Astra Könyvkiadó
(Egy kis ponyvakiadó "tündöklése" és bukása: 1943-1947)

Az Astra Könyvkiadó és Terjesztő vállalat a II. világháború vége felé tűnt fel. Ekkorra a nagy kiadók bűnügyi sorozatai eltűntek, mint a Palladis Pengős Regényei vagy a Nova Kalandos Regényei, amiben közrejátszott a kormány zsidó cégeket korlátozó intézkedései. Ennek „ellentételezéseként” kis magánkiadók jelentek meg sorra 1942-től egészen a háború utáni 1947-ig, mint az Union, Amulet, Sas, Saturnus, Uhu, Kaland, Alfa vagy az Astra. Szinte a közös jellemzőjük volt, hogy a gyenge papírminőségű és szintén gyenge nyomdatechnikával nyomott könyveik a korábbi hagyománytól eltérően, látványos, színes, amerikai pulp-illusztrációkra hasonlító borítókat kaptak. Magáról az Astra kiadóról alig tudható valami. A háború alatt hat ún. pengős regényt adtak ki. A könyvek borítói után mindig a regény első oldalát adom, ami klikkelésre nagyítható is:

1. A. Carvell: Vigyázz… ,G'-man!, 1943. ford. Sebesta Elek Imre, 208 old.
2. A. Carvell: Sherigan és a "nagy ügy", 1943. ford. Sebesta Elek Imre, 192. old.
3. H. Lamb: A halál háza, 1944. ford. Kléberg Zoltán, Tesséky László, 173. old.
4. Max Brand: A "Főnök" nyomában, 1944; ford. Sebesta Elek Imre, 160 old. [Duplicate Chevi]
5. Ph. Oppenheim: Furcsa kaland, 1944. ford. Kovács József és Sebesta Elek Imre, 173 old. [The Game of Liberty, 1915]
6. E. A. Johnton: Hannibál közbelép, 1944. ford. Sebesta Elek Imre, 173 old.

A kiadó vezetője Dr. Faragó Elekné volt. Az Astra egyik háziszerzője és „fordítója” Sebesta Elek Imre volt. Ez nem véletlen, mert ez egy családi vállalkozás volt. Faragó Elekné születési neve Sebesta Mária volt.  Sebesta Elek Imre a fia volt és szintén tulajdonos. Érden laktak. A kiadó szerkesztősége Budapest VIII. kerületében a Baross utca 6-ban volt. Sebesta Elek rejtőzik az A. Carvell álnév mögött. Sebestáról nem tudható szinte semmi, pedig ő volt a magyar keménykrimi egyik "előfutára", miután megalkotta hősét, G-mant. Grób László, aki a magyar ponyvakorszakról adogatja ki hiánypótló könyveit, A magyar detektívregény fénykora - 1930-1948 c. munkájában megjegyzi, hogy Sebesta az angol Cheyneyt utánozta, jóval gyengébb történetszövéssel. Valószínűleg még a nevet is Cheyneytől szedte, hiszen az angol szerzőnek már 1937-ben jelent meg egy novellája "G" Man at the Yard címmel, de ugyanezt a címet kapta egy négy novellából álló kötete 1945-ben, ami Lemmy Caution-történeteket tartalmazott.  És volt még egy Portrait of a "G" Man c. novellája is (angolban a G-Man annyit tesz: titkosügynök).

Mindkét Carvell-regény egyébként tipikus hardboiled szövegeléssel indul: "Töltök magamnak két ujjnyi whiskyt..." (Vigyázz… ,G'-man!). "Lassú, megfontolt mozdulatokkal előbányászok egy cigarettát..." (Sherigan és a "nagy ügy"). Végül, 2 G-man regény és 2 G-man novella maradt Carvell után. Sebesta már profin művelte néhány magyar szerzőtől és kiadótól ismert megvezetést, hogy az álneves magyar szerzőt, mint valami nemzetközi hírű szerzőtt adják be az olvasóknak. Jobb oldalt olvasható a Vigyázz… ,G'-man! címlapjának belső hajtókájára nyomtatott szöveget, amiben A. Carvellt valami angol krimiírónak próbálják beadni.

H. Lamb-nak az OSZK katalógusa Harold Lamb amerikai regényírót (1892-1962) adja meg, aki írt kalandregényeket is, és nagyon sok novellát különböző amerikai pulp-magazinokba. Kétséges azonban, hogy ezt valóban ő írta volna. Oppenheimtől a Furcsa kaland, már megjelent magyarul 1928-ban Kalandorok és milliárdosok címmel, Fodor Gyula fordításában. Viszont az astrás fordítással gond van. Ez egy 15 novellát tartalmazó novelláskötete Oppenheimnek. Az astrás fordítás nagyjából a 9. novella közepéig egyezik meg az eredetivel, utána az egész teljesen más. Mondenesetre Sebesta és Kovács József nem is mint, "fordítók" tüntetik fel magukat a könyv belső lapján, hanem mint "szerkesztők". A Max Brand-regény, A "Főnök" nyomában szintén kétséges regény. A fordítás alapjaként a Duplicate Chevi c. regényt adják meg, de ilyen Max Brand-regényről nem tudni (a főhős neve: Merickdan Tamás!?!?). Nagyon is elképzelhető, hogy maga Sebesta Elek írta a regényt.

A könyvek hátoldalain 1944-ben még további regények kiadását hírdették meg: 
A. Carvell: Még hárman
A. Carvell:  A Három átok csarnoka
A. Walden:  "Hajsza!"
Edgar Wallace: Bosambo és a többiek
Ezek kiadásából Magyarország csatatérré változása miatt azonban már nem lett semmi.
 

***

Az Astra Könyvkiadó a háború után csodák csodájára feléledt. Viszont már egy regényt vagy könyvet sem adtak ki. Bepróbálkoztak egy 76 oldalas verseskötetecskével (Koszorú Miklós: A fény énekei, 1947). Viszont a kaland/bűnügyi kategóriában újabb munkákat adtak ki, melyek azonban már csak füzetek voltak, de szintén színes pulp-hatású borítókkal. Az 1944-ben meghírdetett regényekből hármat megjelentettek, ami olyan szempontból érdekes, hogy ezeket 44-ben még mint regények jelentek volna meg, de végül füzetek lettek belőlük. Ez a tevékenységük már annyira „rejtélyes” maradt, hogy sem az OSZK katalógusa, sem a Magyar Könyvészet 1945-1960 nem ismeri. Gyakorlatilag éppen csak e füzetek kapcsán esett a választásom a háború utáni Astra tevékenységére, hogy szenteljek neki egy posztot is az oldalon.

Gyakorlatilag tíz ponyvafüzetet adtak ki 1947-ben, s szinte mindegyik ára 1 forint volt. Ezek western vagy bűnügyi kisregények/novellák voltak. Visszatért az Astrával persze Sebesta Elek Imre is. Van amelyik füzet csak 15 oldalas, mint a Vadnyugat hőse, de pld. a Bosambo és a többiek 32 oldalas. Tehát a következő tíz ún. forintos füzetet adták ki:

1. Edgar Wallace: Bosambo és a többiek, ford. Faragó Ferenc
2. H. Wood: A három átok csarnoka, ford. Aigner Olivér
3. A. Carvell: A kopogó gyilkos ("G" Man regény)
4. Tom Jenkins: Texas zsarnoka
5. H. Lamb: A gyilkos karmok, ford. T. Turk Miklós
6. A. Carvell: Még hárman… (Újra a "G"-Man)
7. J. H. Busher: Vadnyugat hőse
8. Paul King: A Colt beszél, ford. Királyhegyi Pál
9. J. H. Busher: A préri hőse, ford. Királyhegyi Pál
10. J. H. Busher: A halálos knockout, ford. Királyhegyi Pál

A Busher egy házi név volt, több magyar ponyvaszerző is használta. A három Busherből kettőt Királyhegyi írt és egyet, a Vadnyugat hősét, Juhász Lajos. Carvelleknél ezúttal nincs megadva fordító, de azokat szintén Sebesta Elek Imre írta. A Tom Jenkins-füzetnél sincs megadva fordító, de azt is Sebesta Elek Imre írta. Hozzáteszem, hogy Sebesta egy saját sorozatot is üzemeltetett 1946-47-ben, Elek regények címmel, s abban legalább 8 vadnyugati ponyvafüzetet adott ki Tom Jenkinsként. Egyébként több mint félszáz ilyen vadnyugati ponyvafüzet jelent meg az Elek regények sorozatban, nagyobb részt 16 ill. 24 oldalas kiadásban, s mind álneves magyar szerzőtől (több mögött szintén Sebesta bújik meg). Ezek hasonlók voltak az 1946-47-es időszak másik nagy ponyvafüzetes sorozatához, a Tarka Könyvekhez, melyek szintén álneves magyar szerzők által írt vadnyugati történetek voltak. Sebesta Elek jegyezte az Elek könyvkiadót is, mely csak egy könyvet adott ki 1946-ban, Az operaház fantomját 112 oldalon, de nagyon jó borítóval.

A három átok csarnoka már 1944-ben meg volt hírdetve, mint A. Carvell regénye, azaz teljesen légből kapott, hogy a 47-es borítóra H. Woodot írták szerzőként, Aignert meg fordítóként, mert ezt is Sebesta írta! Az A. Walden: "Hajsza!" c. regényére már sor sem került.

Viszont az Astra jött egy újabb H. Lamb művel is, úgy ajánlva a címlapon, hogy „az ismert író legújabb regénye” (ez ugyanúgy kétséges, mint a regény). Viszont az Edgar Wallace-füzet esetében rátették a címlapra, hogy „első magyar kiadás”! A füzet gyakorlatilag két Bosambo-novellát tartalmaz: A csodálatos bors, pp. 3-20; Csontos és a vetítőgép, pp. 21-32. Faragó Ferenc valóban lefordított két Wallace-történetet, de ezek megjelentek korábban a Csontos mindent elintéz c. Kaland könyvkiadó által 1944-ben kiadott kötetben, Erdélyi György fordításában (annak 13. és 14. fejezete). Az Astra egyébként behirdetett egy 11. füzetet is, Max Brand: Mug, az ügyes, de az tudomásom szerint nem jelent már meg.

***

De nemcsak ezt a tíz füzetet adta ki 1947-ben az Astra, hanem belekezdett az Ezeregyéjszaka-sorozatába: 23 füzetet adtak ki, mindegyik 24 oldalas volt és egyformán 1 forint 20 fillérbe kerültek. A sorozat másik neve a Sic itur ad Astra volt ("Ez az út a csillagokba"), s minden számot besorszámoztak. Stílusosan a sorozatot a budapesti Anonymus-nyomda nyomtatta. Egyébként az illusztrációk Pólya Tibor festőtől vannak. Kihasználva a koalíciós idők viszonylagos szabadosságát, ezek erotikus történetek voltak. A belső oldalakon figyelmeztetéssel: Csak felnőttek! Pajzán történetek, csak 18 éven felülieknek! Bár a sorozat jellege miatt nem érdekel minket, egyszerűen a teljesség igénye miatt említjük csak meg az Astrának ezen vállalkozását. Az Ezeregyéjszaka-sorozatban a következők jelentek meg:

Ezeregyéjszaka 1. A kereskedő és a szellem története
Ezeregyéjszaka 2. A halász és a szellem története és mi történt Junán király vezírivel és Ruián orvossal
Ezeregyéjszaka 3. Az elvarázsolt ifjú és a halak története
Ezeregyéjszaka 4. A szalukok története
Ezeregyéjszaka 5. És mikor leszállt az éj…
Ezeregyéjszaka 6. Zabeida és Amina története
Ezeregyéjszaka 7. Az összevagdalt hajadon története
Ezeregyéjszaka 8. A szép Hasszán Bedraddin története
Ezeregyéjszaka 9. A púpos és a szellem története
Ezeregyéjszaka 10. A keresztény alkusz és a zsidó orvos története
Ezeregyéjszaka 11. A keresztény alkusz elbeszélése
Ezeregyéjszaka 12. A sánta ifjú és a bagdadi borbély története
Ezeregyéjszaka 13. Bakbuk története
Ezeregyéjszaka 14. El-Haddar története
Ezeregyéjszaka 15. El-Assar kalandjának története
Ezeregyéjszaka 16. Ali-Nur és a rableány
Ezeregyéjszaka 17. "Allah akarta..."
Ezeregyéjszaka 18. Ghanem, a szerelem rabszolgája
Ezeregyéjszaka 19. Omár Al Némán király és két csodálatos fiának története
Ezeregyéjszaka 20. Sárkány királyfi kalandjai
Ezeregyéjszaka 21. Halálos viadal
Ezeregyéjszaka 22. Daulmakán szerelme
Ezeregyéjszaka 23. Az ifjú Noszhatu története

1948-ra az egész Astra Könyviadó eltűnt, s ha azt gondolnánk, hogy a kezdődő kommunista diktatúra nyírta ki ezt a kiadót is ... hát nagyot tévednénk. Faragóné eredeti családneve, a Sebesta egy tót név, ami szerepet kap a kiadó további, elég dicstelen történetében. 1947. októberében a fiával indítottak, Hókusz-Pókusz néven egy hetente megjelenő rejtvényújságot, komoly nyereményeket ígérve a megfejtőknek. 1948. januárjában a rendőrség is kiszállt, mert semmilyen nyereményeket nem adtak a nyerteseknek (a méltatlankodó nyerteseknek meg azt a tájékoztatást adták, hogy a kiadó tönrement). A Baross utca 6-ban lévő szerkesztőségben csak az egyik tulajdonost,  Sebesta Eleket találták, aki töredelmesen beismerte, sosem volt szándékuk semmilyen nyereményt fizetni. A több tízezer rejtvénymegfejtés is eltűnt a kiadó főkönyvével együtt. Sebesta Elek közölte a detektívekkel, hogy az anyja 1947. decemberében Szlovákiába szökött, de nem is vezetett semmilyen főkönyvet, ugyanis jelentkezett a Szlovákiába való áttelepülésre, s az ilyenek mentesülve voltak a főkönyv vezetésétől. Nem tudni, hogy Sebesta Elek Imre sorsa tovább hogyan alakult. De mivel a rendőrség tovább vizsgálódott az ügyben, elképzelhető, hogy ő is követte anyját Szlovákiába, hogy mentesüljön a következményektől. Ha itthon maradt is, sok jövő nem várt rá, mint krimiíró, ugyanis gyakorlatilag 1948-ban minden korábbi krimiszerző (Havas Zsigmonddal az élen) befejezte tevékenységét. Az új kommunista rendszer hivatalosan is betiltotta a ponyvaregényeket és szó sem lehetett krimik kiadásáról.

Mindenesetre az Astra Könyvkiadó rövid működése alatt mintegy negyven könyvet és ponyvafüzetet jelentetett meg, melyek a ponyvagyűjtők ritka "kincsei" ma is...