hogy Lovecraft jószerével csak utalt erre az istenségre, nem adott róla semmilyen leírást. Annyi tudható, hogy az isten szerepel egy titkos könyvben, a Necronomiconban (ez szintén Lovecraft kitalációja) és hogy az emberek félve tisztelték, s különböző kreatúrák imádkoztak hozzá. De már ezen rövid fejtegetések is megfejtésre szorulnak. Jellemző például, hogy Rodolfo Ferraresinek írnia kellett egy esszét 1985-ben The Question of Shub-Niggurath címmel. Ferraresi ebben arra figyelmeztet, hogy A korszakok mélyéből c. novellában Shub-Niggurath és a Fekete Kecske két önálló istenség. Viszont Lovecraft Álmok a boszorkányházban és A dolog a küszöbön c. történetekben világosan összekapcsolja Shub-Niggurath-ot a Fekete Kecskével.

Lovecraft Rémület Dunwichben c. novelláját bevallottan Arthur Machen The Great God Pan c. hosszabb elbeszélése (1890) inspirálta. A történet alapja egy orvosi kísérlet, ami arra irányul, hogy a páciens a beavatkozás után a mi világunk illúziója mögött meglássa a valódi világot, a nagy Pán isten. Ez az ősi pogány világ ugyanis nem tűnt el teljesen és néha ránk rontanak ezen elsüllyedt világ sötét istenei. Innen természetesen felfedezhető a kapcsolat Pán isten és a Fekete kecske közt (Pánnak amúgy is kecskelábai voltak). Ez az elbeszélés egyébként nem rég magyarul is megjelent.

Robert M. Price felhozza a Shub-Niggurath név kialakulása kapcsán, hogy Lord Dunsanynak az Idle Days on the Yann c. A sátán elszabadulnovellájában utalt egy Sheol Nugganoth nevű istenre, akit már elfeledtek, s egykor a dzsungel népei imádták őt. Maga a Sheol is a túlvilágra utalt. Price szerint Lovecraftot befolyásolta a keresztények elképzelése a Baphomet kecskéről, egy sátáni figuráról, akinek ókori előzménye lehetett Pán isten. Price említi, hogy a sátáni kecske máshol is felbukkant az irodalomban, így Dennis Wheatley The Devil Rides Out c. regényében (1934) a Sátán kecskefejjel bukkan fel: „De most szürkülni kezd és különös formát öltött. «A Mendes-Kecskebak!» suttogta a herceg. „Istenem… Iszonyú!“ Mialatt beszélt, a változás befejeződött. Az előre tartott kéz két hatalmas patává vált. Fölötte óriási szakállas kecske-fej jelent meg, legalább háromszor nagyobb az életnagyságúnál. Kék, forgó szemgolyó égett vörös fényben. Hosszúkás, hegyes fül csapódott fölfelé és a bozontos, csontos koponyából, két hatalmas, görbült szarv szökkent elő. A jelenség előtt pedig a fantasztikus jelmezű „papok” és a feketeköpenyes alakok álltak iszonyú csöndben.” (A sátán elszabadul).

Fennmaradt Lovecraft-tól egy levél, amit 1936-ban írt Willis Conovernek: „Yog-Sothoth asszonya a Shub-Nigurath néven ismert, pokoli, fellegszerű entitás, akinek tiszteletére iszonytató kultuszok mutatják be az Ezer Kölykű Kecske rítusát. Yognak két szörnyűséges sarja származik hitvesétől – Nug és Yeb, a két gonosz iker.”

A szövegrészletekből világos, hogy Lovecraft igazából csak nagyvonalakban utalt Shub-Niggurath-ra, mint félelmetes istenre. Leginkább valami gonosz, kifacsarodott termékenység-istennőt idéz fel, akinek természetellenesen ocsmány, torz alakja van. Leginkább a híres epheszoszi Artemisz istennő alakja sejlik fel. A görögök Epheszoszi Artemiszcsupán átvették itt egy nagyon ősi istennő alakját miután jó háromezer éve megszállták Kis-Ázsia nyugati partjait. A hagyomány szerint még az amazonok építették az istennő első templomát Epheszoszban. Egy nagyon öreg termékenység istennő volt, akit a szobrokon vagy tucat mellel ábrázoltak (egyesek szerint ezek nem is női mellek, hanem férfi herék). A görögök jobb híján egy olümposzi szűz istennő, a gyönyörű Artemisz nevét ragasztották rá, holott kettőjük között semmilyen kapcsolat nem volt. Szóval ennek a fertelmes istennőnek, Shub-Niggurathnak lettek volna a szolgái, hívei a Fekete Kecske és ezer ivadéka.

Bővebben szólnak róla azonban Lovecraft utódai, akik tovább dolgoztak a mester alkotta Cthulhu-mítoszon, mint: August Derleth, Robert Bloch vagy Ramsey Campbell.

***

LOVECRAFT KÖVETŐINEK TOLDÁSAI

August Derleth Shub-Niggurath-ot besorolta a Nagy Öregek közé. A Cthulhu hívása szerepjáték szerint viszont ez egy Külső-Isten. Derleth egy elbeszélésében, a The Return of Hastur-ban azonosítja Hasturral (bár Lovecraft a Suttogás a sötétben c. történetében mindkettőt külön említi).

Lovecraft utódai szerint Shub-Niggurath kultuszának bázisa a 9. századi Szicíliában volt. A titkos rítusok pedig epheszoszi Artemisz kultuszából fakadtak. A hírhedt Capuai Landulfnak volt Szicília hegyei közt, Kalot Enbolotban a vára a 9. században. Erchempert szerzetes a krónikájában egy fekete mágusnak, pogány tanok követőjének mutatta be Landulfot. A fellegvára is egy ősi misztériumhelyre épült.

Robert Bloch a Notebook found in a deserted house c. novellájában (1951) szerepelteti a shoggothokat, akik fa alakú lények. A shoggothok már szerepeltek Az őrület hegyeinél c. Lovecraft novellában is, de Bloch átköltötte funkcióikat. Ebben az értelmezésben a shoggothok Shub-Niggurath gyermekei, kiket a Földre hívása után itt hagyott. A Cthulhu hívása szerepjátékban ezek már a Fekete Fattyak, a Shub-Niggurath-kultusz elemei. Ahogy Bloch írja róluk: „Be fogják törni az ajtókat vagy az ablakokat, be fognak jönni, és el fognak vinni engem. Le fognak vinni a kútba, arra az éjsötét helyre, ahol a shoggothok élnek. Egy egész világ van ezek alatt a dombok alatt, egy világ, ahol elrejtőzhetnek, és ahonnan előjönnek az újabb áldozattokért és még több vérért. Kerülik az emberek társaságát; kivéve persze az áldozattokét.”

Modern szobrocskaShub-Niggurath

Ramsey Campbell The Moon Lens c. hosszabb novellájában az angliai Goatswood városát Shub-Niggurath hívei lakják. Goatswood azt jelenti Kecskeerdő, és a Campbell által kitalált Severn-vögyben fekszik. Campbell bőséges anyaggal szolgál:
„– Tudja, honnan kapta Goatswood a nevét? – mondta mögötte egy hang.
Leakey megpördült. Nem volt más a szobában rajta kívül.
– Hallott már valaha Mendes Kecskéjéről? – folytatta a hang (mint Leakey ráébredt, az ajtó mögül). – Tudja, mi szokott megjelenni a boszorkányszombatokon? Hallott már valaha a pireneusi Kecskeországról vagy a Hatalmas Pán Istenről? És az Ezerarcú Úrról? Vagy az Erdők Fekete Kecskéjéről és az ő Ezer Ivadékáról?
Leakey újra nekiveselkedett az ajtónak, aztán visszasietett az ablakhoz és kiüvöltött az utcára. Egy férfi felnézett. Leakey még ebből a távolságból is látta kifejezéstelen arcát – csakúgy, mint kezének alattomos mozdulatát. Aztán a tömeg gyülekezni kezdett az ablaka alatt; mindannyian kifejezéstelenül bámultak felfelé. Leakey reszketve elhúzódott az ablaktól és kétségbeesetten végignézett a szobán.
– Tudja, a kecske végigkísérte az egész történelmet – folytatta a hang. – A fekete kecske, ami a spanyol szekták köreiben jelent meg… a Kecskerét, ahol a baszk varázslók találkoztak… és persze maga az ördög, aki mindig egy hibrid állat képében jelent meg. Mit gondol, Jupiter papjai miért pont fehér kecskét áldoztak fel iduskor? De nem, maga nem tudja felfogni, milyen kozmikus jelentősége van mindennek… Mint ahogy azt sem tudja, min alapul a haitiak kecske-lány szertartása, és hogy milyen iszonyatos igazság rejtőzik az Aranygyapjú legendája mögött…”

„Talán már hallott erről, csak más név alatt – emlékszik a Fekete Kecske ivadékaira? gof’nn hupadgh Shub-Niggurath? De azért ne higgye azt, hogy tudja, mire számíthat – a driádok meg a faunok meg a szatírok eléggé különböznek a klasszikus leírástól…”

„És ekkor Leakey legnagyobb rémületére a tömeg kántálni kezdett: – Astarte – Astaroth – Magna Mater… Iä! Shub-Niggurath! Gorgó, Mormó, ezerarcú hold, fogadd kegyesen áldozatunkat… Ezerjuhú Kos, tölts meg minket magoddal, hogy még többen szolgálhassunk szentélyedben… Gof’nn hupadgh Shub-Niggurath…” (A Hold-lencse)

Stephen M. Rainey Sabbath of the Black Goat c. novellájában, újabb híveket kerít Shub-Niggurath-nak, a „dhólok”-at: „Kirby egy gyűrött papírfecnit halászott elő az overallja zsebéből és átadta Withersnek. – Mikor este hazaértem, ez volt az ajtómra tűzve.
Szétkenődött, fekete tintával rótták a papírra a szavakat:
»Mikor május elsejének tüze lángol a dombon, és a Nap a Második Házába ér, ismételd meg Roodmas szertartását, mert ez lesz, mikor a Fekete Kecske eljön az emberek közé. Ő az, ki termékenységet ád a nőknek és potenciált a férfiaknak, és terméketlenné teheti akit csak akar vagy sterillé teheti akit csak akar. Segítsetek a sovány vérengzőknek átjönni a határon. A dhólok majd támogatják őket, mert ők is a Fekete Kecske szolgái. Iä! Shub-Niggurath!«” (Boszorkányszombat).

Robert M. Price A thousand young c. novellájában (1989) olyan alaktalan, gusztustalan ocsmányságként tárul elénk a végén Shub-Niggurath (sok köze nincs is a fekete kecskéhez), amilyennek Lovecraft is elképzelhette. „Így telt el az éjszaka – megfosztva az időtől, megfosztva az értelemtől. Elkábított az álmosság és a pap zümmögő kántálása, melyből egy alkalommal mintha az „Iä! Shub-Niggurath!” szavakat hallottam volna kiszűrődni. Ahogy közeledett a reggel, a pap már szabályosan sikoltott, míg végül a kántálás és a perverz tivornya egyszerre érte el csúcspontját… amikor kigyulladtak a fények.
Ez volt az a pillanat, amikor én is felsikoltottam. A látványtól, ami a szemem elé tárult…
[…]
Mert amit a fények kereszttüzében megpillantottam, az nem a kéjtestvérek hullámzó tömege volt, hanem egy hatalmas, csápos, amőbaszerű rémség, melynek pulzáló, kocsonyás felszínén emberi testek hevertek, olyan groteszk elrendezésben, mintha csecsszopók lennének az anyjuk kebelén, s akik szexuális vitalitását a szörnyeteg kapzsi mohósággal szippantotta magába azokon a tapogatódzó mellbimbókon, falloszokon és vulvákon keresztül, melyeket nyálkás testéből bocsátott elő!” (Ezer ivadék).

The Shub-Niggurath Cycle (1994)

Stephen King a Crouch End c. novelláját eredetileg a New Tales of the Cthulhu Mythos (1980) válogatáskötetben publikálta. Itt is félelmetes:

„– Hol a férjem? Hol van Lonnie? Mit csináltatok vele?
Csend lett. Majd a lány ezt mondta: – Odalent van.
A fiú: – Elment az Ezergidás Kecskével.
A lány elmosolyodott – mosolya kaján volt, csupa gonosz ártatlanság. – Muszáj volt elmennie, nem igaz? Rajta volt a jel. Maga is el fog menni.” Majd később még ennyit ír King: „s puha ceruzával újra és újra felírja rá: Óvakodj az Ezergidás Kecskétől!


Robert M. Price szerkesztésében 1994-ben megjelent egy 256 oldalas könyv The Shub-Niggurath Cycle címmel. Olyan novellák vannak benne összeszedve, melyekben szerepel a Fekete Kecske vagy Shub-Niggurath. Az első elbeszélés Lewis Spencétől a The Horn of Vapula (1932). Vapula a Pokol nagyhercege a démonológiában. A történetben a gonosz fejére szarvak és kecskefej kerül. Ezt követi M. P. Dare The Demoniac Goat (1947) c. novellája. Majd olyan szerzők történetei vannak benne, mint Ramsey Campbell, Robert M. Price, Lin Carter, Stephen M. Rainey, David Kaufman, Richard L. Tierney és mások.

 ***

IRODALOM MAGYAR NYELVEN:

1a. H. P. Lovecraft: Rémület Dunwichben, Homályos zóna, 1988, ford. Gáspár András [The Dunwich Horror, Weird Tales, Apr 1929]
1b. H. P. Lovecraft: Rémület Dunwichben, Howard Phillips Lovecraft összes művei 2, 2003, ford. Galamb Zoltán

2. H. P. Lovecraft: Suttogás a sötétben, Cthulhu hívása, 1993, ford. Kornya Zsolt [The Whisperer in Darkness, Weird Tales, Aug 1931]

3. H. P. Lovecraft: Álmok a boszorkányházban, Galaktika, Feb 1995, ford. Sóvágó Katalin [The Dreams in the Witch-House, Weird Tales, Jul 1933]

4. H. P. Lovecraft: A dolog a küszöbön, Holdárnyékban, 1998, ford. Kornya Zsolt [The Thing on the Doorstep, Weird Tales, Jan 1937]

5. H. P. Lovecraft – Hazel Heald: A korszakok mélyéből, 2002, ford. Mező Szabolcs [Out of the Aeons, Weird Tales, Apr 1935]

6. H. P. Lovecraft – Zealia Bishop: Medúza fürtjei, Azilum 7. sz. (2017) ford. Somogyi Gábor [Medusa's Coil, Weird Tales, Jan 1939]

7. H. P. Lovecraft – Hazel Heald: A kőember, ford. Vitális Imre [The Man of Stone, Wonder Stories, Oct 1932]

8. H. P. Lovecraft – William Lumley: Alonzo Typer naplója, ford. Vitális Imre [The Diary of Alonzo Typer, Weird Tales, Feb 1938]

9a. H. P. Lovecraft – Hazel Heald: Horror a múzeumban, Rakéta Magazin, 1990/Tavasz, ford. Németh Ferenc [The Horror in the Museum, Weird Tales, Jul 1933]
9b. H. P. Lovecraft – Hazel Heald: Rettenet a múzeumban, Azilum, 3. sz. (2016) ford. Vitális Imre

10. H. P. Lovecraft – August Derleth: Árnyak a kapu előtt, Igaz Szó, 1983. márc.–júl. (5 részben) ford. Jánosházy György [The Lurker at the Threshold, Arkham House, 1945]

11. H. P. Lovecraft – August Derleth: A toronyszoba ablaka, Galaktika 40 (1980), ford. Veres Mihály [The Gable Window, Saturn, May 1957]

12. Arthur Machen: A nagy Pán isten, Azilum 4-5. sz. (2016-2017: 2. részben), ford. Molnár András [The Great God Pan, 1894]

13. Lord Dunsany: Henye napok a Yannon, Azilum 6. sz. (2017. május), ford. Somogyi Gábor [Idle Days on the Yann, Tales of Three Hemispheres, 1919]

14. Robert Bloch: Jegyzetfüzet egy elhagyott házban, 2002, ford. Mező Szabolcs [Notebook found in a deserted house, Weird Tales, May 1951]

15. Ramsey Campbell: A Hold-lencse, 2002, ford. Mező Szabolcs [The Moon-Lens, The Inhabitant of the Lake and Less Welcome Tenants, 1964]

16. Robert M. Price: Ezer ivadék, 2002, ford. Mező Szabolcs [A thousand young, Eldritch Tales, #18 1989]

17. Stephen M. Rainey: Boszorkányszombat, 2002, ford. Mező Szabolcs [Sabbath of the Black Goat, The Shub-Niggurath Cycle: Tales of the Black Goat With a Thousand Young, Jul 1994]

18. Dennis Wheatley: A sátán elszabadul, Nova, 1937, ford. Torday György [The Devil Rides Out, 1934]

19. Stephen King: Crouch End, Rémálmok és Lidércek, 1997, ford. Somogyi Pál László [Crouch End, New Tales of the Cthulhu Mythos, 1980]

20. Charles Gilman: Démon tanár úr Titkok a Lovecraft suliból 1. 2015, ford. Németh Dorottya [Professor Gargoyle: Tales from Lovecraft Middle School #1, 2012]

Charles Gilman fiataloknak szóló Démon tanár úr c. regényében is említésre kerül Shub-Niggurath, minden különösebb összefüggés nélkül. George R. R. Martin A Tűz és Jég dala ciklusában is többször említésre kerül Qohor szabad városa, melyet sokan úgy ismernek: a Boszorkányok városa. Az itteniek a qohori Fekete Kecskét imádják.  Ez a sötét isten naponta véráldozatot követelt. Hétköznapokon beérte állatok vérével, de szentnapokon elítélt bűnözőket áldoztak fel neki.

Az Azilum magazin mely még csak új, pár száma jelent eddig meg, de máris több hiánypótló novellát adott közre.

És végezetül: Mivel a témában aránylag bőséges magyar anyag áll rendelkezésre és maga a net is nagyon sok adalékkal szolgál, ezeket felhasználva, úgy gondoltam ez is megér egy posztot. Mivel Lovecraft és követői terén nem rendelkezem akkora ismerettel, mint szeretném, nem tudok a témában olyan mélyreható elemzést írni, mintha Kornya Zsolt (Lovecraft novellák fordítója), Mező Szabolcs (Lovecraft követői által írt novellák fordítója) vagy Somogyi Gábor (az Azilum magazin főszerkesztője) írta volna. Ennek halvány ellentételezéseként viszont mindig érdekelt az ősi korokból felbukkant gonosz képmása, már gyermekkorom óta.

 Baphomet-Pan-Shub-Niggurath