Anthony Ravenhill, a bűnkereskedő

  complete_novel_192506_v1_n2

Anthony Ravenhill karakterének megalkotója Reginald Francis Foster angol detektív szerző és újságíró volt (születési neve: Reginald Frank Foster, 1896-1975). A szerzőt mára jobbára elfeledték, de a saját korában sem számított termékeny szerzőnek. Foster pap volt, ami nem is meglepő abban a korban, mert több anglikán pap írt detektívtörténeteket. Allen J. Hubin a legnagyobb krimi bibliográfus és történész 11 detektívregényt tulajdonít R. Francis Fosternek 1924 és 1936 között (ebben van egy novelláskötet is).

Foster nagyrészt detektívregényeket írt, de adott ki könyvet a novellaírás technikájáról is (1926). A The Secret Places c. könyve (1929) egy misztikus gyalogtúra krónikája, ami Foster és egy barátja útját meséli el Sussex, Kent egy Surrey ismeretlen tájain.

The Moat House Mysterycomplete_novel_192602The Secret PlacesSomething Wrong at Chillery

Első bűnügyi regénye a The Lift Murder (1924) volt. A The Missing Gates c. regénye a Complete Novel Magazine 1925. júniusi számában jelent meg (ez könyvként is kiadták 1926-ban). A regény főhőse Anthony Ravenhill újságíró-detektív. Ő lett Foster egyetlen sorozatkaraktere, aki más regényeinek is a főhőse volt, mint a The Moat House Mystery (1928) vagy a The Dark Night (1930). Foster mindenképpen érdekes író és újságíró volt, aki még írt egy Sexton Blake regényt is: The Secret of the White Thug (1929). Sexton Blake egy amolyan Sherlock Holmes ponyvaváltozata volt. Szintén Londonban a Baker Street-en lakott. Harry Blyth alkotta meg 1893-ban. De Sexton Blake nem volt egy irodalmilag „levédett” alak, mint Doyle Sherlock Holmes-a, mert a következő évtizedekben úgyszólván rengeteg szerző írt Sexton Blake-ponyvákat (ezekből egy sem jelent meg magyarul). 1931-ben jelent meg Foster egyik utolsó bűnügyi regénye, Something Wrong at Chillery címmel.

Foster magazinokban is megjelentette a detektívtörténeteit, novelláit, mint a Mystery Magazine, Hutchinson’s Mystery Story Magazine, Flynn’s, Detective Fiction Weekly és mások. Ezek közt voltak független történetei és voltak olyan novellái, melyek főhőse szintén Anthony Ravenhill volt. Az első Ravenhill-novella a The Tube Mystery a The Strand Magazine 1924. novemberi számában jelent meg.

1926-ban jelent meg Foster novelláskötete Londonban az Anthony Ravenhill, crime merchant ("Anthony Ravenhill, a bűnkereskedő"). Ez 12 Ravenhill-novellát Ravenhilltartalmazott, melyekből több korábban megjelent magazinokban is: The tube mystery, The affair of the marked programme, The case of the extravagant thief, The case of the easy victim, A long shot, The death spots mystery, The body in the taxi, Ravenhill's first case, The clue of the uncreased paper, The houseboat mystery, D.W., The Richmond Park murder. Érdekes módon ezekből kettő megjelent magyarul is:

1. A tutajház rejtélye (Max Brand: Vörös Pierre szerencséje, 2. könyv végén, Pesti Hírlap Regénytára, 1935) [The houseboat mystery, 1926]

2. A papírszeletke rejtélye (Clem Yore: Egy nagyszerű lovas, 2. könyv végén, Pesti Hírlap Regénytára, 1934) [The clue of the uncreased paper, 1926]

A Pesti Hírlap Regénytára a Pesti Hírlap Könyvek-sorozatnak volt egy olcsó, 14 filléres változata 1933 és 35 között. Ezek nagyjából 48 oldalas A/4-es méretű füzetek voltak. Viszont a könyv változattal ellentétben több füzet végén tartalmaztak bónusznovellákat, olyan ponyvaszerzőktől, mint C. Hedley Barker, Wallace Carr, Kenneth Dyer vagy Josef Schwadron.

Ezek a kiadványok természetszerűleg mára nagyon ritkák, úgyhogy gyakorlatilag a magyar nyelvű olvasók előtt ismeretlen Anthony Ravenhill a „bűnkereskedő”. Egyébként Foster követte a korabeli klisét, mert a történetek elbeszélője a fiatal Harry Storrington, újságíró aki Ravenhill barátja és csodálója. Ravenhill egy oknyomozó londoni riporter, aki különleges bűnügyekre specializálódott. Ha szükséges ő is álruhába bújik és elmaszkírozza magát, mint Sherlock Holmes, amiben segítségére van egy Midcroft nevű színész. Ravenhill ügyes, ravasz és energikus, ha kell pisztolyt ránt. Vadászik az érdekes bűnesetekre, amiket megír az újság bűnügyi rovatában. Mindegyik magyarul megjelent Ravenhill-novella terjedelme több mint 4 kéthasábos oldalt tesz ki.

A tutajház rejtélye kA papírszeletke rejtélye k

A tutajház rejtélyében Harryt a nagybátyja, Sir Godacre Tamás sürgősen elhívja a tutajházába, mert azt hiszi a saját gondatlanságából megölt egy ismeretlen embert. Harry felfedezi, hogy az ismeretlent nem a nagybácsi vegyészkísérlete ölte meg, hanem valaki lelőtte. Ezért Harry autóval elment Ravenhill-ért:
Mire Guildfordba értünk, Ravenhill már lefeküdt. De néhány szót írtam a névjegyemre és felküldtem. Egy perc múlva a szobájában voltam. Röviden elmondtam neki a történetet, de ő már az elején öltözködni kezdett.
– És otthagytátok a holttestet? – kérdezte a
végén, mikorra ő is felöltözött.
– Nem tudtuk, hogy mit csináljunk – feleltem gyámoltalanul.
– Furcsa ember lehet ez a te nagybátyád!… Különben nem baj, úgyis már régen nem akadt egy rendes esetem… Látom rajtad, hogy nagyon odavagy, de nem kell nyugtalankodnod. Hamarosan kiderítjük a dolgot.

Az eset persze körmönfontabb lesz, mint gondolták, mert mire visszaértek, a nagybácsit is lelőtték a tutajházban…

A papírszeletke rejtélye egy más típusú rejtély. Ravenhill véletlenül egy híres besurranó tolvajt, Harry Wormoldot látta bekanyarodni a Drury utcába, s nem sokára értesítést kapott egy betörésről, Paul Nevern házába, ugyanabban az utcában. Ravenhill Miller felügyelő segítségére siet a betörés rejtélyének megoldására. A történet egy ún. „bezárt szoba-rejtély”-en alapul:
– És ez az ajtó zárva volt?
Miller a homlokát ráncolta. – Zárva volt. És a legfurcsább az egészben. A főkomornyik azt mondja, hogy tegnap este bezárta az ajtót és benne hagyta a kulcsot. Mégis a tolvajnak ezen az ajtón kellett bejönnie, már pedig a kulcs kívülről volt bedugva, mikor a főkomornyik reggel kinyitotta az ajtókat.
A riporter szemében az érdeklődés villant meg.
– Az ajtó tehát be volt zárva?
– Be… és nem is tudom, hogyan boldogulhatott vele a tolvaj, mikor a kulcs rá volt fordítva, úgyhogy visszatolni nem lehetett.
Ravenhill gondosan megvizsgálta a zárat. – A kulcslyuk elég nagy, de ha a kulcs el van fordítva a zárban, akkor valóban nem lehet kívülről kitolni belőle.
– Nevernné azt mondja, hogy ennél az ajtónál sohase használták a kulcsot belülről.
– Furcsa dolog – mondta Ravenhill, kiegyenesedve. – A tolvaj kétségtelenül az ablakon át hatolt be és ezen az ajtón át távozott. Másfelé nincs kijárat. Az ajtó pedig be volt zárva és fölfeszítésnek semmi nyoma. Mi több, a betörő valószínűleg arra távozott, amerről bejött… és reggel az ajtó mégis kívülről volt bezárva.

Természetesen Ravenhill ezt az esetet is bravúrosan megoldja, nagy csattanóval a végén. Hisz a fene se gondolta volna, hogy Wormold sem az, akinek hittük…